Déli Hírlap, 1991. augusztus (23. évfolyam, 178-202. szám)

1991-08-07 / 183. szám

Tapolca «sívé megszűnt dobogni I * Süllyedő világ Átültették a Robur szívét Kevesebbet io«yaszt, nem olyan zajos A kenyeresautó és még jó néhány közszolgálati célú jármű márkája hazánkban is leggyakrabban a Robur. Az elmúlt 20 évben 25 ezret szállítottak Magyarországra a szászországi Zittauból. Ezek nagy része azonban már ugyancsak kiszolgált, lefutott jármű — mondotta Ambriskó István, a Borsodi Autójavító Vállalat igazga­tója azon a bemutatón, ame­lyet a közelmúltban rendez­tek Miskolcon. Akik ilyen háromtonnás jármű vásár­lásával kacérkodnak, egy ilyen „szívátültetésen” át­esett Roburt ismerhettek meg. 1991 májusa óta ugyanis az ÁLD 3004-es típusú gép­kocsi hagyja el az üzem fu­tószalagjait. Az elődjéhez képest a legfontosabb vál­toztatás, hogy Deutz-dízel- motorral szerelték fel, amely­nek átlagos élettartama 300 ezer kilométer, kevesebb karbantartást igényel, ked­vezőbb az üzemanyag-fo­gyasztása és kisebb a motor zaja is. Frank Sefrin, a Ro­bur GmBh ügyvezető igaz­gatóhelyettese elmondta azt is, hogy ez a konstrukció tökéletesen megfelel az eu­rópai szabványoknak. Bízik benne, hogy újból jó piacot találnak itt, s az üzemelte­tési költséget tekintve a ve­vők körében is kedvező fo­gadtatásra talál. Az új Robur megjelenése további kötődést jelent a né­met cég és az Autoker, il­letve a Borsodi Autójavító Vállalat között, ök látják el ugyanis a forgalmazással, az alkatrész-ellátással, a szer­viz-szolgálattal, javítással kapcsolatos teendőket. A Borsodi Autójavítónak már 20 éves tapasztalatai vannak e-kooperációban, ami azt je­lenti, hogy bizonyos mun­kákra akár Szombathelyről is ideszállítják a Roburokat. Ambriskó István, az Autó­javító Vállalat igazgatója elmondta, hogy a korszerű motorral ellátott autóval a vezérképviseletüknek várha­tóan még kevesebb gondjuk lesz. Mert az egyezség sze­rint teijeskörűen és azonnal tudnak alkatrészt szállítani, ha valamiből éppen nincs készleten. Azok pedig, akik újat akarnak vásárolni, lí­zingelhetnek vagy a ban­kokkal kötött megállapodás alapján más fizetési lehető­séget is választhatnak. Hódharapás Hódolok a hód^k előtt. Megjelentek. Arról persze nem szól a fáma, hogy milyen minőségben, pontosan hal, mikor, egyszóval alapvető információkat hall­gat el az MTI (mint tette ezt korábban is az ilyen nagy hó(r)derejű kérdésekben), mindenesetre a jól bevált szokás szerint hivatkozik a biológusokra, akik helyszíni vizsgála­tok alapján állapították meg a hódok jelenlétét, valahol a Tiszatájon. Az ilyen hódvárakat építő híradásokban az a gyönyörű, hogy tudományos színezetben mutatkoznak meg, ugyanak­kor morális leckét is adn^k, mint természet- és állatvédők. De — és itt bújik ki p hód a zsákból -- nem átallják fel­hívni a figyelmet arra sem, hogy bizony ezeket a hódokat valamikor a prémjükért vadászták, olyan mohón, hogy vé­gül is sikerült őket kiirtani. Ezért is érthető — jegyzik meg Víz alatt a vízművek Szabad rablás, vagy részvénytársaság? + A pénzéhes átmenet terméke: a műanyag sörsátor. (Szabán felvételei) Amióta sikerült a földdel egyenlővé tenni az Anna Szállót, előzetesen a tűz per­nyéjével szélnek ereszteni a nádfedeles bungalót, nagy szavak nélkül mondhatjuk: Miskolctapolca szíve meg­szűnt dobogni. Valaha in­nen, s ide futottak az utak, itt fordult, itt áramlott a nép. miskolci polgárok, len­gyelek, csehek, szlovákok, s persze a tehetős és nem te­hetős nyugati is csodájára járt a termálfürdőnek, bar­langnak. Az a summázó íté­let élt. miszerint Miskolc- nak ugyan az a jellegzetes­sége, hogy jellegtelen, de a környéke szép. Különösen Tapolca. Csodálatos. Ma egy műanyag sörsátor honol ama szomorú helyen. Pang. S nem csupán attól, hogy ízléstelen, hanem mert megváltoztunk, megváltozott körülöttünk a világ. Elmúl­tak azok a „jó szocialista békeidők”, amikor ingyen üdülhettünk a SZOT sege­delmével, megengedhettünk egy-egy vacsorát magunknak a Junó Szálló világhíres ét­termében. időnként akár ínyencked hettünk is, de ar­ra mindenképpen tellett, hogy kora reggel bevegyük magunkat a strandra, csalá­dostul is akár, s élvezzük ..az annyi vicceset látok s hallok” világát. Kétségtelen, a züllés, a züllesztés nem mai keletű. Többnyire a vízfejű állami vállalatok számlájára írha­tó, s úgy tűnik, szorult hely­zetükben ma is ők a kerék­kötői mór nemcsak a fej­lődésnek, hanem a napi lé­tezésnek is. Hiszen a va­gyont, a tulajdont birtokol­ják, de sem pénzük, sem erkölcsi, vagy inkább gazda­ságpolitikai alapjuk nincs a működtetéshez. Nehéz ügy. Reménytelen kísérleteket tesznek fennmaradásukért, horribilis bérleti díjakat akarnak megállapítani, ami persze merénylet minden ésszerű vállalkozás ellen. • HA DŐLNE A MEDENCE OLDALA De nézzük közelebbről. Hol vannak már azok a forró nyarak, mikor csúcs­időben 10—12 ezer . „pancso­ló kislány” élvezte a stran­dot? Beke Tibor ' üzemvezető tavaly vette ót a strand és egyben a termálfürdő irá­nyítását. Mint mondja, le­szálló ágban. Olyanannyira, hogy az egyik strandi me­dencét az idén már nem is töltik fel, majd ki tudja, mikor. Nincs pénz. Nincs pénz semmire. — Félő volt, hogy kidől a medence oldala — mondja. — Az szép lett volna ... — Hát igen, ide jutottunk. De gondoljon bele, 70—80 millió forint kellene ahhoz, hogy a három medencét korszerűen, ízlésesen bur­koljuk, s vízforgatóval lás­suk el. Ha azt nézi, hogy ebben az évben 5000—5200 fős csúcsot értünk el eddig, akkor kiszámolhatja, mire telik a bevételből. — Pedig a belépőjegyah­hoz képest amit nyújtanak, már így is magasnak tű­nik. .. Vigyázat! Sok a mérgező! — Ez így van, sajnos. Fel­nőtteknek hét közben 50, hét­végén 60 forintot kell fizet­niük, a diákoknál ez 40—50 forint, a. nyugdíjasoknak is ilyen megoszlású. Egy kabin 60 forintba kerül'. A júliusi kánikulát kö­vető csapadékos-napfényes időjárás nyomán „nőtt, mint a gomba”, a bükki-zemplé­ni erdőségek ízes csemegé­je. Az utóbbi napokban en­nek következtében megnö­vekedett a felhozatal is, a Búza téri és a vasgyári pi­— Ami összességében vé­gül is azt jelenti, egy két­gyermekes család spórolósan el akar tölteni egy szűk na­pot, a strandon, akkor egy ezres ugrik... —, hogy nem árulják el a helyet, hol jelentek meg ez ős­honos, nyugodtan mondhatjuk, magyar állatkák. Szegény hódok. Eddig nyugtuk volt. Élték, építették a maguk világát, a maguk ás talán a Jóisten gyönyörűségére. Ennek most vége. A csupa jóindulattól csöpögő híradás hatására elárasztják a Tiszalájat a tudósok, a természetvé­dők, felkutatják legrejtettebb zugaikat is, hogy megvédjék őket. Erre utal a hivatalos szöveg is: „Az emberi beavat­kozások által többszörösen sújtott tájon az állatfajta meg­jelenése egyébként egy sor ökológiai kérdés felülvizsgála­tát is megkívánja”. Hát ez az. Egy sor ökológiai kérdés, amit a hódok egy­szerűen megoldottak azzal, hogy szaporodtak. Én csak kérdezem, rierr. lehetne egy időre békén hagyni a hódokat? Hadd szaporodjanak. Ráérünk a magyarázattal. Bízzuk ezt az ügyet a kódokra, meg a természetre. Való­színűleg jobban értenek hozzá, mint mi, emberek. Gyanítom persze, már megindult a keresés. Ki ezért, ki azért vállal szerepet a hudügyben. Hír, rang, dicsőség, pénz, paripa, fegyver kavarog az őshonos magvar tájon, s a hód valahol mélyen — kuksol. Nem érti, hogy mi történik, me­gint nem érti. Legszívesebben megharapná az ember segítő kezét... Karosi Imre A Pofosz tagjai Kupa Mihályt támogassák Próbaúton az arák Oroszországból szerelemmel ÍA B.-A.-Z. megyei Ma­gyar Politikai Foglyok Szö­vetsége felhívással fordul a 13-es választókörzetben élő tágjaihoz, és a szimpatizán­saihoz, hogy az augusztus 11-i országgyűlési képviselő- választáson függetlenként in­duló dr. Kupa Mihály pénz­ügyminiszter urat aktív rész­vételükkel támogassák. Az ország helyzete is azt kíván­ná, hogy az állampolgárok minél többen gyakorolják állampolgári jogaikat, és ve­gyenek részt a közélet for­málásában, miszerint a tér­ség képviseletét hiteles és problémáit jól ismerő, fel­készült szakember lássa el. James Bond, a mesterkém „szülőatyjának”, az angol lan Flemingnek a képzele­tében fogant meg az Orosz­országból szerelemmel című kalandregény, amelyből ké­sőbb világhírű film is ké­szült. Az író egy honfitársa, Leonard Jacque jó három évtizeddel később sikeres üz­letet indított be ezzel a jel­szóval. Az élelmes ánglius néhány hónappal ezelőtt angol- orosz házasságközvetítő iro­dát nyitott Londonban. Té­vedések • elkerülése végett: nem brit arákat ajánlgat szovjet vőlegényeknek, ha­nem fordítva. Hiszen nagyon sok orosz leány akar a nél­külözésektől megszabadulva férjhez menni. A bús és balga brit legényemberek képzeletét viszont alaposan megmozgatják Puskin és Gorbacsov titokzatos lelkü­letű honfitársnöi, akikről az is közismert, hogy alázatos háziasszonyok és hűséges fe­leségek. A londoni házasságközve­títő tehát kapcsolatba lépett egy Olga Trunova nevű moszkvai hölggyel, aki kis­vártatva 400, angol férjre áhítozó orosz hajadon fény­képét tartalmazó albumot küldött neki. (Követelmé­nyek: 23 és 40 év közti élet­kor, némi angol nyelvtudás és „viszonylag csinosság”. Továbbá 50 rubel „beugró”.) Jacque ingyenesen bocsát­ja katalógusát az érdeklődő férjjelöltek rendelkezésére (az utóbbiak között egyéb­ként az angolokon kívül vannak amerikaiak, hong­kongi kínaiak, kenyaiak, belgák és svájciak is), de a címet bizony már csak jó­kora díjért adja meg. A közvetítési költség — a höl­gyek külcsínétől és belbe­csétől függően — 150 és 500 fontsterling között mo­zog. Azután megkezdődhet a levelezés, majd a vőlegény „háztűznézőbe” megy a Szovjetunióba amit — ha mindkét fél elégedett — az ara külföldi „próbaútja” kö­vet, többnyire három hó­napra érvényes beutazási vízummal. Az eddigi „termés”: há­rom angol—orosz házasság. Közvetítőik azonban már így is sok-sokezer fontot, illetve rubelt vágtak zsebre. (S némi rosszmájúsággal te­gyük hozzá: náluk is töb­bet fognak keresni e frigye­ken a válóperes ügyvédek.) Kulcsár István acra. Esetenként már több, mint félszázan kínálják a nem éppen olcsón mért csemegét a vásárlóknak. A legna­gyobb mennyiségben a köz­ismert szegfűgombát látni az elárusítóasztalokon, de meg­jelent már a közkedvelt ti­nóra, kapható az úgyneve­zett pöfeteg-, vagy, kőgomba is, amely elsősorban kiránt­va ízes étel. A bükkösökben pedig már gyűjtöttek a ki-, tűnő zamatú rókagombából. Ilyet árultak a Búza téri piacon is, Aggtelek környé­kéről hozták. Az ára ennek megfelelően borsos volt. két­száz forintot kértek kilójá­ért. Ám nemcsak "az árusok, a kirándulók is gombásznak. Egyre többen keresik! fel a Csanvikban levő gombavizs­gáló helyet a hét végén. Szükséges is, • hogy szakér­tőkkel ellenőriztessék a megszedett ’ombát, Még ak­kor sem árt az óvatosság, az ellenőrzés, ha valaki is­meri az étkezésre alkalmas fajtákat. Már csak azért sem. mert ebben a nárás. nevelő időben nemcsak ezek. ha­nem a mérgező gombák is nőnek, ellepik az erdei tisz­tásokat. Megyénkben is több gombamérgezés fordult már elő. Ezt megelőzendő, igen­csak szükséges, hogy az al­kalmi, vagy pedig a Búza téri állandó gombavizsgáló­helyeken ellenőrizzék a be­gyűjtött gombát, mielőtt el­készítenék, elfogyasztanák. — Tudja, a világon min­denütt veszteséges a fürdő, de a. hozzá kapcsolódó vál­lalkozások eltartják. Ha tör­ténetesen mi mérnénk a sört, ahogy mondani szokták, a sör habjából is megélnénk, és hát végig a strand men­tén mindenki jól élt, jókat szakított, mindaddig, amíg a strand teljességgel leépült.., • FASISZTOID FELIRATOK — Kisejlik mondandójá­ból. hogy pillanatnyilag is folyik a szabad rablás, pe­dig hát Tapolca vonzereje mégiscsak a fürdő. Nem le­hetne a vállalkozók érdeke­it összehozni mondjuk rész­vénytársasági formába? — Talán. De mit kezdjen a vállalkozó köbméterenként napi 29 forint vízdíjjal? Ennyit kér a vízmüvek. Ezernyolcszáz köbméierrel számolva 50—60 ezer forint naponta. Ki bírja ezt? Mi­ből telik fejlesztésre? — Arra azért talán telik, hogy a több hónapja a ter­málfürdőt rondító, a rend­őröket dehonesziáló, s bizo­nyos fasisztoid eszméket har­sogó feliratokai átkenjék .., — Elismerem. Ez is a mi szegénységi bizonyítványunk. Annyi a teendő az Augusz­tus 20. strandon és Diós­győrben is, hogy komplex brigádunk a jövő hétre ér ide... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom