Déli Hírlap, 1991. június (23. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-06 / 130. szám

XXIII. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM 1991. JÚNIUS 6., CSÜTÖRTÖK ARII: 5.80 í FOHIMT Aki lopott autót vesz... RENDŐRSÉGI TUDÓSÍTÁS a 8. OLDALON) 9 A 100. Számú Pataki István Szakmunkásképző és Szakközép- iskolában is új utakat keresnek Olyan képesítést szeretnének adni, amelyek garantálják a végzősök kenyérkereseti ^ehetösé- gót. A hatalmas tanműhelyekben például o fiuknak kínálnak olyan szakmákat, amelyek iránt még van kereslet. A kézműves- teremben pedig a tanulók által készített szövőszéken sajátíthat­ják el a szövőmesterséget. (Cikk a 3. oldalon.) (Szabón Gabriella felvételei) Balázsi Tibor országgyűlé­si képviselő fogadóóráját jú­nius 7-én, péntekén 14-től ÍV óráig tartja a polgármestert hivatalban levő képviselői irodában. A közgyűlés további tárgyalásokat szorgalmaz Kié lesz az ikropolisz? • Az egyház szeretné ismét • A város költött is rá Szociális térkép a városról • Fesztiválok, vásárok — új fényben Utol kellene érni a szegénységet Rengeteg terv, sok munka, biztató eredmények — g&hnt ta­vait Miskolc Lakóinak szociális helyzete. Egy mondatban így le­het összefoglalni Halász Jóswcfné alpolgármester véienrényét, beszélgetésünket, amely alatt végig érezhető volt a felszabadult otthonosság, hogy aki beszél, kedvenc témájáról mondhatja el szakértő véleményét. Mégis nehéz egyetérteni az első mondat második felével, hiszen lehet, hogy az önkormányzat valóban sokat tett a javulásért (ahogy hallottuk, a szociális célokra szánt pénzösszegek 150 százalékkal nőttek a költségvetésen be­lül), ám azt az alpolgármester asszony is elismerte, hogy a gondok gyorsabban nőnek, mint ahogy a szociális háló szálai szövődnek. — A helyzetnek nem lehet megfelelni, nem lehet utolérni a szegénységet —- mondotta. Pedig sofat tettek annak érdekéber., hogy a szociális intézményhálózatban mi­előbb bekövetkezzen a rend­szerváltás. Egyedül ezen a területen pályáztatták újra a vezetői állásokat. Mert másfajta szemléletei, mobil, kreatív, összefogott munkát akarnak meghonosítani, már csak azért is, mert lehet, hogy az intézmények fel­adata is változni fog a jö­vőben. A pályázatok határ- ) ideje lejárt, a hónap végén esedékes közgyűlésen kine­vezik az új vezetőket. Szociális úton ma már na­gyon kevesen kaphatnak la­kást. (Keddi számunkban írtunk a nyomortelepek fel­számolásáról, erről a témá­ról most csak annyit kell megjegyezni, hogy arra a bizonyos Sajó-parti telepre, a „gettóba” 90 család költö­zött volna, tea felépül, így azóta csak 52 család kapott — a Phralipe kijelölése ál­tal — kiutalást, a névjegy­zéken kívül. Ezek többszö­rös cserével megüresedett, alacsony komfortfokozatú lakások.) # LAKÁSOK NÉVJEGYZÉKÉN kívül Megváltozott a kijá­rásos-elosztás szociális rend­szer, de az emberek ugyan­azok maradiak. Fogadóóráin máig sokan keresik fel az alpolgármestert, hogy adjon, hogy oldja meg, csináljon valamit, nem látják be, a segítésnek ez a formája megszűnt. A lakosság nem tudja, mű.ven az igazi szo­ciális helyzet, mindenki a saját gond iát érzi a legna­gyobbnak. Nem tudják, mi­lyen az igazi nyomor, arról még igazán a sajtó sem u — mondja Halász Józsefné —. mert a lapok Inkább a középréteg (a vélt olvasói réteg) problémáival foglal­koznak. A szélesebb társadalmi ré­tegeket érintő megoldások nem az önkormányzatok kezében vannak. A lakás­hoz jutás kérdése évtizedek óta és még nagyon sokáig a legneuralgikusabb pontja tesz a szocialpoiitíkánaK. Ugyanígy lehetne sorolni, számokkal alátámasztani, hogy a szociális segélyek, étKeztetés, házi gondozás, betegápolás, napközi otthoni ellátás keretében hányán jutnak valamilyen formában támogatáshoz. De most nem erről, inkább az elvekről, a működtetési módszerek vál­tozásáról van szó. • IFJÚSÁGI MUNKAKÖZVETÍTŐ Az alpolgármester asszony ezért sorolja, hogy elkészült a Gyermekváros átalakítá­sának koncepciója. Hamaro­san felállítanak egy ifjúsági munkaközvetítő irodát. A családsegítő központ újabb irodáit nyitják meg Diós­győrben és az Avason. Az öreggondozást két önálló egységre osztják. Az idősek klubja hálózata szervezeti­leg és gazdaságilag is a szo­ciális otthonhoz tartozott, januártól önállóan műkö­dik. A toluboKban is válto­zik a munka, a klubvezetők sok ötlettel álltak alő eddig is. Már a-Déli Hírlap is-írt a városban látszólag cél nél­kül ténfergő, idős emberek gondozásáról. Sok olyan öt­let vár megvalósításra, amelyhez pénz nem is szük­séges, csak jószándék és se­gítőkész emberek. Ilyenek pedig vannak. So­kan meglepődtek, mennyien vállaltak karitatív munkát az újonnan megalakult és régebbi egyesületekben, tár­sadalmi szervezetekben. A Máltai Szeretetszolgálat, a Vöröskereszt, a családsegítő központ, a Szeta helyi ak­tivistái ma már egyeztetik feladataikat, r.em rivalizál­nak, nem egymás ellen, ha­nem azonos célért dolgoz­nak. # BABA-MAMA- OTTHON Természetesen sok fel­adat vár megoldásra, nincs még egy átfogó szociális koncepció a városban, és nem készült el Miskolc szo­ciális térképe sem. Az ön- kormányzati hivatalban, a témával foglalkozók jobban megismerik a szociális in­tézmények életét, míg ezek vezetői betekinthetnek a se­gélyezés módjába, elveibe. Még tovább folytathat­nánk az említett szociális háló szövésének, „kifeszítési helyeinek” ismertetését, de befejezésül egy új tervről írunk még. Az alpolgár­mester asszony az egyik, már ki nem használt böl­csőde átalakítása terveiről szólt. Leányanyáknak adnak itt majd szállást, vagy ahogy ő finomabban megfo­galmazta: egy baba—mama­otthont alakítanak ki. ahol a szülés és a családi dilem­mák okozta trauma ideje alatt — talán hat hónapig — lakhatnának a mamák és a babák közösen, s az édes­anya, az anyós helyett a gondozónők megtanítanák a mamákkal, hogyan is kell bánni egy csecsemővel. (gróf) A Fidesz javaslatára nem tárgyalta meg a város köz­gyűlése a tapolcai Akropo- lisz mozi, vagyis az ezen a néven ismert, Görömbölyi út 23. szám alatti ingatlan sorsáról szóló előterjesztést. Az előterjesztés ugyanis azt tartalmazta, hogy ez a ház — amely hosszú évek óta ottSiont ad a Miskolci Nyár szabadtéri rendezvényeinek — kerüljön vissza a Hajdú- dorogi Görög Katolikus Egy­házmegye tulajdonába. A közgyűlés voltaképp azzal, hogy levette napirendről az ügyet, úgy döntött: a polgár- mesternek tovább kell foly­tatnia az egyeztető tárgyalá­sokat az egyházzal. De mi­ről is kell egyezkednie? Az Akropolisz mozi épü­lete 1986 szeptemberéig volt a Hajdúdorogi Görög Kato­likus Egyházmegye tulajdo­nában. Ekkor egy csereszer­ződéssel a városi tanács sze­rezte meg a házat és a tel­ket, átadva az egyháznak a Szerrtpéteri kapu 60. sz. alatti lakóházat. Az egyházmegye 1989-ben kezdeményezte, hogy bont-' sák föl a csereszerződést, és álljon vissza az eredeti tu­lajdoni állapot, ugyanis a csere számukra előnytelen volt — a tapolcai ingatlan jóval többet ért —, jóhisze­műségük miatt kár érte őket. A tanácsiakkal azon­ban már nem tudtak új egyezséget kötni, mert be­következett a rendszervál­tás, így a tárgyalásokat az önkormányzattal folytatták. A legutóbbi találkozón is közölte az egyházmegye, hogy mindenképpen szeret­nék visszakapni az Akropo­lisz épületét — ha kell, pe­res úton is. Az önkormány­zatnak azonban azt is szem előtt kell tartania, hogy 1986 óta majd 6 millió fo­rintért felújította, bővítette a tapolcai ingatlant. Ezek a munkálatok azt a célt is szolgálták, hogy a ház méltó körülményeket nyújtson a nyári színházi előadásokhoz. A tárgyalások során az egyházmegye képviselői el­ismerték ezt a befektetést, és azt ajánlatták, hogy en­nek ellensúlyozására 15 év­re ellenérték nélkül, min­den nyáron helyet adnának a Miskolci Nyár rendezvé­nyeinek. Az az előterjesztés, amely végül is Akicopolisz-iigyben a közgyűlés elé került, azt a határozati javaslatot tar­talmazta, hogy adja vissza a közgyűlés az Akropolisz épületét az egyházmegyének, ezzel visszakapná a város a Szenbpéteri kapui ingat­lant, de 2005-ig az egyház­megyének biztosítania kell a nyári rendelvények meg­tartását a szabadtéri színpa­don és az ahhoz tartozó lé­tesítményekben . Ez a javaslat volt a Fidesz számára elfogadhatatlan, s ezért javasolta Juga György képviselő, hogy a város kul­turális életében jelentős sze­repet betöltő épület sorsá­ról további tárgyalásokat is folytasson a polgármester. * Nem kívánunk részrehaj­ló véleményt nyilvánítani egy ilyen politikai és jogi vonatkozásokat egyaránt érintő vitában, csak azt szeretnénk megjegyezni, hogy mostanában Miskoteon átértékelődik a fesztiválok, szabadtéri rendezvények szerepe. Egy darabig úgy nézett ki, hogy megfelelő anyagi támogatás híján ha­lálra ítéltetnek az eddigi rendezvények — a Mdskol­A tokaj-hegyaljai borá­szok, szőlészek körében min­dig nagy esemény az éven­kénti borverseny. Ilyenkor nemcsak a pincében érlelt, kezelt borok, hanem a bará- szok is megméretnek, hiszen az ő munkájuk nyomán érik, testesedik a nedű, így jön elő íz-, illat- és zamat­anyaga. Az idei borverseny külön­bözött a korábbiaktól; igen sok egyéni termelő, szőlős­gazda és pincetulajdonos ne­vezett be Hegyalja boraival, az aszúval, az édes és száraz szamorodnival, a furminttal és hárslevelűvel. Meglepő volt, hogy nemcsak a nagy­termelők, a borkombinát, a szakszövetkezetek és a tsz-ek foglalkoznak az aszúval, a be- j rok királyával, hanem a kis- | termelők is. Hogy nem ered- i ci Nyár, a dixieland-feszti­vál. Ezt látszott igazolni az is, hogy az idén már nem volt formációs táncfesztivál, arról nem is beszélve, hogy a televíziós- és filmesfesztí- váloknak is búcsút mond­tunk. Csakhogy időközben új kezdeményezéseknek le­hetünk Tanúi, amelyek azt látszanak igazolni: az ed­digiektől eltérő módón ugyan, de talán ,a megszo­kottnál is nagyobb szerepet kaphatnak a város életében ezek a kulturális, kereske­delmi tömegrendezvényeik. A változás épp a kultúra és a kereskedelem házasításá- ban rejlik. Először szervez­tek a városban vállalkozói alapon tavaszi fesztivált, szponzorokkal és az önkor­mányzat segítségével lesz Miskolci Nyár és dixieland­fesztivál is. De az a szer­ződés, amelyet a napokban írt alá a városháza a Mis­kolci Ipari Kiállítás és Vá­sár rendezéséről, szintén magában rejti a rendezvé­nyek gazdagodásának lehe­tőségét. Mindennek fényé­ben az Akropolisz épületé­nek sorsa sem lehet csak egyszerű csereügylet... (kiss) ménytelenül, azt bizonyítja, hogy a kiadott 14 arany­éremből több mint 10-et ők vittek el. Vagyis kiderült, hogy igenis van minőségi hegyaljai bor a riolit tufába vágott pincékben. S ha azt nézzük, hogy a versenyző 164 bormintából csaknem 100 kapott arany-, ezüst- és bronzérmet, 9 pedig külön- díjat, akkor biztosak lehe­tünk benne, hogy a szőlőt szerető, a bor Kezeléséhez, iskolázásához értő hegyaljai szakemberek tovább öregbí­tik a borvidék világhírét. Tokaj-Hegyalja körül foly­nak a viták, hogyan tovább, melyik művelési mód a leg­alkalmasabb ezeken a dom­bokon. Ha a követendő út még nem is teljesen egyér­telmű, az biztos, hogy a szak­értelem megvan a királyok borának kezeléséhez. lokaj-Hegyalja hírnevéért Aranyérmes borászok

Next

/
Oldalképek
Tartalom