Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

1991-10-30 / 252. szám

Az Emberért és Miskolcért Alapítvány pályázati kiírásai az 1991 1992. évre A színház szentély Beszélgetés Mikes Lillával >|c Mikes Lilla a miskolci Kazinczy könyvesboltban dedi­kálja Kálmán Györgyről írott könyvét. Az alapítvány kuratóriu­ma az alapító okiratban le­fektetett elveknek és célok­nak megfelelően 1991 92. év­re az alábbi pályázati kiírá­sokat hirdeti meg: 1. Miskolc város és kör­nyéke területén az emberi környezet javítása és a táj védelme érdekében kifejtett tevékenység. Ezen belül konkrétan: — A Bükki Nemzeti Park tehermentesítésére. tömeg­igényeket kielégítő, könnyen megközelíthető kiránduló- hely létesítése a Diósgyőr- Felső-Majláth melletti He­gyes-tetőn. — Tanulmányterv' készíté­se (kísérleti körzetjavaslat­tal, gyakorlati megvalósítás­sal) a városi hulladék hasz­nosítására, szortírozás sze­rinti újrafelhasználására. — Miskolc karsztvízbázi­sának védelme, különös te­kintettel a Szinva felső fo­lyásának medervizsgálatára. A lillafüredi vízesés eredeti, Szinva-vízzel működő álla­potának helyreállítása. 2. A halmozottan hátrá­nyos helyzetű emberek, hu­mán, szociális és egészség- ügyi megsegítése. Ezen belül konkrétan: — Az otthoni betegutó­gondozási rendszerben való közreműködés a tapasztala­tok általánosítása és a reha­bilitációs tevékenység város­szerte történő kiszélesítése érdekében. — A perecesi Bollóalja utcai, volt bányászkolónia épületeinek szociális célokra történő igénybevételéhez szükséges átalakítási, köz­pontifűtés-szerelési és szennyvíz-elvezetési mun­kákra vonatkozó tanulmány- tervek készítése. — A szociálisan hátrányos helyzetben lévő pályakezdő fiatalok és munkaképes dol­gozók életfeltételeinek javí­tását, munkaalkalmak te­remtését, a bűnmegelőzesi teendők támogatását szolgá­ló elgondolások és konkrét tennivalók érdekében kifej­tett munkásság. 3. A Miskolc várossal és környékével kapcsolatban kifejtett helytörténeti, hon­ismereti, hagyományápolási munkásság. Ezen belül konkrétan: — A kárpótlási törvény végrehajtását elősegítő csa­ládi dokumentumok másola­tai. egyéb családi iratok, fo­tók. személyes visszaemléke­zések leírása a témával ösz- szefüggően. — A város intézményei által elkészített és működé­süket összefoglaló történeti leírások megküldése a „Mis­kolc város történeti biblio­gráfiája” című mű összeállí­tásához. — A város történelmi vál­tozásának, fejlődésének for­rásértékű dokumentumai, fényképei. E tárgykörben városképek, utcarészletek, épületek, köztéri alkotások, valamint egy-egy család, közéleti személy élettörténe­tét dokumentáló írásolt és fényképek összeállítása. 4. Miskolc város értékei­nek védelmében és a város szépítésében, fejlesztésében kifejtett tevékenységben va­ló részvétel. Ezen belül konkrétan: — A város közterületein meglévő mű- és dísztárgyak rendszeres gondozása, újabb mű- és dísztárgyak készíté­se. — Az avasi lakótelep ut­canévtablóinak és informáci­ós berendezésének megterve­zése, valamint elhelyezésére vonatkozó javaslatok kidol­gozása. — A városfejlesztést elő­segítő tudományos-szakmai megalapozottsággal készített koncepciók kidolgozása, rö­vid és hosszabb perspektívá­kat is figyelembe véve. — Olyan stratégiai, re­konstrukciós javaslatsor el­készítése, amely az önkor­mányzat. a lakásszövetkeze­tek és a lakók kezében az épületek műszaki, esztétikai használati értékeit egy új, magasabb szinten állítja elő, a környezet városias jellegé­nek hangsúlyozásával. A megadott témák kidol­gozásában és pályázati szin­tű dokumentálásában jogi és természetes személyek egy­aránt részt vehetnek. A ki­írásban szereplő konkrét fel­adatokon túlmenően az 1—4. pontokban általánosan meg­határozott célkitűzéseknek megfelelő minden más el­gondolást is figyelembe vesz a kuratórium. A fentiek szerint elkészí­tett pályamunkák eredeti példányát 1992. május 31-ig kell az alapítvány címére — 3529 Miskolc, Felszabadítók u. 32. (Kós-ház) — megkül­deni. A pályázaton csak olyan munkákat értékelnek és dí­jaznak, amelyeket a benyúj­tás idejéig sehol sem publi­káltak pályázati céllal. A pályázatokat — függetlenül azok elbírálásának eredmé­nyétől — a kuratórium nem szolgáltatja vissza. A nyilvános eredményhir­detést és a díjak átadását 1992. augusztus 31-én tart­juk. A pályázati kiírások gya­korlati és szakmai összeál­lításéban és az értékelés elő­készítésében a B.-A.-Z. Me­gyei Honismerete Bizottság, az Űj Bányamécs Baráti Kör, a Mozgáskorlátozottak és Barátaik Városi Egyesülete, a Holocén Természetvédő Egyesület, a Megyei Kórház .Orvostovábbképző Egyetemi Főiskolai Karának Miskolci Tagozata, a Morotva Terve­ző Kft. vesz részt. Miskolc, IMI. október. Az Emberért és Miskolcért Alapítvány Kuratóriuma Huszadik évadját kezdte meg a Korona Pódium, amely az ország legkisebb színpad­jával büszkélkedhet. Ma már senki sem vitatja, hogy a Bu­dai Vár hangulatos cukrászdá­ja valóban értékteremtő fó­rum, pedig az első évben a repertoár egyetlen monodrá­mából állt, Mikes Lilla fősze­replésével. A színésznő ma is művészeti vezetője a Koroná­nak, mellette két sikerkőnyv szerzője, elnökségi tag, s rá­adásul üzletasszony is. — Nem szeretném, ha anyagiakról esne szó — til­takozik: mindjárt a beszél­getés kezdetén. — A közön­ség csak Sirámokat hallha­tott az elmúlt két évben, így én nem hiszem, hogy a pénzügyi problémák bárkit is 'é'fd'ékelnéhek. A színház1 szentély. Templomba meg­tisztulni járunk, nem pedig azért, hogy a fenntartásá­ról beszélgessünk. De ha már itt tartunk: amikor megkez­dődött ez az eszeveszett harc és megnőtt a pénztárak je­lentősége, több átvirrasztott éjszakát követően nekem is határozni kelleit. Ügy dön­töttem: nincs más út, mint a még magasabb mérce. — Az álmatlan éjszakákat még megértem, de a színvonal emelése nem a legkézenfek­vőbb megoldás. Sokak szerint felér egy öngyilkossággal. — Kétségeket, félelmet egyébként is átélek minden új mű színrevitele előtt. Egyik kollégám szerint nem is színész az. aki negyven­éves koráig nem kapott in­farktust. A színvonal őrzé­se csakugyan öngyilkos tö- rekvés. de számomra min­dig az az út érdekes, ame­lyen mások még nem jár­taik. Közönségünk is tudo­másul vette szándékunkat, ag> -egv premiert kiemelke­dő érdeklődés kísér. — Cukrászdában fellépni, mé* hn Ilyen hanfulatot Is, meglehetősen szokatlan. Nem hiszem, hogy minden színes« kitörő örömmel fogadja a fel­kérést. — A legelején a többség megriad, hiszen a színpad nagyon kicsi, a közönség egy karnyújtásnál is köze­lebb van. Itt minden léleg­zetvételt árgus szemek fi­gyelnek, ami első pillanat­ban érthetően riasztja a szí­nészeket. Később persze épp ebbe szeretnek bele, a kis távolságnak óriási a kapcso­lóereje, valóságos áramkör jön létre pódium és közön­ség között. — Első bemutatójuk a Vi­rágot Algernonnak szenzáció* színrevitele volt. Mit lehet még hozzátenni egy ilyen ré­gen műsoron lévő darabhoz? — Túl a négyszázadik előadáson is találok új jel­zőket. új asszociációs kap­csolatokat. Fontos, hogy mi­lyen a közönség, mennyire figyel, mennyire kollaborál aznap. Mindig vannak vá­ratlan, új színt hozó pilla­natok. mert Algemont gon­dosan betartott szünetekkel adom elő. Pályám során én is többször szerepeltem szé­riadarabokban, de annál a favágásnál nincs borzasz­tóbb. A Vidám Színpadon egyik alkalommal az ügve’.ő egyszerűen elaludt és rákö­nyökölt a csengőre, mire én automatikusan elindultam ajtót nyitni, s csak pár lé­pés után döbbentem rá, hogy a színpadon vagyok. — Elnökségi tagja Borsod- Abaúj-Zemplén Megye Baráti Körének. Túl a feladaton, mit jelent önnek Miskolc? — Jaj. nehéz erről be­szélni. Legutóbb második könyvem dedikálásakor jár­tam a városban. Mindig sze­retnék többet tenni, legyen szó az MTA felkéréséről, vagy a Rónaiban tartott si­keres előadásokról. Akkor lennék igazán boldog, ha ebben az évadban is megis­mételhetnénk mindezt. Kocaia Attila | Négy fiatal művész kiállítása az ifjúsági házban rr Ősi sátrak helyett faházban Ahol a chantik élnek Eltérni a szokványostól Mindenki szeret játszani, i A felnőttek talán még egy kicsit jobban is, mint a gyerekek, csak nem merik ézt bevallani. A játék sok j lehetőséget nyújt a művé­szeknek is. Ezt vallja az a négy miskolci képzőművész is. akiknek nemrégiben nyílt meg Játék című közös kiál­lítása az Ifjúsági cs Szabad- idöházban. Gosztonyi György. Joó Ti­bor Péter, ifj. Pető János, és Laja (ő egyébként neve ellenére lány) a 'tárlat lét­rejöttének körülményeiről el­mondták, hogy Duvalovszky Évával, a művelődési ház népművelőjével közösen ta­lálták ki. Ók négyen nagyon régen ismerik egymást, kö­zös baráti körhöz tartoznak, ahol a festészeten, a szob­rászain kívül az irodalom­mal, a zenével is foglalkoz­nak. művészetük ezekkel együtt alkot szerves egysé­get. így válik teljessé. Ez azonban nem jelent! aZt, hogy együtt is dolgoz­nának. Mindenki egyedül alkot, a képek, plasztikák elkészítésének ideje minden­kinél változik. Volt fest­mény, ami egy óra aiatt vá­szonra került, de olyan is akad, amelyre a szerző két hónapot szánt. Véleményük szerint az az egyik legna­gyobb gond, nogy a profi, „nagy” művészek kevés gon­dolattal, még csekély ebb lel­kesedéssel ontják magukból a műveket, ami persze a minőség rovására megy. Ők ettől szeretnének eltérni, ki­zárólag saját ötleteiket va­lósítják meg. De mi inspirálja őket, milyen témákból lesznek képek? Mindenekelőtt abból, amit maguk eiőtt látnak, ami éppen foglalkoztatja őket. Ám ezek megvalósítá­sa nem mindig fér bele a szokványos kategóriákba. Láthatunk itt festményt a földre, a sarokba helyezve, van alkotás, amelyet vászon helyett üvegre álmodott meg a művész, és az ablakon beszűrődő fény kelti életre, és figyelemre méltóak azok a csendéletek, amelyek túl­lépve a keret szabta hatá­rokat, az „életben” folyta­tódnak. Arra a kérdésre, hogy ma­napság mennyire költségigé­nyes a művészet, elmondták, hogy drága, de korántsem annyira drámai a helyzet, mint amilyennek a profik Saját ötleteiket valósítják meg. állítják. Az tény, ha vala­kinek ebből kell megélnie, az képes sötétebbnek látni mindent. Az is igaz, hogy­ha az ön- és családfenntar­tás súlyos felelőssége van egy művész vállán, az be­határolja lehetőségeit, nem tud olyan szabadon alkotni, mint az „amatőrök”. A kiállítás címe, a Játék, azt szeretné kifejezni, hogy könnyedén kell venni a dol­gokat, nem fontos minden apró-cseprő ügybe „belehal­ni”. Legfontosabb, hogy az őszinte kifejezésmódok ne tűnjenek el végleg. Horváth Szabolcs Már az általános iskolá­ban mindenki megtanulja, hogy a magyar nép finn­ugor eredetű, s legközelebbi nyelvrokonaink az obi-ugo­rok. azaz a chantik és a marisik. akiket mi a vogul és az osztják néven szok­tunk emlegetni. Még azt Is tudja az átlag magyar, hogy valahol Szibériában laknak, kevesen vannak, s még ma is kezdetleges körülmények között élnek ... Ez bizony nem sok, de sajnos még a történelem­tanárok sem tudnak sokkal többet róluk. A Néprajzi Múzeum két munkatársa el­határozta, hogy ezen változ­tatni kell. s amint a politi­kai olvadás lehetővé tette a korábban zárt terület meg­látogatását. elutaztak. 1989 óta Kerezsi Ágnes muzeoló­gus és Winter Erzsébet fotós többször járt Szibériában ke­leti rokonainknál, s az ösz- szegyűjtött anyagból a Mul­tiservice Kft. támogatásával létrehoztak egy tárlatot a Néprajzi Múzeumban, amely a harmadik ilyen kiállítás Magyarországon az elmúlt száz évben. A chantik és a mansik az Ob középső folyásánál él­nek, ahol az Irtissel találko­zik. Autonóm területet al­kotnak nátwjccszágon belül, de mára csak néhány tízez­ren maradtak, s ősi Kultú­rájukat a pusztulás fenye­geti, mivel a halban ás vad? bán gazdag tajga a „civili­zált” Európa számára érté­kesebb javakat is rejt ma­gában, nevezetesen olajat. Az olaj mennyiségéről fogal­mat alkothatunk abból, hogv a híres Tyűmen a szomszéd megye központja ... A fotókon megelevened­nek az ősi sámánisztikus szertartások a rénszarvasva­dászat után. az elrekesztős halászat egv patakocskán, kezdetleges földművelés, ke­nyérsütés. De már azt is látjuk, hogy az ősi sátrak helyett faházakba kénysze- rített emberek kezdik el­veszteni identitásukat. Az olajipar miatt pusztul a taj­ga. s beszűkült a pásztorok élettere. A kiállított tárgyak híven illusztrálják, hogy a tajgá- ban élő ember a természet minden adománvát felhasz­nálja. A nvírfakéreg nem csak edénvkészitésre jó. de pótolja a WC-papírt is. a madarak tollából lehet gve- rekjátékot készíteni. Az el­ejtett vad minden részét hasznosítják a bundájától a csontokig, mert számukra érték. Ézt az ősi kultúrát fenye­geti a modernizáció ruhájá­ba öltözött enyészet, lehet, hogy néhány év. és csupán egy lesz az obi-ugorság a tajgában eltűnt népek közül. Kár lenne! Legalább a ki­állítást nézzék meg, ha Bu­dapesten járnak. (csontos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom