Déli Hírlap, 1991. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-07 / 104. szám
60. 40 19 esztendeje Miskolciól írták, irtuk Kereskedő-ösztöndíj, levelezöértekezlet, anyagmozgatás REGGELI HÍRLAP, 1931. MÁJUS 1. A miskolci Kereskedelmi és Iparkamara pályázatot hirdet néhai Raöványi István kamarai elnök nevét viselő egv 400 (négyszáz) pengős tanulmányi ösztöndíjra, amelyet a Kamara kereskedő ifjúnak adományoz. Az ösztöndíj elnyeréséért oly kereskedő ifjak pályázhatnak, akik a Kamara kerületében (Miskolc, Abaúj, Borsod, Gömör, Heves és Zemplén vm.) szak- bavágó segédi foglalkozásban legalább három évet töltöttek, a szakmájukban való magasabb kiképeztetés céljából külföldi üzletben, vállalatban kívánnak megfelelő gyakorlatot szerezni. A magasabb szakképzettséget igazoló, valamint a szegényebb sorsú ifjak előnyben részesülnek. A pályázók az ösztöndíj elnyerésének feltételeit (családi, vagyoni viszonyok, előképzettség nyelvismeretek, erkölcsi magaviselet) megfelelő okmányokkal (községi bizonyítvány, tanonc és szolgálati stb. bizonyítvány) igazolni s kérvényükben megjelölni kötelesek a tanulmányútjuk terét és célját, helyét és időtartamát, valamint a tanulmányszerzés egyéb kilátásba vett körülményeit. A miskolci Kereskedelmi és Iparkamara hasonlóképpen pályázatot hirdet egy 600 (hatszáz) pengős külföldi tanulmányún ösztöndíjra, amelyet olyan kama- vakerületbeli (Miskolc, Abaúj, Borsod. Gömör, Heves és Zemplén vm.) önálló kereskedőnek fog odaítélni, aki szakmabeli ismeretei gyarapítása céljából külföldön óhajt tanulmányokat folytatni. ÉSZAKMAGYARORSZÁG, 1951. MÁJUS 4. Az Északmagyarország munkás—paraszt levelezői tiszteletére április 30-án, a megyei levelezöértekezlet estéjén a Honvédség Házában színvonalas kultúrestet rendezett. Sár-közi Andor elvtárs, a lap felelős szerkesztője üdvözölte az Északmagyarország kultúrestjén megjelent munkás—paraszt levelezőket, miskolci dolgozókat. A műsor első részében a gépészeti technikum jó felkészültségű énekkara és tánccsoportja után Reisz Sándor az „Ének Sztálinról” című költeményét adta elő mély átéléssel. A zeneszámok közül Ág Magda és Szűcs Ilona két bravúros száma nyerte el a közönség tapsait. . . , . A diósgyőrvasgyári tüzeléstechnika színjátszói kitűnően választották meg kis jelenetüknek tárgyát. „A hűséges olvasó” c. egyfelvonásos, a pártsajtó rendszeres olvasásának nélkülözhetetlen szükségességét domborította ki rendkívül egyszerű, világos, fordulatos és érdekfeszítő formában. A kultúrcsoport tagjai tehetséges színjátszók, megérdemelten arattak sikert. A műsor első részét a diósgyőrvasgyári „Vörös Október” tánccsoport pontosan kidolgozott, vidám, élettől duzzadó nagysikerű száma zárta be. A szünet után Bozóki István, a Miskolci Állami Nemzeti Színház művészeti igazgatója adta elő Vörösmarty: „Gondolatok a könyvtárban'’ c. költeményét. A közönség hosszas tapssal köszönte meg a nagyszerű élményt. Karácsonyi Magda és Miklóssi Dezső énekszámaikkal, Görög Mara és Beszterczei Pál ének és tánc kettősükkel arattak megérdemelt sikert. Hesz Irén Galánffy Lajos nagyszerűen alkalmazkodó zongorakíséretével Dvorzsák: Szonátájának kél tételét adta elő hegedűn művészi tökéletességgel. Nagyon kellemes benyomást keltett a közönség soraiban a Ruházati Bolt énektriójának néhány kedves száma, hasonlóképpen sok tapsot kapott ,a Ruházati Bőit kitűnő zenekara. DÉLI HÍRLAP, 1972. MÁJUS 3. Az Ózdi Kohászati Üzemek, a Dunai Vasmű és a Lenin Kohászati Művek az elmúlt évben több mint hárommilliárd forintot költött karbantartásra. Csak az LKM-ben négyezer ember foglalkozik ezzel a feladattal: amire a ráfordítás: 700 millió forint! Szakemberek véleménye szerint — elsősorban a jobb munka és üzemszervezés eredményeként — lehetne lényegesen kevesebb. Az LKM-ben. a DIGÉP-ben, a December 4. Drótművekben és másutt milliókra tehető az anyagmozgatásból eredő költség. Ha valahol, akkor itt aztán lehet mit keresni a munka jobb megszervezésével! Gondoljuk csak meg: hány munkás panaszkodik naponta a gyárakban: akadozik az anyagellátás./, s hány olyan ember foglalkozik anyagmozgatással, aki ez alatt az idő alatt sokkal hasznosabban tevékenykedhetne! S hányszor fut be az anyag, a félkész, vagy késztermék sokkal hosszabb, nagyobb utat azért, mert nem eléggé szervezett a munka. :+: Kis kezek, nagy mesterek ... (Szabiin felv.) Alpolgármesteri fogadóóra Kohold. Tamás alpolgármester fogadóórát tart május 8-án (szerdán) 14 és 18 óra között a városházán. (Miskolc, Tanácsház tér 8. sz.) (Remélhetően) unokáink is látni fogják II. Vár állott, most kőhalom lesz? A Hermán Ottó Múzeum nemrégiben szép betűkkel szedeti és megtisztelő tartalmú levelet kopott A Nemzeti Örökség Bizottságától. A határozatban - mint arról tegnapi számunkban részletesen beszámoltunk - értesítették a múzeumot, hogy a diósgyőri várat a nemzeti örökség részévé nyilvánították. A megtisztelő, ugyanakkor komoly felelősséggel járó döntés következményeiről kérdeztük Ignácz Erzsébetet, a megyei múzeumi igazgatóság menedzseri osztályának most kinevezett vezetőjét. — Valóban úgy festünk kissé, mint a színházi jelképként ismert sírós-nevetős maszk. Minden múzeum és múzeumi szakember boldog lehet egy ilyen címmel felruházott „tárggyal”, mint a vár, ugyanakkor nyomasztó teherként nehezedik ránk, ami ezzel jár, azaz: hogyan őrizzük meg státusához méltó módon a várat.- A gondok persze nem A Nemzeti Örökség Bizottsága j döntésében gyökereznek... I — Természetesen nem. A vár fenntartása, a rendszeresen szükséges állagmegóvási munkák elvégzése lassan évek óta meghaladja lehetőségeinket. Meglepően nagy összegeket emészt fel — pontosabban emésztene, ha volna erre a célra pénz — a vár meglazult köveinek megerősítése, a gyomtalanítás és számos egyéb elvégzendő, de nem látványos munka.- A várak fenntartása néhány száz évvel ezelőtt nyilván a hadügyi tárcát terhelte, s ez irányban az akkori költségvetés is bőkezűbb lehetett, mint mondjuk a lantművészekkel) vándorénekesekkel - egyszóval a kulturális ágazattal - szemben ... Mit tehet a mai körülmények között az egyre inkább költségvetési maradékokból (épphogy) egzisztáló múzeum? — Alapítványt hoz létre. Természetesen nem gondoljuk, hogy „A diósgyőri várért” alapítvány képes lesz megoldani a várral kapcsolatos összes gondot, azonban Ma este: koncert és tévéközvetítés Pavarotti, a tenorkirály Gedeon Péter fotói Május 10-én. pénteken nvílik Gedeon Péter fotóművész kiállítása Tízes ciklusok címmel az ifjúsági ház Fotógalériájában. Köszöntőt mond Jurecskó László művészettörténész. A délután öt órakor kezdődő megnyitóra minden érdeklődőt szeretettel várnak. A tárlat június 6-ig tekinthető meg.- Igyon egy korty vizet, és kezdje újból! - hallotta Julián Rodescu, az ifjú bariton a nemzetközi énekverseny pódiumán a zsűrielnököt. Akkor 1984-et írtak, s a kezdő énekes nem hitt a fülének. A zsűritagok általában nem azért szólalnak meg, hogy segítsenek. De Luciano Pavarotti, a zsűri elnöke akkor ezt tette, s Rodescu a győztesek közé került. Az 1981 óta megrendezésre kerülő philadelphiai énekverseny, amelynek any- nyi fiatal köszönheti nemzetközi hírnevét (köztük Gulyás Dénes és Komlósi Ildikó), Pavarotti nevét viseli. Igaz, magát a rendezvényt is ő gondolta ki saját pályakezdésének huszadik évfordulója alkalmából, s a kor- toan-rangban hozzáillő pályatársak bizonyára egyetértenek abban, hogy ez az önünneplés, s a hozzá szükséges hatalmas ego jellemzőbb Pavarottira, mint a segítőkészséghez szükséges nagy szív. • „LA DONNA E MOBILE!” Nem indult csodagyereknek. Kellemes öniróniával meséli magáról a Readers Digest legfrissebb számában, hogy amikor a 16 lakásos modenai bérházban, ahol kissrác korában lakott, rázendített kedvenc áriájára („La donna e mobileee!”), 16 lakó kiabálta ki az ablakon, hogy csönd i egyen. Hétévi tanulás és küszködés után, 26 évesen benevezett egy rangos olasz énekversenyre. Már akkor is irdatlan pocakjával, ami Osmin, a háremőr szerepére talán alkalmassá tette volna (ha történetesen basszista), a Bohémélet szerelmes Rodol- fóját énekelte és maga is úgy érezte: csoda történt — első lett. A díj: Rodolfó szerepe Reggio Emíliában. Nem a világ közepe, de valódi operaszínpad, mi több, felléptidíjat is kapott. A premieren történt a második csoda Pavarotti életében: a közönség egy csapásra szivébe fogadta. És ami még enné! is fontosabb egy kezdőnek: egy nagy befolyású ügynök a szárnya alá vette. Rövid időn belül eljutott j a legrangosabb operaházak színpadára hazájában, majd két év elteltével, 1963-ban a londoni Covent Garden- ban is bemutatkozott. Mindössze 33 éves volt, amikor T90íl-ban a huszadik, századi opera nagy szentélyébe, a New York-i Mewopolitanba meghívták. • KENDŐ, KALAP ÉS EGY HANG... „The rest is history”, amint az amerikaiak mondják: a többi már történelem, azaz közismert. Ki ne ismerné az operarajongók világában a gyűrűjébe fűzött fehér keszkenőt, vagy azt a módot, ahogyan égnek lendített karokkal köszöni meg a tapsot meghajlás helyett, hisz az utóbbi mozdulatban Rabelais-hőst idéző alakja amúgyis megakadályozná. Ki ne emlékezne színpadon kívül viselt rettentő méretű saljaira és számtalan kalapjára, amit sohasem vesz le, helyt adván a szóbeszédnek, hogy parókát hord. A Pavarotti- mítosznak ezeket a részleteit azok is ismerik, akik talán soha életükben nem tették be a lábukat egy operaházba. de látták, mondjuk a Yes, Giorgio című hollywoodi filmet, amelynek híres tenor-főszerepét ő játszotta, s minthogy előadó- készsége az operaszínpadon is halvány, mi mást tehetett volna, minthogy önmagát adja: a makaróni-imádó, riválisait utáló, énekelni mindennél jobban szerető tenorkirályt. És ha nem lenne valóban tenorkirály Luciano Pavarotti, akkor az összes többiről senki sem tudna. Hangjának senki máséhoz nem fogható, megismételhetetlen mágiája van, s ez a hang könnyedén átszárnvai minden nagy zenekart. Lélegzet- vételei szinte észrevehetetlenek, artikulációja hibátlan, alsó, felső és középregiszterei között szinte nincs különbség. • AZ IGAZGATÓK RÉME A szakértők azonban az, is tudják róla, hogy az opera igazgatok álma egyben x operaigazgatók réme is. Veszélyes előadás-lemondó. Márpedig, ha valahol egy ■Pavarottival hirdetett Bohémélet elmarad, ott éppen- csak vér nem folyik., A chicagói Éviié Opera igazgatója tudna mesélni egyet s mást arról, miféle logisztikai rémálom, amikor egy Pavarotti-elöadást le kell •fújni. Vele ez tizennégyszer (!) fordult «4ő. Éltekor •mondta ki a sokakat meglepő döntést: Chacagóba pe. dig. amíg ő vezeti az opera- házat, Pavarottit többé nem 'kérik fel. Szavát mindmáig állja is. így aztán kétszeresen érthető, hogy április közepén nem volt chicagói zenekedvelő, aki ne akart volna jegyet szerezni a világhírű chicagói szimfonikus zenekar év végi hangversenyére, amelyek a műsor Verdi Otellójának concer- tante — díszlet, jelmez, játék nélküli — előadása volt. A címszerepben — pályája során először — Luciano Pavarotti. Solti György ezzel az Otellóval zárta le 22 éves munkáját a chicagói szimfonikusokkal, s a vállalkozás óriási izgalmat gerjesztett. A velencei mór szerepe nem Pavarotti líraibb alkatához való. Nem könnyű elképzelni, hogyan beszélte rá Sir George erre a veszélyes vállalkozásra. Az igazsághoz tartozik, hogy Pavarotti négy előadásból- hármat kiadós megfázással csinált végig. És mindezt ő, akiről az. is köztudott, hogy nem szereti a kockázatot és az új szerepeket sem. De azért azoknak a szerencséseknek, akik élőben, vagy televízión a budapesti koncert hallgatói lesanek, nincs mitől tartaniuk. Erről az estéről lesz mit mesélniük az unokáiknak. A főváros javára adott ária- és dalestet egyenesben közvetíti a televízió, a 2-es csatornán; ma 19 óra 55 perckor kapcsolják a Budapest Sportcsarnokot. Zalán .Magda mégis ez látszik az egyedüli lehetséges útnak. — Az alapítvány létrehozását A Nemzeti Örökség Bizottságának döntése „provokálta ki”? — Nem. Már a döntés előtt foglalkoztunk a gondolattal. Az a tény, hogy a vár felkerült a nemzeti örökség listájára, csak segíti megvalósítani céljainkat: így talán jobban megérti mindenki a dolog fontosságát. — Kik lesznek az alapítvány támogatói? — „Kívánságlistánkon” máris sok cég, vállalat és vállalkozás szerepel. Számítunk azokra, amelyek emblémájukban, reklámjaikban használják a vár képét (vagy ilyesfélét terveznek a jövőben). Azok a kézműves kisiparosok, akik a várbeli rendezvényeken rendszeresen árulják termékeiket, remélhetően csatlakoznak az alapítványhoz: ennek fejében továbbra is használhatják a különleges környezetet árusítóhelyként, és magát a várat áru véd jegy ként. Hasonló terveink vannak azokkal a tervező, kivitelező cégekkel, amelyek részt vesznek majd az előbb-utóbb sorra kerülő — a vár környékét érintő — városrendezési munkákban.- Nyilván a miskolci polgárokat sem hagyják ki az alapítvány reménybeli támogatói közül... ’’ — Talán illett volna velük kezdeni. Biztosak vagyunk benne, hogy sokan támogatnak majd bennünket. Jól fog esni a miskolci polgárnak, ha büszke lehet valamire (ez ritkán adatott meg számára); közeleg a honfoglalás 1100. évfordulója, s a várnak méltónak ^tell lennie a nagy esemény megünnepléséhez.- Hol tart most oz alapítvány ügye? — Nagyon rövid időn belül létrejön, már csak néhány technikai jellegű intéznivaló van hátra. Máris várjuk azok jelentkezését, akik velünk együtt szeretnék, hogy méltó örökösei legyünk a nemzeti örökség ránk jutott részének ... (Vége) Kájé A rock fertőz? „A rockzene a Sátán eszköze és ennek köszönhető, hogy növekszik Lucifer követőinek a száma.” Az elmarasztaló ítéletet írhatta volna bukott operaszerző, elfelejtett operettzenész, sikertelen dalköltő, vagyis a konkurencia valamely szak- tekintélye. Belzebub-szakér- tő irta. Egy bizonyos Corra- do Balducci, foglalkozására nézve teológus, parapszicho- lógus és ördögűző. Bizonyítékait vaskos kötetben tárta a világ elé. Ezek, mint írja, kimerítsek: a Beatlestől az elsőlemezes bandákig tanulmányozta minden valamire való együttes játékát. ..A legtöbb dal Lucifernek csinál reklámot, minthogy a rocksztárok többnyire a sátáni szekták tagjai.” A Bel- zebub-szakértő leszögezi, hogy az Európában tapasztaltakhoz sokat merített az amerikai példákból, ott már szervezetek is alakultak, hogy megvédjék az ártatlanokat a rockzene fertőző baktériumaitól. Mi több, az egvik elszánt csapatot Baker külügyminiszter neje irányítja. Balducci atya szerint itt az ideje, hogy az egyház is, állást foglaljon „a hangos pornó”, a rock ellen.
