Déli Hírlap, 1991. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)

1991-09-05 / 206. szám

„Hívjon rendőrt, mert agyonvertem (Fekete sarok című rovatunk a 8. oldalon) DÉLI HÍRLAP XXIII. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM 1991. SZEPT. 5., CSÜTÖRTÖK ŰRI!: 5.80 FORINT 0 Minden tanév kezdetekor gondot jelent a tornatermek rossz állapota, a felszerelések hiánya és a sportszerek ma­gas ára. A miskolci 7. Számú Általános Iskola tornatanárai nem panaszkodhatnak, az igaz­gatótól minden támogatást megkapnak, önerőből pályázat útján szerzik meg a fennmara­dáshoz szükséges összeget. Két tornatermük van, s a sportpá­lyájuk is a legnagyobbak kö­zül való Miskolcon. Hogy más­hol és tornaterem nélkül, ho­gyan oldják meg az iskolai testnevelést, arról olvashatnak lapunk hetedik oldalán. (Bús Gábor Olivér felvétele) Hiányzik e^y Duna-híd, fejleszteni kell a repülőtereket Ííak a 21 századba Régiónk tranzitszerepe el­engedhetetlenné teszi a köz­úti közlekedés fejlesztését, hiszen csak kamionból 1800 fordul meg útjainkon na­ponta. Dr. Gyulai Gábor ál­lamtitkár Borsod és Heves megye köztársasági megbí­zottja ezekkel a gondolatok­kal nyitotta meg a kedden Aggteleken kezdődött II. közlekedési konferenciát. Mint hamarosan kiderült, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban is hasonlóan vélekednek, hi­szen Kálnoki Kiss Sándor helyettes államtitkár előadá­sában több olyan, megyén­ket érintő információról szólt, amely ha nem is né­hány éven belül, de egy év­tized alatt enyhíthet a ki­alakult helyzeten. Elkészült ugyanis az or­szágos közúthálózat 1991— 2000 évekre szóló fejlesztési programja, mely november­ben kerül a kormány elé. Ebben több feladatot kell a minisztérium szakemberei szerint megoldani. Pótolni kell azokat a hiányosságo­kat, melyek lassan megbé­nítják hazánk közlekedését. Az 1990-es áron csak az ál­lami közúthálózat bővítésé­hez 250 milliárd forintra lenne szükség. Az előzetes felmérések szerint, még ak­kor is csak 10 éves hátrányt hozunk be, tehát 200U-re út­hálózatunk színvonala az 1990-es közlekedésnek lesz megfelelő. A 250 milliárd valóban jelentős kiadás, ám ha figyelembe vesszük, hogy a balesetek száma évente 20 százalékkal nő, s a külföldi tőkebefektetések egyik aka­dálya a közlekedés helyze­te, mindenképpen megéri. • A SZÁLLÍTÓ - PIACÉRT IS A másik feladat, hogy a budapesti közlekedés kon­centráltságát megszüntessék, illetve oldják. Ne kelljen valamennyi kelet—nyugat irányban közlekedő vonat­nak, autónak a fővárost érintenie, ott lassítania a forgalmat. Egy felmérés sze­rint emiatt Záhony és He­gyeshalom között az utat 2,8 kilométeres átlagsebességgel teszi meg egy autó. Ebbe a körbe tartozik, hogy feltét­lenül meg kell építeni Szek- szárd és Dunaújváros térsé­gében egy új Duna-hidat, s a repülőgép-forgalom fővá- roscentrikussúgán is változ­tatni kell. A program sze­rint 10 év alatt, 8—10 vidé­ki repülőteret kellene fel­fejleszteni, legalább a spe­ciális áruk fogadására, ké­sőbb pedig a személyszállí­tásra. Mindezeket az elképzelé­seket azonban csakis az eu­rópai normák betartásával lehet ma már megvalósíta­ni, azaz a környezetvédelmi előírások a hazai gépjármű- parkra, s a hazai viszonyla­tokra is vonatkoznak. Félő például, hogy a magyar szál­lítópiac teljesen kiszorul Eu­rópából, ha színvonalában nem tapasztalható rövide­sen változás. • AUTÓPÁLYA A RÉGIÓNAK A koncepció térségünket érintő kérdése, hogy terve­zik-e autópálya építését, avagy sem. A 3-as út irá­nyában akkora a forgalom, hogy megérett erre a hely­zet, mondta az államtitkár- helyettes. A tervek szerint a jövő év közepén kiírják a pályázatot, s ’96—’97-ig leg­alább Nyíregyházáig meg fog épülni az autópálya. Egyébként az autópályák fi­nanszírozási gondjain úgy igyekeznek segíteni, hogy a várható külföldi vállalkozók 30—35 évig hasznosíthatják az általuk épített utakat, s valószínű, az odavezető be­kötőutak sorsa is ez lesz. Az országnak, a közlekedőknek előbb-utóbb hozzá kell szok­niuk ahhoz, hogy valameny- nyi autópálya csak díjtétel ellenében használható. Ez egész Európára hamarosan jellemző lesz, a német kor­mány jelenleg szintén dol­gozik azon, hogyan vezethe­tik be az autópályadíjakat. Hogy magyar viszonylatok­ban valamivel kisebbek lesznek ezek a költségek a nyugatiakhoz képest az ért­hető hiszen a fizetőképes kei erre néhány év múl­va sem lesz elegendő. Ép­pen ezért várhatóan az eu­rópai átlagnak, mintegy 60 százalékát kell a hazai au­tósoknak fizetniük. N. Zs. Műhelymunkában készítették elő a törvényt Európával köt össze a számítógépes rendszer Cégbírák tanácskoznak Tapolcán — A Társasági Törvény életbelépésével a cégbíróságnak mint jogintézménynek egy olyan régi bírói szervezetbe kel­lett integrálódnia, ami valójában teljesen idegen volt. A régi kereskedelmi törvény alapján nem szűnt ugyan meg, de a gyakorlati szerepe évtizedekig a nullával volt egyenlő, hiszen nem kellett gazdálkodó szervezeteket bejegyeznie. Űj feladatokkal, új munkastílussal és technikával kellett meg­találni a helyét a bírói gyakorlatban — mondja dr. Sar- kadi Sándor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság meg­bízott elnöke. — Az átállás nem volt könnyű, de arra büsz­kék lehetünk, hogy a megyében zökkenőmentesen végbe­ment, s a cégbírók személyének kiválasztása, a tárgyi és a technikai feltételek megteremtése példamutatóan jól sike­rült. Olyannyira, hogy gondolkodnunk kell azon, hogy a bí­rói munka más területén is be kellene vezetni az általuk alkalmazott módszereket, mint például a számítógépes ügy- iratkezelést, illetve a bírói szervezetek önirányításában be­vált tapasztalataikat. Ezek tulajdonképpen hasznot hoznak, és nem véletlen, hogy az egyre növekvő feladatok mellett tudják tartani a határidőket. A Cégbírók Országos Egye­sülete most már második al­kalommal tartja meg kon­zultációs tanácskozását Mis­kolctapolcán. A Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Bí­róság, mint cégbíróság arra vállalkozott, hogy évente egyszer, szeptemberben há­zigazdája legyen ennek az össszejövetelnek, amit ter­mészetesen támogat az Igaz­ságügyi Minisztérium is, hiszen közös az érdek, a szakmai megújulás, az új jogszabályok egységes értel­mezése, valamint a gyakorla­Kirándúlok csemegéje Szedik a mogyorót Az ősz, a nagy gazda egy­más után érleli be a szor­gos nyár termését. Ilyenkor szedik többek között a csonthéjasokat, így a mo­gyorót is. Nemcsak az erdők állomá­nyát gyarapítják a mogyoró­bokrok, de városunkban is több helyen telepítették ezt a fafajtát, amelyet itt nem bokorra nevelnek. A tapasz­talat szerint jól bírja a füs­tös-kormos levegőt. Megta­lálható a kiliáni lakótelepen csakúgy, mint a Győri kapu környékén. Hogy hol, azt el­árulja a környékén fellelhe­tő, termésétől megfosztott tüskés-zöld burka, amelyet a „mogyorózók”, nagyobbrészt fára mászó gyerekek, szór­nak el a környéken. A fa alatti szeméthalom aztán mutatja az „utat” az utá­nuk jövőknek. Sok mogyoróbokor talál­ható — a fákon kívül — a görömbölyi és a tapolcai kiskertekben, gyümölcsösök­ben. Ezek nem telepített fák, hanem többségükben spon­tán nőtt bokrok. Termésük gömbölyű, szemben a neme­sített, tervszerűen telepített, hosszúkás alakú gyümölcsöt adókkal. Az ismertebb, sza­pora fajtákat legtöbbször tő- osztással és bujtással szapo­rítják, s nevelik bokorala­kúra. Kedvenc csemegéje a ki­rándulóknak is a bükki er­dőségekben és a zempléni tájakon egyaránt fellelhető mogyoróbokrok termésének „betakarítása”. A Bükk hű­vösebb oldalain, a cserjé­sekben található bokrokon láthatók a gyűjtőszenvedély­nek a nyomai. Most. hogy többszáz forintos áron mé­rik a tisztított mogyoró ki­lóját az eladók, bizony fel­értékelődött ennek a gyűj­tése is^ ti szakemberek tapasztalata­inak összegyűjtése a törvény- előkészítő munkában. — A múlt évi tanács­kozáson az egyesület tag­jainak kifejezett kérése volt, hogy aktív részesei lehessenek a kodifikációs munkának, mert csak olyan törvényeket tudnak pontosan alkalmazni, ame­lyek a gyakorlatban is megállják a helyüket. Megmaradt-e ez ígéret, vagy sem? — kérdeztük dr. Görömbey Istvántól, a megyei bíróság elnökhe­lyettesétől és dr. Popovics Lászlótól, a megyei bíró­ság tanácselnökétől, a cég­bíróság vezetőjétől. — Az egyesület és a ko- difikációt végző jogászok között igen gyümölcsöző együttműködés alakult ki. Az Országgyűlés várhatóan ősszel tárgyalja a társasági törvény és a cégbírósági el­járás módosítására vonatko­zó törvényjavaslatot. Ez már valóban műhelymunkaként készült, igényelték a gya­korlati bírók véleményét, s ha az Országgyűlés elfogad­ja, a cégbírók valóban a sa­ját magukénak tekintik, hi­szen a gazdasági jogalkotás­ra vonatkozó összes javasla­tuk benne van. Természete­sen ez is napirenden szere­pel a konferencián, hogy a szakemberek már a törvény elfogadása előtt felkészültek legyenek a fogadására. Ezen túl elemezni fogjuk a számí­tógépes rendszerrel kapcso­latos tapasztalatokat. Folyta­tódik ugyanis a fejlesztés, a megyei cégbíróságokon üze­melő gépek bekapcsolódnak egy országos központba, s ez­által a magyar gazdaság ösz- szekapcsolható lesz Európá­val. Ez a gyakorlatban a kö­vetkezőket jelenti: ha egy francia cég érdeklődik pél­dául egy Borsod megyei tár­saságról, mielőtt elutazna ide tárgyalni, minden fontos információt megkaphat az adattárból. A kormányzati és a helyi önkormányzati szer­vezeteken túl a privát szfé­ra igényeinek kielégítésére létrejön az Igazságügyi Mi­nisztérium jogi informatikai főosztályának keretében egy olyan szervezet, amely a gaz­dálkodásról, a gazdasági tár­saságokról szóló információ­kat szolgáltatja. Ezáltal a konkrét bírói munka egyér­telműen elválasztható lesz az attól idegen információs te­vékenységtől. S ezt nyilván értékként is lehet kezelni, ami azt jelenti, hogy a pri­vát szféra bizonyos anyagi feltételek mellett jut hozzá a számára fontos adatokhoz. — A Legfelsőbb Bíróság II. fokú Cégbírósági Tanácsa teljes létszámmal részt vesz a mostani konferencián, s is­merteti az elmúlt egy évben hozott elvi tartalmú dönté­seiket. Valójában határeseti kérdésekben adnak olyan el­igazítást, amelyek minőségi változást hoznak az ítélke­zési gyakorlatban. — A még át nem ala­kult állami vállalatokat manapság leginkább az foglalkoztatja, mi tekint­hető haladó struktúravál­tásnak, hiszen ezzel kap­csolatban még most is igen sok a tétovaság. — Semmiképpen sem az, amelynek során fennmarad egy magát vagyonkezelőnek feltüntető állami vállalat, míg a termelés lényegében a különböző társasági szerve­zetekben zajlik. Az így mű­ködő kft.-kre ugyanis átté­telesen érvényesül az állami vállalatra vonatkozó összes előírás. Tehát a kft.-k moz­gásterét korlátozza, az anya­vállalat a tiszta jövedelem egy részét pedig elvonja ön­maga fenntartására. Tehát a rossz struktúrát konzerválja. A privatizációs programot csak a piachoz való alkal­mazkodás szolgálja, tehát az. ha az állami vállalat egy az egyben átalakul gazdasági társasággá. Az átalakulási folyamatban és később is le­hetőség van külső tőke be­vonására, a részvények érté­kesítése útján pedig végbe­mehet a privatizáció. Ha a társaság parancsszóra, a po­zíciók átmentésére jön lét­re, az nem lesz igazi társa­ság. és előbb-utóbb bebizo­nyosodik, hogy nem lesz mű­ködőképes. Ebben az eset­ben ugyanis nem válik be a mondás: a kecske is jóllak­jon, a káposzta is megma­radjon. Oláh Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom