Déli Hírlap, 1991. augusztus (23. évfolyam, 178-202. szám)
1991-08-07 / 183. szám
Tapolca «sívé megszűnt dobogni I * Süllyedő világ Átültették a Robur szívét Kevesebbet io«yaszt, nem olyan zajos A kenyeresautó és még jó néhány közszolgálati célú jármű márkája hazánkban is leggyakrabban a Robur. Az elmúlt 20 évben 25 ezret szállítottak Magyarországra a szászországi Zittauból. Ezek nagy része azonban már ugyancsak kiszolgált, lefutott jármű — mondotta Ambriskó István, a Borsodi Autójavító Vállalat igazgatója azon a bemutatón, amelyet a közelmúltban rendeztek Miskolcon. Akik ilyen háromtonnás jármű vásárlásával kacérkodnak, egy ilyen „szívátültetésen” átesett Roburt ismerhettek meg. 1991 májusa óta ugyanis az ÁLD 3004-es típusú gépkocsi hagyja el az üzem futószalagjait. Az elődjéhez képest a legfontosabb változtatás, hogy Deutz-dízel- motorral szerelték fel, amelynek átlagos élettartama 300 ezer kilométer, kevesebb karbantartást igényel, kedvezőbb az üzemanyag-fogyasztása és kisebb a motor zaja is. Frank Sefrin, a Robur GmBh ügyvezető igazgatóhelyettese elmondta azt is, hogy ez a konstrukció tökéletesen megfelel az európai szabványoknak. Bízik benne, hogy újból jó piacot találnak itt, s az üzemeltetési költséget tekintve a vevők körében is kedvező fogadtatásra talál. Az új Robur megjelenése további kötődést jelent a német cég és az Autoker, illetve a Borsodi Autójavító Vállalat között, ök látják el ugyanis a forgalmazással, az alkatrész-ellátással, a szerviz-szolgálattal, javítással kapcsolatos teendőket. A Borsodi Autójavítónak már 20 éves tapasztalatai vannak e-kooperációban, ami azt jelenti, hogy bizonyos munkákra akár Szombathelyről is ideszállítják a Roburokat. Ambriskó István, az Autójavító Vállalat igazgatója elmondta, hogy a korszerű motorral ellátott autóval a vezérképviseletüknek várhatóan még kevesebb gondjuk lesz. Mert az egyezség szerint teijeskörűen és azonnal tudnak alkatrészt szállítani, ha valamiből éppen nincs készleten. Azok pedig, akik újat akarnak vásárolni, lízingelhetnek vagy a bankokkal kötött megállapodás alapján más fizetési lehetőséget is választhatnak. Hódharapás Hódolok a hód^k előtt. Megjelentek. Arról persze nem szól a fáma, hogy milyen minőségben, pontosan hal, mikor, egyszóval alapvető információkat hallgat el az MTI (mint tette ezt korábban is az ilyen nagy hó(r)derejű kérdésekben), mindenesetre a jól bevált szokás szerint hivatkozik a biológusokra, akik helyszíni vizsgálatok alapján állapították meg a hódok jelenlétét, valahol a Tiszatájon. Az ilyen hódvárakat építő híradásokban az a gyönyörű, hogy tudományos színezetben mutatkoznak meg, ugyanakkor morális leckét is adn^k, mint természet- és állatvédők. De — és itt bújik ki p hód a zsákból -- nem átallják felhívni a figyelmet arra sem, hogy bizony ezeket a hódokat valamikor a prémjükért vadászták, olyan mohón, hogy végül is sikerült őket kiirtani. Ezért is érthető — jegyzik meg Víz alatt a vízművek Szabad rablás, vagy részvénytársaság? + A pénzéhes átmenet terméke: a műanyag sörsátor. (Szabán felvételei) Amióta sikerült a földdel egyenlővé tenni az Anna Szállót, előzetesen a tűz pernyéjével szélnek ereszteni a nádfedeles bungalót, nagy szavak nélkül mondhatjuk: Miskolctapolca szíve megszűnt dobogni. Valaha innen, s ide futottak az utak, itt fordult, itt áramlott a nép. miskolci polgárok, lengyelek, csehek, szlovákok, s persze a tehetős és nem tehetős nyugati is csodájára járt a termálfürdőnek, barlangnak. Az a summázó ítélet élt. miszerint Miskolc- nak ugyan az a jellegzetessége, hogy jellegtelen, de a környéke szép. Különösen Tapolca. Csodálatos. Ma egy műanyag sörsátor honol ama szomorú helyen. Pang. S nem csupán attól, hogy ízléstelen, hanem mert megváltoztunk, megváltozott körülöttünk a világ. Elmúltak azok a „jó szocialista békeidők”, amikor ingyen üdülhettünk a SZOT segedelmével, megengedhettünk egy-egy vacsorát magunknak a Junó Szálló világhíres éttermében. időnként akár ínyencked hettünk is, de arra mindenképpen tellett, hogy kora reggel bevegyük magunkat a strandra, családostul is akár, s élvezzük ..az annyi vicceset látok s hallok” világát. Kétségtelen, a züllés, a züllesztés nem mai keletű. Többnyire a vízfejű állami vállalatok számlájára írható, s úgy tűnik, szorult helyzetükben ma is ők a kerékkötői mór nemcsak a fejlődésnek, hanem a napi létezésnek is. Hiszen a vagyont, a tulajdont birtokolják, de sem pénzük, sem erkölcsi, vagy inkább gazdaságpolitikai alapjuk nincs a működtetéshez. Nehéz ügy. Reménytelen kísérleteket tesznek fennmaradásukért, horribilis bérleti díjakat akarnak megállapítani, ami persze merénylet minden ésszerű vállalkozás ellen. • HA DŐLNE A MEDENCE OLDALA De nézzük közelebbről. Hol vannak már azok a forró nyarak, mikor csúcsidőben 10—12 ezer . „pancsoló kislány” élvezte a strandot? Beke Tibor ' üzemvezető tavaly vette ót a strand és egyben a termálfürdő irányítását. Mint mondja, leszálló ágban. Olyanannyira, hogy az egyik strandi medencét az idén már nem is töltik fel, majd ki tudja, mikor. Nincs pénz. Nincs pénz semmire. — Félő volt, hogy kidől a medence oldala — mondja. — Az szép lett volna ... — Hát igen, ide jutottunk. De gondoljon bele, 70—80 millió forint kellene ahhoz, hogy a három medencét korszerűen, ízlésesen burkoljuk, s vízforgatóval lássuk el. Ha azt nézi, hogy ebben az évben 5000—5200 fős csúcsot értünk el eddig, akkor kiszámolhatja, mire telik a bevételből. — Pedig a belépőjegyahhoz képest amit nyújtanak, már így is magasnak tűnik. .. Vigyázat! Sok a mérgező! — Ez így van, sajnos. Felnőtteknek hét közben 50, hétvégén 60 forintot kell fizetniük, a diákoknál ez 40—50 forint, a. nyugdíjasoknak is ilyen megoszlású. Egy kabin 60 forintba kerül'. A júliusi kánikulát követő csapadékos-napfényes időjárás nyomán „nőtt, mint a gomba”, a bükki-zempléni erdőségek ízes csemegéje. Az utóbbi napokban ennek következtében megnövekedett a felhozatal is, a Búza téri és a vasgyári pi— Ami összességében végül is azt jelenti, egy kétgyermekes család spórolósan el akar tölteni egy szűk napot, a strandon, akkor egy ezres ugrik... —, hogy nem árulják el a helyet, hol jelentek meg ez őshonos, nyugodtan mondhatjuk, magyar állatkák. Szegény hódok. Eddig nyugtuk volt. Élték, építették a maguk világát, a maguk ás talán a Jóisten gyönyörűségére. Ennek most vége. A csupa jóindulattól csöpögő híradás hatására elárasztják a Tiszalájat a tudósok, a természetvédők, felkutatják legrejtettebb zugaikat is, hogy megvédjék őket. Erre utal a hivatalos szöveg is: „Az emberi beavatkozások által többszörösen sújtott tájon az állatfajta megjelenése egyébként egy sor ökológiai kérdés felülvizsgálatát is megkívánja”. Hát ez az. Egy sor ökológiai kérdés, amit a hódok egyszerűen megoldottak azzal, hogy szaporodtak. Én csak kérdezem, rierr. lehetne egy időre békén hagyni a hódokat? Hadd szaporodjanak. Ráérünk a magyarázattal. Bízzuk ezt az ügyet a kódokra, meg a természetre. Valószínűleg jobban értenek hozzá, mint mi, emberek. Gyanítom persze, már megindult a keresés. Ki ezért, ki azért vállal szerepet a hudügyben. Hír, rang, dicsőség, pénz, paripa, fegyver kavarog az őshonos magvar tájon, s a hód valahol mélyen — kuksol. Nem érti, hogy mi történik, megint nem érti. Legszívesebben megharapná az ember segítő kezét... Karosi Imre A Pofosz tagjai Kupa Mihályt támogassák Próbaúton az arák Oroszországból szerelemmel ÍA B.-A.-Z. megyei Magyar Politikai Foglyok Szövetsége felhívással fordul a 13-es választókörzetben élő tágjaihoz, és a szimpatizánsaihoz, hogy az augusztus 11-i országgyűlési képviselő- választáson függetlenként induló dr. Kupa Mihály pénzügyminiszter urat aktív részvételükkel támogassák. Az ország helyzete is azt kívánná, hogy az állampolgárok minél többen gyakorolják állampolgári jogaikat, és vegyenek részt a közélet formálásában, miszerint a térség képviseletét hiteles és problémáit jól ismerő, felkészült szakember lássa el. James Bond, a mesterkém „szülőatyjának”, az angol lan Flemingnek a képzeletében fogant meg az Oroszországból szerelemmel című kalandregény, amelyből később világhírű film is készült. Az író egy honfitársa, Leonard Jacque jó három évtizeddel később sikeres üzletet indított be ezzel a jelszóval. Az élelmes ánglius néhány hónappal ezelőtt angol- orosz házasságközvetítő irodát nyitott Londonban. Tévedések • elkerülése végett: nem brit arákat ajánlgat szovjet vőlegényeknek, hanem fordítva. Hiszen nagyon sok orosz leány akar a nélkülözésektől megszabadulva férjhez menni. A bús és balga brit legényemberek képzeletét viszont alaposan megmozgatják Puskin és Gorbacsov titokzatos lelkületű honfitársnöi, akikről az is közismert, hogy alázatos háziasszonyok és hűséges feleségek. A londoni házasságközvetítő tehát kapcsolatba lépett egy Olga Trunova nevű moszkvai hölggyel, aki kisvártatva 400, angol férjre áhítozó orosz hajadon fényképét tartalmazó albumot küldött neki. (Követelmények: 23 és 40 év közti életkor, némi angol nyelvtudás és „viszonylag csinosság”. Továbbá 50 rubel „beugró”.) Jacque ingyenesen bocsátja katalógusát az érdeklődő férjjelöltek rendelkezésére (az utóbbiak között egyébként az angolokon kívül vannak amerikaiak, hongkongi kínaiak, kenyaiak, belgák és svájciak is), de a címet bizony már csak jókora díjért adja meg. A közvetítési költség — a hölgyek külcsínétől és belbecsétől függően — 150 és 500 fontsterling között mozog. Azután megkezdődhet a levelezés, majd a vőlegény „háztűznézőbe” megy a Szovjetunióba amit — ha mindkét fél elégedett — az ara külföldi „próbaútja” követ, többnyire három hónapra érvényes beutazási vízummal. Az eddigi „termés”: három angol—orosz házasság. Közvetítőik azonban már így is sok-sokezer fontot, illetve rubelt vágtak zsebre. (S némi rosszmájúsággal tegyük hozzá: náluk is többet fognak keresni e frigyeken a válóperes ügyvédek.) Kulcsár István acra. Esetenként már több, mint félszázan kínálják a nem éppen olcsón mért csemegét a vásárlóknak. A legnagyobb mennyiségben a közismert szegfűgombát látni az elárusítóasztalokon, de megjelent már a közkedvelt tinóra, kapható az úgynevezett pöfeteg-, vagy, kőgomba is, amely elsősorban kirántva ízes étel. A bükkösökben pedig már gyűjtöttek a ki-, tűnő zamatú rókagombából. Ilyet árultak a Búza téri piacon is, Aggtelek környékéről hozták. Az ára ennek megfelelően borsos volt. kétszáz forintot kértek kilójáért. Ám nemcsak "az árusok, a kirándulók is gombásznak. Egyre többen keresik! fel a Csanvikban levő gombavizsgáló helyet a hét végén. Szükséges is, • hogy szakértőkkel ellenőriztessék a megszedett ’ombát, Még akkor sem árt az óvatosság, az ellenőrzés, ha valaki ismeri az étkezésre alkalmas fajtákat. Már csak azért sem. mert ebben a nárás. nevelő időben nemcsak ezek. hanem a mérgező gombák is nőnek, ellepik az erdei tisztásokat. Megyénkben is több gombamérgezés fordult már elő. Ezt megelőzendő, igencsak szükséges, hogy az alkalmi, vagy pedig a Búza téri állandó gombavizsgálóhelyeken ellenőrizzék a begyűjtött gombát, mielőtt elkészítenék, elfogyasztanák. — Tudja, a világon mindenütt veszteséges a fürdő, de a. hozzá kapcsolódó vállalkozások eltartják. Ha történetesen mi mérnénk a sört, ahogy mondani szokták, a sör habjából is megélnénk, és hát végig a strand mentén mindenki jól élt, jókat szakított, mindaddig, amíg a strand teljességgel leépült.., • FASISZTOID FELIRATOK — Kisejlik mondandójából. hogy pillanatnyilag is folyik a szabad rablás, pedig hát Tapolca vonzereje mégiscsak a fürdő. Nem lehetne a vállalkozók érdekeit összehozni mondjuk részvénytársasági formába? — Talán. De mit kezdjen a vállalkozó köbméterenként napi 29 forint vízdíjjal? Ennyit kér a vízmüvek. Ezernyolcszáz köbméierrel számolva 50—60 ezer forint naponta. Ki bírja ezt? Miből telik fejlesztésre? — Arra azért talán telik, hogy a több hónapja a termálfürdőt rondító, a rendőröket dehonesziáló, s bizonyos fasisztoid eszméket harsogó feliratokai átkenjék .., — Elismerem. Ez is a mi szegénységi bizonyítványunk. Annyi a teendő az Augusztus 20. strandon és Diósgyőrben is, hogy komplex brigádunk a jövő hétre ér ide... (Folytatjuk)
