Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

1991-10-30 / 252. szám

Barát, vagy ellenség? (2) Betegséget is gyógyíthat a radon Az emberi kultúra kiala­kulása óta körülvesz ben­nünket a radon nevű ne­mesgáz, a kutatók azonban még nem tartják egyértel­műnek, hogy bizonyos kon­centrációi milyen hatással vannak az emberi szervezet­re. Tegnapi számunkban ol­vashattak arról, hogy az urántartalmú kőzetek köze­lében, valamint bizonyos házgyári lakásokban élőknek a kelleténél jobban feldúsu­ló radon, akár az egészségét is veszélyeztetheti. Most azonban inkább ked­vező hatásáról ejtünk szót. A barlangi gyógyterápiában például bizonyos mennyiség­ben nélkülözhetetlen a ra­don jelenléte, igazolja ezt például dr. Lénárt László, a Miskolci Egyetem hidrogeo­lógiai tanszékének adjunk­tusa: — A bükki barlangokban 1983 óta folyamatosan vizs­gáljuk a radon jelenlétét. A lillafüredi Anna- és Szent István-barlangban, a tapol­cai gyógybarlangban, 25 bük­ki forrásban vannak elhe­lyezve a radon mérésére szolgáló detektorok. Legré­gebben azonban a Létrási— Vizes-barlangban folyik a mérés, az elmúlt hét szom­batján századik alkalommal jártuk be e célból. Már a medikust így képezik Kártyával választunk háziorvost A Borsodi Orvosi Kamara úgynevezett kamarai napot rendezett tegnap délután a megyei kórházban, ahol tisztségüknél fogva avatott szakemberek foglalták össze, hogy milyen változások vár­hatók 1992-től az egészség­ügyben. A rendezvényen részt vevő nagyszámú ka­marai tagokat dr. Szabó István, a megyei kamara el­nöke köszöntötte, majd dr. Orosz Gábor, a köztár­sasági megbízott B.-A.-Z. megyei hivatalának vezetője mondott megnyitó beszédet. Mellbevágóan fogalma­zott: a jövőben nem lesz állampolgári jogon alapuló egészségügyi ellátás. Az ál­lam a biztosításhoz való jo­got garantálja. Ezt pedig egyebek mellett a kétpólusú egészségügyi struktúra szol­gálja ki. Hogy mindennapjainkban mit jelent ez, azt már dr. Andréka Bertalan, a Népjó­léti Minisztérium helyettes államtitkára részletezte. Az elképzelések szerint — ame­lyet egy cselekvési program­ban fogalmazott meg a kü­lönböző speciális bizottsá­gokban a szakemberek köre —, egészségügyünknek alap­ellátás-centrikusnak kell lennie. Hogy azonban ideá­lisan működhessen az alap­ellátás, ahhoz az ott foglal­koztatott orvosok szakmai alkalmasságát kell olyan színvonalra emelni, amely a háziorvoslással járó rendkí­vül felelősségteljes és sok­rétű feladat megoldására ké­pesít. Ez természetesen nem megy egyik napról a másik­ra. Ám bíznak benne, hogy orvostudományi egyetemek között is lesz olyan, amely tanszéket alapít a háziorvos­képzésre is. Míg azonban onnan kikerülnek a korsze­rűen képzett háziorvosok, a meglévők átképzésére, to­vábbképzésére van szükség. Ahhoz, hogy ezt az alap­ellátásban dolgozó orvosok, vagy az alapellátás felé ori­entálódók elfogadják, kellő finanszírozással is ösztönöz­ni szükséges. Ezért teljesít­ményarányos finanszírozási rendszert dolgoztak ki szá­mukra. Ebben a rendszerben az egyik főszereplő — ha nem a legfőbb szereplő! — a lakosság lesz. A közeljö­vőben ugyanis a lakosság kap egy úgynevezett biztosí­tási kártyát, amellyel ki-ki orvost választhat magának. Ilyen kártyához azonban csakis azok juthatnak, akik társadalombiztosítást fizet­nek. vagy azt fizettek — pél­dául a nyugdíjasok és a .munkanélküliek — és akik után fizettek ilyet — például a gyermekek. Becslések sze­rint a lakosságnak 1—2,5 százaléka soha nem dolgo­zott, értük soha senki nem fizetett társadalombiztosítást. Nekik tehát a jövőben meg kell fizetniük az egészség- ügyi ellátást a saját zsebük­ből. Azok azonban, atkik kártyával rendelkeznek, s megválasztják saját orvosu­kat, már az első fordulóban eldönthetik, hogy a házior­vosok közül ki mekkora anyagi javadalmazásban ré­szesüljön. Ugyanakkor az or­vos joga lesz, hogy elfogad­ja-e, vagy visszautasítja az őt választó, beteget. S nyil­ván az a háziorvos kap ma­gasabb fizetséget, akiben több beteg bízik. Lényeges momentuma az új rendszernek, hogy az egészségügyi alapellátás az önkormányzatok kötelessége lesz. Az orvos tehát az ön­kormányzatokkal köt szer­ződést, velük alkuszik, s az önkormányzataik dolgozzák ki azt az alapellátási formát, amely településük népességi összetételének, s anyagi ere­jének a legjobban megfe­lel. R. É. — Mire tudnak következ­tetni a méréssorozat alap­ján? — A barlangokban a fel­színihez képest, körülbelül ezerszer magasabb a radon szintje, azonban ez bizonyos okok miatt változik. Az in­gadozás megfigyelhető nap­szakonként is, de lényege­sebb, hogy míg télen ala­csony,. addig nyáron igen megugorhat ez az érték. En­nek magyarázata, hogy ta­vasztól kezdődően, a hóolva­dás, az esőzések következté­ben a feiszín alatti vizek a kőzetekből jóval nagyobb mennyiségben szállítják a radonionokat. Miulán a bük­ki karszt több százezer em­ber számára szolgáltat ivó­vizet, ennek vizsgálata cél­szerű, hiszen egyes forrá­sok radonszintjei között 20 —1000-es nagyságrendbeli különbségeik is mutatkoznak. — Mi az oka ennek? — Nagymértékben befo­lyásolja ezt az értéket, hogy milyen kőzeteken vezet el a felszín alatt ■ folyó patak út­ja. A Létrási—Vizes-barlang­ban példáid az átlagosnál magasabb a radonszint, ugyanis jelentősebb radon- tartalmú agyagpalás kőzeten folyik keresztül a karsztvíz. A geológusok számára rend­kívül jó nyomjelző is — utal a föld alatti járatok még fel nem tárt szaka­szainak kiterjedésére, — az orvosokat pedig a légzéste­rápia szempontjából foglal­koztatja egyre inkább. A tapolcai barlangban, vala­mint a Szent István-bar- langban a. gyógy hatás egyik összetevője a radon. Az asztmatikus bántalmakban szenvedő betegek száma egy­re no a levegőszennyezés és más Okok miatt, s régóta tudott, hogy az egyik legha­tásosabb kezelés a barlang- terápia. Amennyiben ismer­jük, kutatjuik, mérjük eze­ket a föld alatti üregeket, hatásukat az emberi szerve­zetre, megsokszorozhatnánk az erre kiépített barlangok számát. i ■ • . (Vége) Nagy Zsuzsanna II Hajnali Hírlap Sátoraljaújhelyen Adalékok egy képviselő pályarajzához Sosem készült politikus­nak. Mégis, már fiatalember korában belecsöppent — mint KISZ-tag — a köz­életbe. Mezőgazdasági főis­kolát végzett, üzemgazdász, üzemmérnök lett, s mint ilyet, beválasztották a KISZ megyei bizottságába, sőt az országos szerv mezőgazdasá­gi bizottságába is. Ám apja kántor volt szülőfalujában, Mikóházán, maga is temp­lomjáró ember, szóba sem kerülhetett, hogy esküvőjét ne templomban tartsa. Akkor a megye KISZ el­ső titkára (aki az MSZMP első titkára is lett Miskol­con, majd a megyében is) 200 ember előtt szégyenítet- te meg. Ilyen emberre nem volt szüksége a mozgalom­nak, s így Rusznák Miklóst 1970-ben kizárták a KISZ- böl. ő akkor megtartotta templomi esküvőjét, de ma sem érti, miért nem volt szüksége a társadalomnak egy jószándékú, segíteni akaró emberre csak azért, mert hívő? Előbb egy téeszben, majd — immár 20 éve — a Hun­gária Biztosító mezőgazda- sági szakértőjeként dolgozik Sátoraljaújhelyen, megbe­csültén. Sosem gondolta vol­na, hogy még visszatér a közéletbe, de az ő életében is változást hozott, hogy 1989-ben zászlót bontott az ellenzék. Sem az MDF-be, sem az SZDSZ-be nem kí­vánkozott, mindkét pártba kerültek „régi ismerősök”, akik korábban egészen más­képp vélekedtek. Legkésőbb a Keresztény­demokrata Párt alakult; meg, és Pestről őt és Katona Rezsőt, Sátoraljaúhely jelen­legi polgármesterét kérték fel a szervezőmunkára. Nem tagadja, félve látott a fel­adathoz, de ismerte a né­met, holland, olasz keresz­ténydemokráciát, így tudta, mit vállal. • FELNÖVÜNK A FELADATOKHOZ — Tisztességes emberek, tisztességes eszközökkel — ennyi kell „csak” az ország 4 diák is ember... Koholda, koholmányok nélkül 4 vadcseresznye nem fó Ami azt illeti, kevés olyan dolog képzelhető el, amin a mai, edzett újságolvasó meg- hökkenne: annyiféle színű, méretű és színvonalú újság, létezik manapság. Ennek el­lenére csak megakad az em­ber az olvasásban, ha ilyes­féle mondatokhoz ér: „A román stílre jellemző, hogy púpos”. Meg ilyenhez: „Köl­csey azt kívánta az or­szággyűléstől, hogy szidja­nak szembe a haladó szel­lemekkel.” Az idézett mondatok a Koholda című újságból szár­maznak. Az újság címe nem u szerkesztőság fejlett ön­kritikái érzékét jelzi (azaz­hogy koholmánynak minősí­tenék írásaikat), hanem azt, hogy a a Gábor Áron Mű­szaki Középiskola lapja, az­az a kohászoké. A hatoldalas diákújság szerkesztési módjában itt-ott némi stílusbeli bizonytalan­ság érezhető: „Vezércikk” címmel például tudósítás ol­vasható az első oldalon az idei tanévinyitóról. De ez igazán bocsánatos bűn egy középiskolai diákújságnál, melynek elsődleges célja az, hogy éreztesse a gyerekek­kel, az iskola mégiscsak több, mint egy oktatási in­tézmény: alma mater. A Koholdát diákok írják és szerkesztik, Kis Árpádné és Boros Zsolt Györgyné tanárok segítségével. Az egyszemélyes nyomda egyfő- nyi személyzete Kravijánsz- ki Endréből áll, aki számí­tógépes szakember lévén, számítógép segítségével tör­deli, önti formába és nyom­tatja ki a lapot. Mint minden igazi újság­ban, a Koholdában is van­nak olvasói levelek, többek között egy bizonyos Tamás így számol be nyári táboro­zásáról: „Később ettem vad­cseresznyét és szamócát. Az előbbi rossz, az utóbbi vi­szont nagyon finom volt. Egy idegen madár tollát fel­vettem a földről, ami akkor még meleg volt. Azóta is féltve őrzöm, a szobám leg­szebb részén kapott helyet.’’ Hasonlóan órdekfeszítő be­számolót olvashatunk a „Vi­rágzó” termelőszövetkezet­ben lezajlott nyári termelési gyakorlatról, ahol a helyiek ..Egyáltalán nem diákként kezeltek, hanem emberként, és ez egy megnyugtató érzés volt.” Az irodahelyiségből, ahol a termelési gyakorlat folyt, szép kilátás nyílt: „Ha balra néztem, akkor falusi házakat láttam sok fával kö­rülvéve. Ha jobbra tekintet­tem, akkor egy rétet csodál­hattam két tehénnel, pár bá­ránnyal és 2—3 vérszomjas fajtiszta korcs kutyával...” A Koholdában továbbá terjedelmes ismertető olvas­ható az iskolai házirendről s teljes oldalt szentelnek a számítógépes tudománynak is (ezúttal éppen a számító­gép-nyelveknek). A közle­mények között tehetségkuta­tó szavalóversenyre is invi­tálja a szerkesztőség az ol­vasókat. Kedvcsinálóként — mintegy a szavai óverseny il­lusztrációja gyanánt — a felhívás mellett egy papa­gájt ábrázoló grafika látha­tó... Kájé Szent Flórián szobra idén augusztus 20-án került visz- sza eredeti helyére. A sátor­aljaújhelyi önkéntes tűzoltó- egyletet — Flórián az ő vé­dőszentjük — még az ifjú fiskális Kossuth Lajos ala­pította. talpraáilításához — mondja. — Ez, volt a programunk; alapja, s a választások előtt ehhez próbáltunk embereket találni, ám a keresztény szó akkor még többeket vissza­tartott. Így végül ő is vállalta a megmérettetést. Maga ás meglepődött, hogy — bár a választókörzetben mindösz- sze 80 tagja volt a pártnak; — Nagy-Bozsoky József mö­gött második lett a képvi­selő-választáson. Ezután egy hétre meghívta a holland testvérpárt, itt rengeteget tanult, tapasztalt, s újult erővel látott neki a környék KDNP-szervezetei megszer­vezéséhez. Zemplén ma a kereszténydemokrácia egyik erős vára, s talán az sem csoda, hogy Rusznák Mik­lós a helyhatósági választá­sokon nagy fölénnyel lett tagja a városi, később a me­gyei önkormányzatnak is. — Tanácsi hivatalban so­hasem dolgoztam, a közigaz­gatást sem ismertem, a „zsargont” sem tudtam, de beletanultunk és felnövünk a feladatokhoz. Pedig na­gyon sok az ellendrukker. A költségvetés nehezen jött össze, az iskolák, az intéz­mények fenntartása is gon­dot okoz. Sokan „megjósol­ták”, hogy az iskolákat az ősz végén bezárjuk majd, mert nem leszünk képesek üzemeltetni őket. Nem így történt. — Ha akartam valamit, sokszor falba ütköztem, de vannak eredményeim. Négy hónapot kellett várni, hogy a helyi téesz vezetői ráóll- janak javaslatomra, s árul­janak olcsó kannás tejet a városban. Ma már több száz litert adnak el naponta, 16 forintjával. A hús-diszlkont- áruház beindítását js én ja­vasoltam, de a diszkont rak­táráruház létrehozása már nem skierült. Pedig lett vol­na épület is hozzá, és a vá­ros 23 millió forint segélyt oszt el évente. Ügy gondol­tam, ha ebből 4—5 milliót elveszünk, lenne diszkont- áruház, s az hosszú távon többet érne minden segély­nél. • VASÚTVONAL, GÁZVEZETÉK Rusznák Miklós idealista politikus — mondanám, hi­szen képviselői tiszteletdíját nem veszi fel, szegény szü­lők gyermekeinek iskolázta­tására, egy alapítványba utaltatja. Rusznák Miklós realista politikus, mondom, mert pontosan tudja, mire van lehetősége városának, s a megye, Zemplén települé­seinek. Szívügye a falugond­noki rendszer, a megnyomo­rított, kisemmizett falvak sorsa. Dolgozik a Bodrogköz, a Hegyköz megmentéséért," a bodrogközi vasútért. Nem/ nem a kisvasút, egy normál nyomtávú vonal építése az álma, amely bekapcsolhat­ná ismét ezt a vidéket az ország vérkeringésébe. A határtól mindössze négy kilométerre, a szlovák olda­lon húzódik egy nemzetközi gázvezeték. Ha sikerülne államközi megegyezésre jut­ni ,egv leágazó vezetékkel Sátoraljaújhely. Sárospatak és a környező falvak is gáz­hoz jutnának. Ha ez megva­lósulna, mennyi mindent hozhatna ennek a vidéknek. Nemcsak kényelmet, új le­hetőségeket is. Gróf Lajos Természetvédelmi fórum A Holocén Természetvé­delmi Egyesület kezdemé­nyezésére ma délután (ok­tóber 30-án) három órától kezdődően a Miskolci Egye­tem könyvtárában találkoz­nak a természetvédelemben érdekelt hivatalos és társa­dalmi szervezetek képvise­lői, hogy érdekegyeztető fó­rum keretében vitassák meg azokat a lehetőségeket, me­lyeket a jelenlegi hiányos szabályozás felkínál, s hogy információcserével közelítse­nek egymáshoz ezek a szer­vezetek. Pozsgay Imre Ozdon és Miskolcon A magára maradt rend­szerváltás, magára maradt nemzet címmel rendez fóru­mot barátaival, illetve tart előadást Miskolcon október 30-án, 18 órakor a Technika Házában Pozsgay Imre. Mint szerkesztőségünkbe is eljuttatott levelében írja: „Az elégtelen társadalmi, politikai és gazdasági vála­szokat kiváltó hamis páto- szú kérdések időszaka lejárt. Ideje viszont, hogy a nemzet igazi feladatainak megfogal­mazásában és a megoldások­ra megbízottak megválasztá­sában, ellenőrzésében végre azok is valódi részesek le­gyenek, akik rendről rendre sorsszerűén viselik az átala­kulások nagyobb terheit, gyötrelmeit.” Ugyanezen a napon Özdon a Technika Háza tükörter­mében 14 órától egy politi­kai gyűlés és fórum vendé­ge lesz Pozsgay Imre. ff« 1 Dr. Szádeczki Zoltán, Mis­kolc város jegyzője fogadó­órát tart október 30-án (szerdán), 14 és 19 óra között a városházán (Miskolc, Ta­nácsház tér 8. sz.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom