Déli Hírlap, 1991. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-02 / 100. szám

a miskolciaké a szó »■WWMBMIH1»..' "WMP*" ■ ------■ ---------------------------- —-----------------------------­Pertacim: Oéli Hírlap. Miskolc, J501. Pf.: Sí). — Telefon: 12-6S6. — Kérjük olvasóin- kát levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 éra között keressenek fel bennünket. Fedett váró kellene Köztudott, hogv a Víz­ügyi Igazgatóságnál több autóbuszmegálló van. Ezek­nek nagv az utasforgalma, hiszen a ' nyolc buszjárat utasai közül sokan itt vál­toztatnak útirányt, s itt száll­nak át másik járatra. Nem ritka, amikor 25—30 személy várakozik a 3-as, 2i-es, 121- es vagy a 23-as autóbuszok­ra. Fedett buszváró egyik megállóban sincs, s még ez a lehetőség sem ál! fenn, hogy eső esetén a kapual­jakba húzódhassanak be az utasok. Amilyen áldás a mezőgaz­daságnak a csapadék, olyan kellemetlen a várakozó em­berek számára. Gondoljunk csak a csecsemőjét vagy kis­gyermekét vivő kismamákra, akik még esernyőt sem tud­nak maguk fölé tartani. De a betegek sincsenek jobb helyzetben, amikor fél órát is várnak egyik-másik busz­ra. Ráadásul pihenőpad sincs a környéken. Véleményem szerint uteskínzó dolog, ami ebben a megállóban az em­berekre vár. Reméljük, hogy a városi önkormányzat illetékes szer­ve átérzi az ottani emberte­len állapotokat, s nem lu­xuskivitelű, de célirányos, fedett váró építésével is bi­zonyítja emberközpontú ér­zelmeit. Tswe»i baj»* nyugdíjas Puli I... Es nem az a kedves szármák kutyus. Ez egy fonal neve. Kivá­ló minőségű. Olasz és francia eredetű. Útón- útfélen erről beszél­nek mostanában. Sze­szélyes az április. Elkél a meleg pulóver. S kell egy melengető mosoly! Ilyet varázsol a hallgatók arcára a miskolci rádió pulii s reklámja is. Nem kell marketingszakember­nek lenni ahhoz, hogy észrevegyük, milyen meggyőző. hatásos. Csak nem tudom el­dönteni, hogy az a morgás, fázós élőlény kutya-e. vagy mackó, akit tóidhoz vág a gyönyörűség, hogy nem kell többé fáznia. Csak nem a Posta­banktól származik az ötlet? Mindenesetre nagyon tetszik __ Le­het, hogy veszek én is Pulli-fonalat? Aranyi Erzsébet Miskolc Kulcscsomót találtak! Kulcscsomót találtak áp­rilis 26-án a Baráthegy alja 154. számú épület előtt. Jo­gos tulajdonosa szerkesztő­ségünkben, A miskolciaké. a saó rovatnál átveheti. Nyilvános telefonfülkék ak Ha valaki u Kazinczy utcai Postaigazgatósig épülete melléli levő nyilvános telefonfülkékből akar telefonálni, furcsa meglepetésben részesül. A fülkék válaszfalait ki tud­ja, milyen okból valaki(k) megrongáltak... így a nyitott résen keresztül áthaliatszik a bizalmasnak szánt beszélge­tés. Az élelmesebbek pedig egyszerre két készüléket is használhatnak, hiszen könnyű kézzel nyúlhatnak át a má­sik fülkébe. Biztos, hogy rendjén van ez igy? ... (Sz. Gabriella felvétele) Józsi bácsi facsemetéi Amikor a rendszerváltás során felszámolták a tanácsi apparátust, Görömbölyön is visszahívták a tanácstago­kat. De a munka csak meg­maradt. Mármint az a mun­ka, amit eddig ők végeztek. Kezdve a jakosság apró- cseprő' pánasziigyeitől, ta- nácsKcréseitől, a meghibáso­dott járdák, a tönkrement utak kijavításán át a legkü­lönfélébb társadalmi mun­kák megszervezéséig. Példá­ul a parkosítást»',1 az útszéli csemetefák ültetéséig. Még szerencse, hogy az úgynevezett Kisiaposon most .ilyesmivel nincs gond. Mert a Sebes György, a Jábn Fe- senc, a Kerekes Árpád, a Braun ' Éva és a Mosolygó Antal utcákban egy idősem­Aki a virágot szereti*. bér — bölcs előrelátással — az elmúlt években meggy-, barack- és mandulafákkal ültette végig a járdaszegé­lyeket. A most 62 éves Mar­hái József kilincselt a facse­metékért, kerékpárján szál­lította ki,, és sok helyütt sa­ját kgz^vel. ültette ej. És csi­nált ö még sok mindent is Görömbölyön • két évtizeden át, amíg mint tanácstagot, őt is „fel nem számolták”. De a fácskák az idei tavaszon csak . kivirágoztak a Kisia­poson. Józsi bácsi fái virág- díszruháikkal hirdetik: meg­érte a munka, a fáradozás. Még ha az idős ember kö­szönetét nem is kapott érte. R. A. Miskolc A parkok tavaszi „nagyta- ■ karitását” szinte már az j egész városban elvégezlek a j kertészeti vallalat dolgozói ! és az arre a munkára hi- J vatott szakemberek. A Iá- j kát legallyazták, a száraz j faleveleket összegereblyéz­ték, a talajt fellazították. S ahol virágágyások is van­nak, ma már a kora tavaszi virágok pompáznak bennük. De vajon meddig? említhetjük azokat, akik a paneiházak előtti kicsiny földterületet tavasszal felás- saa, virággal üHetik be sa­ját költségen, és egész éven út gondozzák. De sokaknak még s parkokra is kiterjed a figyelmük. Apró kis „ma- gánkertekke’” díszítik a fák alját. Sokszor kis kerítéssel veszik körül, hogy védjék. Mindez akkor jutott eszembe, amikor végigutaz­tam az 1-es villamoson, egé­szen a diósgyőri végállomá­sig. Az utak mentén az or­gonabokrok nemsokára virá­got hoznak. Ka megtépik őket, jövőre nem virítanak. H.-né Oukormáuyzat kívül-belül Lapozzuk fel a tavalyi újságokat! Mit is ígértek nekünk a pártok az őszi választások előtt? Például, hogy semmi értelmét nem látnák, ha a parlamentihez hasonló párt- politikai csatározások zilálnák a majdani önkormányzat munkáját. Szó volt egy mű­ködőképes városról, feltáratlan, s esért még kiaknázatlan lehetőségekről, demokratiku­san működő képviselő-testületekről, s még hosszan, folytathatnánk a sort. Mit kaptunk ehhez képest? Meg-.ehetösen nehezen te­remtődtek meg a közgyűlés működéséhez a normális feltételek, hónapokig húzódott a jegyzőválasztás, a szervezeti és működési szabályzat elfogadása, igen sokan vitatják a városban, hogy jó döntéseket hoznak-e szenátoraink, hogy maguk mögött tudhat­ják-e még egyáltalán a választóikat. És ezt a sort is hosszan folytathatnánk. Égy valami azonban nem volt eddig. Maguk a képviselő hölgyek és urak nem szólaltak meg. Nem mondták még el, mi­ként is látják a testületet — belülről. Ilyennek képzelték? Ügy működik-e a do­log, mint ahogyan azt akarták? Vagy van, ami gátolja még a normális munkájában a közgyűlést? A Déli Hírlap szerkesztősége úgy gon­dolta, sokát segíthetne, ha útjára indítana egy ' sztázó vitát a város önkormányzatá­nak működéséről. Ebben nemcsak a kép­viselők kapnának lehetőséget a megszóla­lásra, de a választók is kifejthetnék: elé­gedettek-e képviselőikkel, az képviselik-e szerintük, mint amiért annak idején rájuk voksoltak. A vitaindítót — szerkesztősé­günk felkérésére — Tóth Pál városszocio­lógus. önkormányzati képviseli (Magyar Szocialista Párt) írta. Várjuk a hozzászólá­sokat. Ahol pártok vaunak A legtermészetesebb, hogy ahol megjelennek a pártok, ott pártpolitizálás is lesz: lesz pártharc és clss penge­váltás. No és szenvjyi vil­longás, meg székosztás. Így megy ez. Másképpen alig le­het. Valóban tehát teljesen természetesnek kell tekinte­ni, hogy a különféle jól hangzó kijelentések ellenére, a különböző politikái erők egymásnak feszülnek Mind­ez nem túlzottan ízléses a kívülállók szemében, de hát a vá-osi önkarmán-Zdtuk tes- j tülete; már ilyenek. Párt- | alapúak, pártok alkotják I őket. Éppen úgy, mint bár­hol másutt Európa-szerte. Ennek nagyon komoly és ki­kerülhetetlen okai vannak. Ezek az okok egyfelől a többpártrendszerben, másfe­lől a nagyvárosi társadalom sajátosságaiban lelik magya­rázatukat. Ahol pedig nin­csenek pártok, vagy csak egy párt van, ott vagy a helyi kiskirályok és az őket ki­szolgáló apparátusok túlsú- lyossága üiepszik rá a tele­pülésre, vagy — mint az egykori virilista rendszerű önkormányzatokban — a kü­lönböző részérdekeket képvi­selő helyi elitcsoportok kao­tikus küzdelmének terepévé változik a város. Nem az a probléma tehát, mint sokan mondják mostanában, hogy a város: önkormányzatok testületéi pártalapúak, ha­nem éppen ellenkezőleg, nem eléggé azok. A demokratikus politikai intézményrendszer egyes ele­meit — pártok, parlament stb. — ért bírálatokból bő­ven kijut mostanában az ön- kormányzatoknak is. Pedig ez a kifejezés, hogy önkor­mányzat, puszta absztrakció csupán: ezzel a szóval egy­szerűen a helyi demokrati­kus hatalomgyakorlást és in­tézményeit jelöljük. Az ön­kormányzatnak tehát konk­rét szereplői vannak, ame­lyek mindenekelőtt felelős­ségük: és funkcióik tekinteté­ben különböznek egymástól. Amennyiben tehát a heiyi demokratikus hatalomig va­keriás keretei között bírá­lunk. morgolóunk vagy szá- menkérünk, akkor előbb azt kell világossá tenni, hogy bírálatainkat kinek címez­zük. Nagyon leegyszerűsítve a dolgokat, az önkormányzat­nak a következő főszereplői vannak: a város választott testületé, illetőleg az abban helyet foglaló pártok. Azután a városkormányzást végző választott tisztségviselők, te­hát a polgármester és he­A sok munkával, pénzzel j létrehozott üde kiskunok ve- j szélyben vannak. Láthatjuk, hogy már dézsmálják, külö­nösen a karnyújtásra levő­ket. A Tanácsház téren a parkban a megtépett virá­gok önmagokért beszélnek. De a Győri kapuban, a szö­kőkút mellé kiültetett tuli­pánkert is vandál kezek nyo­mát viseli. Az utakat szegé­lyező arany esőbokroknak szinte valamennyi ága sé­rült. Azt mondja a szólás: aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Milyen , ... . . .... . , | az egyetem vezetői es az esemeny rendezői is, ezert gyak- emoer lesz az a ke, tizen- i r>n f„iL-„.oeir- c’»ri.-o»<Se£ir»i.'»f h.n éves, aki a frissen tépett tu­Minden Miskolci Egyetemi Napok (MÉN) körül évről év­re nagy a felhajtás, ami nem baj, mert a vidám rendez­vénysorozat méltó a lapok hasábjaira. Ezt tudják maguk lipánokkal éppen a piacra indult? És ha megnézzük a ma­gánkerteket? Azok gazdái valóban szeretik a virágot. Biztos, hogy ők is leszed­nek egy-két szálat a laká­suk díszítésére, de úgy, hogy a többi ne sérüljön. Vagy ran felkeresik a szerkesztőségeket, hogy adjanak előzetest a programokból, ami természetesen nekik jó reklám. Igen ám, de itt jön a bökkenő! Amikor az újságíró személyesen is részt kíván venni az eseményen, és felmutatja a világon mindenütt érvényes nemzetközi sajtóigazolványát, az őröcs- kék egyszerűen kirúgják, illetve be sem engedik, ilyen sza­vak kíséretében: már elegünk van az újságírókból.' Itt a már-on van a hangsúly, meg a kirúgáson. Javaslom, hogy jövőre a ' TiN rövidítés helyett a MENJ!-t használják. T. L. lyéttesei. Vé' 1 az appará- tus. Minden demokratikusan választott népképviseleti tes­tület c'ienzékL-’ *s kormány­pártból áll A város közgyű­lése is., noha mostanában so­kan megütközéssel fogadják azt. ha valamely képviselő magát a városházi ellenzék részeként határozza meg. Pe­dig az ellenzék — ha sem­mi más — az uralkodó irány ..elleneseinek” , összessége. Szoros politikái értelemben véve. csak alkotmányos ál­lomban lehet szó ellenzék­ről. Az ellenzék persze, a dolog természetéből fakadó­an mindig kisebbség, de el­vei érdekében többségre tö­rekszik. Egy demokratikus jogállamban a parlamenten kívül más testületeknek, te­hát az önkormányzati testü­leteknek, továbbá bizonyos politikán kívül uralkodó irá­nyoknak is megvan a maga ellenzéke. Az ilyen értelem­ben felfogott városházi el­lenzék feladata tehát a vá­roskormányzás közgyűlési el­lenőrzése. Ez kérhető szá­mon rajta. A tisztségviselőket, min­denekelőtt a polgármestert támogató pártok képezik a városi kormányzópártokat. Az ő feladatuk az, hogy po­litikai és szakmai támoga­tást, hátteret nyújtsanak a soraikból kikerülő tisztségvi­selőknek. A városi kormány­zópártok — ezért korfnány- zópártok —, mindig a köz­gyűlési többetséget képezik —, amiből persze idővel ki­sebbség is leltet. A harma­dik kulcsszereplő maga a polgármester, illetőleg az irányítása alatt álló appará­tus. Mint a helyi végrehajtó hatalom letéteményesének az a dolga, hogy az őt támoga­tó politikai pártok irányvo­nalát, kommuna'.politikáját érvényre juttassa, mégpedig ('• lehető legsikeresebb mó­don. A város „kormányá­tól” tehát minimálisan két dolog kérhető számon: az általuk képviselt politikai irányhoz illeszkedő, átfogó kommnnálpoiitikai program, továbbá az, hogy ezt a prog­ramot következetesen képvi­selje. Az igazi problémát a ke- vetkezőkben látom. Először: j annak idején az önkormány- j zati választásokat megelőző j kampány során, a pártok a politikai csatározás arénája- ! vá változtatták a várost, és j mindent bevetettek azért, , hogy ..másságukat” hangsú­lyozzák. Most viszont egyre erőteljesebben érvényesül az a tendencia, amelyik az ön- kormányzat előbbiekben fel­sorolt szereplőinek felelőssé­gét és szerepeit igyekszik összemosni. Miután a város kormányzását kézbe kapó politikai erők a székosztást is befejezték, arról igyekez­nek meggyőzni azokat, akik ebből kimaradtak, hogy fél­re kell tenni a párt-alapú különbségeket. Hiszen —- mint mondják — mindany- rtyian egy csónakban ülünk. Valóban, egy csónakban ülünk mindannyian, mi köz­gyűlési pártok, de egyesek közülünk a kormánypadon. mások pedig legfeljebb a fe­délzetköz huzatos átjárójá­ban álldogálhatnak. A bor­nfányparlon ülőknek az len­ne a dolguk, hogy kormá­nyozzanak. a többieknek pe­dig az. hogy odafigyeljenek, hová és hogyan kormányoz­nak a kormányosok. A következő gond az. hogy a pártok és a pártok akti­vistái. képviselői egész egy­szerűen nem készültek fel ezekre a fentiekben vázla­tosan jelzett szerepeikre. Ma­gukra valamit adó, felelős­ségteljes helyi politizálásra alkalmas politikai pártoknak adekváf válaszokat kell. kel­lene adni a városi élet min­dén lényeges kérdésére. Eh­hez megalapozott várospoli­tikai programra volna szük­ség. a programok megfogal­mazása szakértői hátteret igényel, meg azt. hogy az országos pártoknak is legyen kommunái politikáról szóló el­gondolásuk. De nincs, és nagy a valószínűsége annak, hogy egy darabig még nem is lesz. Ennek egyszerűen az az oka. hogy az önkormányzatok kö­rül minden bizonytalan, szinte semmit sem lehet tud­ni arról, hogy végül is mi­lyen meghatározottságok kö­zepette kell majd a városo­kat és a falvakat önkormá- nyozsii. Végül az önkormányzati szisztéma minden szereplő­jének tudatosan vállalnia kellene valós szerepeiből fa­kadó feladatait és felelőssé­gét is. Ettől ma jószerivel mindenki ódzkodik: az el­lenzék nem tud, nem mer, vagy nem akar igazi ellen­zékként működni. Legin­kább azért nem, mert maga sem tudja pontosan, milyen alternatívát állítson a jelen­leg uraló városkormány­zati gyakorlattal szemben. Á kormánypártok nem igazán vállalják a kormányzás fe­lelősségét, mert egyszerűen képtelenek a városháza szá­mára azt a szakmai hátteret biztosítani, a politikai támo­gatásról már nem is beszél­ve, amely egy következetes, koncepciózus várospolitiká­hoz szükséges. Végül a vá­rosháza és a város válasz­tott tisztségviselői, miután érzik, hogy az őket támoga­tó politikai erők nagyon bi­zonytalan háttérül szolgálnak számukra, nem mernek va­lódi. önálló kormányzati erő­ként működni. Örülnénk annak, ha az el­következő évek során tisztá­zódnának ezek a szerepek. Ami már csak avégett is hasznos lenne, mert a város polgárai legalább tudnák, hogy a kritika nyilait hová, kibe és miért lőjék ki. Arról van tehát szó. hogy a vá­rosházi kormányzópártoknak vállalniuk kell n kormány­zással járó közös felelőssé­get az ellenzéknek viszont nemcsak, hogy nem kell, de nem is szabad ilyen felet" séget vállalni. Az ő dolguk ez. hogy a közgyűlésben le­gyen olyan erő, amely a vá­rosháza politikájával szem­ben elvi és gyakorlati alter­natívát kínál. Ha tud. Tóth Pál önkormányzati képviselő (MSZP)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom