Déli Hírlap, 1991. augusztus (23. évfolyam, 178-202. szám)

1991-08-24 / 196. szám

Jobbáo ^színészek iVJagyarországou Sztárok gázsik Hol von mór az az idő, ami­kor a magyar szinész nem győzte a haknizást és létezett magyar filmgyártás. Nincs pénz sem erre, sem arra, amióta a kukára is sátrat vert n piacon, és a kuncsaftok egyre jobban megválogatják, mire költik azt a keveset, amit szórakozásra szánnak. Sokan kerültek az utcára az évad végén. A több ön­bizalommal rendelkező mű­vészek pedig igyekeznek szabadúszóként leszerződni egy-egy produkcióra. A színházigazgatók döbbenten veszik tudomásul, hogy egy szabadúszó színész maga­sabb gázsit követel, vagy nem szerződik. • AZ OPERISTA DRÁGÁBB Vikidál Gyula ma annyit kap egv fellépésért, mint Tolnay Klári. Haumann Pé­ter tizenötezret kap egy új musical főszerepéért, ennyit kért és ennyit kapott, körül­belül tízszer annyit, mint amennyiért Malek Andrea elvállalta az Evita címszere­pét. Színésze, ügynöke, és persze színházigazgatója vá­logatja, hogy melyik szí­nésznek sikerül kitörnie ab­ból a jobbágysorból. ahol a szokásjog szerint senki sem pótolhatatlan, a sztár-stá­tuszt nem a siker, hanem a pályán eltöltött idő határoz­za meg. És persze a szín­ház fizetőképessége. A sza­badtéri színpadok vezető előadói ötvenezer forintot is kaphatnak egv előadásért, ha operaénekesről van szó, hetvenezret is kereshet egy estén. Ezek után elég meg­lepő, hogy a Rock Színház művészei százötven forintos próbadíjért dolgoznak. A Mária Evangéliuma cí­mű produkciót az egyik ve­zető hazai bank szponzorál­ta. Milliós támogatása fejé­ben — többek között — azt kérte, hogy az előadás egyik jelenetéről készült fotóval reklámozhassa magát a té­vében és az országos napi­Nem elég, hogy Itaratefilm, ráadásul amerikai. De, uki szereti a táncolva pofozko­dás művészetét, amely valaha a távol-keletiek privilégiuma volt - jelen esetben egy fe­hér forgó-morgó űzi, meghök­kentő sebességgel illetve aki a halálosztás szünetében szívesen érzékenyül el egy kis mamaelvesztésen, nehéz gye­rekkoron, az feltehetően jól szórakozik Mark Disalle film­jén, a Tigristáncon. Egy a sok közül. Talán azt teszi emlékezetessé, hogy van benne egy igen nagy gorilla, amolyan szumó bir­kózó nagyságú, tán még an­nál is terjedelmesebb, min­denesetre legyőzhetetlen. Fő­hősünk, aki barátja halálát készül megbosszulni, el is veszti vele szemben az első menetet egy csehóban, ám amikor a gorilla halálosan lesújtani készül, a homály­ból kiszól egy hang: no!, s ígv a kicsi tigris megmene­kül. Csakhogy, mint később kiderül, a megmentője — az egyik maffiavezér — nem önzetlenül volt kíméletes, ugyanis épp hősünkkel, mint kívülállóval, akarja eltetetni láb alól vetélytársát, akiről beadja a táncoló tigrisnek, hogy az a felelős a barátja haláláért. . Nosza, föl. a behatolhatat- lan palotába, ármánnyal, erővel, de behatol, s már éppen, szorítaná lei a szuszt a maffiózóból, mikor meg­jelenik egy fiú, a tigris ha­verja, s közli, nem ez a gyilkos, hanem az, aki küld­te. Mire megértjük a fordu­latot, arra is rájövünk, ha hősünk be akarja tölteni küldetését, előbb le kell győznie a gorillát. Táncol a tigris, táncol, egy lábon forog körbe-körbe, kieresztett karmokkal. De ez mind nem elég. A gorilla röhög rajta: legyőzhetetlen. Vagy tán mégse? K. I. BÉLYEGGYU.1TÉS A Magyar Posta Vállalat augusztus 12-én „III* nemzet­közi hungarológiai kongresszus — S'«.c.;ed 1991” elnevezéssel egycímlctű, 12 Ft névértékű bé­lyeget hozott forgalomba. A bé­lyeg Vertei József grafikusmű­vész terve alapján, többszínű ofszetnyomással, az Állami Nyomdában készült, 350 200 fo­gazott oá 3500 fcítazatlan pél­dányban. 50 bélyeget tartalmazó ivekben bocsátották ki. A bé­lyegképen Európa térképe és egy magyar nemzetiszínü „H” betű látható. A felirat az ese­ményre utaló szöveget és dátu­mokat tartalmazza. A bélyeg fogazva, vagy fogazatlanul min­denfajta postai küldemény bér- mentesítésére korlátlanul fel­használható. A nagyobb for­galmú postahivatalokban besze­rezhető, illetve a MABÉOSZ szerveméi megigényelhető. * A Pápai Városi Bélyeggyűjtő Kör augusztus 30. és szeptem­ber 1. között bélyegbemutatőt rendez a nemzetközi játékfesz- tivál alkalmából. A rendezvény színhelyén Pápa X. ,%z- postahi­vatala alkalmi postát üzemeltet, s augusztus 31-én a „Nemzetek egyesült játékai — Berlin— lUürzsíeg— Pápa” bélyegzéssel látja el az ott feladott postai küldeményeket. * Az „V. balatoni nemzetközi ásványgyűjtö találkozó” feliratú bélyegzést augusztus 31-én al­kalmazza a siófoki 1. sz. pos­tahivatal a rendezvény színhe­lyén. * „Magyar reformátusod ír. vi­lágtalálkozója” elnevezéssel a Mags’ar Posta Vállalat 1991. jú­nius 21-én alkalmi levelezőlapot hozott forgalomba. A 7 Ft él­ték benyom ásít, S.50 Ft eladás: árú lap műnyomópapíron, négy­színű ofszetnyomássah 200 000 példányban az Állami Nyom­dában készült. Szunyoghy And­rás grafikusművész tervezte. A bélyegképen a pápa: kollégium harangja látnató és az ese­ményre uia'o felirat. A levele­zőlap hátoldalán r* négy ma­gyarországi református kollégi­um látható, melyeket kc'zépen « világtalálkozó emblémája fog össze. A lapí t az igénylő posia- hivatalok árusítják. — Augusz­tus 27-én a királdi postahivatal forrja használni „A Miskolci Vasútigazgatóságon az »i« sín­rendszer felszámolása alkalmá­ból” elnevezésű bélyegzőt. — A tatabányai I. sz. postahiva­talban augusztus 31-én lehet megszerezni az „Ablak Tatabá­nyára” feliratú postai bélyeg­zést. — Az „l. Wekerlei r.apok” bélyegzővel látja el ozeptember l-jén az ott feladott postai kül­deményeket a budapesti 8. sz. postahivatal — Szeptember l- ién Pápa I. sz. postahivatala bélyegzéssel is megemlékezik a „Pápai Református Kollégium­lapokban. A jelenet közép­pontjában álló művész pe­dig annyit kapott a bank számára sok új kuncsaftot jelentő reklámért, amennyit ön. kedves olvasó. S amikor vesztesége tudatában a mű­vész szerény és jogos gázsi­emelést kért a színháztól, közölték vele, hogy legyen hálás, mert a bank támoga­tása nélkül nem jött volna létre a produkció, és őt sem szerződtethette volna a színház. • A PRODUKCIÓ LEGYEN ÁRU Sok víz lefolyik még a hazai vizeken, amíg a meg­változtathatatlannak tűnő társulati úttörőcsapat-szel­lem és a hamisan értelme­zett kollegialitás átadja a helyet annak a kulturális joggyakorlatnak, amelyben a szerződés feltételeit a siker legfontosabb biztosítéka, a színész határozza meg. Ami­kor az egyik vezető színé­szünk szavaival élve: „nem lesz magától értetődő, hogy a darab főszereplője sosem fog annyit keresni, mint a színigazgató”. S ez nem csupán gázsi-kérdés. Szó van itt tévéfelvételről, reklám­ról, ezer más járulékos szempontról. Arról, hogy az állami támogatásból egyre szűkösebben részesülő ma­gyar szinházak ne adhassák tovább saját kényük-kedvük szerint a szponzoroknak a jobbágy-színésztartás jogát. Ahhoz, hogy a jobbágy­színészekből művészurak le­gyenek, két dolog szükséges: pénz és megfelelő művész­képviselet Az első csak a közönség és az állam jóvol­tából, jól fejlett mecenatúra nélkül nem szerezhető meg, bár a Fővárosi Operettszín­ház és néhány más színház példája azt mutatja, hogy a jól gazdálkodás sokat szá­mít, a Madách Színház Má­ria Evangéliuma előadását például kifejezetten egy nagy bank anyagi hozzájá­rulása tette lehetővé. A má­sodikat illetően, a magán- vállalkozás jellegű színész- képviseietek közül a Seven Árts Ügynökség vállalta a kezdeményező szerepet, de mintegy száz kliensével mi­nőségi teljesítményre eddig nem volt képes. Néhány ki­sebb menedzseriroda is pró­bálkozik a művészképviselet egy olyan új formájának a meghonosításával, amelyben végre nem a színész az áru, hanem a produkció. Havas Klára A kárpótlásról a miskolci rádióban Két hete várják az ügyfe­leket a miskolci kárrendezé­si hivatalokban. Milyen az ügyfélforgalom? Hogyan kell benyújtani az igényeket? Milyen adatokra, okmányok­ra van szükség, hogy mi­előbb rendeződjön a kár­pótlás? E kérdéskörről lesz szó a Miskolci Rádió hétfő reggeli műsorában, melynek vendége Tergaleczné dr. Nagy Ilona, a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei kárrendezé­si hivatal megbízott vezető­je. A témával kapcsolatos kérdéseket a 45-510-es tele- íonszámon várják 6 órától fél 8-ig, az adás munkatár­sai. Felléphetnek az Augusztus 31. és szeptem­ber 1. között újra megren­dezik a Miskolci Ifjúsági Napokat. Az amatőr együt­tesek számára ismét lehető­ség nyílik a bemutatkozásra. A fellépni kívánó zenekarok augusztus 27-ig adják le je­lentkezésüket a Miskolci IL­Egy nagy miskolci banda. Balról Búrt Jenő. Jobbról Balogh Gyula, akinek fia — a fiatalon elhunyt, virtuóz zongorista, M. Balogh Gyula — volt a miskolci dzsesszklub egyik életrehivója. „A kutya zőccségit!” A dzsessz örök De miért nincs otthona? „Bácsám, a nagy edény azért kell, mert mindig jöhet va­laki .. Mondják, ez a lehetőségek ideje. A nagy kibontakozáso­ké. Meglehet. Tán most jött el a mi országunk, s ha megvan a mi akaratunk, akkor cso­dákra vagyunk képesek. Csak­hogy - érdekes módon - ép­pen azt látom, hogy egyre többen olyasmire kényszerül­nek, ami benső világuktól valójában idegen, s a meg­élhetés ostora hajtja őket nap mint nap. S’ratnivaló például, hogy Btíri Jenő, a világhírű ze- riész, zöldséget kényszerül árulni Miskolc főutcáján. Ami .nem a£ ő szégyepe per­sze. A zenészek mindig ki­szolgáltatottjai minden kor­nak. S egyben finom műsze­rei a kor érzékenységének, vagy durvaságának, ízlésé­nek, vagy ízléstelenségének. Annak idején csodájára jártak. Cikket is írtak ró­la, annyira nagy szám volt, hogy egy cigányfiú leérett­ségizett. Később, mikor az akadémiát elvégezte, meg­nyílt előtte a világ. Olyan zenészekkel játszott együtt, mint Csík Gusztáv, Kőszegi Imre, s persze szinte min­denkivel, aki a dzsessz vilá­gában számít. Talán a leg­nagyobb elismerés. amire igazán büszke, hogy meg­nyerték az RTV dzsessz- vérsenyét. Európa szinte va­lamennyi országában muzsi­káltak, váltották egymást a zenészek, a bandák. Számára — miként Ju­hász Gyula számára Anna — a dzsessz örök. A nagy sze­relem. Amely megaláz és meggyötör, kifoszt és elha­jít, mint egy talpig tépett zsákot, aztán hirtelen feltör, mint a búvópatak, eltűnik, majd megjelenik, miközben borzongó gyönyörűséggel ha­tolnak át rajta, játszanak a napsugarak. Mindezzel telí­tődni az élet csodája, az élet maga. • DINNYÉKKEL ÁLMODIK — Elment a legjobb ro­ma — mondja Jenő szomo­rúan Kiskedi Őszi bácsi ha­lálhírére. — Te az egy igazi, tisztaszívű muzsikus volt, a ifjúsági napokon júsági Szövetség irodájában (Jósika u. 1—3. Tel.: 63-471, 67-627), vagy a diósgyőri Várfürdőben. (Tel.: 79-146). A résztvevők részére au­gusztus 29-én, csütörtökön megbeszélést tartanak a MISZ-irodában. legnagyobbak közül való. Nem vitte semmire szegény, mert nem állt be a pártba, daccskodott, néha megen­gedték, hogy muzsikáljon, de nem volt állásban. Na­gyon sok gyereke volt. Min­dig mondtam neki, hogy ta­níttasd őket, a gyerekeket legalább, az ő életüket pró­báld könnyebbé tenni, ha már a tiéd ilyenné vált. Nem bírta. Most meg el- . ment. — Az első feleségem ha­lála után egyedül maradtam két gyerekkel gondolhatod. De bármerre jártam a világ­ban, mindig hazavezérelt a szeretet. A második felesé­gem német asszony volt, ő is meghalt szegény, őutána is két kicsi gyerek maradt. Hál’ istennek, tehetségük, szorgalmuk révén, meg az én noszogatásomra — moso- lyodik el Jenő —, minde­gyik iskolázott lett, a fiam Nyugaton exismert zeneszer­ző és énekes, saját zeneka­ra van. — Te meg dinnyékkel ál­modsz ... — Zőccségelek, bácsám, a kutya zőccségit! — mondja huncutul, de szemében ott bujkál a szomorúság. • ALAPÍTVÁNY KELLENE Élhetne Nyugaton, szénen megélhetne, de nem. Re­ménykedik, hogy lesz egy hely, itthon, Miskolcon, ahol egymásra találhatnak a te­hetségek, egy dzsesszfészek. egy dzsesszotthon. Olyasmit forgat a fejében, hogy a Centrum Áruházzal szemben, a volt patyolat helyén, ahol most zöldséget árúi. ideáli­san ki lehetne alakítani a dzsessz otthonát. Csak mint mindenhez, ehhez is pénz kellene. S nem csupán pénz, hiszen az se tisztázott iga­zán, kihez lehet fordulni: kié a hely? Alighanem egy megyei dzsesszalapítványt is össze lehetne hozni annak remé­nyében, hogy segítsék a fia­talok Képzését, pódiumra jutását. Ide bárki bármilyen hangszerrel betérhetne, olyas­féle alapon, mint jó néhány nyugati nagyvárosban, Buri Jenő személye garancia len­ne a minőségre, s arra is, hogy végre a mindennapok kalmárvilágából az érték­teremtő jövendőnek nyis­sunk teret. Karosi Imre ■ 1 flÉriiipli Értesítjük az Árpád ,u. pá­ratlan és 2—58-ig terjedő oldala, a Kuruc u.. Berek­alja, a vár környéke, vala­mint a kisvasút és a Tán­csics tér közötti terület vá­lasztópolgárait, hogy Ruszka- bányai András és Kis Péter önkormányzati képviselők augusztus 26-án (hétfőn) 18— 19 óra között a Vár u. 5. sz. alatt fogadóórát tartanak, melyre tisztelettel várják a lakosságot. Polgármesteri hivatal önkormányzati iroda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom