Déli Hírlap, 1991. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-29 / 123. szám

Lemez felvételre készülnek Jutalom játék helyett eerpeltben fYí»«t«íiíx rezfúvasok nemzetközi sikere „A pályán ez az ölven év olyan hamar ellelt” A Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola rézfúvós együttese a közelmúltban európai koncert- körúton vett reszt. A sok-sok elismerő kritika mellett egy ér­tékes fesztiváld’jat :s kaptok. Mint Nemes Ferencné, a zenekar vezetője elmondta, az együttes három éve ön­szorgalomból e rakult. A diá­kok őt kérték fel vezetőnek. Az elmúlt időben nagyon sok külföldi meghívásnak tettek eleget. Jártak Olasz- i országban, Kárpátalján, Ausztriában is. A belgiumi Neeipcüben az idén rendezték meg har­minckilenced: x alkalommal az Európai Zenei Fesztivált, amelyre a kontinens szinte minden országából érkeztek résztvevők. Monumentális rendezvény volt, egyszerre négy-öt helyen zajlott pár­huzamosan a zenekarok meghallgatása, zsűrizése. Ez azzal a hátránnyal járt, hogy nem tudtak minden produkcióval megismerked­ni. Végül is a zsűri egy első helyezést osztott ki nekik, ami a rangos mezőnyben nagy megtiszteltetés. Már tavaly szerettek vol­na kijutni erre a fesztiválra, de akkor elkéstek a neve­zéssel. Ebben az évben mar korábban elkezdték a szer­vezést. amikor is Sherbone angol város fiúiskolája ke­reste meg őket egy csere- ajánlattal. Végül is egy kon- I certturnét szerveztek, amely­nek keretében Angliában, Ausztriában, Németország­ban és Belgiumban összesen kilenc koncertet adtak. Min­denhol nagyon jó kritikákat Kaptak, sőt. újabb meghívá­sok is érkeztek. Főleg egy­házi darabokkal, Susato. Händel. Lully és Gabrielli A Miskolci Bizottság A Miskolci Akadémiai Bi- I zottság (MAB) Észak-Ma- | gyarország vállalatai es sa- | ját támogatásával, a régió- j bán folyó tudományos tevé­kenység hatékonyabbá tété- i lére kilenc témakörben (jog: [ társadalom; közgazdaság; me- i zőgazdaság: erdészet: vegyé- j szert; bányászat; kohászat; j biológia és orvostudomány) j hirdette meg 1991. évi pá­lyázatait. A részletes kiírás a MAB-székházban (Miskolc. Szabadság tér 3.) megtekint­hető, vagy a 40-633-as tele­fonon lehet tájékoztatást kérni. Pályázhatnak tudományos vagy gyakorlati munkakör­ben dolgozó egyéni kutatók. illetve kutató kollektívák. A pályázaton eddig nem publi­kált, máshol be nem nyúj­tott olyan tanulmányokkal lehet részt venni, amelyek a I feldolgozott témák eddigi irodalmához képest eredeti, új gondolatanyagot tartal­maznak. A pályázatot 4 péi - j dányban (oldalanként kb. 25 ] sorral), A4 alakban kell jel- i igésen benyújtani a Miskol­ci Akadémiai Bizottsághoz (Miskolc, Szabadság tér 3. 3535), Akadémiai | palvá/atai A pályázat elején szere­pelni kell a meghirdetett pá­lyázati címnek. Lezárt borí­tékban kell megadni a pá­lyázóik) nevét, lakáscímét és személyi számat. A pályamű terjedelme max. 1()0 oldal. A tanulmány hoc egyoldalas összefoglalót keli csatolni, és meg kell jelölni a gyakorla­ti felhasználhatóság szem­pontjából számbajöhető te­rületeket, intézményeket, üzemeket. A pályázati té­mákkal kapcsolatban felvi­lágosítást nyújt az adomá­nyozó intézmény és a MAB. A pályázatok benyújtásá­nak határideje: 1991. októ­ber 25. A megfelelő színvo­nalú pályaművet a MAB (bruttó) 10—20 ezer Ft-ig jutalmazza, a támogató ősz- szegektől fúg&ően. A pálya­művet az illetékes szakbi­zottság bírálja el, és javasol jutalmat a támogató intéz­mény bevonásával. A be­nyújtott pályázatok ered­ményhirdetésére 1991; de­cember 16—20. között kerül sor. Dr. Trrplán Zénó. az MTA levelező tagja. a MAB elnöke Színészdíjak A Miskolci Nemzed Színház i Igazgatósága és szakszerveze- ■ ti bizottsága az alábbi dijakat | alapította: i í 1. Az évad színésze a kő- j zönségszavazatok alapján. 2. Az évad színésze a tár- ; sulat titkos szavazatai alapján. A dijak odaítélésére a szín­házi évad végén kerül sor. Kedves Közönségünk! Várjuk szavazataikat az Önök által legjobbnak ítélt színészi alakításról, a legjobb­nak tartott színészről, az Önök kedvencéről! Sravazni lehet a mellékelt szavazócédulán, vagy levél­ben. Beküldési határidő: 1991. június 5. Cim: Miskolci Nemzeti Szín­ház szakszervezeti bizottsága, Miskolc, Pf.: 113. 3501. A*, „évad színésze" közön­ségdija a Szinyei Merse Pál Alkotóközösség által felaján­lott festmény — Mágt* Ágnes munkája mely megtekinthe­tő a színház jegyirodájának kirakatában. SZAVAZÓLAP AZ „ÉVAD SZÍNÉSZÉ” közönség díjár a színművészt javaslom I Név: ................................................................. Cim: .................................... ............................ műveivel készültek, de a vendéglátók kérésére előad­ták az Egy londoni New Yorkban című, öttételes szvi­té; is. A zenekar most lemezfel­vételre készül. A koncertek után mindig érdeklődtek, hogy van-e lemezük, vagy kazettájuk, szívesen vásárol­nának belőle. Június végén érkezik Miskolcra az angol csoport. Gond, hogy változik az összetétel, hiszen egyesek végeznek a főiskolán, és nem tudni, hol kapnak ál­lást. De szerencsére van utánpótlás, akik legalább olyan lelkesek, mint a mos­taniak. Végül Nemes Ferencné ar­ról beszélt, hogy milyen há­lásak a szponzoroknak, akik nélkül ez az út riem jöhe­tett volna letre. így a Bor­sodi Sörgyárnak, a Soros Alapítványnak, és az Ifjúsá­gi Nemzetközi Kapcsolatok, Cserék Irodájának. (horváth) A Mona Lka látlelete Mi von a Gioconda rejté­lyes mosolya mögött? Költők, filozófusok és művészettörténé­szek a 16. század óta adták a maguk magyarázatát. Mona Lisa mosolyának — nem szá­mítva a fantaszták véleményét - többé kevésbé elfogadottan négyféle okát tudták eddig. Az első szerint a terhes anya bölcs nyugalma sugár­zik róla. A második, azt ál­lítja, hogy skizofrén volt a modell. A harmadik lelep­lező szentit a kép férfit áb­rázol. A negyedik magát a festőt, Leonardo da Vincit véli felfedezni benne. És most itt az ötödik, gondo­san kiállított látlelet két honi orvosprofesszortól. A < tórák doktorok — Jean Jctcqv.es Comtek kézsebész os Henri Greppo izületspe- etaliste — Atain Roche szobrász közreműködésével, április végén sajtóértekezle­tet tartottak Párizsban, ahol is bejelentették, hogy meg­oldották a rejtélyt. Még­hozzá látványosan. Elkészí­tették ugyanis a képen lát­ható személy é’.etnagy.ságú márványportréját, azaz Fran- cesco Gherardini dél Gio~ eondo feleségét, vagyis a Gioconddéi. Az immár ki­tapintható alak gondos vizs­gálata után közölték: a hölgy kézfejét merevgörcs bénította. Erre utal a jobb kar támaszkodása a bal csuklóra. Az orvoeprofesz- szorok szerint a Mona Lisa valószínű veleszületett bé­nultságban szenvedett, s a rejtélyes mosoly óira is be­tegség: jobb oldali arcizom- sorvadás. A képet, úgy tudják, 4 ezer tallérért adta el a mester 1. Ferencnek. Ha igaz a mostani lelet, azzal kell teljessé tenni, hogy az i üzlet nyélbe ültetése óta — I 1.51G — nincs még p'*v izom- ’ ©orvadásos nő Párizsban. | aki ennyire vonzó tudott I volna maradni... A Tridea Természetvédel­mi Egyesület és Oktatóköz­pont Tiborszállásra várja a miskolci gyerekeket július 12. és 21. között. Az ottani vadaskert ad otthont tábo­ruknak, ahol madárbefogás­sal, botanizálással, rovarha­tározással, a mikroszkóp ke­zelésével foglalkozhatnak Máthé Éve, színházunk örökös tagja. Jászai-díjas, érdemes művész ebben az évben ünnepli színészi pá­lyafutásának ötvenedik év­fordulóját. Fejes Endre Vo­nó Ignácábót némiképp át- költött sorokkal köszöntöt­tem: „Adjon Isten minden jót, köszöntőm e szép na­pot. Máthé Éva 50 éves. le­gyen mindig egészséges, pén­ze legyen pénztárcában, ele- sége éléstárban, továbora is szeressük Öt. .. Anion ...” — Nagyon kedves, hogy ] ezekkel a sorokkal köszönt — fogad meghatódva ottho­nában. — Igen, a Vonó Ig- nácban özvegy Mák Lajos- né voltam, és én mondtam ezeket a szavakat Kulcsár Imrének, kedves kollégám­nak, aki a címszerepet ját­szotta.- Kedves művésznő, idéz­nék a Színházi Lexikonból: „Máthé Éva 1941-ben lé­pett először szir.pudru, kü­lönböző vidéki társulatoknál játszott: 1949-tői a Miskolci Nemzeti Szinhái tagja. Ope­rettek és prózai müvek fő­szerepeit, illetve karakterfi­guráit vitte színpadra siker­rel ..Oldalakat tenne ki felsorolni azt a több, mint 150 szerepet, amelyet az itt töltött 42 esztendő uiatt el­játszott. Primadonna, szub- rett, naiva, komika. drámai hősnő ... mindegyikpri: meg­tapsoltuk, a leggyengébb darabot is sikerre vitte. A jutalomjáték ma már fele­désbe merült színházi ha­gyomány, amelyet a direktor engedélyezett valamely nép­szerű művész jubileuma al­kalmával. Ilyenkor a színész rendszerint leghálósabb sze­repét választotta. On melyi­ket szeretné újból eljátsza­ni? — Számomra mindegyik szerep jutalomjáték. Talán mindig a legutolsó a leg­kedvesebb. Pillanatnyilag a Nem élhetek muzsikaszóé nélkülben a süket Mina.- Véleményem szerint Csi- ky Gergely vigjátékában, a Nagymama címszerepe volt az, amelyet a nagy elődök is szívesen eljátszottak. — Ha úgy érezte, és an­nak szánták, hát akkor az volt. Én nem szeretek ün­nepelni, nem szeetem ünne­peltetni magam. A pályán ez az ötven év olyan ha­mar eltelt, nem is gondolok a jubileumra. Ez egy hely­zet, egy állapot, amibe az ember belekerül. Nem aka­rom fiatalítani magam, de hála Istennek egészségem, vitalitásom, temperamentu­mom. felfogóképességem meg mindig a régi. Tudom, az évek múltak, de ha tükörbe nézek, még mindig jóval fiaialabbnak érzem magam, mint amilyen korú vagyok — mondja nevetve.- Igazgatók, főrendezők.- rendezők, színésze) jöttek és mentek, ön maradt. Miért? — Miért ne maradtam volna? A városnak mindig is nagyon jó színháza volt, jobbnál jobb szerepeket játszhattam, úgy érzem, a közönség szeret, az utcán, a piacon, a boltokban moso­lyogva köszöntenek. Hát kell majd, szakemberek közre­működésével. A sátortábor­ban kulturált körülmények között teljes ellátást bizto­sít az egyesület, melyet a Mátészalkai Városi Művelő­dési Központban (Mátészal­ka, Kölcsey u. 2. 4700) ta­lálhatnak meg az érdeklő­dők. ác A Hello Dolly főszerepében enné! több? Ügy kötődöm és tartozom a városhoz, ta­lán, mint az, avasi kilátó, vagy a Roráriusz cukrász­da.- Sikerekben gazdag pá­lyafutása alatt volt olyan évad, amikor a színház 15(1) bemutatójából kilencben ját­szott és nem jutott 6—8 hét a felkészülésre, a próbákra, mint manapság ... — Kz még mtnd semmi. Debrecenben töltött éveim alatt egy héten belül két bemutatót tartottunk, egy operettet és egy prózait. Emellett éjjelente magunk­nak kellett megvarrni szín­padi ruháinkat, mert a vi­déki színészeknek előírt kö­telező ruhatárral sajnos nem rendelkeztünk. De hát fiatalok voltunk, bírtuk a terhelést, örültünk, ha játsz­hattunk. Szerencsés ember­nek érzem magam, mert. na­gyon sok jó és tehetséges rendezővel hozott ősszé jó­sorsom, olyannal, aki meg­teremtette a próbák során azt a légkört, amelyben a színész szárnyakat kap. Ilyenkor egy -egy próbafo­lyamat olyan, mint a sze­relem: nem beszélni kell róla. hanem csinálni. Egy alkalommal próbáltunk, az egyik kedven kollégám segí­tő szándékkal állandóan közi>eszólt, ez nem így kel­lene, most nem úgy kel­lene ... A rendező meghal­lotta, és rendreuíasította ezen szavakkal: „Hagyd bé­kén, nem látod, hogy ez az ösztönös állat miiven jól csinálja?!’’ Ez is egy fajtá­ja az elismerésnek, leg­alábbis én annak vettem.- Volt olyan évad, ami­kor majd’ fél évig semmit nem játszott. Ezt az állapo­tot egy színész hoay vise­li el? — Ügy, hogy feltöltődik. Én akkori Dán kötöttem, varrtam, főztem, kertészked­tem, rengeteget olvastam. Szóval, soha nem unatkoz­tam. Nem tagadom, hiány­zott a színpad, de a mi pályánk mór ilyen: egyszer fent, egyszer lent.- Ennyi év után érez-e még lámpalázat? — Igen, főleg premiere­ken. Ez olyan éltető ereje a I színésznek, ami nélkülözhe­tetlen; ha egy akkumulátor nincs feltöltve, akkor is ak­kumulátornak hívják, csak éppen nem ad világosságot. Kell az izgalmi állapot, mert ha nincs, nem tudok a kö­zönségre hatni.- Patronálja a fiatalabb szinészgenerációt. Gondolom, van számukra egy-két jó szava. — Sok tehetséges fiatal színészünk van szerencsére. A legtöbbjük úgy jön ki a fő­iskoláról: — No, majd meg­mutatom én! — és ilyenkor huppan a legnagyobbat. A diploma nem minden, a te­hetség számit, hűség a szín­padhoz, a közönséghez, no meg a már-már feledésbe merülő színészetika. össze­kapcsolva egy társulaton belüli kommunikációs kész­séggel. Talán ezek nagy sza­vak, de én minden erőmmel igenis szolgáltam, szolgálni akarom a várost, a publiku­mot.- A beszélgetés végére egy emlékezetes sztorit kér­nék. — A Kőszívű ember fiai­ban Remigia nővért játszot­tam, a színpadon némán kellett várni Szili Jancsi be­jövetelére, de ő csak nem jött. Kínos volt, mert egyál­talán nem fordult vele elő, hogy lekésse a jelenetét. Márffy Vera, darabbeli part­nerem hozzám fordult: — No, akkor meséij! Mit me­séljek, hiszen nincs is szö­vegem, nekem végszavaz­nom kell...! De feltaláltam magarn; — Ha ad egy ku­picával, meselak... Szili Jancsi még mindig nem jött I be. — No, még egy kupicá- I val — mondtam, és még i eggyel... és én ittam, it­tam — persze üdítőt, mert az volt a pohárban. — A közönség szerintem, még so­ha nem látott ilyen része­ges apácát... Mesélné még a története­ket, humora is a régi, de be kell fejezni a beszélgetést. Mindannyiunk nevében tisz­ta szívvel kívánok neki na­gyon jó erőt, egészséget, hosszú, boldog éveket. Bíró István ! Természetvédelmi tábor Tiborszálláson

Next

/
Oldalképek
Tartalom