Déli Hírlap, 1991. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)

1991-09-19 / 218. szám

A pestieknek segít a Soros-alapítvány Elítéllek ez aggok gyilkosát (FEKETE SAROK CÍMŰ ROVATUNK A 8. OLDALON) Ingyentej az iskoláknak Miskolcon most mérik fel az igényeket Fípdás \ Éesliáá A polgármester fogadta és búcsúztatta azt a kilenc iskolaigazgatót, akik sok év­tizednyi munka után vonul­nak nyugalomba Miskolcon. A hétfői találkozón Csoba Tamás átadta az önkor­mányzat jutalmait is a bú­csúzó igazgatói gárdának. Érdemes felsorolni a neve­ket, hiszen olyan emberek­ről van szó, akiknek a mun­káját sok ezren ismertek a városban, hiszen vaav di­ákként. szülőként, vagv kol­légaként kerültek kapcsolat­ba velük. Anqel Árpid (Baross Gá­bor Szakközépiskola), Ba­jusz Imre (4. Sz. Ált. Isko­la). Csomós Nándor (Kandó Kálmán Műszaki Szakközép­iskola). (ír. Kálmán András (gépipari, műszaki középis­kola), Kálmán László (Föl­des Ferenc Gimnázium), Kiss Mártonná (Kacsóh Pongrác Úti Óvoda), Leszó József né (Fazola Henrik Általános Is­kola), Szabó Gyula (Dolgo­zók Gimnáziuma), Zsíros Sándor (16. Sz. Általános Is­kola) igazgatók vonultak nyugalomba. XXIII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM ARfl: 55.880 1991. SZERT. 19., CSÜTÖRTÖK &* €* !P* P T A MISKOLCIAK NAPILAPJA Pályázat televíziós kábelrendszerre Ha lesz kivel[ lesz-e mi vei? • Mozicsatorna, telelőn és új programok Folytatódik a márciusban elkezdett ingyenes iskolatej­akció a fővárosi általános iskolák alsó tagozataiban — tudhattuk meg a Népszabad­ság rövid híréből. De miért csak a budapesti gyerekeket támogatja ilyen formában a szervező. a Soros-alapít­vány? A növekvő munka- nélküliséggel sújtott térsé­gekben nincs talán rászoru­ló? Válaszért a vélt szerve­zőhöz, a Soros-alapítvány titkárságához fordultunk, alioI Kurali Edit, program- szervezőtől több értékes In­formáció ' birtokába jutot­tunk. — A tejakció előzménye, hogy az elmúlt tanév elején az Újpesti Családsegítő Köz­pont jelezte az önkormány­zatnak, hogy a fővárosi is­kolákban sok gyerek éhezik, többségük nemcsak reggeli­hez, de ebédhez sem jut. Az önkormányzat megkeresett bennünket, s az alapítvány támogatását kérte az ügy megoldásához. Az önkor­mányzat — alapítványunk közvetítésével — így került kapcsolatba a svájci Popper- alapítvánnyal, amely két­millió dollárral támogatja a programot. Az akció idén márciusban kezdődött, 's a tervek szerint a tanév vé­géig tart. Ez alatt a 15 hó­nap alatt 85 ezer gyermek reggelije biztosított. A tej és a péksütemény — a szü­lők anyagi helyzetétől füg­getlenül, legyen az millio­mos, vagy munkanélküli — ingyenes, ám a szülők dönt­hetnek arról, hogy igénybe veszik-e az ingyenességet. • Ha vao vállalkozó, néhány év a kivitelezés Nincs pénz — ezt a tö­mör megállapítást fejti ki részletesen, és körültekintő­en az a dokumentum, ami a Miskolci Városi Televízió működtetéséről, fejlesztésé­ről — is szól, és a város közgyűlése elé került. A „nincs pénz”, részletesebben azt jelenti, hogy a városi költségvetésből nem futja a városi televízió szolgáltatá­sainak szintentartására sem, nemhogy az elkerülhetetlen fejlesztésekre. Nemrég ad­tuk hírül: megindult a pá­lyázati versengés a VTV ve­zetői posztjaiért. Tehát lesz kivel, de lesz-e mivel? A közgyűlés döntése nyomán nemzetközi pályázatot írnak ki a várost átfogó „interak­tív telekommunikációs fény- kábel”-rendszer kiépítésére. Magyarra fordítva: lesz he­lyi televíziózás, és sok más hírközlési szolgáltatás is, ha akadnak megfelelő jelentke­zők a pályázatra. • RIASZTÓRENDSZER IS Csak emlékeztetőül mond­juk el: mióta létezik a Mis­kolci Városi Televízió, örö­kösen változott az adásidő, a közvetítés módja, hiszen volt egész városban sugár­zott hétfő esti adás volt szombat déli, de néha csak az avasi kábelrendszeren le­hetett látni az adásokat. A nemzetközi pályázat, amely­nek kiírásáról döntött a vá­rosi önkormányzat megolda­ná ezeket a gondokat, hi­szen benne egy kábelrend­szer kiépítéséről van szó, amely nemcsak tévéműsort hordozhatna, hanem telefon­vonalakat, rádióprogramokat, ezerféle szolgáltatást a vi- deotexttől a vagyonbizton­sági riasztórendszerekig. A pályázat tartalmazza egy megfelelő stúdió kiépítését is. amely már rendelkezne a valóban szükséges korszerű televíziós felszereléssel, akár élő, stúőióbeli, akár helyszí­ni közvetítésekhez, de ha kell más műsorgyártáshoz is. • KONCESSZIÓS ALAPON A pályázat koncessziós alapon nyugszik, azaz a pá­lyázaton nyertes tőkeerős cég, cégek kiépítik a pályá­zatban rögzített hálózatot, a kiegészítő egységeket, azokat üzemeltetik, szedik hasznát, de koncessziós díjat fizet­nek érte a városnak, s a koncessziós idő letelte után a beruházás a városra száll. Természetesen ebből követ­kezik, hogy a vállalkozó számára a hálózatépítés és üzemeltetés üzlet. De a pá­lyázat kötelezi arra is a vállalkozót, hogy szolgáltat­nia kell a közszolgálati te­levíziósműsort is! • CSAK AZ ÁTFOGÓ MEGOLDÁS A JÓI A városi stúdió telepítése céljából átenged egy épüle­tet. Az előterjesztésben ere­detileg a Molnár Béla Ifjú­sági és Üttörőház szerepelt, de végül is a képviselők ja­vaslatára ehelyett azt a Dó­zsa György utcai házat tar­talmazza majd a kiírás, amelyben egykoron a városi tanács műszaki ellátó szer­vezete dolgozott. S, hogy mindebből mikor lesz valóság, azaz új tévé­programok, mozicsatorna, stb? A kiírás szerint 1992 végéig létrehoznák a háló­zat fejállomását, a tv-stúdi- ót, a telefonközpontot beká­beleznék az avasi lakótele­pet, valamint a belvárost és környékét, Hejőcsabát és Görömbölyt is. 1944 végéig kerülne sorra a többi terü­let. beleértve a városkör­nyéket is. Természetesen ehhez előbb ki kell írni a pályázatot, ki kell értékelni, és eldönteni, hogy van-e, megfelelő ajánlat. Minden­esetre az elmúlt évek gya­korlata bebizonyította, hogy a toldozgató-foldozgató meg­oldások nem vezetnek-seho­vá: hiszen ma a város tele­víziója műszakilag, erkölcsi­leg elavult berendezésekkel, és pénzhiánnyal küzdve lé­tezik. Ha sikerül nyélbeütni a pályázati kiírásban vázolt üzletet, akkor nemcsak a televízió sorsa rendeződik, hanem Miskolc gazdagabb lesz egy európai színvonalú kommunikációs rendszerrel. (kiss) Minden város, település önkormányzata előtt nyitott tehát a lehetőség, begy "ég­szükség esetén az alapít­ványhoz forduljon segítsé­gért. De vajon tudnak-e er­ről a lehetőségről az érde­keltek? Dr. László Zoltán, a városi önkormányzati hiva­tal szociális osztályának ve­zetője érdeklődve hallgatta a fölvázolt lehetőséget, még nem hallott a támogatásnak erről a formájáról. Ugyan­akkor tájékoztatott arról is, hogy a város vezetőinek ta­Korunk hőse Korunk hőse a menedzser. Olyan mitikus figurává lett, mint egykoron a feltűrt ingujjú, smicisapkás, a jövőbe és a rendszerbe vetett rendíthetetlen hittel mosolygó sztaha­novista munkás. A menedzser mindenütt feltűnik, ő a min­ta. Nézzük csak a hirdetéseket! Akár biztosításról, akár autóról, akár egy új illatszerről van szó, a kis filmecske hőse a menedzser, vagy legalább is valami olyasmi: azaz fiatalos arcéi, csokornyakkendő, jól szabott öltöny, maga­biztos fellépés, dinamizmus és energia. Hogy nem ezektől menedzser valaki, hanem képességeitől, képzettségétől és beosztásától? No igen. De mi sem jelzi jobban korunk hő­sének mindenhatóságát, hogy immáron elegendő csak ha­sonlítani rá. Mindez persze nem baj, hiszen társadalmi mintákra szükség van. s a menedzseré voltaképp hasznos minta. Mert, ha valaki hasonlítani szeretne rá, talán egyszer va­lamit abból is megszerez, ami egy igazi menedzsert belül­ről is jellemez. Csakhogy van egy kis baj ezzel a mi me­nedzser-példaképünkkel. Az, hogy ma már ott tartunk: aki nem ilyen, az nem is egészen erre a világra való. Ha va­laki nem képes az üzlet világában otthonosan mozogni, s nem rendelkezik ennek külső és belső jegyeivel, egy kicsit olyannak hat ma már a hazai közvélemény előtt, mint egy őslény, ittfelejtett leltári tárgy, nyilvánvalóan kihalásra ítéltetett állatfaj. Úgy tűnik, mindazok, akik továbbra is távol maradnak az üzlet briliantinfényű és komputerzize- gésű világától, idetartoznak, ebbe a kategóriába. Művészek és írók, szenvedélytől, hivatástudattól, tehetségtől hajtott emberek, akiket az alkotás vágya fűt, s akik nem feltétle­nül a pénzcsörgéstől hangos mindennapjainkhoz kötődnek. Figyeljük csak meg! Színház-ügyben is csak arról olvasha­tunk, hallhatunk, mi mibe kerül, nem arról ki, mit sze­retne — és hogyan — játszani. Költészetről, zenéről, mind­arról, ami úgymond .semmire sem jó”, csak arra, hogy szebb legyen tőle a világ — manapság szó sem esik. Köztudott: ilyen időket élünk, s most arra van múlha­tatlanul szükségünk, hogy fellendüljön a gazdaságunk, át­alakuljon a társadalmunk, különben eláshatjuk magunkat itt, Európa közepén. De, ha fiaink, unokáink tudatában az egyéb kacatok polcára száműzzük a művészi szépet, kelle­meset, és vele együtt művelőit, mi lesz velünk? Muzsika, színház, könyvek, emelkedett gondolatok nélkül persze le­het élni. Csak nem érdemes. (k-ó) Miskolcon árengedménnyel ipar. szállít az iskoláknak a te)- (Búss Gábor Olivér felvétele) karékos gazdálkodása követ­keztében, soron kívül nyolc­millió forintot átirányítottak a gyámügyi költségvetésből a gyermekétkeztetés támo­gatására. A fenti összegből hatszor többen kaphatnak étkezési támogatást, mint eddig. Az iskolák, óvodák vezetői most mérik fel az igényeket, javaslatot tesznek a támogatásban részesülők­re, ám a végső döntést a jegyző hozza. Amennyiben a nyolcmillió forint nem ele­gendő a jogos kérelmek tá­mogatására, úgy újabb át­csoportosítással további pénzt kaphatnak. Igazából akkor lennének elégedettek, ha az önkormányzat saját erejéből tudná megoldani az ilyen gondokat, amire van némi esély. Tovább érdeklődtünk, tá­mogatókat keresve e fontos ügynek. A Máltai Szeretet­szolgálattól megtudtuk, hogy iskolákba nem szállítan.ak ugyan ingyentejet, de száí fő részére heti két alkalom­mal ingyentejet és -kenyeret biztosítanak. Kizárólag szo­ciális alapon jutnak a ked­vezményezettek a heti két­szeri egy liter tejhez és egy kilogramm kenyérhez. Minden iskolába szállít tejet a miskolci tejipar — válaszolta érdeklődésünkre az üzem igazgatója —, igaz, nem térítésmentesen. Jó hírként elmondta továbbá, hogy tavasszal, a tanév be­fejezése előtt már megke­resték az önkormányzatot, a most az új tanév beindulá­sakor ismét megteszik. Haj­landóak lennének ugyanis kedvezményes áron, tíz-ti­zenöt százalékkal olcsóbban szállítani az iskolákba, amennyiben erre igény van. A gyors megegyezés esetén a gyermekek járnának a legjobban. T. Nagy Erika 4 kelet—nyugati borkereskedelem fontos csomópontja lehet Tokaj letelte névjegyét Stuttgartban A Baden-Württembergben, Stuttgartban a magyar gaz­daság és kultúra napja al­kalmából tartott rendezvé­nyen az észak-magyarországi régió bemutatkozásával szín­re lépett Tokaj is. A több, mint kilenc évszá­zados város annak a me- nedzsertrpusú önkormányzati elgondolásnak megfelelően adott tájékoztatót önmagáról a német érdeklődőknek, amely lehetőséget kínál' a befektetésre, együttműkö­désre. A most ötezer lakosú, han­gulatos kisváros sok műem­lékével, gazdag művészeti életével megőrizte vonzó adottságait. Az önkormány­zat a legfontosabb fejlesz­tési irányt a szőlő- és bor- termesztésben határozta meg, a célja, hogy környe­zetbarát technológiát alkal­mazó feldolgozó-, vagy könnyűipart teremtsen. Az eddig feltárt befekte­tési lehetőségek között kí­nálja például a Dessewffy- kastély hasznosítását, a volt zsinagóga térségét konferen­ciaközpontnak, a volt Arany Sas fogadót háromcsillagos szállodának a megfelelő re­konstrukció után. A környe­zetbarát ipari munkahelyek között például bőrfeldolgo­zót, palackozót dobozgyár­tást képzelnek el, továbbá új híd építését a Bodrogon, a félszigeten pedig hailász- falu-skanzent alakítanának- ■ ki. Lehetőséget kínálnak kis­üzemek létesítésére, idegen- forgalmi, pénzügyi és más szolgáltatásokra. A kiállításon való részvé­tel azt is példázza, hogy Tokaj stratégiai helyzete és speciális termelési kultúrája következtében arra törek­szik, hogy szervesen beépül­jön a bor- és borászati tech­nológia nyugatról keletre irányuló világkereskedelmé­be, mint annak kelet-európai bázisa — fogalmazta meg a törekvéseket Bodonyi Csaba, a város főépítésze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom