Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

1991-10-15 / 240. szám

Ózd emlékeit megmenteni a jövőnek múzeum, a változások korában >jc A színvonalas produkciókat mindenhol elvárják tőlük. Tizenöt éve az élvonalban Jubilál az egri Lajfha-néptáncegyüftes • Foíkcentrum a Mecsek étteremben • Külföldön is jól cseng a nevük Cw\ár tör tón éti Maga az épület is ipartör­téneti emlék, hiszen az Óz- don 1971-ben megnyitott Ko­hászati Gyártörténeli Múzeum néhány éve a volt Gyár úti is­kolában kapott helyett, ame­lyet csaknem 100 esztendeje építettek fel. Az eltelt két év­tizedben negyedmillióan (több­ségében fiatalok, de külföldi­ek is), ismerkedhettek meg az ózdi vaskohászat történetével - tájékoztatott a múzeum ve­zetője, ifj. Dobosy László. Az is igaz azonban, hogy az utób­bi években a válságba jutott Vlagyimir Litvinov bel- gyógyász-extraszensz, Irina Szidorenko neuropatológus-, akupunktúra-specialista, Alekszej Misin masszőr és Szergej Szapozsnyik U-Su- oktató, masszőr és extra- szensz alkotja jelenleg a Miskolci Természetgyógyász Központ orvos-extraszensz teamjét. Komplex terápiá­juk nyomán mind több és több beteg gyógyul meg, tá­vozik elégedetten, örömmel a Semmelweis utca 3. sz. alatti Természetgyógyász Központból (telefon: 46/26- 519). A gyógyultak vendégköny­vi bejegyzéseiből a legújab­bakat idézzük. .,Állandó fejfájással küsz­ködtem, hosszú évek óta. A fájdalomcsillapítás sem min­dig sikerült. Három alka­lommal kezeltek, és gyógy- teákat ajánlottak. Most már nem fáj a fejem, ami ne­kem csodát és örömet je­lent. Köszönöm azt a gyó­gyítóimnak. T. B.-né" * Megköszönöm » természet- gyógyász központ minden munkatársának, amivel évek óta tartó ekcémás betegsé­gemből kigyógyítottak, ezen kívül 3Úlyos köszvényes vér­ellátási zavaroktól fájó lá­nem kell különösebben be­mutatni a közönségnek. A két súlyos egyéniség, Láng Gyöngyi és Falusi Mariann egyéni színfoltja a magyar rockzenének. A napokban először indultak országos tur­kohászat miatt megcsappant az érdeklődés a gyűjtemény iránt. A múzeumot fenntartó Öz- di Kohászati Üzemek nehéz anyagi helyzete ellenére is, ha nem is annyit, mint ko­rábban, de biztosítja a mű­ködéshez szükséges anyagi eszközöket. A létszámot már nemigen lehetne tovább csökkenteni. A múzeumve­zető, a műszaki restaurátor és a gyűjteménykezelő gon­doskodik a tudományos bamat és egész szervezete­met meggyógyították. Isten áldja meg mindannyiukat, és sok szenvedő betegen segít­senek még. Köszönettel: R. Cs * „Egyensúlyzavarban is ál­landó görcsös fejfájásban szenvedő fiatalasszony va­gyok. Tele bánattal, hisz’ há­rom kiskorú gyermekem van, és nagyon nehéz volt hozzájuk türelmesnek len­nem, amikor a fájdalom kínzóit. Szeptember elején kezdtem el járni ide, a kül­földi természetgyógyász or­voscsoporthoz, is egy hónap elmúlta után nem akarom elhinni, ami velem történt, és ez nem csoda, ez a való­ság. Aranyozni kéne és sok­szorozni az ilyen gyógyító kezeket amilyenekkel itt ta­lálkoztam. Köszönök min­dent az orvosoknak, amit ér­tem tettek, s kívánom, so­káig éljenek erőben és egész- t égőén. B.-né** * (A bejegyzések írói termé. szetesen nevüket adták kö­szönetükhöz. Mi azonban úgy tartjuk etikusnak, hogy csak monogramjukat közöl­nér*. amelynek érdekessége, hogy minden koncert élő feliepés lesz. Miskolcon, ok­tóber 16-án, szerdán este hét óiHKor szelepeinek a Vasas Művelődési Központban. Minden érdeklődőt szeretet­tel várnak. munkáról, a segédgyűjte­mények, a fotótár, az adat­tár és a könyvtár kezelésé­ről, illetve a restaurálásról. Az állandó jellegű kiállítás mellett időszaki kiállításo­kat is rendeznek. Sajátos eszközeikkel elősegítik a vá­ros közművelődési életét. Együttműködnek a Lajos Ár­pád Honismereti Körrel, se­gítséget nyújtanak az isko­láknak a múzeumi órák megtartásához, és közremű­ködnek a város- és környe­zetismertető versenyek le­bonyolításában. A múzeum alapvető tevé­kenysége nem változott az­által, hogy kevesebb pénz­ből kell a már viszonylag magas szolgáltatások színvo­nalát biztosítaniuk. Csökken­teniük kell azonban az idő­szaki kiállítások számát, és vissza kell fogniuk a gyűj­teményié jlesztési tevékeny­ségüket. A jelenlegi mini­mális létszám pedig nem te­szi lehetővé a kutatási és fejlesztési munkát; erejük­ből és idejükből csupán na­pi operatív feladatok ellá­tására telik. Most pedig, a gyárak át­alakulásának időszakában fontos lenne az ezzel kap­csolatos dokumentumok gyűj­tése, a megszűnő és átala­kuló technológiai folyama­tokkal, berendezésekkel kap­csolatos emlékek felkutatá­sa és megőrzése. Ezért fi­gyelemmel kísérik a leállí­tásra kerülő berendezések sorsát, s amennyiben ezek muzeális értékeket képvisel­nek, és megőrzésre érdeme­sek, elhelyezik a múzeum­ban. Lehetőségeikhez mér­ten dokumentálják a meg­szűnő technológiai folyama­tokat is. Akárhogyan is alakul az ózdi gyárak sorsa, a múze­um nem mondhat le mlsz- sziójáról. A múlt bemutatá­sa erőt adhat mindenféle átalakulás túléléséhez, a ta­pasztalatok pedig a nagy múltú és magas műszaki kultúra megőrzéséhez. Tizenöt év nagy idő. Egyem- bet életében a felnőtté válás kezdetét jelzi, egy együttes esetében azonban sokkal töb­bet jelent. Másfél évtized már minősít egy társulatot, csak színvonalas munkával lehet ennyi ideig a felszínen ma­radni. 1976-ban Varga Zoltán ko­reográfus vezetésével jött létre az egri Lajtha László néptáncegyüttes. Mint Gál Attila egykori táncostól meg­tudtuk, akkoriban munkás- fiatalokból verbuválódott a csapat. Nemsokára már ko­moly eredményeket értek el, 1981-ben ezüst 1-es minősí­tést kaptak. Lassanként ki­alakították saját ruhatáru­kat, a pénzügyi hátteret pe­dig több forrásból (Mészöv, Megyei Művelődési Központ) biztosították. Az együttes szakmai mun­káját sok neves koreográfus segítette. Dolgoztak többek között Tímár Sándorral, Éne­kes Istvánnal, BraunMiklós­sál, jelenleg Ágoston László vezeti a társulatot. Fejlődé­sükre jellemző, hogy 1989- ben elnyerték az arany 2-es minősítést, és mindezt kicse­rélődő tagsággal vitték vég­hez. Jelenleg 35 tagot szám­lálnak, új emberek azonban nehezen jönnek. Megpróbál­nak gondoskodni az utánpót­lásról, ebben nagy szerepet kap az egri néptánciskola, amely három korosztály szá­mára kínál tanulási lehető­séget. Katona Istvánná, az együt­tes menedzsere szerint, az arany 2-es minősítés inkább kötelezettség, mint kitünte­tés, hiszen a színvonalas produkciókat ezek után min­denki elvárja tőlük. De nem­csak itthon szereztek nevet maguknak, külföldön is öreg­bítették a magyar folklór hírét. Jártak Törökország­ban, Bulgáriában, Finnor­szágban, Olaszországban, Né­metországban, a Szovjet­unióban, Csehszlovákiában, Ausztriában és Erdélyben is. Nemrégiben a nagykállói fesztiválon léptek fel, s a zsűri különdíjjal jutalmazta műsorukat, A nyáron érdekes vállal­kozásba kezdtek. A Mecsek étteremben foikcentrumot alakítottak ki, ahol hetente többször, rendszeresen be­mutatták programjukat. A külföldi turistáknak nagyon tetszett a műsoruk, végig filmeztek, videóztak, mindig telt házat vonzottak. Ha to­vábbra is igény mutatkozik erre, sűríteni is tudják a fellépéseket. A Gajdos együttes a tár­sulat saját kísérőzenekara. A trió profi zenészekből áll, mindannyian zenetanárok, a népművészet ifjú mesterei. Olyan biztos hátteret nyúj- tahak számukra, ami nélkül nem is tudnának dolgozni. A tizenötéves jubileumot nagyszabású találkozóval sze­retnék megünnepelni. No­vember 16-án, szombaton, a Gárdonyi Géza Színházban az egykori és a jelenlegi ta­gok jönnek majd össze, fel­idézni a régi szép napokat, sikereket. És mindennél be­szédesebb, hogy sok minden­re lehet emlékezni. (horváth) VESEBETEG GYERMEKEKÉRT! Támogatókat keresünk vesebeieggyermekek MŰVESE KEZELÉSÉHEZ szükséges dializálógép beszerzéséhez, akik közcélú adományokkal segítenék a gép kedvező feltételek melletti megvásárlását. Számlaszám: 641 -1200 Hivatk. szám: 033789-0 VESEBETEG GYERMEKEKÉRT GYERMEKEÜ. KP. IL NEPHROLÓGIAI OSZTÁLY O. JJ Minimata-kór Ugye ismerik azt az érzést, amikor — alig érzékelhetően, mégis kellemetlenül jéghideg fuvallat éri az ember tarkóját, és kissé megborzongunk? A kellemetlen érzés elő­állhat fizikai jelenség eredményeképpen, valódi hideg huzattól (lásd a költőnél: „... sír szele kél”), de bekövetkezhet más úton-módon is. Például olvasás közben. Olvasom minap egyik olvasmányos, országos napilapunkat (a nevét nem írom le, ez nem fizetett anyag), melyben a „kis színesek” között fi­gyelemre méltó beszámoló kínálja magát az olvasónak, szolgálva a tájékozódást, egy­szersmind az ismeretek szórakozva történő bővítését. Az írás megismertetett a Minimata-kór- ral, ami első olvasásra nem tűnik kelle­mes betegségnek; afféle paralízisbői, egyen­súlyi zavarokból, teljes idegi leépülésből álló tünetegyüttesről van szó. A kór egy kis feltehetően festői, mert arra nagyon ügyelnek a halászok) japán halászfalurói kapta a nevét. A festői holászfalu mellé a hatvanas évek elején festői vegyi üzemet építettek, amelyik — szépen, ahogy kell — okádta a tengerbe a higanyt. Idáig szokványos a tör­ténet, hiszen — többek között — erre talál­ták ki a vegyi üzemeket, a dolog történhe­tett volna akár Magyarországon (vagy ép­pen Kazincbarcikán). De ez Japánban történt, ahol a vegyi üzemben nem próbáltak sumákolni „itt a higany —, hol a higany”-t játszani, kész­séggel elismerték, hogy „a higany bele van folyva a tengerbe” (japán nyersfordítás). Sőt: azonnal belefogtak a higanyos iszap ki­emelésébe, méghozzá úgy, hogy a dolog üz­letileg is megállt a talpán, hiszen a másfél millió köbméter iszapból ezer tonna hi­ganyt vontak ki. A maradék iszapot tovább­ra is veszélyes hulladékként kezelték: be­tonsilók, műanyagborítás, ami kell. Klasszul működött minden: a vegyi üzem környezetszennyező technológiával dolgo­zott, az iszapot kiemelték, feldolgozták, még pénz is lett belőle, amiből megint lehet va­lamit építeni (praktikusan vegyi üzemet). Te­hát ment volna minden szépen, ha nem tar­tanak be a macskák. Minimatában ugyanis (mint minden fes­tői halászfaluban) annyi a macska, mint mondjuk Magyarországon a sajtótermék. Ráadásul a minimatai macskák éppen úgy képtelenek pozitív szemlélettel hozzáállni a dolgokhoz, mint a magyar sajtó. Az egé­szen elkötelezett macskákat leszámítva a többiek egyszerűen (és roppant destruktí- van) elkezdtek dögleni. A példátlan macskadöglést megvizsgálva kiderült, hogy a minimatai macskák négy­lábon járó lézmérck, annyi higany van ben­nük. Kitalálhatták önök is: a macskák ugyebár halat esznek, s a minimatai öböl halairól le lehet olvasni, hogy hány fokos a tengervíz, annyi bennük a higany. Szó­val a halak az iszapot csócsálták, a macs­kák megették a halakat, a halászok és a minimataiak pedig szintén a halakat (macs­kát esetleg szorult helyzetben), s ma már a minimatai emberek éppúgy gyógyithatat- lon betegek, mint a problémaérzékeny macskák. 4 bevezetőben említett fképzeletbeli) hi­deg fuvallat akkor érte a !valódi) tarkómat, mikor Minimatáról eszembe jutott Kazinc­barcika, pontosabban a vegyi művek alatt békésen szendergő higanytó. Siettem azon­ban megnyugtatni magamat. Először is; Kazincbarcikán nincsen ten­ger (hál' istennek), következésképpen halak dincsenek, amelyek ostobán beszlopálnák a higanyt. Tulajdonképpen nagy baj sincsen, hiszen (a szakemberek akkor megmagya­rázták) a higanytó nem érintkezik közvet­lenül a föld alatti ivóvízkészletekkel, és a higany nem keveredik a vízzel (csak nagyon vonakodva). Nade — hasított belém a felismerés — mi van a vakondok(ok)kal? Miért lenne több esze egy kazincbarcikai vakondnak, mint egy minimatai macskának? Miért ne enne meg egy barcikai vakondok boldogan va­lami földalatti mittudoménmicsodát, ami meg rendszeresen torkoskodik a higanyból? Szóval, ajánlom, tessenek figyelni a koto­rékebek egészségi állapotára: a foxik, tacs­kók előszeretettel ásnak ki vakondokokat, és eszik meg azokat. Jusson eszükbe néha Minimata: ott sem hallgatott eleinte senki a macskákra.,. Kiss József Köszönet a ÜH Kft. természetgyógyászainak Most mór nem fáj a lejt „Isten áldja meg mindannyiukatJ” jük.) Pa-Dö-Do-koncert a Vasasban A Pa-Dö-Dő együttest

Next

/
Oldalképek
Tartalom