Déli Hírlap, 1991. augusztus (23. évfolyam, 178-202. szám)

1991-08-02 / 179. szám

DH SPORT $ DH SPORT °\ DH SPORT Miskolci barlangászok görög túrán (2,) Ikarus a szakadék lelett Az Astraka-platóra kapaszkodva fl Borsodi Bányász mmmmmmammmmmmmmmKmmmmmmmmnasmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm válasza m Ha Görögország, akkor tengerpart... Ez majd’ min­den „normális” magyar tu­ristának a célja. Mi ahe­lyett, hogy a kék hullámok közé vetettük volna magun­kat, egyre északabbra tér­tünk Joanninán át, s az ötö­dik napon érkeztünk a Pin- dos-hegység keleti vonulatá­hoz. Egyre feljebb kapasz­egy csodálatos, tó melletti sátrazási lehetőséggel ke­csegtetett bennünket az a társunk, aki tavaly már járt itt. Ehhez képest jó kilomé­ternyire a táborhelytől egy hegyi patak felduzzasztott, jéghideg vize várta megfá­radt testünket, ráadásul alig fél óra múlva a falubeliek finoman eltessekeltek ben­nünket onnan. Mint kide­rült: innen nyerik az ivóvi­zet, igv teljesen érthető volt aggodalmuk. Csodálatos kör­nyezettel, de az eredetileg elképzeltnél lóval puritá­nabb körülményekkel kellett megelégednünk. Ha tudtuk volna, hogy mindez a Kána­án az előttünk álló néhány naphoz viszonyítva, kevésbé elégedetlenkedünk már itt, az első nem várt esemény­nél. Azonnal készülődtünk, hogy még aznap estére el­érjük az Astraka-platót. A csapat jó része felverte a sátrakat, majd segítettek ösz- szepa-kolni tizenhatunknak a négy napi élelmet, ezer mé­ter kötelet, s a mászói'elsze- reiéseket. Nemsokára neki­vágtunk a hegynek Harogy- gyant térdekkel is, de opti­mistán vettük hátunkra a dugig tömött zsákokat. Mint­egy hétszáz méteres szint- különbség várt ránk. amely­nek csupán egyetlen előnye volt:,, egyszercsak, véget , ért. A zsákok súlya •mellett na-- gyobb gondot okozott a fagy' által széklarabolodott köve­ken való bukdácsolás, s a naplemente után ránk törő hideg. Miután úgy tudtuk, előző évben el lehetett ol­vadni a bőségtől a karszt- platón, így nemigen készül­kodó buszunk Arisíi falucs­kánál járt, s onnan a Vi- cos folyó medrén át megpil­lantottunk egy hatalmas sziklatömböt. Az Astraka-fennsík, utunk fő állomáshelye, innen a tá­volból parányan, mégis masszívan magasodott előt­tünk. Tudtuk, hogy függőle­ges falaival párhuzamosan körülbelül negyven aknabar­langot rejt magában. S hogy nem lesz könnyű a mészkő- P látóra való feljutás, azt előre sejteni engedte a tá­voli • pontról gyermekfirká­nak tűnő, hegyes kanyarok­kal szabdalt, meredek szer­pentin, melyen Ikarusunk- nak, fel kellett jutnia. Ki- centizgetve a cement nélkül egymásra rakosgatott mész-, körlapokból épült házak kö­zötti utat, nekivágtunk a sokunk számára gyomorgör­csöt jelentő útnak. Egy órán keresztül szakadékok felett „száguldoztunk”, körülbelül 10—20 kilométeres sebesség­gel. egyszer a jármű prra, másszor a fara lógott a mélység felett. Mindenki megkönnyebbült, amikor el­értük az utolsó előtti hegvi falut. Papignot, ahová az alaptábor felállítását tervez­tük. Azonnal néhány megle­petés ért bennünket, hiszen * Készülődés a 405 méteres Provatina barlangba Az Üjpesti TE le szeretné igazolni Bicut és Romulus Gábort Romániából. Gábor csatárként a válogatottban is szerepelt, az 1981-es auszt­ráliai ifjúsági világbajnok­ságon, pedig őt választották a legjobb játékosnak. A két labdarúgó közben elutazott Izraelbe próbajátékra, így az újpesti vezetők csak vissza­térésük után tárgyalhatnak velük, iiletve a románok egyesületével. Üggyé dagadt a Mádal-nyilatkozat ak Expedíciónk emblémája. tünk fel a fagypont körüli hidegre. Mindenki otthon hagyta pehely hálózsákját, emlékezve a jó tanácsra: elég lesz oda egy lepedő is. Mindössze két sátrat vittünk magunkkal, eredetileg azzal a céllal, hogy raktárnak használjuk. Nos, a 3—3 sze­mélyes „raktárba” legszíve­sebben mindenki bebújt vol­na, amikor jéghideg széllel érkezve, ■ hatalmas felhő ereszkedett ránk. Se a csil­lagokat. se a lemaradók té­nyeit nem láttuk, szemer­kélt sas esői S* len éjszaka köszöntött ránk. Hajnalban átfagyva, nedves ruhákban vártuk, hogy vég­re a sziklák mögül elérje táborhelyünket a Nap. Ek­kor vettük csak a bátorsá­got, hogy kibújjunk a zsá­kokból, s végre szétnézhes­sünk a fennsíkon. A hazai viszonyokkal nem mérhető szakadékvölgyek , zuhantak alá többszáz méter mélyen a plató széléről, s mint fel­fedeztük. itt-ott megmarad­tak a hófoltok is. Lassan csörgedezett alóluk az olva­dék, nedvességet juttatva azoknak a kedves hegyi vi­rágoknak. meiyek jórészt nálunk is- magtalálhatók, de itt -a zord időjárás hatására jókora időkülönbséggel fej­lődnek. Nemsokára azonban más kötötte le a figyelmün­ket. Néhány rnérerrel odébb eddig számunkra elképzel­hetetlen nagy szádéval tá­rult eiénk a Provatina-bar­lang bejárata... (Folytatjuk) Lapunk keddi számában nyilatkozott Mádai Béla, a Borsodi Bányász NB 1-cs ké­zilabdacsapatáról és annak szakvezetőiről. Többféle mi­nőségben érezte feljogosítva magát arra, hogy ezt meg­tegye: valamikor a Miskolci Spartacus elnöke volt, je­lenleg a megyei kézilabda- szövetség elnökségének tag­ja. Ráadásul az egyik, most már csak volt játékos édes­apja. A nyilatkozatban kritizált két sajószentpéteri szakve­zető a cikk elolvasása után kei-.*.-te meg szerkesztősé­günket. Mádai Béla kije­lentéseit valótlannak, egy­ben sértőnek is találták. Berzsenyi Mária, a Borsodi Bányász vezető edzője és Szolga Miklós technikai ve­zető mondta el véleményét az őket és az egyesületet érintő kijelentésekről: — Mádai Bélának nem j volt joga nyilatkoznia a Borsodi Bányász belső ügyeiről, mint a megyei kézilabda-szövetség tagja. A Borsodi Bányász ugyan­is közvetlenül az országos szövetséghez tartozik. — Mádai úr szerint az egyesület a tehetségeket el­viszi a város más csapatá­tól, konkrétan az egykor még létező Miskolci Sparta- cusból. Hozzá keli tenni, hogy a Borsodi Bányásztól is elhívják a nagy klubok az általuk kiszemelt lányo­kat. Tény, hogy a sajó­szentpéteri egyesület is szí­vesebben igazol alacso­nyabb osztályból, már csak azért is, mert köztudott, hogy anyagilag korántsem állunk olyan jól, hogy kész, NB 1-es szintű kézilabdá- sokat képesek legyünk iga­zolni. De mi vissza is adunk játékosokat! Az MVSC-ve! és a Kazincbar­cikai Sütőiparral ebből a szempontból nagyon jó a kapcsolatunk. Többször se­gítettünk egymáson. Amíg Mádai úr volt a Spartacus elnöke, ilyen együttműkö­désre nem volt lehetőség. Még valamit hozzá kell tenni: az első osztályban szívesebbe*, játszanak a já­tékosok. ha e. tehetségük és az akaratuk megvan hozzá, az NB I-be akarnak men­ni! Ezt egyébként tudja Mádai Béla is, aki a lányát éppen ezért hozta a Borso­di Bányászhoz, noha mi nem hívtuk. A vezető edző ugyanis Mádai Nórát ko­rántsem tartotta olyan te­hetséges játékosnak, aki az NB I-es csapatba való, hi­szen tudása nem ütötte meg az elvárható színvona­lat. Az édesapa jobban akarta azt, hogy kézilabdá­zó legyen, mint a kislány, akinek nem kellett meg­küzdenie az életben semmi­ért. Az elmondottakkal szembe lehetne állítani azt, hogy Mádai Nórát meghív­ták az ifjúsági válogatott­ba, de azóta sem kérték oda vissza. Azt állítja Má­dai Béla, hogy amikor Ko­vács Ildikó Dunaújváros­ban megsérült, és a lányá­nak a következő hét végén játszania kellett NB I-es meccsen, ezt csak pénteken közöltük vele. Csakhogy, Mádai Nóra a tizenkettes keretben volt, tudta, hogy Kovács Ildikó nem játsz­hat, számítania kellett te­hát arra, hogy a pályára lép. Felvetődik ezzel kap­csolatban egy kérdés: me­lyik az a csapatjáték, ahol napokkal a mérkőzés előtt végleges csapatot hirdet­nek? Az hogy ki lép a pá­lyára egy adott meccsen, sok mindentől függ. Ezzel az is tisztában van, aki: csak távobó! - figyeli a sportágat! , ■ ■ — A Mádai Nóra sérülé­sével kapcsolatban tudni kell sok mindent. Amikor az megtörtént, az egyesület orvosát hívtuk ki hozzá, aki saját kocsijával vitte a kislányt a kórházba. Ott a Borsodi Bányász pénzén műtötték meg. Mádai úr állításával ellentétben Ber­zsenyi Mária meglátogatta őt. A gipsz levétele után Mádai Nóra viszont nem járt el gyógytornára,. és más kezelésre sem. Ennek az lett a következménye, hogy máig húzza a lábát. Itt is az akarat hiányzott i Az edzésekre ezután csak akkor jött be. amikor a ta­nulmányi ösziondíját fel­vehette, egyébként a Bá­nyász felé sem nézett. Az edzőnek egyébként nem az a feladata, hogy gyógyít­son. Ez minden sportolónál a rehabilitációval foglalko­zó szakemberek dolga ’ Kedvezményes belépőt is kapott az egyesülettől az Augusztus 20. strandra. A témvédővel kapcsolatban el kel! mondani, hogy Kovács Ildikónak az orvos java­solta annak viselését.' Meg­vettük neki, hiszen játszott. A térrivédő \ iszont csak a pályára kell, nem pedig közvetlenül azután, hogy leveszik valakiről a gipszet. Mádai úr egyébként nem szólt arról, hogy ilyet sze­retne a lányának. Lehet, hogy csak azt gondolta, hogy mondta ... — Szemünkre vetette Mádai úr, hogy nem kapott Adidas cipőt az egyesület­től a lánya. Tény, hogy négyezer forintot nem adunk ki azért, hogy az Adidas a bitumenen rövid időn belül tönkremenjen. Cipő azonban van, és volt is minden játékosunknak. Amikor az Adidas kérdését felvetette, ő javasolta, hogy árának a felet kifizeti. — Mádai Béla állítása szerint neki kellett labdát vennie, hogy a lánya edz- hessen. Ez sem igaz. A kis­lány ragaszkodott ahhoz a labdához, amivel még a Spartacusnál edzett! Ha mi leigazolunk valakit, felsze­reljük a szertárból. Most is van elég labdánk! Arról pedig a szakvezetés nem tehet, ha valakinek, mint jelen esetben a játékosnak, másfajta igényei vannak. Ennyit az NB I-es feltéte­lekről. • *■**•:■ »j ■•i.rsií :r:- t ’-— A szakmai munkát is megtámadta a nyilatkozó. Ez sértő volt, és ezzel kap- ‘ csolatban néhány dolgot mindenképpen szükséges el­mondani. A Borsodi Bá­nyásznál nem kész NB I-es játékosokból kell csapatot építeni már évek óta. Aki­ket az alsóbb osztályokból leigazolunk, a sportág alap­jaira kell oktatni. így van ez a Nagy testvérekkel is, akik most 1992. június 30- is szóló szerződésük ellené­re a Budapesti Spartacus- hoz akarnak menni, ők egyébként a Bányászban lettek NB I-es kézilabdá­zók. Még néhány név. aki Berzsenyi Mária kezei alól került ki: Szarka (Ferenc­város), Steidl (Ferencvá­ros), Kántor (Vasas), Dej- tári (Bp. Spartacus). Itt. lett ló játékos Kovács Ildikó is. Rossz edző, rossz munkája után nem lehetett volna ezt a korántsem teljes név­sort elmondani. Az elmúlt ' év nyarán hét játékos ment el a Bányásztól. Üjra kel­lett építkezni. Ennék elle­nére, ha nehezen is, de bentmaradt a csapat most is az NB I-ben. Ha olyan lenne a szakmai munka, amilyennek azt Mádai úr minősíti, minden másképp lett volna. s*. r. N. Zs. Ifjúsági birkózó-EB Csipes: né«y számban A priavidzei junior világ- bajnokságon szerepelt három diósgyőri birkózó, Vígh At­tila és Tamás, valamint Bá­rányt Imre utazott el Isz­tambulba, az ifjúsági Euró- pa-bajnokságra. Ismeretes, hogy az igen erős mezőnyt felvonultató világbajnokságon két tize­dik . helyet szereztek. Most saját korosztályukban lép­nek szőnyegre. Gutman Jó­zsef szakosztályvezető és Szalontai Zoltán vezető ed­ző természetesen helytállást vár a maroknyi csapaitói. Baranyi Imre hatvannyolc kilóban, próbál szerencsét. Számára már nem ismeret­len a siker íze. hiszen ezüst­érmet mar szerzett egy ka­tegóriával lejjebb, hatvan­három kilóban. Most az 1—6. hely valamelyikére várják. Vígh Attila célja szintén a legjobb hat közé jutás le­het. Vígh Tamás a mezőnyt ismerve csak nagy erőfeszí­téssel tudna társaihoz ha­sonló helyen végezni. Négy számban indul Csi­pes Ferenc az augusztusi párizsi kajak-kenu világbaj­nokságon. Többen tripiáznak, így Kőbán Rita. Dónusz Éva. Mészáros Erika, Gyu- lay Zsolt, valamint a kenus Bohács Zsolt. Kézilabda Nemzetközi női kézilabda­mérkőzést rendeztek Ham­burgban. Az osztrák váloga­tott a kanadaiak ellen lé­pett pályára és 20:10 (9:6) arányban győztek. Ausztriá­nak nem jelentett különö­sebb megerőltetést nyerni a sportágban különösebben nem ismert tengerentúliak ellen. r Románok Újpesten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom