Déli Hírlap, 1991. július (23. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-10 / 159. szám

Bűvös erők birtokában (1.) A tehetség utat tör maginak Színes gömb * Bűvös csillag Mii kiíogásolnuk a Vár utcai lakók? Keserű Cherry Ezután csak pénteken és szombaton A legutóbbi városi köz­gyűlés egyik szünetében rög- j tömött sajtótájékoztatót tar­tott két diósgyőri képviselő, Kiss Péter és Ruszkabányai András. A téma a Vár ut­ca és környéke lakóinak pa­nasza volt, a Cherry-parli néven ismertté vált éjszakai stranddiszkó miatt. A sza­badtéri diszkó — jellegénél fogva — zajos, és mert a strandon egyébként is reg­geltől estig szól a zene, a 22 órától hajnali 3-ig tartó Cherry-parti már az éjsza­kai pihenést, nyugalmat is lehetetlenné teszi. A képviselők birtokában van több levél, feljelentés, de fogadónapjaikon szóban is_sokan panaszkodtak, kér­ték a segítségüket. Kifogá­solták, hogy a zajártalom mellett egész éjjel folyik a környéken a randalírozás, hangoskodás, több ház ab­lakát betörték és az is elő­fordult, hogy a tiltakozó, reklamáló lakosokat tettleg bántalmazták. A képviselők elmondták, a diósgyőri strandot a Miskolci Ifjúsági Szövetség üzemelteti, ők kö­töttek bérleti szerződést a Miskolci Vízművekkel. Most arra kérik ennek vezetését, hogy bontsák fel a szerző­dést. Ennek az az oka a kép­viselők "szerint, hogy a MISE sem arra nem hajlandó, hogy rövidítse a Cherry-parti idő­tartamát, sem arra, hogy a hét végét, különösen a pén­teket és szombatot kihagyja a rendezvény napjai közül. Ez a családi házas környék korábban csendes vidék volt, a nyári napokon a strandra látogatók sem zavarták nyu­galmukat. A képviselők tá­mogatják a lakosság kéré­sét. és hathatós intézkedése­ket követelnek. . A Miskolci Vízművek igaz­gatója. Voáilla László ter­mészetesen tud a lakossági panaszokról, és egyet is ért azokkal. Csakhogy megoldást találni nem is olyan köny- nyű. A nagyarányú áreme­lések miatt a strandok még a mostani kánikulai napo­kon sem olyan látogatottak, mint korábban, a diósgyőri hideg vizű strandot sem so­kan keresik fel. A vállalat ezért már tavaly kiadta „al­bérletbe” a Várfürdő üzemel­tetését, akkor a Meggy, a miskolci egyetemisták vet­ték bérbe. Ök honosították meg itt a Cherry-partit is. Erre az esztendőre még nehezebb volt üzemeltetőt találni, végül a MISZ vál­lalta el azzal a feltétellel, hogy a Cherry-partit ők is megrendezhetik. A Meggy készséggel átadta a rendez­vény „licencét”, s' "ez " bi­zony, nemcsak arról szóit, hogyan kell odacsábítani az éjszakai diszkóra a fiatalo­kat, hanem arról is, hogyan kell a rendet, a környék biz­tonságát — és persze a résztvevőkét is — megszer­vezni. Ezt a MISZ a jelek szerint eddig elmulasztotta. Ez a Meggynek is kelle­metlen, mert sokan még most is úgy tudják, hogy ők a rendezvény gazdái. A szer­ződést a vízművek elvileg felbonthatná, csakhogy nyár közepén aligha találnának új vállalkozókat, és Így eles­nének több mint 2 millió forinttól. Ezt nem engedhe­tik meg maguknak, s az sem lenne jó megoldás, ha július közepén bezárnák a diósgyőri strandot. A strand gondnoka, a MiSZ-es Kovács József el­mondta, hogy a városi ön- kormányzattal időközben kompromisszumot kötöttek. Ezek szerint mindössze két napon, pénteken és szomba­ton rendezik meg a diszkót, és korábban kezdik ugyan, de korábban is fejezik be. Már az elmúlt hét végén is 20 órától 1-ig tartott a buli. Korábban a Testőr Kft. ügyelt a rendre, de az ut­Szépek? Okosak! Edith Cresson francia mi­niszterelnökké történt kine­vezésével kilencre emelke­dett azoknak a hölgyeknek a száma, akik országuk po­litikáját irányítják. A felso­rolás önmagában is tanulsá­gos. Izlandi Vigdis Finnbo- gadottir, elnök, 59 éves. Fü- löp-szigetek: Cora:on Agui- no, elnök, 57 éves. Domini­kai Közösség: M'ary Eugénia Charles, miniszterelnök, 40 éves Nicaragua: Violeta Chamorro. elnök. 60 éves. Írország: Mary Robinson, elnök. 46 éves. Norvégia. Gro Harlen Brundtland, mi niszterelnök, 51 éves. Bangla­des: Begum Khaleda Zia, miniszterelnök, 46 éves. Ha arra gondolunk, hogy a fenti kilencen kívül az ENSZ-nek még 150 tagorszá­ga van, beláthatatlanul tá­gas jövő elé néz a politizá­ló szebbik nem. Bár a kine­vezés előtt adott interjúban Madame Cresson is mintha szkeptikusan látta volna a lehetőségeket. Azt mondta fértikollégáiról: „Elkezdenek osztozkodni a bársonyszéke­ken, és amikor már nincs mit elosztani, így tűnődnek: Hát, kellene egy nő is, hogy kissé vidámabb legyen a kép. É.s akkor adnak egy hokedlit.” i cán ők nem intézkedhetnek, ezért- csak a strand terüle­tén dolgoznak ezentúl. A környéken a rendőrség jár­őrkocsival, 4 emberükkel vigyázza az itt lakók nyu­galmát. •A legnagyobb panasz a sörös- és borosüvegek dobá- ilása, szétzúzása miatt volt, holott a Cherry-patrin sen- ‘ kinek nem adnak üveget a kezébe, műanyag poharak­ban szolgálnak ki minden­kit. De a közelben nem is egy palackozott italokat áru­ló bolt tart nyitva éjjel is, feltehető, a távozó ifjúság ezekben szerzi be a muní- . ciót. A Cherry-partit rende­ző MISZ-esek remélik, hogy - ezentúl nem lesz panasz a . diósgyőri - stranddiszkóra. • ' • G. L. Adna-e kormost? Az ara­nyat érő vonalzóval. Azzal az „Arany Vonalzóval”, amelyet a pittsburgh-i világ­kiállításon nyert Molnár Gá­bor. Elmosolyodik. Kormost? Ugyan. Ma már? Kinek, meg minek? Egy bűvös világot bűvölt el bűvös játékaival. Amerika felfedezte. Amerika fedezte fel a szendrői sza­bólegényben — végérvénye­sen és visszavonhatatlanul — a feltalálót. Akkor hát? Talán mégiscsak kéne ad­ni egy-két kormost. S éppen most, mikor „tanárrá” küz­dötte föl magát — diploma nélkül, a tehetségével és szorgalmával. Most kéne megadni a kormosokét, szin­tén csak játszásiból, ahogy vele játszottak a gyorstal­palók diplomásai, a pártha­tározatok farizeusai, akik bár fennen hirdették a szo­cialista emberképet, minta tehetség arborétumát, po­tenciális ellenfelet láttak minden szuverén alkotó el­mében. (Ami persze nem is csoda.) • HA KILÓG A SORBÓL Az igazi tehetség azonban — mint tudjuk — utat tör magának. A kérdés csak az, hogy milyen áron, s végül is merre? Az elmúlt évtizedek egyik tragédiája, hogy reni­tensként, megszállottként, sokféle titulussal. Nyugatra kellett kivergődni ahhoz, hogy dicsfénnyel jöjjön visz- sza az ember Keletre. Vol­tak persze, akik maradtak, s vállalták a sárdagasztást. Bíztak önmagukban. A vé­gén már olyannyira, hogy szinte fájtak önmaguknak, megalázott és megnyomorí­tott lélekkel épp a tehetsé­güket emésztették föl. * A feltaláló (balról) átveszi díjait, szám szerint 5 arany­érmet és egy különdíjat, a brüsszeli világkiállításon. Mindig rejtély, ha valaki megőrzi önmagát. S nem­csak megőrzi, hanem ki is műveli. Csak hát a dolog nem ilyen egyszerű, s ninos recept semmire. Annyit tudni lehet, hogy Molnár Gábor egy székesfe­hérvári hétgyerrnekes mun­káscsalád szülötte. Alap­szakmája női—férfi szabó. Mint mondja, szeretett sak­kozni, köly okként mestere­ket szégyenített meg, de ma­ga a mestervizsga nem ér­dekelte. Számtalan dologba belevágott, valahogy nem fért el a sablonokban, örök­ké kilógott a sorból, s kap­ta a kormosokét. Egy nem­zedék útkeresése volt ez ak­koriban. Jó néhány, ma már elismert személyiség élet­rajzában büszkén szabadko­zik, hogy voltam ez, voltam az, voltam minden, csak­hogy ne kelljen azzá vál­nom, amilyenné illett volna lennem. Végül is Szendrőben tele­pedett le, a felesége itt ka­Petíció a magyar Országgyűléshez és a magyar kormányhoz a cigány és nem cigány állampolgárok lelkiismerelén és akaratán keresztül „Felszólítunk benneteket cigányok - magyar cigá­nyok, oláh cigányok, beások, városiak és prlritelepen la­kók, értelmiségiek és analfa­béták, cigány anyanyelvűek és csak magyarul beszélők és (elszálltunk benneteket nem cigányok: értsük meg egymást a másságban. Be­csüljük az Ernáéit, akinek az életét, a jövőjét jelenti a megértés, a megbecsülés és e kettőből (akadó jog." (Ma­gyarországi ROMA Parla­ment.) A magyarországi cigány­ság polgárjogi mozgalma küzd a cigányság emberi, al­kotmányos és kisebbségi jo­gaiért. Hazánkban mindezen jogainkat alapvetően meg­sértették vagy megvonták. Kollektiven sújtja a cigány­ságot a többség előítéletessé­ge, a kizáró, megbélyegző, alattvalói életkörülménybe taszító, hátrányos megkülön­böztetés, amely ellen a ci­gányság sem kollektív, sem egyéni jogvédelemmel nem rendelkezik. A cigányságot igyekeztek és igyekeznek megfosztani emberi értékeitől, hagyomá­nyaitól, , a cigány anyanyel­vűéket anyanyelvűktől, kul­túrájuktól, egymás iránti szolidaritásuktól, önbecsülé­süktől. A cigány nép fizikai megsemmisítése, illetve fel­számolása történelmünkben törvényeken, szokásjogon ala­puló gyakorlattá vált. A ci­gányság nem tűrheti tovább ezt a sorsot oly megadóan és önpusztítóan, ahogy eddig tűrte! A II. világháború idején a fasiszta Németország a ci­gányság teijes kiirtását, meg­semmisítését tűzte célul. Becsléseken alapuló vélemé­nyek szerint, 50—60 ezer magyarországi cigányt pusz­títottak el, kitörölhetetlen fájdalmat, szenvedést okozva a cigányságnak. A túlélők és utódaik történelmi emlékeze­tébe örökre bevésődött a ha­laira szánt áldozat kiszolgál­tatottságának félelme, egy nép kollektív megalázásának a szégyene. Mindeddig sem a német, sem a magyar törvényhozás nem követte meg a magyar- országi cigányságot ezért a gyalázatos tettért. A cigányság katasztrofális helyzete kialakulásában a népirtásnak máig ható kö­vetkezményei is vannak. En­nek ellenére sem egyéni, sem kollektív kártalanításá­ra a mai napig nem került sor. A cigány népesség tra­gikus sorsát követve megál­lapítható, hogy a népirtást nemcsak koncentrációs tábo­rokban lehet elkövetni. A közvetlen kiirtás veszé­lyének a megszűnésével a cigánylakoscág faji megkü­lönböztetése nem szűnt meg. A Magyar Népköztársaság cigánypolitikai gyakorlata fo­lyamatosan kimerítette a közvetett népirtás fogalmát. A többség kemény érdekei szerint a cigányságot, mint etnikai kisebbséget fosztotta meg egyetemes emberi jo­gaitól. Megfosztották emberi és etnikai értékeitől, az ér­tékek helyére stigmákat, ha­mis mítoszokat állítottak: bűnöző, túltámogatott, ér­demtelen, munkakerülő, ne- velhetetlen. Megalázták, meg­bélyegezték, kizárták és ki­taszították ezzel a cigánysá­got a társadalomból: segéd­munkás rabszolgaléttel, ön­gyűlölettel, az értéktelenség érzetével sújtva őket. A cigányság számára a rendszerváltás legkétségbe- ejtőbb, ugyanakkor a leg- mozgósítóbb fejleménye az, hogy az új hatalom egyet­len lépést sem tett annak érdekében, hogy a cigány­ság társadalmi pályafutása a jelenleginél ne legyen tra- gikusabb. Üj rendszer —ré­gi áldozat! Ragaszkodunk ahhoz, hogy az új rendszer, a Ma­gyar Köztársaság demokra­tikus rendszere nekünk is demokratikus legyen! Ugyanakkor tiltakozunk az ellen, hogy a Magyar Köz­társaság rendszere újrater­melje hátrányainkat, em­bertelen kiszolgáltatottsá­gunkat. Demokráciában járatlan, társadalmunk súlyos hibá­kat követ el a demokrati­kus társadalom megterem­tése körüli igyekezetében. Különösen egy olyan poli- tikai-gazdasagi időszakban, amelyben szükségeltetnek a bűnbakok. Amelyben roha­mosan romió életszínvonal mellett az emberek kizáró­lag a saját előnyeik meg­szerzésében érdekeltek, amelyben azok javára szü­letnek döntések és törvé­nyek, akin erős érdekérvé­nyesítő képességgel rendel­keznek. (Befejező része a holnapi számunkban) pott körzeti orvosi állást, akit azért megfricskáztál^ hogy tudott egy ilyen senki-, semmi emberhez hozzamen- ni, akinek a rudabányai varroda a munkahelye. Mű­szerész! Nahiszen. Az meg mi? Jő, van hozzá még vagy nyolc szakmája, de az öltö­zéké? Hát hogy jelenhet meg valaki városon kétszí­nű, sávos, maga tervezte se­lyempólóban. hozzá kétszí­nű, másik oldalra sávos, se.-! lyem középnadrágban, pa­pucsban. Hát csak úgy, hogy az én emberemnek több van a fejében és a szívében, mint jó néhány diplomás­nak, mondta az asszonyka, aki ama ominózus találko­záskor az etikettnek tökéle­tesen megfelelő eleganciával jelent meg férje oldalán. ö volt az, aki bátorította férjét: tedd fel mindenün­ket! Én hiszek benned. Si­kerülnie kell. ; Rubik Ernő tudatában még az igazak álmát aludta a bűvös kocka, mikor Mol­nár Gábor már túl' volt' ja néhány bűvös találmányán. Csak épp másként hangzik az igazság a kisszékről és másként a pulpitusról. De kettőjük vitájában végül is ő nyert. Ám ez sem voli elég a hivatalos elismerés­hez. Aztán — szerencsére — úgy ment el Nyugatra, hogy voltaképpen itthon ma­radt. Nem támogatjuk, mondta az1 illetékes a minisztérium­ban, a találmányi hivatal­ban; s bárhol. Már elköte­leztük magunkat, nincs rá keret. • KEZDETNEK BELGA LOVAGREND Ültek feleségével a szend­rői szolgálati lakásban. Há­zat akartak építeni. Már a terv is megvolt. Tedd föl a házat, apa, szólt csendesen a felesége. így jutott ki saját költ­ségén az 1990-es brüsszeli „Bruxelies Euréka ’90” Ta­lálmányi Világkiállításra. Öt játékával nevezett. Mind az öt aranyérmes lett. ezenkí­vül a Sajtó Világszervezet különdiját is elnyerte „igen magas színvonalú logikai já­tékaiért”. Es ki tudta, hogy a magva.ok nem együtt van­nak? A magyar küldöttség kiemelKedő szerepléséért, pedig csak Molnár Gábor hozott dijat, megkapta a bel­ga lovagrendet. A küldött­ség vezetője odasúgta Mol­nár Gábornak: ezt magának köszönhetjük. Nem baj, mondta a feltaláló, tegye el... Ö már Amerikára gon­dolt, ahová meghívást ka­pott. Amerika, istenem, Amerika! Hol is van az a Pittsburgh? Ez év május 16—18-a között itt rendez­ték a játék-világkiállítást. Fogadjunk, hogv disszidál? — találgatták a faluban, csak úgy jóindulatból, mert az. ilyen ugye képes itt­hagyni a doktornőt a kicsi gyerekkel. Megpattant neki, aztán ő is megpattan... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom