Déli Hírlap, 1991. június (23. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-21 / 143. szám

Intézkedtek a vitatott vízdíjszám Iákról Panaszkodjon, kivizsgálják DÉLI HÍRLAP XXIH. ÉVFOLYAM, 1«3. SZÁM j 1991. JÜNIUS 21., PÉNTEK Hű: 5.80 OR1IIIT ^ Várady professzor minden mozdulatát összpontosított figyelemmel kísérte az érsebé­szeti osztály orvosi kara. Miskolcon operált a frankfurti orvosprofesszor Bemutató műtét az érsebészeten iV A bemutató műtéteket követően szakmai-baráti megbe­szélést tartott Várady professzor dr. Mátyás Lajos osztálv- vezetö főorvossal. Meglehetősen sok panasz érkezett Csoba Tamáshoz, Miskolc polgármesteréhez, miután az idei márciusi víz- díjszámlákat kézbesítették a borsodi megyeszékhely bér­lakásban élő állampolgárai­nak. Az össznépi felzúdulás nyomán haladéktalanul vizs­gálatot rendelt el a város vezetője, és felkérte a Mis­kolci Ingatlankezelő Válla­lat vezetőjét, hogy intézked­jen. A MIK-nél május vé­gén megbeszélést tartottak, amelyen a cég igazgatóján kívül a házkezelőségek ve­zetői is részt vettek. A ta­nácskozásról készült doku­mentumot a városházáról el­juttatták szerkesztősegünkbe. Az írásból kiderül, hogy miféle intézkedésekre szánta el magát az ingatlankezelő vállalat. Minden egyes beje­lentést az abban megfogal­mazott igénynek megfelelően a bérlőközösség képviselőjé­vel, a levél írójával és a vízművekkel közösen ki kell vizsgálni. Nem valami hosz- szú határidőt szab magának az ilyen ügyekben a MIK. Ellenkezőleg! A panaszosnak a választ a levél kézhezvé­telét követő 15 napon belül meg kell adni. A következő passzust ér­demes szó szerint idézni: „A márciusi vízdíjszámlák- ból és a következő havi víz- díjszámlákból le kell vonni á közösségi vízfogyasztás mennyiségét. A házkozelő- ségek minden egyes mérő­helyhez tartozó épület közös­ségi vízfogyasztását meg kell, hogy határozzák, s ezek mennyiségével kell csökken­teni a kiszámlázandó vízdí­jat. A közösségi vízfogyasz­tás mennyiségét a vízdíj- számlákban fel kell tüntetni. Azokban a lakásokban, ahol vízmérő óra méri a tényle­ges vízfogyasztást, természe­tesen ennek a mennyiségét a közösségi vízfogyasztás mér­tékével csökkenteni nem kell.” A dokumentum arról sajnos nem tájékoztat, hogy az úgynevezett közösségi cé­lokból elfolyatott vízmennyi­séget hogyan fogják megha­tározni. Az igazán egzakt el­járás nyilván az volna, ha a közösségi célú vízfogyasz­tás csapjait mérőórákkal sze­relnék fel, mert így egyér­telműen kiderülne, hogy mennyi vizet engedtek ki a lépcsőház takarításához. Az említett tanácskozáson arról is rendelkeztek, hogy a márciusi és a következő vízdíjszámlákból azt a víz- mennyiséget is le kell von­ni, ami csőtörés, csőrepedés miatt folyt el. Az ilyen el- folyásokat a vállalat hibael­hárítási üzeme becsüli meg. Az adatokat ők közlik az il­letékes házkezelőséggel, a mérőhely és az épület pon­tos beazonosítása mellett. Az így elszivárgóit vízmennyiség a hibaelhárítási üzem költ­ségét terheli, a hiba beje­lentésének pillanatától. Ad­dig viszont az érintett ház- kezelőség állja a cechet, az üzemeltetési költségéből. Az emberek érthetően ér­zékenyek rá. ha valamilyen panaszukkal a hivatalhoz fordulnak, - és. ott az emberi hang helyett, kioktatásban van részük. A MIK a víz- díjszámlák ügyében ennek szeretné elejét venni. Ezt a szándékot bizonyítja, hogy az ingatlankezelők tanácskozá­sán Nyíri István igazgató felhívta a jelenlevők figyel­mét a vízdíj számlázásának pontosságára, a számlákkal kapcsolatos panaszok, rekla­mációk kivizsgálására, s hogy Néhány hét múlva éppen Budapesten tartja utolsó ülését a KGST miniszteri tanácsa, ekkor mondják majd ki a szervezet megszű­nését. A volt szocialista or­szágok e kétes hasznú gaz­dasági szervezetére általá­ban az volt jellemző, hogy az ősközösségek szintjén cserekereskedelmet bonyolí­tottak le a tagországok, ki­számolták. hogy hány mázsa búza, vagy alma ér egy ton­na kőolajat, és hány pár 36- os női szandál egy láda Ka- lasnyikovot. A köznyelvben hamar el­terjedt a KGST-piac másfaj­ta értelmezése, amikor a vásárokon, ócskapiacokon megjelentek a szocialista or­szágok turistái, elsősorban a lengyelek, majd később szov­jetek, szlovákok, románok is, és itt adták el a külföldön vásárolt zoknikat, bugyikat és számítógépeket a magyar turisták is. Ezt a vásárformát nevezték el így, még ha nem is a cserekereskedelem dí­vott, hanem forintért lehe­tett kapni mindent, még a koronát, zlotyt, sőt a schil­linges márkát is. A Zsarnai piac, különösen azután, hogy igen bölcsen kitiltották a Búza térről a seftelőket. már régen nem vásár (néhány éve még ma­lacot és naposcsibét is árul­tak itt), nem is ócskapiac (bár elég sok ócska holmit árulnak és nemcsak hasz­náltat). hanem hamisítatlan KGST-börze. emberséges, segítőkész ma­gatartással adják meg a kért felvilágosítást a bérlőknek. A házkezelőségek munkatár­sai legyenek türelmesek a hozzájuk fordulókkal. A do­kumentumból az is kiderül, hogy az áprilisi vízdxjszám- lákat már a MIK intézkedé­seinek megfelelően készítik. (b. a.) A szerdai és szombati csúcsforgalom is megcsap­pan dél felé, de záróra előtt is érdemes körbesétálni a zúzott kővel leterített vásár­téren. A profik már pakol­nak, a nyugdíjasok és jó né­hány külföldi eladó még bí­zik a csodában. A nap for­rón tűz az elcsigázott fejek­re, a cipőből kidagadt lá­bakra. Sokan „aligruhában” hajladoznak, a kibuggyanó látvány is erősen leértékelt. Népes család tart a buszmeg­álló felé, hatalmas faragott ál­lólámpát visz a mama. méteres zöld selyem lámpaernyőt a fia­talasszony. Húsz éve nem lát­tam hasonlót, vajon mekkora házban-lakásban használják majd? Odébb asszonyok kar­jukra melltartókat akasztottak, amin azért ámul el a férfinép. mert csődöt mond a fantáziá­ja. elképzelni sem tud olyan kebleket.. amelyek kitöltenék a vájdling-méretu fehérneműt. Egy asztalon többféle ri­asztóberendezés látható, egyet-egyet néha megszólal­tat az eladó, s a szirénázó- sivító hangtól idegesen rez­zen össze a söntések, falato­zók félúri közönsége. La- cipecsenye, sült oldalas, főtt kolbász, grillcsirke vár az éhes vásározókra, akik esz­nek is becsülettel, s itt vég­zik el a nap számvetését, s belekáprázik a szemünk a zöld és rózsaszín hasú ban­kók vastag kötegébe. Ügy látszik, megy az üzlet. Minél több árus pakol össze, annál nagyobb a szét­szórt szemétkupacok halma. Egy szemetesedény tövébe Frankfurtban van egy ma­gánklinika, ahol csak az al­só végtagok gyűjtőeres be­tegségével foglalkoznak. Nálunk kevesen tudják, hogy e klinika tulajdonosa magyar származású: pro­fesszor Várady Zoltán 1961 és 1966 között Miskolcon, a megyei kórházban is dolgo­zott, sebészként. Amióta azonban Németországban telepedett le, világszerte ismertté vált érsebészeti szakmai körökben az álta­la kidolgozott műtéti mód­szere. Az alsó végtagok gyűjtő­eres betegségeit a köztudat, mint visszeres betegségeket ismeri. Számuk világszerte meghaladja a verőeres ke­ringési zavarokat, s mivel megjelenési formája nem tűnik súlyosnak, a betegek nem sok gondot fordítanak ágyazott magának dobozok­ból hálóhelyet egy atyafi, fél könyéken alszik, mint az af­rikai négerek, nehogy a fü­lébe másszon valami féreg. A nagy szemeteskonténerek felől nehéz levegő felhőzik a büfék irányába, sánta öreg­asszony turkál botjával ben­ne, ki tudja, talál-e valami használhatót? Rengeteg: a szerszám, a gép, az elektronikai kisgép, üvölt a magnó, de mellette a béke szi­gete. az a néhány négyzetmé­ter ahol a földön árul kél ázsiai (vietnami?) órákat és ék­szereket. Egy-egy csirkecomb van a kezükben, azt eszik ubor­kával. miközben a vevő rábök egy órára, ők meg mondanak és mutatnaK is egv számot. A külföldiekre egyébként is jel­lemző, hogy egv-két szót tudnak csak magyarul, de a számokat megtanulták. — Ezerkettőszáz — mondja a kis sárga, majd óvatosan a föld­re, egy papírra teszi a csirke­combot, s a hasára kötött er­szényből zsíros ujjaival előva­rázsolja a visszajáró papírpén­zeket. Kifelé ballagok, a busz­megálló közelében narancs-, zöld és barna szinű italokat árul egy férfi, és tiszta al­koholt. Nem tudni, a jó vá­sár miatti öröme, vagy ép­pen a sikertelenség miatti bánata az oka, de már kan­osaiul néz az elporzó busz után. A Zsarnain kora délután fejeződik be a nap. A KGST valóban megszűnik néhány hét múlva, a KGST-piac — úgy tűnik —, örök. G. L. rá, többnyire akkor fordul­nak orvoshoz, amikor már szövődményes az elváltozás: gyulladások, fekélyek ke­letkeznek a bőrelszíneződés nyomán, amelyeknek gyó­gyítása hosszadalmas, sok­szor reménytelen. Kialakult egy olyan téves szemlélet is, hogy ezeket nem érde­mes megoperáltatni, mert úgyis kiújulnak. Ez azonban csak akkor igaz, ha törté­netesen nem megfelelő a műtéti beavatkozás, vagy ha az operált beteg a mű­tét után nem gondozza tar­tósan lábait, s ezzel nem veszi elejét a visszerek ki­új ulásának. 8 MÁSNAP MÁR FELKELHET Várady professzort a világ minden tájáról hívták, hív­ják, hogy ismertesse meg azt a műtéti eljárást, amelyet mi kro-visszérsebészetként emlegetnek a szakmai kö­rökben. s melynek műszere­it és operációs technikáját a professzor dolgozta ki. A na­pokban Várady professzor ellátogatott Miskolcra is, ahol a megyei kórház érse­bészeti osztályának orvosait beavatta az új eljárás el­méleti és gyakorlati tudniva­lóiba. Bemutató műtétet tartott, í amelyen dr. Mátyás Lajos, az érsebészeti osztály vezető főorvosa asszisztált, majd a második műtétet már Má­tyás főorvos végezte el, a professzor asszisztálása mel­lett. Az új műtéti eljárás lé­nyege, hogy a korábbiakhoz képest tulajdonképpen ki­sebb beavatkozásnak számít, amelyet adott esetben helyi érzéstelenítéssé’ altatás nél­kül is meg lehet oldani. Rá­adásul — különösen a nők­nél — kozmetikailag is elő­nyös, mivel csupán egészen csekély, másfél-két centimé­teres műtéti metszést kell alkalmazni. A Várady pro­fesszor által kialakított esz­közökkel ugyanis a tágult gyűjtőeres oldalágak ezen a csöppnyi metszésen keresz­tül könnyen eltávolíthatók. Óriási előnye az is, hogy a műtét után a beteg nem kényszerül többnapos kórhá­zi kezelésre, akár a műtét másnapján is elhagyhatja az intézetet. 8 AJÁNDÉK A KOLLÉGÁKNAK A bemutató műtétet meg­előzően a frankfurti magán- klinika tulajdonosa ismertet­te azt az injekciós el járást is, amellyel az úgynevezett sep­rős, vagy pókláb-visszereket gyógyítják. Ilyen jellegű kezeléseket ugyan a megyei kórház érsebészetén, is al­kalmaztak már, ám ez ideig nem vált mindennapossá. Ezek a bőr felületén kiütkö­ző hajszáleres elváltozások sok nőnek keserítik meg az életét. Az injekciós eljárás­sal viszont járóbetegként is megszabadulhatnak tőle. rá­adásul csaknem fájdalom- mentesen. Alkalmazása nem okoz kellemetlenebb érzést,' mint egy akupunktúra. Az érsebészet frankfurti vendége nem üres kézzel jött Miskolcra: szondákat, prepa­ráló eszközöket, s az általa bemutatott műtéthez szüksé­ges, horgas végű, az eret elő­emelő műszereket adományo­zott az osztály számára. Ha ezekhez még nehánv garni­túrát beszerezhetnek, felére csökkenhet az alsó végtagok gyűjtőeres betegsége miatti műtétre a várakozási idő, amely a betegek nagy száma miatt, jelenleg egy esztendő. (r) A profik már pakolnak Záróra előtt a KGST-piacon

Next

/
Oldalképek
Tartalom