Déli Hírlap, 1991. április (23. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-06 / 79. szám
PACIFIC EXPEDITION 4. Hány kiló a kapitány? Megmarad as Avas láncegyüttes? Szponzorok kerestetnek Három éve Egyiptom, tavaly Belgium ^ Kiemelt feladatnak tekin tik az Avas további működtetését (Tarczay Béla felvétele) Efóző lapszámainkban beszámoltunk a magyar Pacific Expodition útjáról, melynek során kit rövidhullámú rádióamatőr - Biolek Elemér és dr. Dankó Miklós — három hónapot töltött a távoli Csendes- óceán szigetvilágában. Az expedíció fő célja: minél több rádiókapcsolatot létrehozni a világ minden táján élő rádióamatőrökkel. Nem kevés fáradtság árán «2 ezer összeköttetést sikerűit „megcsinálniuk”, mel. iesleg pedig az egzotikus környezethez illő egzotikus kalandokat éltek át. De ezekről már meséljen Bielek Slemér. • VÁMOS-NOSZTALGIA — Mint minden vállalkozásban, itt sem lehetett előre látni a nehézségeket. Pontosabban, megpróbáltunk mi felkészülni minden várható akadályra, de aztán a helyszínen derült ki, hogy „semmi sem úgy van”, mint ahogy az előzetes információk alapján tudtuk. — Például? — Például számítottunk rá, hogy a vámosokkal, hivatalnokokkal sok mérget meg fogunk enni, mivel Közép-Kelet-Európában éltünk és élünk, úgy gondoltuk, e téren már nem érhet meglepetés. — Xxek szerint mégiscsak akadt meglepetés... — Bőven! Elég ha any- nyit mondok, visszasírtuk a magyar vámosokat és hivatalnokokat: az ő kedvességüket, udvariasságukat, előzékenységüket... Aztán amiről már esett szó: néhány ottani rádióamatőr beígért segítsége a helyszínen aztán rosszindulattá és féltékenységgé változott, volt, aki úgy zavarta az adásainkat, mint annak idején a Szabad Európa Rádiót... # LÉGITÁRSASÁG REPÜLŐGÉP NÉLKÜL — A rádiózás mellett akadtak egyéb .,műszaki jellegű” kalandok? — Belekóstolhattunk az Infrastruktúra helyi specialitásaiba. Niue szigetén például kétféle telefonhálózat létezik: egy szuperkorszerű digitális rendszer az üzletemberek és a közigazgatás számára, valamint egy Gra- ham Bell-korabe!i kézikap- osolású és kézicsengetésű rendszer. Minden állomás iker, méghozzá 12-es iker! Az egész csak úgy működhet, hogy minden családnak megvan a saját morze-jele, amit a központos „lecsönget”: ebből lehet tudni, fel kell-e venni egyáltalán a telefont, ha cseng... — A helyi légitársaság, a Niue Airlines ugyancsak mély nyomokat hagyott a Paeific Expedition kél tagjában ... — El lehet képzeiT mit éreztünk, mikor a helyszínen derült ki, hogy a repülőjárat, melyre hónapokkal előre helvet foglaltunk, időközben megszűnt. Ráadásul még le is toltak bennünket miért nem érdeklődtünk rendszeresen, mondjuk hetente, meg van-e még az a járat? — Más repülőjárat nem felelt meg az expedíciónak? — A Niue Airlines-nak esak egy gépe van, pontosabban egy sem. Alkalmanként bérelnek gépet, azon12-es ikrek bán megkerülhetetlenek, mert csakis ők szállhatnak le Niue szigetén. • ÉDES TEHER — Van azonban más különlegessége is a Niue Air- linesnak... — Van! A világ összes légitársaságánál a rakodótérben elhelyezett csomagokon felül némi kézipoggyászt is vihet az utas, ha túllépi a súlykorlátozást, legfeljebb pótdíjat fizet. — Nem így Niue szigetén ... — Nem bizony! A felszállás előtt közölték, hogy az összes csomagnak bele kell férnie a súlylimitbe, pótdíjfizetésre nincs mód! Ott álltunk a felszerelésünkkel, s el kellett döntenünk, a rádiót dobjuk el, vagy a ruháinkat. — Végül is sikerült mindent felvinni a repülőre. Nyilván a nyelvtudás segített? •— Igen. Miklós barátom ugyanis nem beszél angolul, így aztán magyarul győzBársonyos, puha hang, merengő tekintet, pletykáktól mentes sikerek. Soltész Rezső gondosan őrzi szívtipró szerepkörét, s közben távol tartja magát mindenféle botránytól. — Cj, itt * >* bemutatott műsorod címe: A szerelem útjain. Te magad mikor léptél erre a* útra? — Elég későn, tizennyolc évesen lettem először szerelmes. Bár koedukált osztályba jártam, mégis későn érő tspus voltam. — A fítlisaid miatt? — Nem, egész egyszerűen más környezetben nőttem fel, mint a mai gyerekek. Tizenöt évesen még csat volt a hajamban, és rövidnadrágban jártam iskolába. — Ahol már zenéltél... — Zongorázni tanultam, majd amatőr zenekarokban gitároztam. Rögtön második nekifutásra, a Rangerssel sikert értünk el, amit a Corvina elődjének is tekinthetünk. — Egy befutott zenésznek igazán könnyű ismerkedni... — Ezt az előnyt én is éreztem, de soha nem használtam ki. Tényleg nem voltam csajozós srác. — Novai Gábor szerint * Corvinában te voltál a megtestesült űriembe!. Neian ro- zsaesokrot nyújtottál a szobád előtt várakozöknak? — A vélemény erősen sarkított. Való igaz, van bennem egyfajta tisztelet a női nem iránt, s ez az évek múlásával sem csökken. — A Corvina feloszlása után eltűntél. Es a lányok? — Nézd, itt ül Henriett, az első számú rajongóm, ő már a feloszlás után. pont az általad említett sikertelen időszakban azt írta nekem, hogy ne adjam fel, folytassam, sokan várnak ram. — Es jött a Szóljon hangosan az ének, ezzel együtt pedig a középkorú rajongók széles tábora ... — Tévedsz, az első pillanattól kifejezetten tinédzser rajongók özönlöttek. Szó szerint elárasztottak, katasztrofális volt. Szerencsés alkat vagyok, hogy még őket is meg tudtam nyerni, de amikor kiderült, hogy a lányom idősebb náluk, sokan csalódtak. Bosszúból átfújták az autómat feketére. / . ködte az egyik alkalmazottat, aki végül — ki tudj? miért — adott egy öntapadós címkét, amilyet a már lemért, és engedélyezett csomagokra ragasztanak. — Kiderült végül, hogy mi a szigorúság oka? — Ki! Meg is izzadtunk rendesen amikor láttuk, hogy mindent pontosan lemérnek, csomagot utasokat, sőt a pilótát is. Az egész procedúra azért volt, mert a kifutópálya sokkal rövi- debb a kelleténél. Az utasok. a személyzet és a csomagok súlyát levonják a gép felszállósúlyából, és csak annyi üzemanyagot tudnak felvenni, hogy a gép éppen a levegőbe emelkedjen, mikor elfogy alóla a beton, és jön a tenger. Illegális csomagjaink az üléseink alatt lapultak, mi pedig aggódva lestük a felszálló gép ablakából: elég hosszú-e a pálya? — Elég hosszú volt? — Igen. Különben aligha beszélgetnénk most itt.., (Vége) — Erre Te? — Mit. tehettem volna, felhívtam a biztosítót. Igazából nem is haragudtam. — Ha már szóba kerültek a lányaid, milyen a családi életed? Az önmenedzselésbe belefáradt művész kény ura Ima? — Nem, nem vagyok fáradt. Hogy milyen a családom? A lányaim már felnőttek, saját életüket élik. Régebben volt igazán szoros a kapcsolatunk, ők kritizáltak a legtöbbet. — Mi nem tetszett? A zenéd? — Zenei kérdésekben egyetértenek velem. Mindig is slágereket akartam énekelni, de korszerű hangzással, hogy a felnövekvő új generáció is élvezhesse. A dalokat megtöltöm egyfajta belső tartalommal, ami lelki és emberi. — Szóval, mit kritizáltak a lányaid? — Teljesen hétköznapi dolgokat. Például, hogy merek én Casucciban kimenni az utcára, mikor már az 501-es farmer a divat. — Tényleg, a külsőd. Természetesen alakult így? — Kezdetben sima volt a hajam, de egy fodrász barátom még a nagy sikert megelőzően meggyőzött a mostani fazon előnyeiről. Ezt hordom még egy ideig, de négy—öt év múlva megint váltok. Már tudom is, hogy milyen lesz. — Kiszökíted? Tegnapi számunkban beszélgetést közöltünk Braun Miklóssal, az Avas Táncegyüttes művészeti vezetőjével. Az elhangzottakra a Rónai Sándor Művelődési Központ vezetője, Utry Attila igazgató és Nébliné Ba- bik Katalin, a művészeti, ifjúsági és művelődési feladatokkal foglalkozó főelőadója természetesen reagálni kívánt. — Az elején szeretnénk megemlíteni azt a fontos tényt, hogy az Avas Tánc- együttes fenntartója a Szak- szervezetek Rónai Sándor Művelődési Központja. Mi biztosítjuk a próbatermet, az öltözőket, ruhákat, cipőket, kellékeket és más dolgokat. Három főállású, és négy megbízásos szakember dolgozik a táncműhelyben. A társadalmi szervezetek gazdálkodási rendje szerint működünk. Ez azt jeleníti, hogy a költségvetésünk negyven százaléka állami támogatás, míg a fennmaradó hatvan százalékot saját bevételeinkből és vállalkozásainkból kell előteremtenünk. Tehát a mi anyagias szemléletünk abból áll, hogy a fenntartási költségeket, a bérfejlesztés, a jutalmazás anyagi alapját ki kell — Na nem, én egyáltalán nem festem a hajam. Szerencsére nincs szükségem rá. — A Szécsi Fiiról Írott könyvben az áll. hogy az ö halála óta Te vagy az egyetlen igazán eharme-os előadó. — Nagyon megtisztelő. Szécsinek hatalmas nimbusza lett rendezetlen élete és lelke miatt. Az én életem rendezett. — Hűséges vagy? — Nem akarok hazudni, lelkiekben párszor már-már megégettem magam. De nincs az a két szép szem, ami többet érne az együtt töltött éveknél. — Kaptál már házassági ajánlatot? — Nem. így, kimondottan házassági ajánlatot még nem. — Mit üzensz a szerelmes rajongóknak? — Szeressék azt, aki mellettük van. Nézd, én tisztában vagyok azzal, hogy az engem körülvevő rajongás nem nekem szól, hanem egy képnek, amit a rajongók keresnek, ami után vágynak. A rajongás egy valakinek szól, akit ebben a helyzetben én testesítek meg. Henriett, az „első számú rajongó” helyeslőén bólogat, miközben az énekes már a másik lány, Annamária szemeit fürkészi... Az ilyesmi, persze, mit sem változtat a koncert sikerén, és nekünk csak ez a fontos. Kocsis Attila gazdálkodnunk. Ez természetesen azt jelenti, hogy törekednünk kell a nagyobb bevételre, és ésszerű keretek között a költségeinkből is le kell faragnunk.- Mennyi pénzből gazdálkodik az Avas Táncegyüttes? — Itt vannak a pontos adatok. 1988-ban 784 ezer forint kiadás mellett a bevételük 204 ezer forint volt. 1989-ben a költségeik egymillió-kéiiszázhatvankét- ezer forintot tesznek ki, a befolyt összeg 381 ezer forint volt. Tavaly ez az arány 1 fiOO 000 Ft terembérlet, rezsi nélkül, illetve négyszázhatvanezer forint. Évente öt-hat fellépésük van, és szó sincs arról, hogy nem támogatnánk megfelelően az együttest, hiszen a '89-es lengyelországi és a tavalyi belgiumi útjukat is biztosítottuk. Intézményünk munkáját a korszerű közművelődéül szolgáltatások figyelembevételével szeretnénk megújítani. Az új struktúra kialakítása érdekében „átvilágításnak vetettük alá” működésünket. Ez a kollégák többségének egyetértésével történt, és olyan szakembert kértünk fel, akinek értékítéletében megbízunk. Ö javasolta, hogy mivel a , munkatársak bevételéből is visz el pénzt a táncegyüttes. így nekik kelt támogatásukról biztosítani az Avas további munkáját. Ebben nem érzünk semmiféle hangulatkeltést.- Hogyan történik ar éves költségvetés elfogadása? — Az 1990. évi beszámolót és az idei tervezetet december 10-re kértük Braun Miklóstól, akitől ezt február 7-én kaptuk meg. Ez a költségtervezet amellett, hogy nem tartalmazott munkatervet, nagyon bizonytalan lábakon állt. A bevételek egyetlen biztos pontja a tagdíjak mintegy hétszázezer forintos összege volt, a többi tétel fiktívnek nevezhető. A kiadások pedig irreálisan magasak voltak. Hogy pontos számot is említsünk: 3 millió 736 ezer forintos kiadás mellett 1 millió 470 ezer bevétellel számolt. Csak egyetlen példát ragadjunk ki: a városi televíziótól százezer forint. De miért? Mi erre a biztosítók? Természetesen ezek után nem tudtuk elfogadni a költségvetést hiszen az Avas további működéséről csak konkrét bevételek és kiadások Ismerete mellett tudunk állást foglalni. Egyébként a külső támogatásokat csak ugyanazon a költséghelyen lehet felhasználni, így az ő bevételeiket nem „nyeljük le”.- Mi a helyset a szponzorokkal? — Az elmúlt időkben ts mindent megtettünk azért, hogy támogatókat találjunk. Az Avasnak és a szintén nálunk működő Kardos Forrás kamarakórusnak és az Alapkő keresztény modern zene- és énekegyüttesnek így szereztünk kétszázezer forintot. Csak az idén eddig három levelet írtunk ilyen ügyben. A városi ön- kormányzattól most kértünk konkrét támogatást. Megpályázzuk a megyei közgyűlés Mecénás Alapjának támogatását is. Ezeknek a pénzeknek az elnyerése s mi érdekünk is. hiszen a tavalyihoz képest hétszázezer forinttal kevesebb támogatást kapunk az idén.- Úgy tűnik, önök nem támogatják az együttes francia útját. — Erről 6zó sincs. Három éve Egyiptomban iárt az Avas. és ez az út hatszázezer forintos veszteséget okozott a háznak. Ezért vagyunk óvatosabbak a külföldi turnékkal kapcsolatban. Azt javasoltuk, hogy írjunk egy levelet a francia szervezőknek, amelyben jeleznénk, hogy ebben a pil» lanatban nincs anyagi garancia az út fedezésére, de amint találunk támogatókat, a csapat kiutazhat. Egyébként meg kell említeni, hogy egyénileg nem tudnak részt venni a fesztiválon. A ruhákat, kellékeket szállítani. biztosítani kell. hiszen nagy értékekről van szó. Csak a Rónainak van csekkszámlája, így a támogatók pénzét csak rajtunk keresztül tudják felhasználni. Braun úr, bár ez a munkaszerződésében benne van. az elmúlt évben és még az idén sem készített elő szponzori szerződést, ne- dig ő is tisztában van azzal. hogy szorít az idő. — Még egy megjegyzésre kell mindenképpen reagálnunk. Szó sincs szakmai viJ fákról. Munkajogi konflik^ tusokról beszélhetünk, hí-* szén kénytelenek voltunk többször figyelmeztetni Braun urat. Ügy érezzük, hogy amit elmondott, az egy szenvedélyes ember vádaskodása konkrétumok nélkül. Pedig ő még sok eredményt nem tudott felmutatni. 1989, február 1-től dolgozik nálunk. dP azóta az együttes nem volt minősítve. A hozzáállása sem mindig megfelelő. hiszen most áprilisig sem nyújtott be semmiféle tervet az októberben esedékes negyvenedik évforduló megünneplésére sőt a költségtervezetben sem számolt ezzel.- Hogyan látják önök a* Avas Táncegyüttes jövőjét? — Mikor a táncosok ezt megkérdeztélc tőlünk, azt válaszoltuk, hogy a megszüntetés nincs szándékunkban. Kiemelt feladatnak tartjuk ennek a patinás együttesnek a működtetését, de ezt a jövőben mindenképpen szervezettebb, jobban megtervezett keretek között tudjuk elképzelni. Mindenkinek ez az érdeke. Horváth Szabolcs Kiss József A szerelem útjain Soltész Rezső és a lányok
