Déli Hírlap, 1991. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)

1991-09-11 / 211. szám

As Avasi Gimnáziumba Kik azok a nemzeti liberálisok ? Kinyeliii osztályba jelentkezhetnek • ! ­Miskolcon, az Avasi Gim­náziumban folyik kéttan- nyelvű oktatás. A tanítás nyelve német. A németórák száma hetente 11. Ehhez járulnak még a tantárgyak idegen nyelven való tanu­lását szolgáló nyelvi előké­szítő órák. A németül ta­nult tárgyak: történelem, fi­zika. A két tantárgy szó­kincse a természettudomá­nyos és a humán pályákon való külföldi továbbtanulás­ra is felkészít. A tanulók a nyelvet és a tantárgyakat is kis csopor­tokban tanulják. Az oktatást külföldi vendégtanárok se­gítik. A tanulók tanulmá­nyaik során többször vesz­nek részt külföldi utazáson, nyelvismeretük megerősí­tésére a testvériskolákban pedig tanórákon. Az oktatás időtartama az Avasi Gimnázium esetében 4 év. Tehát csak azok je­lentkezzenek, akik már nyel­vi előképzettséggel rendel­keznek német nyelvből. A III—IV. évben a fa­kultációban részt vesznek. Választásuk szerint anya­nyelvükön, vagy idegen nyelven tanulhatják felvéte­li tárgyaikat. Az 1992'93-as tanévre a kéttannyelvű osztályba a je­lentkezést az általános isko­lák szeptember 30-ig bonyo­lítják le. A felvételi vizsga egy központi írásbeli fel­adatsorból áll (általános tá­jékozottságot mér), majd német nyelvi szóbeli vizsgá­ból. A kéttannyelvű osztály­ba való jelentkezés 0. felvé­telinek számít. Februárra minden tanuló a döntésről is értesül. Az érdeklődő kérdésekre telefonon. ill. személyes megkeresésre is szívesen vá­laszt ad Takács Márta, igaz­gató (46 65-970). Sophia Loren titkai A sztár nem tagadja korát Szeptember 20-án ünnepli Sephia Lőrén a születésnapját. Nem titkolja, hogy az ötven- hetediket. A Szűz jegyében született. E csillagkép szülöt­tei pedánsak, és nem szivesen vállalják a kockázatot. Alap­jában véve semmi különös nem mondható róluk, inkább egyhangú és unalmas dolgok jellemzik őket - mondja ne­vetve Olaszország egyik, meg mindig legszebb és „legelad- hatóbb exportcikke". „Sohasem gondoltam az öregedésre és nem foglal­koztatott a szépség fogalma sem. A korosodás az élethez tartozik. Nem az egyéntől függ, hogy vajon 40 évesen 60-nak néz-e ki, vagy for­dítva — véli a színésznő. — Csak egyet tudok biztosan. A belső kiegyensúlyozottság, a munka és a sikerek rá­nyomják bélyegüket a kül­sőnkre.” Sophia Lőrén, a híres vi— lágsztár túl van 100 filmen, az Arany Glóbusz tulajdo­nosa, számos bel- és kül­földi kitüntetést és díjat nyert, s az idén megkapta életművéért a legmagasabb filmes kitüntetést, az Oscart. • BARÁTI ÉS TISZTES TÁVOLSÁGBAN „Nekem is vannak közön­séges hétköznapjaim. A szü­letésnapom is csak egy nap­ja az életemnek — mondja Sz 57 éves sztár. — Nem titkolom el, hiszen minden­ki tudja, hogy 1949-ben, 15 évesen álltam először kame­ra elé. Soha nem vágytam babérokra, s becsvágyónak sem mondhatom magam, de soha nem tudtam volna munka és elfoglaltság nélkül élni. Bevallom, hogy egy kis lámpalázam még ma is van minden fellépés előtt, ami­kor a reflektorok kigyullad­nak a színpadon. Erre szük­Sikerének a titka az volt, hogy egészen egyszerű taná­csokat írt arról, hogyan kell egy nőnek előnyös öltözkö­déssel, ruhákkal és bizonyos kozmetikai trükkökkel a szépségét fokoznia. Carlo és Eduardo nevű fiaival évek óta Géniben lakik. Carlo Ponti nélkül. A híres filmproducerrel, gyermekeinek apjával, 1966- ban kötött házasságot. Ponti régóta Párizsban él. „Baráti, tisztes távolság­ban egymástól — mondja és hozzáteszi: — Én mindent Carlónak köszönhetek. Aki­vé ma lettem, az az ő mű­ve. Nekem soha nem volt apám, ő egyben apahelyet­tes is volt, s számomra ma is egyesíti magában a bá­tyát, barátot, szeretőt, s ő akire fel tudok nézni, és bizonyos értelemben példa­képem.-Nélküle nem futot­tam volna be ezt a karri­ert soha ebben a film- dzsungelben. S ami a mi családi életünket illeti, ez teljesen sérthetetlen és ép. S a további részletek, ame­lyek a négy fal mögött tör­ténő eseményeket illeti, a mi személyes privát ügyünk.” • BOTRÁNYOK NÉLKÜL Hobbijáról azt mondta: antik értékeket gyűjtők, ked­venc festőm Picasso, fő- zőcskézem időnként nagy- nagy tál spagettit. De a leg­kedvesebb, legszebb hobbim a liaimmai való foglalatos­kodás. Nehezen hoztam őket a világra. Születésük óta azon igyekszem, hogy szá­mukra jólétet biztosítsak, s kellemes környezetet teremt­sek nekik. Carlo Pontival úgy határoztunk, hogy nem befolyásoljuk őket pálya­3jc A ma is gyönyörű Sophia választásukban, de a leg­jobb oktatási intézmények­ben. a lehető legmagasabb szintű szellem: nevelést biztosítjuk számukra. Nem­rég még mindkettőjüknek az iskolai feladatait is számon- kértem és ellenőriztem tanu­lásukat. Időközben már „fel­nőttek”, s bizonyps értelem-, ben a srácaim a fejemre nőttek. Amikor az idősebb, Carlo elkísér engem valahova, számomra ez furcsa érzés. Aztán nagyon büszke is va­gyok. S néha magamban úgy hiszem, hogy egy csinos, fiatal udvarló lépeget mel­lettem.” Apropó, szeretők: botrá­nyok még soha sem voltak Sophia Lőrén életében. Ar­ra mindig vigyázott, hogy a körülötte lévő feltűnést ne a férfiügyeiről írott sorokkal keltse. Amikor húszegyné­hány évvel ezelőtt a katoli­kus egyház heves tiltakozá­sa ellenére végre férjhez mehetett Carlo Pontihoz, számára a ..férfiügyek” fe­jezet befejeződött. A jövőre vonatkozó terveit illetően Sophia röviden vá­laszol: remélem, hogy mind­annyian egészségesek mara­dunk. Ez a legfontosabb Is­mét Amerikába készülök egy újabb tervvel. K. E. ségem is van. Ez ad erőt és »biztonságot«.” Mivel az öregségről és a Dssessxkhib szépségről volt szó, Sophia ném mulasztja el. hogy elő a belvárosban ne vegye a Szépség és a nők című könyvét. Ingyenes tanácsadás Ismét várja az érdeklődő­ket igazgatási és munkaügyi kérdésekben ingyenes ta­nácsadásra dr. Litvay Ottó. A megszokott helyen, a Ke­reszténydemokrata Néppárt Dózsa György u. 7. sz. alat­ti irodahelyiségében érdek­lődhetnek ma délután há- aomtól este hétig. Egykoron Miskolc a dzsesszzenészek egyik leg­kedveltebb városa volt. Ta­lán ismét visszatérnek ezek, az éjszakába nyúló, emléke­zetes esték, tudtuk meg Soltész Ágnestől, a Vörös­marty Művelődési Ház mun­katársától a napokban. — Valóban, tíz, tizenöt évvel ezelőtt zsúfolt házak előtt zajlottak a jobbnál jobb, igényes zenei rendez­vények a Széchenyi úti dzsesszpincében. Többnj ire élvonalbeli magyar és kül­földi zenészek léptek fel ezeken az estéken. Az akkori szépszámú közönségre em­lékezve szeretnénk felújíta­ni ezt a hagyományt, hogy a műfaj kedvelőinek ezután ne kelljen a fővárosba, vagy Nyugatra utazniuk azért, ha élő dzsesszt akar­nak hallani. Rendszeresen jelentkező rendezvénysoro­zatra várjuk ezentúl ha ■ vonta a műfaj barátait, melynek a Déryné utcai Randevú Kávéhaz ad majd otthont. Az első találkozón a miskolci Léthang Kvartett, illetve a Regös-vokál lesz a házigazda, a későbbiekben pedig remélhetően élvonal­beli zenészeket is vendégül lát a klub. A szeptember 22-én 18 órától kezdődő el­ső találkozóra ingyen jöhet­nek az érdeklődők. N. Zs. FurmanD Imre: Kizárt az alkotmányos válság „Sokat beszélünk a bűnökről, keveset az áldozatokról” Dr. Furmann Imre kizárt­nak tartja, hogy Magyaror­szágon alkotmányos válság következzen be. Az MDF or­szágos alelnöke a DH mun­katársának adott interjújá­ban azt is elmondta, hogy nagyon sok szó esik az el­múlt évtizedek bűneiről, ke­vesebbet beszélünk viszont az áldozatokról. • Az egyik napilap az MDF ideológusaiként említi Csurka Istvánt és Furmann Imrét. Mi a véleménye erről? Vállalja ezt a minősítést? — Nem hiszem, hogy sze­rénytelenség nélkül vállal­hatnám, hogy én az MDF ideológusa, vagy egyik ideo­lógusa lennék. Egy szervező embere vagyak az MDF-nek, s természetesen vannak po­litikai elképzeléseim, ame­lyeket valamilyen módon, szervezeti formában próbá­lok megvalósítani. Nem gondolom, hogy egy párt ideológiáját egy, vagy két ember meghatározhatja. • Mégis, mit szól ahhoz, hogy egy lapon említik Csűr- kával, akinek a munkássága az utóbbi időben jószerivel csak abból áll, hogy politikai vihart kavar. ön viszont igyekszik csitítani ezeket a vi­harokat, próbálja szalonké­pessé tenni a pártját a köz­vélemény előtt.,, — A cikkben, amiről be­szélünk, nemcsak rólam és Csurka Istvánról van szó. Több olyan személyt sorolt fel a szerző, akik az utóbbi időben gyakrabban hallatják a hangjukat. S ezt a tényt én jónak tartom, mert ha visszagondolunk háromne­gyed évvel ezelőttre, akkor még csak egy, vágj’ két em­ber . testesítette meg a Ma­gyar Demokrata Fórum po­litikáját a nyilvánosság előtt. S mint mondtam: ezt én nem tartom egészségesnek. Másfelől tudom, hogy nincs könnyű helyzetben, aki mos­tanában a nyilvánosságra hagyatkozva próbálja meg­érteni; valójában milyen is ez a párt. Vannak is, akik egységes párti allűröket kér­nek számon rajtunk. Mintha olyan borzasztó nagy bűn lenne, hogy az MDF-ben — de szerintem más pártban is — vannak emberek, akik­nek a véleménye eltér bizo­nyos kérdésekben, és ez az­után nyilvánosságot is kap. Holott ez a természetes. Is­ten őrizzen, hogy a jövőben egy párt, vagy pláne egy ország politikáját egy-két ember határozza meg. • Az MDF három szellemi irányzat gyűjtöpárlja: a ke­reszténydemokráciáé, a nép­nemzeti irányzaté és a nem­zeti liberalizmusé. Az ön neve leginkább az utóbbihoz kötő­dik: három országgyűlési kép­viselővel alapítványt hozott létre a nemzeti liberalizmu­sért, s októberben országos rendezvényen találkoznak en­nek az irányzatnak a hívai Miskolcon. Meddig tartható egy párton belül három ek­kora szellemi áramlat? — Ameddig egymás véle­ményét kepesek tolerálni, amíg fel tudják dolgozni azt. És ameddig a párton belül működik a belső demokrá­cia, hogy adnak a másik véleményére, ha kell, akkor kontrollálják azt, illetve helyre tudjak tenni a dolgo­kat, el tudnak határolódni egymástól bizonyos esetek­ben. • Cáfoljon meg, ha rosszul látom, de mintha az ön kö­rül is tömörülő nemzeti li­berálisoknak jutna a kisebb­ség, a pártellenzék szerepe. — Ez nem így van. Már említettem, hogy háromne­gyed éve csak egy „két em­ber szerepelt folyamatosan, s ez alapján teljesen hamis kép alakulhatott ki a Ma­gyar Demokrata Fórumról. Az a számtalan ember, aki ma megtestesíti az MDF politikáját, eddig is itt élt és működött, mint az MDF tagja. Csak kellett valami ösztönző, egy jel, amire fel tudtak sorakozni. Amikor például bejelentettük az ala­pítvány létrehozását, töme­gével jelentkeztek az embe­rek, akik csak arra vártak, hogy legyen tér és lehető­ség a cselekvéshez. • Nem inkább az volt a jel, hogy már elfogadhatatlan­nak tartják a párt hivatalos politikáját? — Is-is. Ahhoz, hogy úsz­ni tudjunk, medencére és olyan vízre van szükség, ami nem bokáig ér. De kel­lett belső igény is, hogy akarják hallatni a hangju­kat, hogy azt mondják: nem az az igazi kép, amit eddig kialakítottak rólunk. Részt akarunk vállalni az MDF politikájából, mert különben esetleg nagyon egyoldalúvá válik. • Nem kerülgethetjük to­vább: kik azok a nemzeti li- barálisok? — Szerintem az a nem­zeti liberális, aki a másik ember véleményét maximá­lisan be tudja fogadni, fel tudja dolgozni, kiegyenlítő szerepet képes játszani és figyelembe veszi a hagyomá­nyokat, a nemzeti sajátos­ságokat. Ennek megfelelően liberális az a párt, amelyik rendelkezik konfliktuskezelő képességgel, amelyik a má­sik véleménj’ét fel tudja dolgozni, el tudja fogadná, és még akkor is megjeleníti, ha az egy csoport érdekét, vagy gondolkodását nem tel­jesen fedi le. Magyarorszá­gon ezek a fogalmak nin­csenek tisztázva. Sóik, ma­gát liberálisnak nevező po­litikusról derült ki, hogy nekik a liberalizmushoz az égvilágon semmi közük, mert az úgynevezett libera­lizmusuk csak addig tart, amíg a saját érdeküket nem veszélyezteti, abban a pil­lanatban viszont kirekesz­tővé válnák. Ezt pedig a li­berális gondolkodás egyál- lán nem ismeri. • Jelentős gondolkodók ál­lítják: alkotmányom válság fe­lé sodródik az ország, vagy éppenséggel már alkotmányos válságban is élünk, igaznak tartja ezt? — Van legitim, többpárti parlamentünk, felelős kor­mányunk, köztársasági elnö­künk, s vannak szabadon választott önkormányzataink. Tehát a politikai, demokra­tikus intézmények rendsze­re olyan mértékben kiala­kult, hogy kizártnak tar­tom : alkotmányos válság következzen be. Hogy az al­kotmányunk nem jó és újat kellene hozni, ez a világ legtermészetesebb dolga. Ez a Fidesz által javasolt hat­párti egyeztető tárgyaláson is témaként szerepelt. • Hol gyengébben, hol erő­sebben érezhető a társadalom­ban. hogy az emberek igaz­ságszolgáltatásra, vagy mini­mum arra számítanak, hoey a rendszerváltozás után végre más arcok jelenjenek meg a közvetlen környezetükben, szűnjön meg korábbi kiszol­gáltatott, függf helyzetük. Eb­ből a szempontból nem sok változott, és nem is nagyon változhat, feltéve, hogv a ha­talmon lévők ragaszkodnak a jogállamisághoz. Nem fordul­hat elő, hogy elfogy a türe­lem? Meddig tudják kézben tartani a gyülemlő indulato­kat? — Ha azt mondjuk, hogy tere lehet a méltatlankodás­nak, azt is hozzá kel! fűzni, hogy ezeket a kérdéseket nem lehet egyszerűen félre­söpörni, szembe kell nézni velük, s valamiféle választ kell adni rájuk. Ami a füg­gőséget illeti: ha valaki tu­lajdonos, aikkor, „csak” a piacnak van kiszolgáltatva. Ha nem lehet tulajdonos — márpedig én Torgyán Jó­zseffel ellentétben azt val­lom, hogy az alkalmazotti réteggel még nagyon sokáig számolni kell, az egy blődll, hogy tízmillió tulajdonos or­szága leszünk — ahhoz, hogy ne legyen kiszolgálta­tott, erős és jól megszerve­zett érdekképviseletre van szükség. Mindegy, hogy mi­nek hívjuk ezt: Ligának, Munkástanácsnak vagy MSZOSZ-nek. Az indulatok­ról: folyamatosan el kell oszlatni az általánosításon alapuló hiedelmeket. El (kell mondani, hogy nem minden volt MSZMP-tag vagyonát­mentő azok közül, akik most a gazdaságban vannak, mert közülük nem egy a jó szak­ember. De az ellenkezőjéről is beszélni kell. A fejlődő országok színvonalára készí­tett teszteket húsz hazai tröszt vezetőjének adták oda a közelmúltban. Közülük csak öten tudták kitölteni... Ugyanehhez a kérdéskörhöz tartozik, hogy az emberek nagy részé az önkormányza­tok, vagy ezek hivatalainak működéséből von le követ­keztetéseket. Itt nagy elma­radásokat látok. Mind a hat pártnak és a parlamentnek arra kellene törekedni, hogy az önkormányzatok munká­ját szervezeti és egyéb kér­désekben segítse. Nagyon sokat beszélünk az elmúlt évek bűneiről, de keveset az áldozatokról, akiket az el­múlt évtizedekben megaláz­tak, megszomorítottak, akik börtönbe kerültek, s akik­nek a családja is joghátrá­nyokat szenvedett. Nagyon keveset szerepeltetjük őket: hogyan gondolkodnak, ho­gyan élnek ma. Ahogy mon­dani szokták: az anyagi és erkölcsi rehabilitációjukra lenne szükség. Azt hiszem, ez nem oldaná meg a kínt, de oldaná. Ügy tudom, most már a parlament előtt van erről a törvénytervezet. De ennek már háromnegyed éve ott kellene lenni. • Ha most lenne tavaly március, mit csinálna más­ként a kormány helyében? — Nem tudom, hogy le­hetett volna másként csinál­ni a dolgokat negyven év hibáival a hátuk mögött, tapasztalatlanul. Nem szabad elfelejteni, hogy tavaly már­ciusban majdnem fizetés- képtelenné vált az ország. A nemzetközi tőke kivonta a pénzét, és várakozó állás­pontra helyezkedett. Most pedig a kelet-európai orszá­gok közül a legígéretesebb­nek tartják Magyarorszá­got, és nem azért, mert mi ezt elhitetjük velük. Aki komolyan elhiszi, hogy bár­milyen kormányt be lehet csapni azzal, ha kedvező képet festünk magunkról, az nagyon furcsán gondolkodik. Ide tartozik és jó példának érzem azt is, hogy volt nem­rég az árvíz, és átszakadtak a gátak. Méltánytalan lenne azt mondani, hogy azért mert mi építettük. Ez nem igaz. Ezeket a gátakat az előző rendszerben építették. • I.ehet, hogy ebben igaza van, de nekem erről az a het- venkedő katona jut az eszem­be. aki a lőgyakorla'on bemu­tatja, ki hogyan lő, majd, amikor tényleg beletrafál, rá­vágja: na, és így lövök cn. Meddig lehet még az előző rendszerre hivatkozni? — Én a reális értékelést tartanám az egészségesnek. Nem lehet elorozni, hogy 1990 előtt is voltak értékek ebben az országban. De az is méltánytalan, ha a mai rendszerről szólva csak a negatívumokról beszélünk. • Mit tart ma a legnagyobb veszélynek? — Azt tartanám annak, ha nem tudnánk értékelni, hogy képesek voltunk egy ilyen történelmi fordulatot viszonylag európai módon végrehajtani. Bujdos Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom