Déli Hírlap, 1991. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)

1991-09-19 / 218. szám

Kapitális botrány körvo­nalai kezdenek kirajzolódni a volt kelet-berlini káder­kórház, a hírneves Charité klinika körül. A kórház egyik orvosa alaposan kipa­kolt a német újságíróknak az egykori NDK első számú kórháza vezetőinek viselt dolgairól, amelyek között olyan szörnyűségek is sze­repeinek. mint a szervrab­lás és az cmberkisérleiek sportolókkal is. A kórházi vezetők pontos információkat küldtek a kommunista titkosszolgálat­nak, a. stasinak, nemcsak a betegek , ; állapotáról (meg­szegve ezzel az orvosi titok­tartást)*. dé egymás viselt dolgairól is. A Kóma című film hátborzongató jelene­teit juttatja az ember eszé­be, hogy a lelkiismeretlen orvosok a szervrablás „eny­hébb” változataitól sem ri­adtak vissza: amint tudo­másukra jutott (a többi kórházban elszórt beépített embereik révén), hogy va­lahol, az NDK-b&n egy egész­séges, fiatalt életveszélyes baleset ért, a kritikus álla­potban lévő sérültet a Cha- ri té-be rendelték. A gyakran többszáz kilométeres utat, a hepehupás NDK utakon a mentőautóban zötykölődve a legtöbben nem bírták ki, és vagy útközben, vagy közvet. lenül a megérkezés után meghaltak. Mivel a Charité mentőjében érte őket a ha­lál, a kórház orvosainak jo­ga volt ép szerveiket átülte­tésre felhasználni. Ezzel a klinikán fekvő káderek új szervekhez juthattak, a sebé­szek pedig kitüntetéseket szerezhettek. A kórház vezetőinek alat­tomos szándékát az is bizo­nyítja, hogy mindig a spe­ciális, szervdonorok szállítá­sára fenntartott mentőautót küldték az ilyen betegek szállítására. Egyébként, egy orvosnak kizárólag akkor van joga egy beteget lehet­séges szervdonomak nyilvá­nítani, ha már beállt az agyhalál, és a beteg hozzá­tartozói is beleegyezésüket adták a szervek felhaszná­lásához. A Charité-be ren­delt sérültek egyik kritéri­umnak sem feleltek meg. Szóm balon: I. hegyi Szombaton reggel a hely­színen is lehet nevezni az első bükki hegyi futóver­senyre. A majális-parki ver­senyközpontban reggel 1-től í> óráig várják a jelentkező­ket. A startpisztoly délelőtt 10 órakor dördül el a hai- dani Kriptongyár előtti autó­parkolónál. Mint ismeretes a verseny rendezői, a Miskolci Alnin Klub és a Hegyi Sport fo­lyóirat szerkesztősége három távon hirdette meg a nyílt viadalt: A nem énben kön.v- nyű útvonalon 10. Í10 és 42 kilométert teljesítenek a je­lentkezők. Eddig csaknem kétszázán jelentkeztek írás­ban. Érdekesség, hogy körül­belül egvharmad—egyhar­mad arányban oszlik meg a benevezettek tábora a há­rom táv között. Sőt, úgy tű­nik, a klasszikus maratoni távon indulnak a legtöbben. A díjazás is vo--ó lehet, hi­szen a 42 kilométer abszo­lút győztese 30 000 forintot A Charité másik sötét tit­ka a sporttal függ össze: az orvosok fiatal sportoló lá­nyokon kísérletezve, férfi­hormonnal kezelték a legre- ményteljesebb versenyzője­lölteket. A hormonokkal te­lepumpált kislányok nagy része természetesen nem a dobogó legfelső fokán, ha­nem ideggyógyihtézetben, vagy a belgyógyászati osz­tályok egyikén végezte, visz- szafordíthatatlan személyi­ségtorzulásokkal, vagy tönk­rement májjal. A DVTK-SeM női kosár­labdacsapata szóba került a keddi ligaülésen. A Kolozs­várról igazolt Kiss Gabriel­la játékjogát, ekkor felfüg­gesztették. — Miért történt mindez? — kérdeztük Király Sándor vezető edzőt. — A budapesti együttesek tiltakoznak amiatt, hogy már három kitűnő képessé­gű erdélyi játékosunk van. Tartanak tőlünk, és így próbálnak megfúrni minket. Kiss Gabriellának a letele­pedési engedélyét hiányol­ják. Ennek megszerzése na­pok "'Itéí'désé '^csupán. Ezt mi kivárjuk. Néhány nap és az erről szóló belügyminisz­tériumi igazolás a kezünk­ben lesz. — Ezek szerint rövidesen játszhat az erdélyi kosa­ras... — Kiss Gabriella sérült, megműtötték. Amúgy sem számíthatnék rá. Amint egészséges lesz, beállítha­tom a DVTK-SeM-be. Ad­dig viszont akár rendelke­zik a kifogásolt papírral, akár nem, úgysem rakha­tom be a keretbe. maraion kasszírozhat be. Abban az esetben, ha az abszolút győz­tes hölgy, további 15 000 üti a markát, ugyanis a női el­sőnek ennyit ajánlott fel a szervezőbizottság. A többi távon tárgy-, illetve szeré­nyebb pénzjutalom jár a győzteseknek és helyezettek­nek. Természetesen vala­mennyi résztvevő beérkezé­se után megkapja a verseny emblémájával ellátott pólót és a teljesítményéről szóló emléklapot. Fontos tudnivaló, hogy valamennyi érdekeltet pén­teken este fél hétkor Tészta­partira várnak a majális­parki szanatóriumban. A klinika dolgozói közül már sokakat elbocsátottak, mert egyértelműen bebizo­nyosodott róluk, hogy kap­csolatban álltak a stasival, ám a bukott rendszer bás­tyái nem hagyják magukat, a klinika új igazgatója döb­benten állapította meg a minap, hogy a kórház taka­rításával megbízott új vál­lalkozás tagjai egytől-egyig olyan volt stasisok, akiket nemrég bocsátottak el az adminisztratív állományból. Forinyák Éva — A másik a Szilágyi­ügy. amely tavaly óta hú­zódik. — A testület végül is négyszázezer forintban ha­tározta meg Szilágyi Nóra árát. Mi ötszázezret kér­tünk. Ezt azonban elutasí­tották, azzal az indokkal, hogy tavaly még a DVTK- SeM a B-csoporFoan szere­pelt. Én megfelelőnek tar­tom a négyszázezer forintot, ennyiért Szilágyi a Szegedé lehet. Sz. P. 3^c Kiss Gabriella (Szabó István jelvétele) >jc Simon Nóra és edzője, Sáth A napokban olvashattuk a hírt, miszerint a BSE asz­talitenisz-szakosztálya által rendezett női rangsorver­senyt Simon Nóra, a Hejő- csabai Cement Bt. SC spor­tolója nyerte meg. Ez csak egy hír a sok kö­zül, melyben a miskolci asz­taliteniszezőnő sikeréről sze­rezhettünk tudomást. Simon Nóra már évek óta a ma­gyar élvonalban versenyez, s eredményei között az újonc országos bajnoki címtől az Európa-bajnoki ezüstéremig számtalan medál szerepel. — Nyolcévesen kezdtem asztaliteniszezni úgy, hogy lejártam a térre a nagyob­bak közé, ütögetni — mon­dotta. — Édesapám később elvitt az akkori MÉMTE-be, hogy versenyszerűen is fog- lalkozhassam ezzel a sport­ággal. — Melyik az első olyan eredményed, amelyet szá- niontartasz? —■’ Országos újoncbajnok. Ságon 1935-ben a harmadik helyen végeztem. Az első igazán nagy sikerem ez a verseny volt. Sándor (Juhász Emese felvétele) — Jelenlegi csapattársaid között vannak olyanok, akik­kel együtt kezdtél? — Igen, például Kertész Erika. Az elmúlt két évben Budapesten, a Postás SE-nél játszott, de most ismét visz- szatért hozzánk. — Téged nem hívtak más egyesületek? ■— Természetesen megke­restek, de a fővárosi klu­bokban — igy például a Statisztikáméi is, ahova iga­zolni szerettek volna — sok a jó játékos. Csak másodhege­dűs lehetnék. Ott kevesebb lehetőséget kapnék a bizo­nyításba és a játékra, ezért inkább maradtam Hejőcsa- bán. — Már túl van az együt­tes néhány bajnoki mérkő­zésen. Láthatóak a hiányos­ságok és a csapat erős olda­lai is. Ezek ismeretében ho­va tippeled a gárdát a baj­nokság végére? — Ügy gondolom, elsőd­leges célunk a bentmaratiás. Az, hogy hányadik helyen zárjuk az évet, a hátralevő találkozóktól is függ. Most még túl korai lenne talál­gatni. — Két héttel ezelőtt ETTE Kupa-mérkőzést vívtatok a német Bayern Uerdingen el­len. Mi a véleményed az ak­kori szereplésetekről? — Mindannyian megtettük a magunkét. Végig féj-fej mellett haladtunk, s szinte az utolsó meccseken dóit csak el, hogy ki jut tovább. — A kupabeli jó szerep­lést, vagy a bajnokságot tar­tod fontosabbnak? — A két versenyt nem le­het összehasonlítani. Az ETTU Kupában Európa leg­jobb csapataival mérkőzünk. Természetesen nem kisered, meny az, ha megálljuk a he­lyünket a nemzetközi me­zőnyben, de elsősorban a Az angliai Wolverhamp- tonban a napokban zajló előolimpiára utaztak a ma­gyar mozgássérült súlyeme­lők. A csapat tagjai: Tóth István f60 kg), Viragh Mi­magyar bajnokságra készü­lünk, és az ottani jó szerep­lés a célunk. — Nevedhez számos ered­mény és bajnoki érem kap­csolódik. Miben vagy jobb, vagy más, mint ellenfeleid? — Minden játékosnak egyéni stílusa van. Egyesek­nek a szervái: a nyerők, má­sok a rövidlabdákkal sze­reznek pontot. Ügy érzem, én a pörgetésekkel tudom zavarbahozni ellenfeleimet, — Hogyan tudod egyeztet­ni tanulmányaidat és az él­sportot? — A HCM-nél úgyneve­zett tanulmányi szerződéssel vagyok, mert még iskolába járok. A nagyobb versenyek — így például az ETTU Ku­pa — idején néhány napig hiányoztam, de az elmaradt anyagot nekem is pótolni kell. — Van-e példaképed akár a hazai, akár a nemzetközi asztalitenisz-életből? — Bátorfi Csilla szerváit csodálom. Csillát személye­sen is ismerem, és talán pél­daképként nézek rá. — Eddigi sportpályafutá­sod során mi az a mozza­nat, vagy gesztus, ami a legjobban megragadt ben­ned? — Gyakran eszembe juta serdülő Európa-bajnokság, ahol a második helyen vé­geztem. A verseny utáni díjkiosztáson általában csak az gratulál a sportolóknak, aki átadja az érmet. Velem ez nem így történt. Sokan odajöttek a dobogóhoz, ölel­gettek és a kezemet szoron­gatták. Nagyon jó volt érez­ni az emberek szeretetét.., (monos) Magyar bíró Calgaryban A Nemzetközi Űszőszö- vetség vízilabda-szakbizott­ságának döntése értelmében Császár György lesz az egyik semleges játékvezetője a ka­nadai Calgaryban megrende­zendő vízilabda olimpiai se­lejtezőnek, amelvből az első öt jut el Barcelonába. Johnson Perthben (‘dzdtáborozik Az ausztráliai Perthben edzőtáborozik Ben Johnson, s eközben nyolcezer dollá­rért részt vesz versenyeken is. Tarifája nem is olyan régen még harmincezer dol­lár felett volt. hály (67,5. kg). Boglárfalvi Béla (82,5 kg). Nánási Ist­ván (100 kg). Az együttest Kenderes Gábor edző kísér* te Angliába. Tarkó Állítólag leköpte az egyik rendőrt. Legalábbis ezt kiál­totta valaki melleítünk magyarul, s hogy anyanyelvűnkön szólt, ez több volt. mint váratlan. Az Etelka sori bejáratnál, ahol végül minimális pénzért kinálgatták a belépőt, tekin­télyes és fölöttébb szigorú szerb örök posztoltak. Még az újságíroigazolvány sem volt érvényes. Utóbb ugyanis hiába kéredzkedtünk, már nem engedtek be bennünket, mutogat­tak a Tisza feié. A folyó meg hömpölygőit lassan, szőkén, és nem érdekelte sem Szernia, sem a pettyes labda, ami végül mégiscsaK négyszer érintette a hálót. És verekedtek. A iiú húsz év körüli lehetett. Ott dolgo­zott a tumultusban bőszen egy tizedes, egyenzüld katonai ruhában, cgy-két szigorú rendező, a fiú meg fetrengett és üvöltött szép iskolás, szerb nyelven. Kapott is volna még az ütlegekből, ha nem lépnek oda a honfitársai. Pontosan azok, akik éppen a sorban álltak. Lehet, hogy ami történt, valami hagyományos cs régtől illő rendszabály. Mert végül is a honfitársaik fogták le a fiút, aki erre megnyugodott. Azt kiabálták, hogy majd mi elintézzük! Ha nem viselkedik jól, tőlünk kap egyet-kettőt. És a fiú hirtelen megnyugodott, s néhány pillanatra különös csönd támadt. De csak addig, hogy tarkójára tegye két tenyerét, s úgy vonuljon barátai közé. Beengedték. A mérkőzésre nemigen emlékezett. Volt négy gól. négy szívrengetö üdvrivalgás, néhány kimaradt helyzet, és ami megmaradt, az a hazatérés, oda, ahol most fegyverek dörögnek, s nem tudni, melyik barátot mikor vi­szik el, mikor kapja a kicsi kártyát, hogy menni kell cé­lozni, meghúzni a ravaszt és lőni arra az emberre, akit kü­lönben csak leszerelni kellene, szépen, látványosan, és úgy, hogy közben azért őrjöngjön a szerb, a horvát, a magyar netán az európai közönség. Nagylaki Kálmán (Szeged) Egy lány az élvonalból Ni Ér ÉsoÉgÉs Ilii Interjú Simon Nórával Botrány a klinikán Hormonokkal telepumpált sportolók

Next

/
Oldalképek
Tartalom