Déli Hírlap, 1991. április (23. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-09 / 81. szám
60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írták, irtuk Húsvéti vásár, barátsági est, LKM-törzsgárda REGGELI HÍRLAP, 1931. ÁPRILIS 1. A kereskedelmi életnek két legfontosabb szezonja a karácsony előtti és a húsvét előtti vásár. Az elmúlt évi karácsonyi vásár messze alul maradt a hozzá fűzött reményeknek, és most, az idei húsvéti vásár sehogy sem akar megindulni. Hiába készülnek fel a kereskedők, hiába alakították át a kirakatokat, hiába rakták ki a legszebb és legcsábítóbb árut. vevő ez ideig sehogy sem akart jelentkezni a látóhatáron. Még néhány nappal ezelőtt, a nap egyik-másik órájában végig lehetett menni a Széchenyi utcán anélkül, hogy az ember akár egyetlen üzletben is vevőt látott volna. Az inasgyerekek azzal szórakoztak, hogy bent a boltban vizesnyolcasokat rajzoltak, vagy az üzlet előtt, a járda elől takarították a havat. Senkinek a lakására nem kellett hazaszállítani a megrendelt holmit. Az utóbbi napokban valami kis mozgás már kezdett mutatkozni a kereskedelmi életben, ami azt bizonyítja, hogy a közönség körében megvolna a vásárlásra a hajlandóság, azonban ez a hajlandóság súlyos akadályokba ütközik. Nincs pénz, mondják a vevők, nincs pénz, sóhajtják utána hűséges visszhangképpen a kereskedők. Komoly, igazi húsvéti vásárról e pillanatban még szó sincs. Még azokban, a kimondottan húsvéti cikkekben is, amelyekről lemondani úgyszólván már-már lehetetlenség, szokatlanul nagy pangás mutatkozik. Erősen panaszkodnak a ruhakereskedők, mert ügy a női, mint a férfiruhák tavaszi szezonját a későre kinyúló tél valósággal tönkretette. De panaszkodnak a cukorkaárusok és cukrászdák is, ahol azelőtt negyedkilószámra rendelték meg a pralinékat és cukortojásokat, a csokoládétörmelékeket, és ahol azelőtt ilyen tájban már alig győzték felvenni a megrendeléseket a diós- és mákospatkók és tejeskalácsok elkészítésére. ÉSZAK-MAGYARORSZAG, 1851. ÁPRILIS *. A Miskolci Kavicstermelő Vállalat kultúrcsoportja a Kossuth Szálló Fehértermében műsoros estet rendezett, amelyen Miklós Kata és Pogány László budapesti vendégművészek is közreműködtek. A műsoros est első részében Vékony Sándor két vex'sét szavalta el Kígyósi Judit mély átérzéssel. A vállalat tánccsoportja magyar és szovjet népi táncokat adott elő. Hasonlóképpen nagy sikert aratott a román népitánc-kettős is. A vállalat énekkara, Ungvári Gyula vezényletével három mozgalmi dalt énekelt. Lénárt László zongorakísérettel füttyszámokat adott elő. Miklós Kata és Pogány László énekszámait nagy tetszésnyilvánítással fogadta a műsoros est közönsége. A vendégszereplők eltértek azonban az eredetileg ösz- szeállított műsortervtől, emiatt számaikból nem domborodott ki kellőképpen, hogy a vállalati kultúrcsoport az est megrendezésével a magyar—szovjet barátsági hónap eseményeibe akart bekapcsolódni. A kavicstermelő vállalat kultúrműsora nem szolgálta maradéktalanul az üzem kulturális nevelését; mert az előadásról éppen azok hiányoztak, akiknek részére az előadást rendezni kellett volna: a vállalat dolgozói. A vállalat kultúrnevelési felelősének az a feladata, hogy a jövőben elsősorban üzemük dolgozói részére adjanak kultúrműsort, amelynek keretében foglalkozzanak a vállalat belső életével; kulturális tevékenységükkel népszerűsítsék a vállalat legjobb dolgozóit, csasztuskákkal mutassanak rá a vállalatnál fennálló hiányosságokra, é§ építő bírálattal segítsék elő a vállalat munkájának további megjavítását. DÉLI HÍRLAP, 1972. ÁPRILIS 1. A közelmúltban érdekes szociológiai felmérés készült az LKM-ben. A megkérdezett fiatal műszaki dolgozók válaszaiból többek között az is kiderült, milyen szerepet játszott a város abban, hogy éppen itt, a Lenin Kohászati Müvekben helyezkedtek el. A kérdés már csak azért is indokolt, mert a gyári törzsgárda kialakításában és abban, hogy szívesen té- lepedjenek le nálunk a szakemberek, kulcsszerepet játszik a város, valamennyi szociális, egészségügyi, kereskedelmi szolgáltatásával. Mert senkinek sem mindegy, hogy mennyit kell várnia egy lakáskiutalásra, hogy a gyár. a vállalat dolgozója el tudja-e helyezni gyermekét az óvodában, hogy közel van-e lakhelyéhez az iskola, bölcsőde, és mennyi gyaloglással, utazgatással jár a napi bevásárlás. De egyáltalán nem közömbös ez a dolgozó vállalatának és a városnak sem. A közös érdek azt diktálja, hogy a tanács és a vállalatok váltsák tettekre ezt a felismerést. Miskolcon már szép hagyományai vannak ennek a közös érdekeken alapuló együttműködésnek; ipari üzemeink, különböző vállalataink évről évre tekintélyes anyagi hozzájárulással segítik a városfejlesztést, és jelentős összegekkel támogatják a nők, a több- gyermekes családok életkörülményeinek javítását. A tanács viszont a városfejlesztés terveinek kialakításakor messzemenően figyelembe veszi a vállalatok kéréseit, kívánságait. Kamaraszíuházi bemutató Szerelem, ó! A depresszió diadala Zborovszky Andrea, Mikola Róbert és Kuna Károly az előadás egyik jelenetében. Régen hallottunk akkora tapsot a Kamaraszínházban, mint most, a hétvégi premiert kővetően. Murray Schisgal kétrészes vigjátéka szórakoztat és elgondolkodtat, jó alkat- mat kínálva három fiatal színésznek az abszurd alakításhoz. Schisgal pontosan tudja, mire van szükség a sikerhez, elvégre ö írta az Aranyoskám forgatókönyvét is. A Szerelem, ó! témájában ugyan verete- sebb, mint Dustin Hoffman Oscar-díjas filmje, túl sok hely mégsem marad a komolykodásnak. A Szerelem, ó! ugyanis paródia, pontosabban stílusparódia. Az író a harmincas-ötvenes évek angol—amerikai irodalmának újító törekvéseit teszi céltáblává, különös tekintettel azok közhelyeire. A darab tehát szórakoztató, de nagyszerűsége nem pusztán ebben rejlik, hanem a három szereplő néhol képtelennek tűnő; másfelől megdöbbentően hiteles lélektani ábrázolásában. Schisgal paradoxonok egész sorát vonultatja fel, s paródia ide, vagy oda, a darab üzenete nagyon is szomorú. Egyébként a Szerelem, ól cselekménye nem kínál különösebb izgalmakat (bár nem is érdektelen), a feszültséget a jellemek találkozása és kölcsönhatásaik keltik. Messze a várostól piszkos, elhagyott hídfő áll (Bozóky Marianne díszlete), keresve sem találhatnánk megfelelőbb helyszínt három sorsüldözöttnek a világtól való eltávolodásra. Egy nő, két „Az elfelejtett hazai infor- mel festészet egyik úttörője vár az újrafelfedezés izgalmas, ugyanakkor szomorú aktusára" — így kezdődik a Hortobágyi Endre kiállítási katalógusához írott előszó. Hortobágyi Endre a 60-as évek elején indult a „nagy generációval”, melynek léférfi — három mostohán kezelt ember, akik önvizsgálat és újraértékelés reményében keresik fel a hidat. Elsőnek Harry lép a színre, gyűrt ballonban, térdig nyújtott pulóverben, szánalmas, riadt vesztesként. Harry abban a hiszemben él, hogy a világ elnyomja. Valódi kapcsolatok hiányában csaknem minden önállóságát elvesztette. Átérzésre nem, vagy csak alig képes, nem csoda, hogy minduntalan megtagadja az együttműködést. Épp a vízbe készül vetni magát, amikor belép Miit, a régi diáktárs jópofán, reménykeltőén, frázisokat pufogtatva. Persze, Miit korántsem az a sikerember, akinek vallja magát, és ő is kellőképpen neurotikus, de azért egyenrangúnak érzi magát az emberekkel. Milt- ben maradt még annyi érvényesülési törekvés, hogy megálljon a saját lábán. A két férfi, meg számtalan kétség közt ott találjuk Ellent, ezt a lexikális tudással körülbástyázott, ám valójában esendő nőt. Míg a férfiak a külvilágfa tett hatásukkal vannak elfoglalva, addig Ellen az egyetlen, aki mások érdekeivel is törődik, összes szorongása és minden látszatcsüggedtség ellenére őrzi a magába vetett hitet, ezért képes elválni Miitől, s hozzámenni Harryhez. Nem szokványos módon élik át a szerelmi háromszög banális kapcsolatait. Annyi szálon visszafogott a szabadságuk, hogy még csak boldog napokról sem beszélhetünk. (Furcsamód egyedül Harry akarata szabad, mivel tezését — különös módon — éppen az ide sorolt művészek kérdőjelezik meg manapság. (Talán csak annyiról van szó, hogy a skatulyák ellen többnyire azok tiltakoznak, akiket éppen belekényszerít a hozzáértők, vagy a laikusok véleménye.) Egy biztos, abban az időszakban jelentős művek és nincs célja, ami determinálná.) Találkozásaik nem a vígjátékok olcsó félreértéssémáit másolva komikusak. Itt akaratgyenge emberek képesek befolyásolni egymás sorsát, s a véletlenszerűség látszata hálás eszköze a paródiának. ■ ■ Ügy tűnik, Szűcs János, a kiváló rendező 'ezúttal a színészek szabadságát tartotta fontosnak. Ahogy nem a bonyolult cselekmény tartja meg a feszültséget, úgy látművészek születtek (utóbbiak természetesen alkotói mivoltukban jöttek a világra a hatalom átmeneti engedékenysége, vagy figyelmetlensége folytán). A Nemzeti Galériában most látható a „60-as évek” című kiállítás, melyre jól rímel a miskolci MissionArt Galéria és a megyei könyvtár által közösen rendezett Hortobágyitárlat. Hortobágyi Endrével kapcsolatban jogosan emlegeti a katalógus bevezetője „az újrafelfedezés izgalmas, ugyanakkor szomorú aktusát”; tekintve, hogy a művész az említett fontos, és mára legendás évtizedet követő időszakban „hallgatott”. A mostani miskolci kiállítás a művész legutóbbi alkotásait mutatja be, melyek az elmúlt néhány évben készültek. Hortobágyi Endre világáról így ír Hegyi Lóránd: „Számára a természeti látvány mindig az alapmodell szerepét őrzi meg. A képstruktúra kihangsúlyozza, felerősíti, modellként — azaz letisztítva — mutatja fel a természeti látványban benne rejlő harmóniajelenségeket. Hortobágyi hisz a harmónia lehetőségében, hisz az organikus teljesség víziójában. Ez teszi művészi attitűdjét romantikussá, szinte anakronisztikusán fenn- költté és magányossá. Mert ezt a természettel folytatott párbeszédet, melyben abszolút értékként áll a harmónia, csak egyedül lehet lefolytatni.” A kiállítás a megyei könyvtár földszinti előterében tekinthető' meg április 26-ig, a könyvtár nyitvatartási ideje alatt. (Jármay jelvétele) ványos rendezői megoldásokat sem láthatunk. Itt tényleg a színészeken múlik minden. Zborovszky Andrea nagyon óvatosan bánik a védekezés felvett szerepeivel, legyen bár emancipált könyvmoly, párókás grupie, vagy akár család és gyerekek után áhítozó asszony. Hihetetlenül kevés különbséggel,1 mégis gyökeresen mást nyújtva játssza el az ellentétes karaktereket, s közben végig ugyanazt a sérült nőt sejtjük öntudatos maszkjai mögött. Mikola Róbert szerepe is követeli a kettősséget: az önmagát másokon átgázolva érvényesítő sikerembert, és annak — vele cinkos —• karikatúráját. Mikola tőle eddig sosem látott finom gúnnyal szembesíti a két jellemet. Még a feltámadó ielkidsmeret is csak játékosan kényszeríti önigazolásra Miltet botcsinálta taktikái miatt. A darabban leginkább Harry hordoz parodisztikus vonásokat, a szerep eleve magában rejti a túljátszás veszélyét. Szerencsére Kuna Károly egyszer sem esik ilyen hibába. Azonnal felismerhetjük a csak rá jellemző fogásokat, senki mással össze nem téveszthető hanghordozását, mimikáját. Az ő Harryje szüntelenül védi önmagát, de közben másoktól is várja ezt a védelmet, amihez bizonyos kitárulkozásra van szükség. Kuna egyedül is képes a paradox helyzet feszültségével betölteni a színpadot, ami egy mélabús, reményét vesztett figurától ritka dolog. Szükség is van kivételes tehetségére, hiszen Harry az igazi főszereplő, még akkor is, ha akarata ellenére változtatja meg a többiek életét, s mert ő a felelős azért, hogy végül a depresz- szió győzedelmeskedik. Kocsis Attila Babonásból Április 12-én, pénteken a Babonások bálját rendezik meg a Vasas Művelődési Központban. Az este hét órától másnap hajnali négy óráig tartó rendezvény sok érdekességet kínál. Fellép Túri Lajos, aki egy különleges műsorral jön, Rajnai László egy hölgyvendéget is hoz, valamint láthatják a résztvevők Evelynt és a kis- boszorkányokat is. Lesz tombola, tánc, étel, ital és mindenféle érdekesség. Minden babonást szeretettel várnak. % Hortobágyi Endre kiállítása a hónap végéig látható. (Szabán Gabriella felvétele) Az újrafelfedezés szomorú aktusa Hortobágyi Endre kiállítása
