Déli Hírlap, 1991. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-18 / 114. szám

j|c Egy leendő apa ak* vállalja, hagy együtt lesz feleségével, a gyermekük v'ir ara jötté­nek perceiben Szülőszoba: kendő apáknak belépni szabad! Még diplomát is adnak j|c A relaxáció elsajátítása megkönnyíti a szülést. Uj otthonhoz — új kedvezmények Bátorítás, építkezőknek A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM I ARA: 5.80 1991. MÁJUS 18., SZOMBAT FÖHIÜIT A Diósgyőri Kórház szülé szeli és nőgyógyászati osztá­lyának orvosai szerint a ter­hes anyáit nagy részének ugyancsak hiányosak, illetve tévesek a szülés lefolyásával kapcsolatos ismeretei. A ter­hesek egy része tudja ugyan, i miként kellene aktívan köz­reműködnie, hogy önmagá­nak, s megszületendő gyer­mekének megkönnyítve a vajúdás idejét, de a szülési stresszhatás következtében erre mégsem képes a kívánt mértékben. Az osztály már évek óta, 1982-töl kezdve szervezett az Ady Endre Művelődési Ház­ban olyan tanfolyamokat, amelyek a kismamákat ké­szítették fel életük legna­gyobb eseményére. Most a korábbiaknál is szeretnének még többet, még alaposab­bat nyújtani, hogy az elő­ször szülők számára se le­gyen semmi idegen a szülő­szobán és az osztályon. A kórházban tartandó kurzu­sokra nem egyedül várják a leendő édesanyákat, hanem férjükkel, vagy élettársukkal együtt, hiszen az új formá­ban és új tartalommal bein­dított tanfolyam a Család- központú felkészítés a szü lésre címet viseli. A céljuk tehát, hogy a biza­lomra épülő közvetlen kapcso­lat alakuljon ki a leendő szü­lök, valamint az orvosok, a szü­lésznők, a védőnők és a gyógy­tornászok között. A május ls­én megkezdett taníctyamot fo­lyamatosan indítják, s a terhes­ség huszadik hetétől kezdve vár­ják rá a jelentkezőket. A ha­vonta egy-egy alkalommal tar­tandó programokon megismer­kednek a résztvevők azzal, hogy a terhesség különböző szaka­szaiban, milyen vizsgalatok tör­ténnek, s ezek miért fontosak. Tájékoztatást kapnak a szülési fájdalomcsillapítás itt alkalma- ; zott módszeiéiiol. s természete­sen a szülés egész lefolyásáról. Á szülészeti és nőgyógyásza;* osztályon tett látogatna aikaimá- r val bemutatják nekik a ko.-*z'- ' rü ultrahangos vizsgál ikészjl* - ; két, a magzaívizsgálaíhoz. szük­séges eszközökéi, a liardloto- kográfot. Minden "iméleti elő­adáshoz kapcsolódik egy egy ii- raían szép videop.ogram. Ezt követi a terhes tornaóra a kór­ház traumaioiogiai osztályának tornatermében. A gyógytornász I elsősorban a rel ixációra, az el- i lazulás különböző módozataira I tanítja meg a kismamákat, il- t letve hozzátartozójukat. Ezekről és a különböze izomerősíío gya­korlatokról, rajzokkal illusztrált prospektust is kapnak, hogy* otthon folyamatosan gyakorol­hassanak. Ha ezeket sikerül tö­kéletesen elsajátítani, megszün­tethető a szüléstől való félelem, s a ssülés folyamatában minden orvosi és szülésznői instrukció­nak eleget tud tenni a szülő nő, 1 amely kom t'l ikaci ómen lesse, könnyebbé és gyorsabbá is te­heti az újszülött világrajövetelét. S mindennek részese lehet a leendő apa. Az invitáló jelentkezési lapon ez áll: a tanfolyamot elvégző leendő apák diplomát kapnak, amely egyben belépő a papás szü­léshez. Az orvosok tapaszta­lata ugyanis az, hogy igen nagy érzelmi pluszt ad a vá­randós anyának, ha terhes­sége első percétől az utolsó­ig mindenben segítségére j van, együtt „szorít” velele- I endő gyermeke édesapja. (Kerényi László felvételei) A Diósgyőri Kórházban most először kérnek egy jel­képes összeget a tanfolyam­ra jelentkezőktől. A terhes nő 300, a férje, vagy élet­társa lüö forintot fizet. Hogy mire lesz ez elegendő? Vár­hatóan csupán arra, hogy önfenntartó legyen. A pénz­ből ugyanis az orvosok és a védőnők nem részesednek, de számos apróságnak tűnő dologi kiadásra költeni kell, amire a kórházi közös pénz­ből nem futja. Nem titkol­ják azonban, hogy a kórház szülészeti és nőgyógj'ászatí osztálya ezzel a programmal is készül a társadalombizto­sítás új rendszerének beve­zetésére, amely minden bi­zonnyal sokkal egészségcent- rikusabb lesz, a jövő nem­zedékét még jobban óvó, az orvos és páciense "között pe­dig a szabad választáson alapuló bizalomra épülő. (oláh) Most jó 1c*.ne téglát venni — mondom magamban, ami­kor bciílioU a Mályi Tégla­gyár parKolójába, hiszen egyetlen teherautó sincs a kapuban. Mint az utolsó nagy építkezési hullámban részt vevő emlékezetében ugyanis még élénken él a kén. hogy hajnalok hajnalán kelieít beállni a kocsisorba, s még akkor is örülhettünk, ha jutott aznapra a kemen­céből forrón kijött téglából. Most viszont alaposan ki­hűlhet a gyárudvaron, s a rrie-'ííevő készlet nem olyan örömteli gondja a vállalat­nak. mint annak idején a roppant igények kielégítése volt. Egymásra licitálnak az építőanyag-ipari vállalatok árengedményekkel, de átütő eredményt így sem tudnak elérni, hiszen nincs pénzük az embereknek, az építke­zéshez nemcsak tégla kell. Pedig építkezni kell — kel­lene —. hiszen a lakásgon­dok változatlanul nyomasz­tÓ3:k. A piaci pangás átvésze­lésére van-e megoldás? — kérdeztem Mátó Gyulát, az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vál­lalat kereskedelmi és ter­melési igazgatóhelyettesét. — Hogy kiegyensúlyozott, normális kereslet legyen a tégla — de minden egyéb építőanyag — iránt, arra a megoldást nem a gyárkapu­kon belül kell keresni. A legsürgősebb az lenne, ha a kormány kidolgozná, ho­gyan akarja segíteni a la­kásépítést. A kamatadó be­vezetésével, a 'lakásépítési kölcsönök visszafizetésével milllárdok folytak be, s eb­ből nagyon sok építőanya­got vásárolhattak volna az emberek. A pénz egy részét vissza kellene forgatni olyan formában, hogy az állam­polgárok merjenek egyálta­lán foglalkozni az. építkezés gondolatával — válaszolja az igazgatóhelyettes. — Ha születne is ezzel kapcsolatban mondjuk ha­marosan kormányzati el­képzelés. az idén már alig­ha hozna látványos keres­letnövekedést. Ez az év pe­dig igen sok vállalat éle­tében vízválasztó. — Valóban, nem várhat­tunk tétlenül felülről jövő segítségre. A vállalat talpon maradása érdekében keres­tünk, és találtunk is barter- üzletre lehetőséget Csehszlo­vákiában, s a Szovjetunió­nak a határhoz közelebb le­vő területén, A „Minden rosszban va/n valami jó” mondás szerint a kereske­delmi tevékenységünket úgy sikerült hatékonyabba ten­nünk, hogy ne csak jelszó maradjon: „Mindent a ve­vőért!” A vállalatnak mind a hat gyárában egy helyen, az ÉTCSV teljes termékská­láját megtalálhatják a vá­sárlók, tehát időt és pénzt takaríthatnak meg. De még a Dunántúlról is kiegészítet­tük választékunkat fagyálló, esztétikus burkolótéglával, illetve színes tetőcserepek­kel. Az idén alakult közös kft.-vel fuvarkedvezményt adunk azoknak, akik a HB- 30-as téglát vásárolják. Eb­ben az évben a rakodást is korszerűsítjük, s a téglák­ból olysn egységrakományt készítünk, amely felesleges­sé teszi a kézi munkát. ... . — Innen távolabb levő téglagyárak is rendre ajánlják magukat. Ezen a piacon, úgy tűnik, egy-egy vevőért is meg kell küz­deni. — így igaz. A mi marke­tingmunkánknak is színvo­nalasabbá kellett válni ah­hoz. hogv a termékeinkről minden lényeges információ időben jusson el a vásárlók­hoz. A fejlesztéseinkbe el­sőként a tervezőket avatjuk be. hiszen ők tudják igazán megkülönböztetni a termé­kek műszaki titlaidonsáeait.' S a véleményük kedvező: a ml gyártmányaink verseny­képesek. mind a használati értéküket, mind az árukat tekintve, s amikor csak le­hetséges. kedvezménvt adunk megrendelőinknek. Most pél­dául levélben tájékoztattuk a polgármestereket a leg­újabb akciónkról. Ha egy- egy területen építési telket osztanak, s téglavásárlási szándékkal ott 5—6 család összefog, igen jelentős ked­vezményt adunk az áraink­ból. A magunk mód ján és a lehetőségekhez képest így tudjuk segíteni az otthonte­remtőket. C. E. Bixtositésoktk) Hiába tiltakoztunk a kötelező felelősségbiztosítás beveze­tése ellen. Döntöttek az arra illetékesek, s ma már csak ab­ban bízhatunk, hogy ismét akad valaki, aki mindezt meg­óvja a nagy tekintélyű Alkotmánybíróságnál. Ám addig is 'ei kell viselnünk a biztosítási ügynökök délutáni rohamait. E sorok írójához csupán két nap alatt tizenegyen csengettek be, s ajánlották föl az egyébként is kötelező biztosítás azon­nali szakszerű megkötését. Egy biztos: a biztosítók minden erejüket latba vetették, hogy ezt a jövedelmezőnek ígérkező üzletágat megkaparint­sák, de még annyi fáradságot sem vettek, hogy egy-egy cég legalább a saját munkatársai között felossza a piacot. Ennek következményeként a miskolci utcákat, lakótelepeket szinte csapatostul járják, csengetnek, kopogtatnak. Őszintén szól­va, ki az, aki most lelkendezik a nem várt pluszkiadások hallatára? Ki az, aki alig várja, hogy a gáz- és villanyszám­lás után újabb pénzbeszedő zavarja meg a kora esti nyu­galmat? S ha a sorozatos csengetések egymást érik, könnyen megjegyezzük a zsinórban csengető urak és hölgyek bizto­sítótársaságának nevét. S szentül megfogadjuk; ha csak a kiszámíthatatlan sors rá nem kényszerít, messzire kerüljük valamennyi székházuk tájékát. Ez különösen így van ak­kor, ha masnap újra csengetnek, és visszahozzák az előző nap kiállított csekkel, készpénzt követelve. Ök ugyanis nem fogadhatják el a legrégibb hazai pénzintézet, az OTP taka­rékcsekkjét. Hogy miért, azt nem tudják megmagyarázni; a lényeg az, hogy a kötelező felelősségbiztosításra egyáltalán nem áhí­tozó autósokat addig bosszantják, amíg minden korábbi rek­lámjuk láttán el nem zárják a televíziót, rádiót... (szántó) Cherry-party Winter záróbsli a Hamar élteremiien ma este 8 órától Belépés — csak klubtagoknak — ingyenes!

Next

/
Oldalképek
Tartalom