Déli Hírlap, 1991. április (23. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-10 / 82. szám

A minoriták nemcsak kérnek, hanem adnak is Í Álfifs Latrán Béta képviselő úrnak afe A Leszih utcai óvodában olyan a kicsik környezete, mint az otthoni. (Szabán Gabriella felvétele) Fogékonyak minden újra Az óvodai nevelés lehetőségei A közoktatás részeként, kötelezően Április 4-én, amikor a xiéli Hírlap megjelentene Latrán Béla cikkét váro­sunk költségvetése kapcsán, a szerkesztői bevezetőben olvastam, hogy készséggel helyet adnak a minoriták válaszának is. A kihívásnak szívesen teszek eleget, de a képviselő úr feltételezésével ellentétben, mégis „szelíden és alázatosan”, ahogy egy szerzeteshez illik. Hadd jelentsem ki mind­járt elöljáróban, hogy a mi­norita rendnek nincsenek keményen védett anyagi ér­dekei. Ez ellentétben állna ferences szellemiségével. Egyszerűen a lelkiismeret ösztönöz bennünket arra, hogy ott folytassuk hivatá­sunkat, ahol a Rákosi-kor- mányzat több mint negyven esztendővel, ezelőtt szerzetes elődeinkkel abbahagyatta. Akkor az ifjúság nevelésé­ről kellett lemondania a minorita rendnek, vagyis a vallásos nevelésről, melyet abban az időben nagyon ár­Nagy Feró körül mindig pe­zseg oz élet. Most sincs ez másként, hisz' a március 15- én megszervezett demonstrá­ciójával — ami Budapesten volt - jócskán felkavarta a műfajjal foglalkozók kedélyál­lapotát. A múlt héten megtar­tott Vasas Művelődési Köz­pont-beli Beatrice, Metol Lady közös koncert után beszélget­tünk arról, hogy a két héttel ezelőtti „tüntetés” saját szer­vezésben jött létre, vagy esetleg hivatalos szervek is bekapcsolódtak? • — Tulajdonképpen ma­gánszervezésben jött létre, természetesen szponzorok segítségévei. Ingyenes elő­adás volt, így nem volt be­vétel, a költségeket részben saját pénzből — a Beatrice ötvenezerrel szállt be —, részben pedig a Centrum Áruházak, a Magyar Hang- lemezkiadók Szövetsége, a Zeneművészek Szakszerve­zete és Lagzi Lajcsi pénzé­ből fedeztük. Azt hiszem, igazán akkor lesz eredmény, ha sikerül összehozni a „ke- rekasztal-értekezletet”, és ezen elmondjuk gondjainkat, bajainkat. Sokan félreértet­ték az egész dolgot, azt hit­ték, hogy valamiféle protes- tálás lesz, holott mi azt akartuk bizonyítani, hogy tömegekhez szól ez a dolog, és kell, hogy súlyunk legyen az ügyek befolyásolásában. Rengeteg probléma van itt „a mélyben”, aki egy kicsit befutott, az már nem na­gyon foglalkozik ezekkel. • KEREKASZTALT SZERVEZNEK — Kik foglalnak helyet majd a kerékasztalnál? — A rádiót, a televíziót hívtuk meg — már elküld­tük a leveleket —, a Kultu­rális Minisztériumból is szeretnénk, ha ott lenne va­laki. A zenészek közül pe­dig olyanokat, akiknek már van súlyuk, Hobót, Bródyt, Koncz Zsuzsát és a Szerzői Jogvédő Hivatal képviselőit, mert ott is sok probléma van. Itt tulajdonképpen szakmai kérdésekről esik majd szó, ez már a mi dol­gunk. A közönség megtette a magáét, 50—60 ezer em­ber képviseltette magát az ügy érdekében. — Hány zenészt tud el­tartani ez az ország? — Sokat, mert legtöbben dolgoznak emellett. Az a jó, ha minél többen zenél­talmasnak minősítettek. Az államosítás, a szerzetesek deportálása előtt a miskolci minorita rendházban az atyák több évtized óta diák­otthont, vagy ahogy akkor nevezték, „internátust” tar­tottak fönn középiskolás fiúk számái'a. Most, hogy a jogrend helyreállt, megtehetnénk, hogy jogainkat hangoztatva követelődzőnk, hogy adják vissza, amit egykor igazság­talanul elvettek tőlünk, s térítsék meg a kárt, amit közösségünknek okoztak. Ehelyett csak bejelentjük, hogy a munkát folytatni szeretnénk a magyar társa­dalom javára. Visszaigé­nyeltük a kolostort, hogy ott újra középiskolás fiúknak adjunk otthont, s ezzel köz­hasznú tevékenységet vé­gezzünk. Mondhatnám azt is. hogy egy eleve ráfizetéses vállal­kozásba kezdünk, mert a diákotthon fenntartása mindig is az volt. Megem­líthetném azt is, hgy az ön­nek, mert ezáltal erősödik a felhajtóerő, működni kezd egyfajta evolúció. A gyengék lemorzsolódnak, a jók kivá­lasztódnak a többiek közül, és nekik kell teret adni a bemutatkozásra, hogy legyen értelme annak, amit csinál­nak. Ha nagy konkurencia van, az a jó... — Nem zavar az, hogy „a Nagy Feró” már üzletté vált, hiszen a neveddel el­adnak rádió-televízióműsort, vagy akár újságot is? — Nem. Tudomásul kell venni, hogy ez üzlet. A hip­pi« felfogásnak már vége, nagyon fontos a pénz. Üzlet kell, hogy legyen, mert más­hogy nem működik. A mai sztá.rzenészek jobban élnek a „nagy átlag”-nál, de hihe­tetlenül nagy költségekkel jár ez a műfaj. Egy koncert­jegynek ötszáz forintba ké­ne kerülni ahhoz, hogy lé­pést tudjunk tartani a nyu­gatiakkal. Ha pedig marad a mostani kétszáz, akkor legalább hatezer ember ké­ne, hogy bejöjjön egy-egy bulira. Ugyanaz a problé­ma nálunk is, mint - a ma­gyar gazdaságban; nincs fi­zetőképes kereslet. • INKÁBB MOHÁCS ELŐTT — A koncerten hallottuk, hogy hamarosan elkészül az új lemez anyaga... — A mostani előadáson már játszottunk is néhány új számot. Az lesz a címe, hogy Utálom az egész XX. századot. Most mondom el először nyilvánosság előtt, hogy egy új gitárossal is szeretnénk bővíteni a Beat- ricét, mert sok dolgot nem tudunk élőben igazán visz- szaadni. Valamivel bonyo­lultabb lett a zenénk, ehhez szükségünk van egy másik gitárosra is. A lemezen még a Laoi játssza föl a szóla­mokat. — A lemez címére vissza­térve, milyen korban éltél volna szívesebben Magyar- országon? — Minden kornak meg­volt a maga baja, de talán Mohács előtt úgy száz évvel szívesen éltem volna. Mo­hács után sok tragédia súj­tott minket magyarokat, és ez a mai napig tart, tulaj­donképpen erről is szól az egész lemez. Sajnos, elég depressziósra sikerült, de nem jöttek elő vidám dol­gok ... Hímer Bertalan kormányzat velünk csak jól jár, .mert bizonyos mérték­ben tehermentesíteni fogjuk. Azok a vidéki szülök, akii; gyermeküket nélunk helye­zik el. a várostól nem fog­nak szállást kérni fiaik számára. Ezért nem helyt­álló Latrán Béla cikkében a szembeállítás: óvodák vagy kolostor. A demográ­fiai hullámhegy most nem is az óvodás korú gyerme­keket sújtja' hanem éppen a középiskolásokat! A kolostor akkor is, ami­kor a minoriták birtokában lesz. hei'-et ad az épületben a diákétkeztetésnek. A Föl­des Ferenc Gimnázium ta­nulóinak százai járnak és járnak is majd ebédelni eb­be a rendházba. A kultu­rált étkezéshez jól karban­tartott épületre van szük­ség. Nem hinném, hogy mindez csupán egyházi vagy „állami” feladat len­ne. Tudja ezt az önkor­mányzat is. Nem „úri gesztusnak”, inkább becsületnek nevez­ném, hogy a városi önkor­mányzat most támogatást nyújt a kolostor renoválá- hoz. Ha egy szezonra köl­csönkaptam a barátom nagykabátját, s azt mielőtt visszaadnám, rendbehoza­tom és kitísztíttatom, ugye mindenki magától értetődő­nek fogja tartani, és senki sem fog ezért nagylelkűnek nyilvánítani. A városi ta­nács az utóbbi két évtized­ben alig fordított valamit a kolostor állagmegőrzésére, s így műszakilag nagyon le­romlott, lelakott állapotban kapjuk vissza, pedig műem­lékről van szó, nemzeti kincsről, amelyre nagyobb gondot kellett volna fordí­tani. Az előirányzott támogatás csak egy része, s hadd te­gyem hozzá, a kisebbik ré­sze annak az összegnek, amibe kerülni fog az épület teljes rendbehozatala. Most még semmi pénzünk sincs, szegények vagyunk, mint a templom egere, s tájékozó­dunk, hogy külföldről hon­nan tudnánk támogatást szerezni a hiányzó anya­giakhoz. Mindenesetre na­gyon fájlalnók, ha ezzel szembep itthon, most úgy mint évtizedekkel ezelőtt, a minorita rend tervei áldoza­tul esnének a politikának, jóllehet ezek a tervek egy­beesnek a közoktatás cél­jaival. Tóth Alajos minorita rendfőnök A múlt héten kétnapos országos tanácskozást tartot­tak Miskolcon Alternatív óvodapedagógiai elképzelé­sek Magyarországon címmel. A tapasztalatokról Fábián Károlynét, a Magyar Óvo­dapedagógiai Egyesület or­szágos elnökét kérdeztük.- Hogyan jött létre ez a konferencia? — Az elmúlt években na­gyon sok próbálkozás indult útjára azzal a százdékkal, hogy új módszereket hono­sítsanak meg az óvodai ne­velésben. Éreztük azt aa igényt, hogy ezeket a kísér, leteket szeretnék nagyobb körben megismerni. Ezért gondolt arra az egyesüle­tünk, hogy mivel még nem' volt ilyen országos tanács­kozás, meg kellene szervez­nünk. Kitűnő partnernek bizonyult a megyei Pedagó­giai Intézet, és annak igaz­gatója, Hanis Béláné, hiszen az első pillanattól kezdve támogatták a kezdeménye­zést, és végül közös szerve­zésben valósult meg a ren­dezvény.- Mekkora volt az érdek­lődés, és milyen témákról esett szó? — Rengetegen jöttek el, néhány előadáson még álltak is. Ügy tűnik szerencsésen ismertük fel az időpontot, most rendkívül nagy igény van ezeknek a módszerek­nek a megismerésére, és ed­dig hiányzott a szakmai ko­ordináció. Az előadókat úgy válogattuk ki, hogy minisz­tériumi engedéllyel már működő kísérleteket mutas­sanak be. Ezek az elképze­lések valóban alternatív le­hetőséget kínálnak. A prog­ram nagyon sokszínű volt. Szó esett a Freinet pedagó­giáról, és a vizuális nevelés­ről, — ami a tárgyi világ cselekvő birtokbavételét je­lenti. Egy előadás az integ­rált személyiségfejlesztéssel foglalkozott osztatlan óvo­dai csoportokban. A Műve­lődési és Közoktatási Mi­nisztérium főosztályvezetője, Spengler Györgyné elemezte, az óvoda helyét és szerepét a közoktatás rendszerében. A rendezvényen mutatkozott be egy borsodi kísérlet: a tevékenységközpontú óvodai nevelési elképzelés. Ezt a miskolci Leszih úti, és a ke­lemén óvodában próbálják ki.- Ez a sokféle új kísérlet azt jelenti, hogy oz eddigi nevelési módszer nem vált be? — Már a régi rendszer is magában hordozta a meg­újulás lehetőségét, hiszen keretjellegű struktúra volt. De mégis meg volt kötve bizonyos szempontból az óvónő keze. Most a pedagó­gusok lehetőséget kaptak, hogy valóban önállóan dol­gozhassanak.- Milyen új elemek jelen­tek meg ezekben az alter­natív elképzelésekben? — Szabadabb, a gyermeki önállóságot jobban figyelem­be vevő oktatásról van szó. A gyermek került a nevelés központi helyére, amit ko­rábban nem mondhattunk mindig el. A nyugat-euró­pai módszerek talán egy fok­kal még szabadabbak, de ezek honosításánál figyelem­be kell venni a" magyar ha­gyományokat, és a helyi le­hetőségeket. Felvetődött, hogy vajon melyik próbál­kozás válik elsődlegessé a jövőben. Nagyon remélem, hogy egyik sem fog a má­sik fölé nőni, hiszen min­denhol más körülmények vannak, és véleményem sze­rint mindig a felmerülő igények szerint kell majd választaniuk a pedagógusok­nak.- Akik nem vettek részt a tanácskozáson, azok hogyan ismerkedhetnek meg ezekkel a témákkal? — Ügy tervezzük, hogy az előadások teljes anyagát könyv formájában megjelen­tetjük, de készült videofel­vétel is.- Az egyházi oktatás is szerepelt a konferencián. — Igen, volt égy vendég- előadónk, Brigitte Stehlik, a bécsi egyházi óvodák főtit­kára, aki az ottani tapaszta­latokról számolt be. Magyar- országon van egyfajta féle­lem, mi lesz ha az egyház' bevonul az óvodába. Mi lát­tuk Bécsben azt a keresz­tény szellemű, de a modern élethez igazodó nevelést, aminek nálunk is szerepe lehet a jövőben. A magyar- országi adaptáláshoz az el­vi hozzájárulást megkaptuk.- Milyen volt a tanácsko­zás visszhangja? — Rendkívül jó. Nagy most a befogadókészség az óvónők részéről, szeretnék megismerni, milyen új lehe­tőségek állnak előttünk. Nagy igény mutatkozott a koráb­ban említett könyvre is. Kétévenként próbáljuk majd megszervezni ezt a tanács­kozást. Zárszóként megfogal­maztunk bizonyos szempon­tokat munkánk jövőbeni biztosításához. Nagyon fon­tosnak tartjuk, hogy az óvo­da a közoktatási rendszer szerves része legyen, ennek szellemében kötelező alapel­látásként kell definiálni. Ál­lami feladattá kell tenni a bér-, a szakmai és egyéb költségek fedezését. Ennek a törvényi kereteit meg kell teremteni. Lényeges, hogy az óvodai finanszírozás szektorsemleges és több- csatornás legyen. Tiltako­zunk az óvodák és bölcső­dék összevonása, az óvodák bezárása, a pedagógusok el­bocsátása és a magas cso­portlétszámok ellen. Minisz­tériumi állásfoglalást ké­rünk a területeken tapasz­talható törvénytelenségek megakadályozásáról. A köz­oktatási törvénytervezet ré­szeként kell az óvodák mű­ködését szabályozni.- Mi a minisztérium állás­pontja? — Ügy tűnik, érzik ai gondokat, és partnerek lesz­nek ezeknek a megoldásá-i bán. Ám sokszor ők is tehe-! tetlenek. Például november-' tői van az Országgyűlés előtt az az indítvány, amely kö­telező állami feladattá nyil­vánítaná az óvodák fenntar­tását. Az előzetes vitákban ennek jogosságát senki nem vonta kétségbe, de döntés még mindig nem született. A szándék azonban biztató. (horváth) SZERENCSETEK RT. ^ A SZERENCSE KOVÁCSA.. RENDKiVÜLI NYÉKEMÉNY .* ÉS A NAv:f ÉRDEKLŐDÉS MIATT EZEN A HÉTEN KIVÉTELESEN / VALAMENNYI MISKOLCI TOTÓZÓBAN CSÜTÖRTÖK DÉLIG LEHET HETI LOTTÓSZELVÉNYT VÁSÁROLNI! i-f SZERENCSÉ JÁTÉK RT MISKOl 5 SZ.-d.lU TERÜLETI IGAZGATÓSÁGA /ip 11(] ,e Új gitárossal bővül a Beatrice Nagy Feró üzlet lett

Next

/
Oldalképek
Tartalom