Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)
1991-10-29 / 251. szám
„Egyre nagyobb szükség lesz a szépre”! Pihentető litografálás Kiss Roóz Ilona kerámiái Egerben Dózsának nincs arca Beszélgetés Simon A Marosvásárhelyről érkezett fiatal művész — Simon Zsolt — Miskolcon készült munkáiból jó néhány itt marad majd a művésztelepen. „Ásatások sorozata mutatja ..., hogy az agyagot még a fazekasság kezdete előtt plasztikai tevékenységre is felhasználták. Apró figurákat készítettek belőle, főként női és állatalakokat, és ezeket kezdetben csak napon szárították. majd később tüz- hen kiesették. Vagyis a keramikus tevékenység nem az edénykészitéssel vette kezdetét.” (Domanorszky György: A keráiniaművészet kezdetei.) Kiss Roóz Ilona, Budapesten élő keiamikus alkotásaiból 1987-ben nyílt állandó kiállítás Egerben, a kispre- posti palotában. „Eger, a múlt és a jelen harmonizáló egységében fejlődő város és idegenforgalmi központ örömmel vállalkozik arra, hogy Kiss Roóz Ilona alkotó munkásságát... a jelen és az utókor számára megőrizze és közkinccsé tegye.” — olvasható a katalógusban. Október 25-én lett volna 2$ éves, de ezt a születésnapját már nem érhette meg. Pedig életében sok-sok embernek szerzett örömteli órákat, bepillantást engedett a kozmosz csodálatos világába, emberpalántákból a természettudomány iránt elkötelezett felnőtteket, tudósokat nevelt. Mindezt sajnos már csak múlt időben mondhatjuk, ugyanis lakat került a miskolci Uránia Csillagvizsgáló ajtajára. A TIT már képtelen több pénzt előteremteni a fenntartásához. A MIK viszont követeli a bérleti díjat. Az önkormányzat egy fillért sem ad erre a célra. S itt a kör be is zárul, csakúgy, mint a távcső kupolája. Kár lenne veszni hagyni ezt az annak idején szinte teljes egészében társadalmi munkában készült csillagdát! Fénykorában komoly tudományos munka folyt itt. Az MTA szputnyikmegfigyelő és hidrometeoroiógiai állomásaként működött 1974-ig, majd a TIT csillagászati és űrkutatási szakosztálya kapta meg. Az ismeretterjesztésen túl amatőr csillagászokat képeztek, akik változócsillagészleléseikkel (melyeket egy amerikai székhelyű szervezet részére küldtek meg) Miskolc hírnevét öregbítették. A csillagászati szakkör az ifjúság nevelésében töltött be fontos szerepet, hétfőnként Játékos nyelvtan Sok fiatalnak okoz gondot a helyesírás, a szabályok ismeretét feleslegesnek tartják. Egerben, a Megyei Művelődési Központban, az októbertől decemberig tartó kurzuson a résztvevők előtt feltárul a nyelv gazdag világa, értelmes és szép törvényeivel, nagyszerű játékos lehetőségekkel. Az első foglalkozást október 30-án,szerdán délután három órakor tartják az MMK-ban. A közelmúltban egy szép album is megjelent, melyben Koczogh Ákos művészettörténész részletesen foglalkozik az erdélyi származású keramikusnő művészi pályájával. De sem ebben, sem pedig az egri állandó kiállítás katalógusában nem találni utalást arra, hogyan is született meg — épp Egerben — ez a kicsinyke, de annál gyönyörűbb kiállítás. — A látogatók alig tudnak valamit a művésznő egri kötődéseiről. Talán még inkább magukénak éreznék az egriek is a kerámiaművészetnek ezt a kis szigetét, és büszkébbek lennének rá, ha több ismeretük lenne róla. — Köszönöm szíves érdeklődését, mindjárt azt felelhetem, hogy Egerrel szoros a kapcsolatom. Sokan pedig a nagyközönség tekinthetett be a csillagvilág titkaiba. Hogy a műszerek ne váljanak az enyészet martalékává, valami módon hasznosítani kellene. Kézenfekvő megoldás volna, ha továbbra is eredeti funkciójával üzemelne. Ha kisebb városok fenn tudják tartani csillagvizsgálójukat, talán nekünk is sikerülne. Igaz, hogy a mai viszonyok nem; éppen a tudomány fejlődésének kedveznek, de egy már meglevő intézményt nem lenne szabad sorsára hagyni. Bármilyen rosszak is a körülmények, az embereknek szükségük van művelődésre és kultúrára. A sors kegyetlen játéka, hogy éppen akkor mondták ki a halálos ítéletet a csillagvizsgálóra, mikor elhunyt az a rendkívüli ember, az a kiváló tanár, aki megálmodta és szint* két kezével építette meg... Repásy Mária A Miskolci Egyetemen rendezte meg a Nemzeti Filharmónia a Népszerű bérlet első előadását. Bizonyára közrejátszott obbon az a tény, hogy az egyatami aulában jobb az akusztika az oratorikus müvek előadására. A hangverseny első részében a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Magyar Állami Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) Johns Adams: Harmonium című művét adta elő Kovács László vezényletével. Az amerikai zeneszerző érdekes kompozícióját, a Korunk zenéje sorozatban két héttel korábban, a Zene- akadémián mutatták be a honi közönségnek. A három- tételes oratórium, a mai zena úgynevezett repetitiv technikájára épül, de a zeneszerző sajátos arculatot ad művének a harmóniák állandó lebegtetésével. A komponista technikai ötletéhez John Donne és Emily Dickinson versei adták a továbblépési lehetőséget. így keletkezett Donne: Negatív szerelem című költeményének hatására keresnek meg Egerből otthonomban, és magam is gyakran látogatom a várost. Egy kapcsolat nemcsak születési helyhez kötődik, vagy az ott eltöltött hosszabb-rö- videbb időhöz visszanyúló emlékekhez ... Életem során — ami nem is olyan rövid — többször jártam Egerben utazás, kirándulás, sőt egy képcsarnoki kiállítás alkalmával. Mindig is vonzottak engem a történelmi eseményekben gazdag városok, köztük Egernek igazán előkelő hely jutott. A vonzalom tehát adott volt, és amikor a város tanácsa felkért egy állandó kiállítás létrehozására, megtekintve a felkínált épületet, a kispré- posti palotát, örömmel vállaltam. A terem elbűvölt. A fehér falak, boltíves termek között úgy éreztem, hogy itt igazán otthonra lelnek kerámiáim. Az összes körülmény arra késztetett, hogy Eger városának ajándékozzam a kiállítás teljes anyagát. — Ez a kollekció hatvan darabból áll. Fog-e a kiállított kerámiák száma a jövőben gyarapodni? Tervezik-e az állandó kiállítás bővítését? — A kiállítási darabok számát a terem nagysága határozta meg. Tervbe volt véve a bővítés ... Anyagom van, tehát részemről semmi akadálya nem lenne. — Milyen visszajelzéseket kapott kiállításáról eddig a művésznő? — Rendszeresen megkapom a vendégkönyveket, így hazánk más területéről, de nagy számban külföldiektől is érkezik üzenet hozzám. Örömét okoznak a kedves bejegyzések. Megerősítenek abban a hitben, hogy kerámiáim örömet, tetszést keltenek. Megértilt szándékd-' mát. Erre céloz az egyik bejegyzés: „A kiállítás nagyon tetszett, s véleményünk szerint ebben a mai, rohanó világban egyre nagyobb szükség lesz a szépre.” A közelmúltban komoly műtéten esett át a művésznő, protézist építették a csípőjébe. Minden művészetkedvelő nevében kívánunk teljes felépülést és további munkaikedvet! Ilosvat Ferenc az I. tétel érdekes és hatásos fokozása. Dickinson versei: a „Nem várhattam be a halált” — egy képzeletbeli utazás lassított filmjének képsorait sugallta, míg a „Vad éj” —a vad érzéki szerelem, a felejtés iránti vágy zenei megfogalmazása lett. Adams kontrasztokkal, érzelmi feszültséggel teli oratóriumát élménytadóan szólaltatta meg a két együttes. Kovács László — mint ahogy már sokszor tapasztaltuk — jól érti és érzi századunk zenéjének nyelvét. Szerencsés kézzel választotta ki a bemutatásra szánt művet, mely az ebben a műfajban általam hallott kompozíciók közül messze kiemelkedett. A hangverseny második felében Kodály Zoltán talán legkoncentráltabb opusza, a Budavár visszafoglalásának 250. évfordulóján bemutatott Te Deum hangzott fel. Nice- tas ősi himnuszát úgy zené- sítette meg Kodály, hogy a szöveg minden rezdülését hangokba öntötte. Az 1936- os ünnepi alkalom, a hősök dicsőségére való visszaemléSzobrászok, grafikusok, festők általában nem szívesen beszélnek magukról és munkáikról. Nyilvánvalóan úgy gondolják (teljes joggal), hogy beszéljenek azok magukért. Könnyű szóra bírni azonban őket, ha az interjút készítő újságíróról kiderül, hogy határozott tehetséget mutat valamelyik képzőművészeti ág iránt. " így történt ez a napokban, amikor a miskolci művésztelepen dolgozó marosvásárhelyi grafikusnak, Simon Zsoltnak igen nagy tehetséggel és érzékkel segítettem á'tcipelni a litográfiához szükséges, hatvankilós követ egyilk helyiségből a másikba. Miután a „litográfiái tehetségemre” ilyenformán fény derült, gördülékenyebbé vált a beszélgetés. — Mit kell tudnia az olvasónak Simon Zsoltról, hogy „képbe kerüljön”? kezés zenéjében jól megférnek a zenei gyökerek; a magyar népdalok pentatóniája, a gregoriánum, a verbunkos és a modern akkordvilág. A már említett zenekar és énekkar mellett kitűnő szólisták: Pászthy Júlia —szoprán, Németh Judit — alt, Hormai József — tenor, Ber- celly István — basszus is segítettek abban, hogy a mű hatástkeltően megszólaljon. Kovács László lendületes és ihletett irányításával impozánsan kelt életre a bevezető Ujjongó hangulata, a Te Deum laudamus, majd a Sanctus. Szép volt a szóló- kvartett előadásában a Tu Rex glóriáé, Christe-szakasz magasztos nyugalmat árasztó zenéje. A drámai csúcspont, a döbbenetes Miserere különösen a Magyar Állami Énekkar tagjait tette próbára, de mint már annyiszor, ezúttal is megrendítő zenei élményt nyújtottak. A Miskolci Szimfonikus Zenekar differenciált, biztos játéka jelentős tényezője volt a sikeres előadásnak. Barta Péter — Marosvásárhelyen születtem 1963-ban, ott végeztem az iskolai tanulmányaimat is: grafikus-szobrász szakon érettségiztem, majd második próbálkozásra festő szakra vettek fel a főiskolára. — Családi indíttatásra, vagy éppen annak ellenére lettél képzőművész? — Nagyapám szobrász szeretett volna lenni: neki még elérhetetlen maradt ez a cél. Édesapám — Simon Endre — már festőművész lett, a marosvásárhelyi iskola második generációjának jelentős képviselője, én pedig ugyanennek az iskolának a harmadik generációját képviselem. — Hogyan kerül egy marosvásárhelyi grafikus a miskolci művésztelepre? Zsolttal — Egy tavalyi művésztalálkozón szereztem tudomást erről a lehetőségről: videokazettán bemutatkozó anyagot küldtem a művésztelep kuratóriumának, s — ezek szerint — alkalmasnak ítéltettem ... — Túl azon, hogy egy ilyen alkotóházi turnusban új arcokkal, új környezettel ismerkedhet meg egy művész, van-c ittlétednek valamiféle gyakorlati haszna is? — Hogyne volna! Nekem afféle „munkával töltött pihenés”, ha technikát válthatok, s itt Miskolcon nagyszerűek a körülmények a li- tografáláshoz, a rézkarcoláshoz. Ezekhez ugyanis nehezen beszerezhető, és igen drága anyagok szükségesek. — Hogy telnek egy marosvásárhelyi fiatalember estéi itt Miskolcon? Születtek barátságok? — Inkább újjászülettek: már voltak itt barátaim (nem művészek, „civilek”), akikkel erdélyi kirándulásaik alatt ismerkedtem meg. — Itt, a művésztelepen kiállított munkáid között is sokféle technika, sokféle megközelítési mód látható. Melvik a legkedvesebb számodra? — A rajz. Vannak képek,' amelyek már tökéletesen készen vannak bennem (ilyen például az itt látható Hírvivő is), s csak le kell rajzolnom, míg más képeken két hétig is dolgozom. Szeretem az alkalmazott grafikát is: sokat dolgozom az Erdélyi Figyelőnek, és könyveket, kiadványokat illusztrálok. — Itteni, rögtönzött kiállításodon látható munkáid közül engem legjobban a Dózsa-sorozatod ragadott meg. Dózsának egyik képen sincs arca. Miért? — Nem Dózsa személye, hanem a Dózsa-jelenség foglalkoztat inkább. Ezért fordul elő ezeken a lapokon gyakori attribútumként a papírrepülő: ember által útjára bocsátott, tovább viszont nem befolyásolható röppályájú, törékeny valami... Kájé íjc A megszépült — s főleg „használhatóbbá” vált —művésztelepen most Simon Zsolt dolgozik. Előadás a szívbetegsé gról Egerben, a Megyei Műve- ; szívbeteg? címmel. Előadó lődési Központban október dr tj0ffmann Artúr, az Or- 29-én, kedden délután öt . ...... ... . órakor előadást tartanak szagos Kardiológiai Intézet Mennyire terhelheti magát a I főorvosa. Lakat került az ajtajára Megmarad-e a miskolci csillagda9 A ISIépszerű bérlet előadása
