Déli Hírlap, 1991. június (23. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-04 / 128. szám
60, 40. 19 esztendeje Miskolcról írták, Hónapos vásár, cipészszövetkezet, magánszektor REGGELI HÍRLAP, 1931. JÚNIUS 4. A júniusi hónapos vásár úgyszólván az egész vonalon az olcsóbbodás jegyében zajlott le. A kedvezőre fordult időjárás folytán a vetések, a legelők, a konyhakertek erősen feljavultak, minek folytán új zöldség, gyümölcs és főzelékfélékből bő felhozatal volt. De kedvezően alakult a gazdaságok és magános tehéntartók tejhozama is. A tej úgy minőségileg, mint mennyiségileg feljavult, egyúttal pedig olcsóbbá lett. A tejpiacon már 18—20 fillérért pompás, reggeli friss tejet lehet kapni. Friss gazdasági vajat mintegy ne- gyedkilós darabokban 80 fillérért árusítottak. Tehéntúró kilója 72—80 fillér, tejfel literje 100—120 fillér. A zöldségpiacon az újdonságok egész sorát láttuk, bő mennyiségben. A zöldborsót, melynek kilóját egy héttel ezelőtt még 1 P 20 fillérért mérték, szerdán már 30 fillérért is lehetett kapni kilónként. Az olasz burgonyát a piacon már teljesen kiszorította a hazai újburgonya, amelynek ára ugyan még borsos, de tanerejénél fogva, jóval felülmúlja a külföldről importált korai burgonyát. A hazai újburgonyát kilogrammonként 70—80 fillérért mérték. Az idén igen szép salátatermés volt. Szép, tömöttfejű salátát 4—5 fillérért árusítottak darabonként. A gyümölcsfélék közül szép cseresznyét, kerti szamócát és egrest (büszkét) lehetett látni kellő meny- nyiségben. A cseresznye ára szintén nagyon lezuhant egy hét óta. A 2—3,20 pengős árról egyszerre 80 fillérre esett a cseresznye ára. Kerti szamócát 1,80— 2,40 P áron lehetett vásárolni, egres literje 40 fillér. ÉSZAKMAGYARORSZÁG, 1951, JÚNIUS 1. 1947 áprilisában alakult meg a Cipészek Kisipari Termelőszövetkezete. A megalakulás idején még csak 9-en voltak. A dolgozók komoly áldozatokat hoztak szövetkezetük erősítéséért. 2—3 hétig üzierész-jegye- kérl dolgoztak. Mikor kellő anyagi eszközöket biztosítottak szövetkezetük számára — anyagot.szerszámokat vásároltak. Ahogy fejlődött jó munkájuk nyomán a szövetkezet, úgy gyarapodott a szövetkezeti tagok száma is. 1950-ben tiszta jövedelműik: 190 ezer forint volt. Estből 15 különböző gépet és sok szerszámot vásároltak, 35 ezer forintot pedig a szövetkezeti dolgozók között osztottak ki nyereségrészesedés címén. Az elmúlt nyáron kész cipőket készítettek, a maradék anyagból 150 pár gvermekszandált és 50 pár női szandált állítottak elő. Most Nagymiskolc dolgozóinak cipőjavítását végzik. Havonta átlagosan 8500 pár cipőt javítanak meg. A minőségi munka mellett szép anyagtakarékossági eredményeik vannak. A dolgozók hosszú lejáratú páros versenyszerződéseket kötöttek egymással. A versenyt minden hónapban kétszer értékelik, a versenymozgalom fejlődésevei a dolgozók közül egyre többen magasan túlteljesítik normáikat. Hepp Béla, aki az újdiósgyőri javítóműhelyben dolgozik, 190 százalékot ért el, és már har- madizben érdemelte ki „a szövetkezet legjobb dolgozója'’ számára kitűzött verseny zászlót. A többi dolgozó sem maradt el Hepp Béla mögött, mert az üzemi átlagteljesítmény 15&—160 százalék között van. DÉLI HÍRLAP, 1972. MÁJUS 31. Köztudott, Irogy államunk elismeri és — amíg az közérdeaet nem sért — támogatja a magántulajdon kezdeményezéseit. Az áiiami és szövetkezeti szektor mellett, ennek kiegészítéseként lehetőséget biztosít a magánszektornak is. Miskolcon most első ízben készült átfogó, hosszú távú terv a magánkereskedelem fejlesztésére és feladatainak jövőbeni alakulására. A vizsgálatok alapján meghatározták, hogy a város mely területén, milyen szakmában kell és lehet újabb működési engedélyeket kiadni. Sokan, „csak a belváros üdvözít” jelszóval mindenáron az I. kerületben akarnak boltot nyitni, s nem véletlen, hogy jelenleg itt a legnagyobb a magánkereskedők száma. A fejlesztési elképzelések nem húzzák le a rolót az I. kerületbe igyekvő maszekok elől, de az engedély kiadásánál eleve előnyt élvez, aki a perem- kerületekben akar megtelepedni. így például a Vásárhelyi útra, a Martintelepre, a Sajó-parti víkendtelep- re, Szirmára, a tapolcai Dimitrov-hegyre vegyes- és fűszeméreskeaők betelepedését várják. A zöldségellátás a jelenlegi viszonyok között legimiáob a magánkereskedelemmel oldható meg Görömbölyön, a tapolcai Győri és Kis József utca környékén, Perecesen, a .Vargahegyen, Komlós tetőn. Tüzelőanyag-kereskedők jelentkezését várják a Martintelepen, a Csabai kapuban, a Toronyaijutca környékén, a Hegyalja utcán. A virágkereskedők zöld utat kapnak, ha a már elkészült lakótelepeken {például a Selyemréten) akarnak üzletet nyitni. Az sem titok viszont, hogy a nagyon is felkapott rövid- és divatáru szakmában már nem adnak ki működési engedélyt, egyszerűen azért, mert ez a szakma telített, illetve az állami és szövetkezeti kereskedelem teljes mértékben ellátja a lakosságot. A térlátás és -ábrázolás minden stúdiumnak fontos része. (Szabán felvételei) A Miskolci Pedagógus Rajz- stúdio tízéves. A jubileumot köszöntötte az a kiállítás, amelyet május közepén rendezlek u 7. Sz. Általános Iskola galériájában. Egy távlat volt" ez a hosz- szú sorban, hiszen a stúdió tagjainak a munkáival számos iskolagalériában, a Rónai Művelődési Központban és a Vasas Művelődési Központban is sokszor találkozhatott rnár a közönség. A stúdió ragjai tanítanak, kéthetenként aikoíónapokon, illetve nyári művészteiepe- ken rajzolnak, festenek. Miskolc művészei is szívesen dolgoznak velük, Fala György, Varga Éva, Papp László sokat segített az elmúlt években. Ugyanis vallják magukról, a vizuális kultúra, a rajztanítás igazi szakembere csak az alkotó ember lehet. Néhány nappal ezelőtt az Avas! Gimnáziumban nyílt kiállításuk, amellyel az általános iskolákban íolyo rajztanítás módszertanát mutatják be. Az illusztrációk, a tematikus képek mellett megtalálhatók itt a i'ormaeiemző és a műszaki ábrázolásról szóló gyermekrajzok is. Azt pedig, hogy agyaggal is dolgoznak, a kiállított portrék és állatfigurák mutatják. Növendék- hangverseny A Fazekas utcai Általános Iskola ének-zene tagozatának lesz növendékhangversenye június 7-én, az MSZB tér 1. sz. alatt, a volt párt- székházban. A koncert keretében kicsik és nagyobbak adnak számot a tanultakról, a program az iskolában folyó oktatás keresztmetszetét tükrözi. Haydn-művel lép fel az iskola zenekara, a többi között Mozartot, Bartókot játszik a 3—4. osztály furulyaegyüttese. A negyedikesek pusztafalvi leánytáncot adnak elő, zongoristától Brahms-, hegedűstől Tele- mann-művet hallhat a közönség, Kodályt, Bartókot énekel az iskola kórusa. A kedves és színvonalas hangverseny hallgatóit, nézőit délután féL ötre várják. ★ A kepek a rajztanítás módszerei is mutatják. A Komáromi Jókai Színház vendégjátéka cAliguLO Tig'avtnológiai tanmíí y(c Emlékezetes páros: Lollia (Németh Ica) és Caligula (Hős locsy István) Komáromból. Ha igaz a mondás, mely szerint az emberiség névéivé búcsúzik a lezárult történelmi korszakoktól, akkor egészen biztos, hogy a század egyik legjelentősebb magyar drámaírója, Háy Gyula jött ró legelőször, hogy a rendszer meg fog bukni, pedig a hatvanas évek elején er.e uialó jeleket nemigen lehetett találni az izmoson konszolidálódó Kádár- rendszerben. Háy Gyula mégis euben az időben — miután letöltötte ‘56-os szerepléséért kirótt büntetései - irta meg A Iá cimű szatíráját, melyet a Komáromi Jókai Színház vendégjátékában most láthatott a miskolci közönség. „A hatolom meghülyít” — mondta valamikor egy nagy gondolKodó, majd hozzátette: ,,A korlátlan hatalom pedig korlátlanul meghülyít”, E valóban megfontolandó ti- rannológiai (azaz zsarnokta- ni) tótéi illusztrációjaként mar régóta Caligula, római császárt hozzák fel, aki bölcs és eredményes uralkodására azzal tótte fel a koronát, hogy egy lovat választatott be a szenátusba {más verzió szerint, konzullá nevezett ki). ■ ■ Háy darabjában Caligula nem „annyira” bolond: rögtön felismeri, hogy az Inci- tatus névre hallgató, pompás paripa remek versenylói erényeinél fogva alkalmas (a lósport közbejöttével) helyrebillenteni a császári kincstár aggasztó mérleghiányát. Az eredményes működéshez mindössze „kissé irányítani kell” az emberek fogadási kedvét a kocsiversenyeken {Caligula egy későbbi, nem kevésbé rátermett követője hasonló „szerencsejátékot” működtetett békekölcsön címen, melyhez már ló sem kellett). Incitaihis egyébként alapjában véve lóságos konzul, nemigen sanyargatja a rómaiakat, sőt, olykor személyesen szór némi lócitromot az ünneplő tömeg közé, mely ujjongva kapkodja szét az égből hulló (fél) isteni potya- dékot. A rómaiak persze nem is a lókonzuinak hódolnak, hanem a ló „lovasánaic”, Caligulának. Neki játsszák el, hogy ők mennyire lovak, graciőzen nyihognak és kapálnak, sőt, semmi kivetnivalót nem találnak abban, hogy feleséget Keresnek a magas beosztású csődömek. Az már a szatírák és a vígjátékok dramaturgiája szerint zajlik, hogy a kiszemelt menyasszony — Ameana — éppen a konzul tulajdonosát — Selanust — iobbantja szerelemre, és a konzulnét később maga Caligula is fel akarja keresni csődör-jelmez- ben és csődor-ambíciókkal. A darab folyamán egy alkalommal Caligula sértődötten szól ki a nézőknek.: „Mindenkinek olyan császár jut, amilyet megérdemel!’’ variassággal: dicséret illeti a komáromiakat az egyenletes csapatmunkáért, az előadás folyamán egyszer sem volt érzékelhető az epizodisták és a főszereplők között általában tapasztalható, bosszantó különbség. Valahogy így van ez a színházi előadásokkal is: a közönség olyat kap, amilyet megérdemel. Ezúttal a miskolci közönség jó előadást kapott a komáromi társulattól: ringassuk magunkat abban a hitben, hogy ilyet érdemeltünk. „Adjuk meg a császárnak, ami a császáré”: nem lehet mással kezdeni, mint a Caligulát alakító Holocsy Istvánnal, aki vitathatatlanul az est főszereplője voit. Az ügyben maga Háy Gyula a „fő- bűnös”: az őrült-okos-cini- kus császár nagyszerűen megírt figura, a szerepben remekül lubickolhat egy olyan kvalitású színész, mint Holocsy István (aki ezt meg is tette, a közönség legnagyobb gyönyörűségére). Ha Caligula éppen nem voit a színpadon, akkor kissé alábbszállt a hőfok: a darabban ugyanis nincs ellenpontja a császárnak. A színvonal azonban nem esett, köszönhetően Kovács Ildikónak (Ameana), Konc só Dezsőnek (Selanus), Németh Icának (Lollia) Drúfi Mátyásnak (Egnatius), és a többieknek. Az „és a többieknek” nem azonos a színészek által joggal utált sztereotip, üres udEz nyilvánvalóan a rendező, Beke Sándor érdeme is, aki jó ritmusú, a ma gyakorta eiőiorduló bosszantó aktualizáló kikacsingatásoktól mentes előadást hozott létre. Ami hibaként róható fel, aa a jelenetek nem azonos minőségű kidolgozottsága: kevéssé volt kitalálva például Caligula és Incitatus halála, és Macro, a testőrség parancsnoka sem tűnt igazán trónra törő, szürke eminenciásnak. Kheli Csörsz díszlete kevéssé volt niúzióteremtő, a íagere-.ndából ácsolt gigantikus függönytartó karnis és a klasszikus görög mintájú oszlopok kissé eklektikusnak tűntek egymás mellett. A jelmeztervező Rátkai Erzsébet „lófarkas” jelmezei jól illusztrálták a rómaiak „ello- vasodását”. Az Incitatus jelenlétét elhitető hangeffektusok — ma, a digitális hang- rögzítés, és a hifi korszakában — kissé vérszegényre sikeredtek: a konzul nyihogá- sa inkább archív faluriportra emlékeztetett, mint valódi (sőt nem is közönséges) lóra. Akkor már a lócitrom „jobban átjött a rivaldán” ... Kiss József RaizWrok^
