Déli Hírlap, 1991. július (23. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-27 / 174. szám

^ A Győri kapu végén, a Marx térnél épült szolgáltatóház nemcsak a vevő, a vendég kényelmét is keresi. Aki ide hetér, pohár mellett pihenheti ki a vásárlást a sörözőben, a szauna pedig ritkaságnak számított eddig Miskolcon. (Szobán Gabriella jelvételei) Elkeli a Borsodi Elelmisserm kiskereskedelmi Vállalat Mekkora a hozomány? A dolgosok is részvényesek lesznek A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM 1991. JÚLIUS 27., SZOMBAT ÁRU: 5.80 FORINT A papírgyár mintaboltjában Bő egy évig „kérette ma­gát” a Borsodi Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat, amikor társat keresett nagy­szabású tervei megvalósítá­sához. Háromnyelvű pros­pektust készítettek, amelyet a Magyar Gazdasági Kama­ra és a külkereskedelmi képviseletek közvetítésével juttattak el számos nyugat­európai országba, de még a tengeren túlra is. Jöttek is a „kérők” szép számmal. Ám voltak, akik hamar visszaléptek, mivel a hozomány nem tűnt vonzó­nak, amikor is kiderült szá­mukra, hogy az élelmiszer­kereskedelem itteni jövedel­mezőségi viszonyai nem túl rózsásak. Amikor pedig megtörtént egy osztrák cég­gel az egymásra találás, az Állami Vagyonügynökség tartotta fontosnak, hogy a külföldi hozományból kikér­je jussát. A lényeg: július elsejétől Borsodi ÁBC Nemzetközi Kereskedelmi Rt.-nek hívják a korábbi vállalatot. Az ÁVÜ által kinevezett ötta­gú igazgatóság megerősítet­te tisztségében a korábbi vállalati igazgatót, Abuczky Józsefet. Tőle érdeklődtünk az átalakulás további rész­leteiről, s arról, hogy ezután miként alakulnak az rt. ter­vei a korábbiakhoz viszo­nyítva. — Az átalakulás apróbb, de fontos részeihez már hoz- zákezdtünk a Németh kor­mány idejében, amikor el­határozták a tulajdonviszo­nyok megváltoztatását. Bár a jól prosperáló vállalatok közé tartoztunk, de termé­szetesen az állami vállala­tok közismert hátrányával együtt. Kétszáznegyven bol­tunknak 60—70 százaléka 1—3 személyes kisbolt volt, s ezeket abban a formában nem Tehetett jól működtet­ni, szinte mind veszteséges volt. A nagyobb, a jövede­lemérdekeltségi rendszerben dolgozók tartották el lénye­gében őket, s termelték ki, a nyereséget. Nem vártunk tehát kormányrendeletre, hanem a kisboltokat — másfél év alatt százhármat — magánkézbe adtuk. — És ezzel mindkét fél jól járt? — Zömében vállalati dol­gozók vették meg, és noha szoros kapcsolatunk nincs velük, .tudjuk, hogy jóval jobban működnek. Érdekük is, hiszen nem azt várják, mikor zárhatnak be, mint annak idején a tőlünk ka­pott, 5—6 ezer forint fize­tésért. A vállalat nyeresége viszont 50 százalékkal nőtt, hogy megszabadultunk e te.- hertől. Az így kapott pénzt és természetesen a nyeresé­get jó fejlesztésekbe fektet­tük. — Milyen koncepcióval indultak a privatizáció­nak? — Olyan fejlesztési prog­ramot dolgoztunk ki, amely a megyében tizehkéi, áru­ház megépítését tervezte, köztük négyet Miskolcon. Számításaink szerint mind­ezekre egymilliárd-nárom- százmillióra lett volna szük­ségünk, s ez nyilvánvaló, önerőből húsz év alatt sem vált volna valóra. Ehhez ke­restünk tehát tőkés part­nert. Körülbelül húsz cég érdeklődött, köztük még amerikai is, de általában gyorsabban megtérülő be­fektetésre számítottak. Egy évvel ezelőtt egy osztrák magánvállalkozó kezében is ott volt a prospektusunk. Megállapodtunk, megnézi a vállalatot. Kétnapos ismer­kedés után igent mondott, mégpedig úgy, hogy a vál­lalati vagyonhoz mérten 49 százalékos tőkerésszel társul. Az Állami Vagyonügynökség viszont úgy döntött, hogy a fejlesztést, majd később old­ja meg az rt. saját erőből, és felajánlotta, hogy az osztrák cég vegye meg az egész vállalatot. Ebben meg is egyeztek. Az átalakulás tehát két lépcsőben zajlik, megalakult az egyszemélyes rt., s majd a vételár 20 szá­zalékát a társaság vissza­kapja. Ebből kaphatnak az összvagyon 10 százalékának erejéig —, ami 66 millió fo­rint — a cég dolgozói rész­vényeket. — Mondhatjuk tehát, hogy mindenki elégedett lesz? — Lényegében igen. Lesz fejlesztés, ha nem is olyan gyors ütemű, mint azt an­nak idején elképzeltük. A tervbe vett 12 áruházból Miskolcon már megépítettük az új üzletházat, most pe­dig Putnokon építünk egy 1850 négyzetméteres vegyes- áruházát. Ezentúl Sajószent- peter és Kazincbarcika pol­gármestereivel is tárgyalunk az elképzeléseinkről. Bizta- tató, hogy a tőkés partner az osztalékot nem akarja kivenni hanem itt kívánja újra befektetni. A megma­radó, mintegy 1100 dolgo­zónknak továbbra is biztos munkahelye lesz, valamint évente 100—150 építőipari szakembernek tudunk meg­bízást adni. Mint látható, nemcsak élelmiszer-kereske­delemben gondolkodunk, ha­nem sok esvéb másban is, és azt reméljük, hogy a la­kosság, a vevők is duplán jól járnak. Az ellátást, a választékot, a kereskedelmi kultúra színvonalát akarjuk javítani, nem utolsósorban pedig a cég nagyságánál fogva, olyan eredményes ár­alkut folytatni, hogy ne csak a cég, a vevők is jól jár­nak. (oláh) A Konjunktúra-, Piacku­tató és Informatikai Intézet — negyedévenként — több éve konjunktúra-felmérést végez az ipari, építőipari és kereskedelmi gazdálkodó szervezetek körében. Idén tavasszal második alkalom­mal ugyanebben a körben a szervezetek jelenlegi és kö- zeljövőbeni fejlesztési tevé­kenységére, illetve elképze­léseire vonatkozóan tettek fel kérdéseket. A felmérés eredményeiből kiolvasható: mindhárom te­rületen határozottan érző­dik a tavalyihoz képest to­vább erősödő dekonjunktúra. Bár csak nemrégiben vált ismertté az építőipari pri­vatizációs lista, az átrende­ződés, a felaprózódás, akis­vállalatok tömeges megala­kulása zömében már a múlt évben lejátszódott. A több­nyire leválással létrejött kis­szervezetek egy része meg­rendelések hiányában külön­féle kiegészítő tevékenysé­gek révén megkísérli a fenn­maradást, eszközbővítésre azonban már nem futja ere­jük. A túlélési üzleti politi­ka jut kifejezésre tehát ab­ban, hogy a tavalyinál jó­val kisebb azoknak az épí­tőipari szervezeteknek az aránya, ahol bárminemű be­ruházást folytainak, vagy szándékoznak a közeljövő­ben megvalósítani, ugyan­akkor a szervezeti átrende­ződés tényét bizonyítja az, hogy az építőipari szerveze­tek fejlesztéseik leggyako­ribb indokául az új vállal­kozást jelölték meg. A Bükkel ismerkednek A hagyományt folytatva ismét megrendezi általános iskolások számára bükki zöld táborát a Vörösmarty Mű­velődési Ház. Hétfőtől har­minc miskolci, illetve szol­noki gyermek sátorozik Szentiéleken. A Kis-fennsíki túraútvonalakkal, geológiai ritkaságokkal ismerkednek, bejárható barlangokkal. Ter­mészetvédelmi céllal a má­sok által eldobált szemetet is összegyűjtik, s védett, il­letve gyógynövényeket ke­resnek. Évtizedeken át monopol- helyzetben voltak a papír­ipari vállalatok, majd önál­lósulásukat követően, jó né­hány új társaság jött létre a papíripari termékek forgal­mazására. Amióta bevezet­ték az importliberalizációt, a nyomdák, és a papírter­mékek felhasználói már több külföldi és hazai papír­kereskedő eég között válo­gathatnak. Bz utóbbiak kö­zé tartozik a Papír Kalmár Kft. is. A cégnél 51 százalékos többséggel a Szolnoki Papír­gyár Leányvállalat a főtu­lajdonos, de részt vesz a vállalkozásban a Diósgyőri Papírgyár Leányvállalat is. Éppen ezért elsősorban a szolnoki, és a diósgyőri gyár termékeit kínálják. Ugyan­akkor az írószer-forgalmazók termékeiből is választhat­nak, s a külföldi cégek ter­mékei is megtalálhatók az üzleteikben. Budapest mel­lett Szolnokon és Diósgyőr­ben is van már egy minta­boltjuk. Ez utóbbi a Diós­győri Papírgyár bejáratánál található. Először azÁPISZ- szal közösen nyitott itt min­taboltot maga a papírgyár, később a Kalmár Kft. át­vette az üzletet, s így a töb­bi hazai papírgyártó cég termékeit is forgalmazhat­ják. Elsősorban a most szer­veződő kisnyomdákra, vala­mint az irodák papírszük­ségletének kielégítésére töre­kednek, de számítanak az egyéni vásárlókra is. Mint azt Jáborszky Fe­renciül, az üzlet ügyvezető­jétől megtudtuk, május 2-től vették át a boltot, s azóta híre ment a városban, hogy itt olcsóbban lehet kapni le­porellókat, külföldi, igen jó minőségű telefaxpapírokat és számítógépes kellékeket, ja­vítószalagokat. Ami nincs afc üzletben, azt néhány napon belül megkaphatja a meg­rendelő. Az ' írópapírok és -kartonok 10—30 százalék­kal kerülnek kevesebbe. A kisiparosoknak, kereskedők­nek csomagolópapírt, a cuk­rászoknak süteményesdobo­zokat, és mindenféle mére­tű zacskókat tartanak. Kap­ható az üzletben környezet- barát, klórmentes papír, ol­csó és jó minőségű egész­ségügyi papír, és szép kivi­telű szalvéta is. Viszontel­adóknak egyébként is ked­vezményt adnak. Érdemes egy alkalommal kiutazni az iskolakezdés előtt a szülőknek is a Di­ósgyőri Papírgyárhoz, mert augusztustól 20 százalékkal olcsóbban kaphatnak iskolai füzetborí'tókat, lemosható ki­vitelű borítót is ajánlanak. Meglehetősen borsos az ára már azoknak a papíroknak is, amellyel a könyveket le­het bekötni, de ebben az üz­letben még a szép kivitelű nyomtatott, kötésre alkalmas papírok is olcsóbbak. Mint az üzlet vezetője elmondta, a nyugdíjas korú nagyma­mák már tudják ezt, és uno­káiknak sokan eddig is itt vettek iskolai kelléket. V. Zs. Í Parancsnoki A Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoki és helyőrségparancsnoki fo­gadónapot tart július 29-én (hétfőn) 13—16 óráig, a mis­kolci Bocskai laktanyában, a Hatvanötösök útja 2. szám alatt. Miskoic Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala tájékoztatja a lakosságot, hogy július 29-én, a Polgár­mesteri Hivatal épületében (Miskolc, Tanácsház tér 8. sz.) és Ügyfélszolgálati Irodájában (Petőfi u. 1—3. és a 39. szám alatt) kifüggeszti az önkormányzati bérlakás juttatásában részesítendő lakásigénylők 1991. évi ideig­lenes névjegyzékét. A névjegyzékre vétel tárgyában a lakásigénylők a kifüggesztést követő 30 napon belül élhetnek kifogás­sal, melyet a polgármenteri hivatal hatósági osztályá­nál (Miskolc, Petőfi u. 1—3. szám alatt) lehet írásban benyújtani. A beadványhoz — valamennyi kereső családtag ese­tében — egy hónapnál nem régebbi kereseti igazolást kérünk mellékelni. Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Magunk okozzuk a rákot (CIKK A 3. OLDALON) Tarlós üekoniunlítún A létéért küzd az építőipar

Next

/
Oldalképek
Tartalom