Déli Hírlap, 1991. április (23. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-05 / 78. szám

PACIFIC EXPED1TI0N 3. Eléri sport, buktatókkal ,.Ha a világon mindenki ilyen volna” Megmarad az Avas Táncegyüttes? A pénz diktálja a tempót Negyven évet folytatnának Az elmúlt négy évtizedben sok szép műsor készült (Tarczay Béla jelvétele) Akik lapunk előző két szá­mában figyelemmel kísérték a Pacific Expedition útját, azoir már tudják, a név két lelkes magyar, rövidhullámú amatőr vállalkozását jelenti. Bitiek Elemér miskolci, dr. Bankó Miklós kiskőrösi rá­dióamatőr, ám hívójeleik nemrégiben — három hó­napon át — igencsak mesz- sziről, az Új-Zélandtól dél­keletre fekvő szigetvilágból hangzottak fel. # VONZERŐ: A NEHÉZSÉG A rövidhullámú rádióama­tőr-sport lényege — kissé leegyszerűsítve —, hogy mi­nél több rádióssal létesítse­nek kapcsolatot. Az sem mindegy azonban, hogy hon­nan hová jutnak el a hívó­jelek és válaszok. Ebben a sávban a rádióhullámok ké­pesek körbeutazni bolygón­kat, így aztán nem a távol­ság az igazi trófea, hanem a hely megközelíthetősége: a lakatlan, vadregényes vidé­kek, vagy éppen „rádiózás- ellenes'’ politikai berendez­kedésű országok szerepel­nek kiemelt helyen a rádió­sok kívánságlistáján. A Pacific Expedition ezért nézte ki a távoli Csendes­óceánon található szigeteket — Chatham-ot, Niue-t, Cook-ot — és ezért szállí­totta oda, nem kis megpró­Ma este: premier a kamaraszínházban Szerelem, 6! F.gy szerelmi háromszög vidám pillanatai elevened­nek meg ma este a Kama­raszínházban. Murray Schis- gal víg játéka kerül színre Szűes János rendezésében. A három szereplőnek nem lesz könnyű dolga, hiszen előttük már olyan triók vit­ték sikerre a művet, mint Jack Lemmon—Peter Fáik— Elaine May, vagy a Ruttkai Éva—Bárdy György—Darvas Iván hármas. A miskolci előadás szereplői: Zbo- rovszky Andrea. Kuna Ká­roly és Mikola Róbert. Írók, költők kerestetnek Fiatal, pályakezdő költők, írók jelentkezését várja a most megalakuló Űj Bekez- dés Irodalmi Alkotócsoport. Akik tehetséget éreznek ma­gukban, önéletrajz kíséreté­ben a következő címen je­lentkezhetnek alkotásaikkal, április 31-ig: Vass Tibor, Miskolc, Rácz Ádám utca 19., IV, 3. 3532. Nyelvtanulás, relaxáiva A budapesti Relaxa Kft. 8-án (hétfőn) megnyitja nyelvstúdióját Miskolcon, a Vasas Művelődési és Okta­tási Központban. Módszerü­ket úgy hirdetik, hogy bif- lázás nélkül, pihenés, re- laxálás közben tanulhatnak idegen nyelvet azok. akik e célból hozzájuk fordulnak. Hétfőn, kedden és szerdán várják az érdeklődőket ügy­félszolgálatukkal. bemutató­jukkal. A nyelvstúdió dél­után 3 és este 6 között lesz nyitva. báltatások árán a rádiós fel­szereléseket. A három szi­get rádiós szempontból is vonzó, ugyanakkor Bielek Elemérnek volt az expedí­cióval eg'’ másik célja is: könyvet írni és videoanya- got készíteni erről a „nálunk alig ismert távoli világról. • NEM A KANNIBÁLOK, HANEM A HIVATALNOKOK Ami a megpróbáltatáso­kat illeti, nem a kannibá­lok, vagy a hurrikánok je­lentetlek az expedícióra néz- ve az igazi veszélyt, hanem a helyi hivatalnokok, akik igyekeztek megtenni minden tőlük telhetőt a vállalkozás sikertelenségéért. Pedig az egykori béketá­bor rádióamatőrei igencsak edzettek hivatalnok-ügyben. Talán emlékeznek rá. Ma­gyarországon is nagy siker­rel vetítették annak idején a „Ha a világon mindenki ilyen volna” című fiimet, mely arról szólt, hogyan tudnak a rádióamatőrök — országhatároknak fittyet hányva — segítséget szerez­ni a súlyos betegnek. Ha a filmnek' elkészítet­ték volna a magyar változa­tát, az arról szólt volna, hogy Bielek Elemér a rádió segítségével megpróbált a Nemzetközi Vöröskereszttől gyógyszert szerezni egy he- mofiliában szenvedő gyerek­nek. önkényes akciójáért egy évre bevonták az adó- engedélyét ... Mindez 1959- ben történt, azóta nagyot fordult a világ, s ami ak­kor hihetetlennek tűnt, az Állami intézkedések fékezték Diósgyőrben 1947. után a ka­tolikus, a református és az evangélikus egyház működését. A vasgyár és a két bánya­üzem már nem vonta le dol­gozóinak havi fizetéséből a kötelező egyházi adót, és nem utalta át egy tételben az em­lített egyházaknak. Állami tu­lajdonba vették az iskolákat és a tanítók szolgálati telkes há­zait. Megszűnt a hit és erkölcs­tan tanítása az iskolákban. El­csendesedett az egyházak ve­zetőinek egymás elleni tevé­kenysége, ami három és fél évszázadon át különböző for­mában ismételten megmutat­kozott. Diósgyőr egész lakossága 1567-től a reformáció kálvini irányzatát követte, és azt védelmezték a váruradalom birtokosai 1705-ig. Erősödé­sét azonban központi intéz­kedések fékezték. I. Lipót király az 1681. évi XXVI. te. szerint a protestánsok (reformátusok, luteránusok, unitáriusok) szabad vallás­gyakorlatát csak a templom­építésre engedélyezett helye­ken hagyta meg, és azokat a településeket 1687-ben jegyzékbe foglaltatta. Ilyen szabad vallásgyakorlatra engedélyezett református, akkor kálvinistának neve­zett „artieularis” eklézsia volt Diósgyőr, az országos „articularisok” nyilvántartá­sában 1687. évben a 25. és 26. tételszámon. Engedélyez­ték az igehirdetést, a keresz­telést, az esketést (házasság- kötést) és a temetést. Ezek igénybevétele a társadalmi felfogás és szokás szerint kötelező volt. A nem „arti- cularis” helyen lakók csak artieularis helyre menvén, azok papjaival végeztethették az említett szertartásokat, de előbb tartoztak megadni saját községük katolikus plé­bánosának a szertartásért járó díjat, a „stólát”! Köta­tőrök a komoly pénzekért megvásárolt berendezéseiken bármiről beszélhetnek. ® BANKÓ-TITOK A QSL-lapok ügye ugyan­csak megérdemelne egy kü­lön fejezetet a hazai rádió­amatőr-mozgalom nagyköny­vében. Ezek a lapok az éter­ben létrejött rádiókapcso'.a- tok igazolására érkeznek a magyar amatőrökhöz a világ minden tájáról, s mennek vissza ellenjegyezve. A bo­rítékban mindig ott lapul egv dollár a postaköltségek fedezésére (nem is beszélve a rádiózás nem kis rezsijé­ről). Sajnos, a borítékokból gyakran hiányzott a bankó, mire eljutott a magyar ama­tőrökhöz a QSL-lap. A posta többször is vizs­gálta az ügyet, a vizsgálatok rendre eredménvtelenül zá­rultak. A rádióamatőrök sincsenek könnyű helyzet­ben: bizonyíték híján akár alaptalan vádaskodásnak is tűnhet reklamációjuk. Ne­héz azonban magyarázatot találni arra. hogy a Pacific Expedition egyik tagja ren­geteg QSL-Iapot kapott ha­zaérkezése után. a másik csak töredékét, pedig az ex­pedíció során létrejött rádi­ós összeköttetéseket) fele-fe­le arányban, megosztott ügyeletben hozták létre. A rejtély csak áthatolhatatla- nabb lett, mióta egy (volt) nyugatnémet menedzser cí­mére kérik a QST,-lapokat, aki összegyűjti számukra. Oda hiánytalanul megérkez­nek a lapok és a bankók lesek voltak továbbá tized- fizetéssel is a katolikus pap­nak. , III. Károly király 1731- ben kiterjesztette a katolikus főesperesek felügyeleti jogát — hatalmát — a protestáns lelkipásztorokra. 1734-ben elrendelte, hogy vegyes há­zasságot (például kát. + reí.) csakis katolikus pap köthet. Mária Terézia királynő ide­jében pedig még fokozták a kötöttségeket azzal, hogy ve­gyes házasságkötést a kato­likus pap csak abban az esetben köthet, ha a nem katolikus fél „reversalist” (hozzájárulást) ad előzetesen, hogy minden születendő gyermeküket katolikus val­lás szerint fogják nevelni. Ezek végrehajtásának nyo­mát Diósgyőrben is megtalál­tam. A római katolikus egy­háznál Varanay György plé­bános idején 1746-ban a fe­lettes hatóság ellenőrzést végzett és arról jegyzőköny­vet készítettek. Abban ol­vasható: „A kálvinisták ora­tóriuma belülről és a hom­lokzata tapasztott. 1743-ban nemcsak bővítették, hanem az oldal sövényfalakat is ta­pasztották és kimeszelték, melynek azonban a katolikus plébános ellentmondott, az­az tiltakozott ellene.” Tehát beleszólási jogát gyakorolta. „A kálvinita prédikátor ö. Polgári István kb. 56 esz­tendős. Hollandiában fejezte be tanulmányait és a Rákó­czi „revolucio” idejétől közel 20 éve, édesapja halála után, aki prédikátor volt, tölti be itt hivatalát. Ellene semmi­féle panasz nincs.” Mai nyelven szólva ez volt a ká- derezés. A luteránusok nem számí­tottak 1782. előtt artieularis eklézsiának. Ezért a kato­likus. papnak 33 krajcárt és 2 véka gabonát, a kántornak 12 krajcárt és 1 véka gabo­nát, a haragozónak 6 kraj­cárt kellett fizetni évenként és családonként. A külön Miskolc kulturális életében kevés csoport van, amely olyan sok sikert, elismerést ho­zott volna a városnak, mint az Avas Táncegyüttes. Ebben az évben ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját. Még­sem tudnak felhőtlenül örülni, hiszen szinte a létükért küzde­nek. Braun Miklós művészeti vezetővel az elmúlt évekről és a jövőről beszélgettünk. — Az Avas Táncegyüttes tekintélyt vívott ki magának az elmúlt négy évtizedben. Mint szakmabeli már koráb­ban is figyelemmel kísér­hettem munkájukat. így nagy. megtiszteltetés volt, hogy felkértek a szakmai irányí­tásra. Az Avas meghatározó tényezője Miskolc kulturális értékeinek. Számos rangos hazai és külföldi siker fém­jelzi azt a magasszintü mun­kát, ami mindig is jelle­mezte a csoportot. Elég csak azokra a neves koreográfu­sokra. művészeti vezetőkre gondolni, akik itt dolgoz­tak: Galambos Tibor, Stol- ler Antal, Falvai Károly, Széli Márta. Egyéni arcula­ta volt az együttesnek, ami a színpadi művekben is iga­zolódott, és ez bizony nem kis dolog. Olyan felelőssé­get jelent ez az időszak, amelyet jólesik a vállunkra venni. Nekünk jutott az a megtisztelő feladat, hogy ezt a nevezetes jubilumot em­lékezetessé tegyük.- Hogyan kívánják eif megünnepelni? — Az az igazság, hogy nem tudunk felszabadultan ünnepelni. Előttem már ren­getegen elmondták, hogy a kultúra milyen tragikus szolgáltatásokért, amit nem a katolikus pap végzett, még „stóla”-pénzt. A luteránus (később evangélikusnak ne­vezték), egyház 1782. április 1-én alakult meg hivatalo­san. Bécsben előterjesztett kérésükre az említett fizeté­si kötelezettségeket 1783. ok­tóber 9-én szüntették meg. Idézek az evangélikus egy­ház jegyzőkönyvéből. 1925. szeptember 13. „A lelkész lenti, hogy a helybeli kato­likus lelkész egy esetben megakadályozta ev. vallású halott eltemetését a majláthi temetőbe. Eddig oda akadály nélkül temetkezhettünk”. 1926. február 28. „... a rom. kát. egyház részéről a fele­kezeti békesség megbontása csaknem napirenden van.” Moravcsik Sándor lelkipász­tor bejelentése 1939. február bán a jegyzőkönyv 147. olda­lán: „Nem mulaszthatom el figyelmeztetni presbiterein­ket és egyháztagjankat arra, hogy házasulandó gyermeke­inket a katolikus lelkész csak azon esetben esketi meg kath. templomban, ha az ev. fél gyermekeit eladja a kath. egyháznak”. „ ,.. a kath. egyház erőszakos poli­tikájának ellensúlyozására, védekezésből most már mi sem Űrvacsoráztatjuk meg az ellenünk reversalist adó híveinket, azok nálunk tiszt­séget nem viselhetnek”. A katolikus egvház apátplébá­nosa akkor Füstös Pál volt. Személyes tapasztalatból tudom, hogy az ilyen és ha­sonló eljárásokkal sem a ka­tolikus, sem az evangélikus és református egyház tagjai­nak többsége akkor nem ér­tett egyet, mert azok a csa­ládokban problémákat, nézet- eltéréseket okoztak. Diós­győrben 1989-től az egyházak működését állami intézkedé­sek már nem fékezik és bé­kés, megértő együttműködé­sük tapasztalható. (balázs) helyzetben van. Ám ebben a szegénységben is lenn kell tartani azokat az értékeket, amelyek elvesztése pótolha­tatlan hiányt jelentene. Szo­lidan, de bensőségesen sze­retnénk emlékezni a negy­ven évre. Szelhetnénk fellel­ni a régi vezetést, az egy­kori tagokat, hogy vissza tudjunk tekinteni a régi nagy sikerekre, és talán kö­zösen a jövőben felmerülő gondokat is könnyebben le- küzdjük. Sajnos, sok doku­mentum megsemmisült, ezért ezúton is kérek min­den régi tagot, jelentkezze­nek. Felnőtt néhány generá­ció ebben az együttesben, íg.v gesztusértékű lehet a kü­lönböző korosztályok valós és jelképes kézfogása. — Milyen az együttes je­lenlegi helyzete? — Sajnos, az intézmé­nyen ' belül, pontosabban a Rónai Művelődési Központ vezetésével komoly összeüt­közéseink vannak. A tények: szakmai kérdésekben renge­teg személyes konfliktus tá­madt, elsősorban Vtry Atti­la igazgatóval. Rendkívül anyagias szemlélet uralkodik a vezetésben, amit a gazda­sági nehézségek indokolnak. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy az ilyen kultu­rális tevékenységeket min­denhol a világon a támoga­tott kategóriában tartják számon, így ezzel a felfogás­sal mindenképpen vitába kell szállni. Ha nem kellett volna cipőket és csizmákat vennünk, ami nem kis pénz­be került valóban, akkor nullszaldóra jött volna ki az éves egyenlegünk. Folyik egyfajta hangulatkeltés az együttessel szemben az in­tézményen tielül. Az igazga­tó úr külső segítséget is igénybe vett, hogy az itt dolgozó kollektívát megosz- sza. Azt próbálták bebizo­nyítani, hogy a munkatár­sak zsebéből az Avas Tánc- együttes veszi ki a pénzt, ha ez nem itt működne, sokkal több lenne a borítékban. Azt hiszem egyértelmű, hogy az ilyen szemléletet kereken •visszautasítottam. Azért ta­lán én is elmarasztalható vagyok, hogy nem mindig diplomatikusan adtam han­got a véleményemnek.- Az éves költségvetésbe mennyi beleszólásuk van? — Hosszú évek óta, igaz különböző együtteseknél, költségvetéseket készítek. Ezekben a szakmai elképze­lésekkel párhuzamosan meg­jelennek a működéshez szük­séges kiadások, és ha jól működünk, akkor a bevéte­lek. A táncműhely ' tandíj- bevételeire gondolok, és van­nak egyéb források. A szpon­zoroknak olyan lehetőséget kell kínálni, hogy megérje pénzt áldozni erre a célra Tehát kijön egy összeg, ami ..természetesen” sok. Belá­tom, nincs könnyű helyzet­ben a művelődési központ, hiszen a támogatások szin­te csak a dolgozók bérére elegendőek. De éppen emi­att nincs is vesztenivalója. Ebben a helyzetben az len­ne a logikus, hogy pályáz­hatna, kapcsolatai révén a város, a megye vezetőivel, vállalataival felvehetné a kapcsolatot, felkínálva azt a nem csekély reklámlehető­séget, amit egy ilyen nem­zetközi hírű együttes jelent. Sajnos, ezt nem tapasztalom. Sőt, elmondanák egy friss példát. 1981-ben a francia­országbeli Annemasse-ban, a rangos Európai Folklórfesz­tiválon első díjat nyert az Avas. Az idén újra meghí­vást kaptunk, ami nagy el­ismerést jelent. Ám a igaz­gató úrral még mindig nem tudtunk megegyezni, pedig februárban sürgős választ kértek a franciák. Tudjuk, hogy nincs pénze az intéz­ménynek, ezért még azt is felajánlottam Utry úrnak, hogy neki semmiféle fele­lősséget nem kell vállalnia az esetleges anyagi követ­kezményekért, de ezt sem fogadta el. Pedig a fesztivál nagy lehetőség, a művészeti értékeken, a gasztronómián túl egy látványos kiadvány­ban be lehetne mutatni a tájegységet, szűkebb pátri­ánkat is. — Hogyan látja most az együttes jövőjét? — Sajnos, nem tudok jó­solni. Az együttes és a tánc­műhely munkája olyan re­ményekre jogosít, amely ko­moly befektetést jelenthet. Nem értem, hogy egy olyan művészeti tevékenységet, amit mindenhol csak ma­gyar iskolának neveznek, miért próbálnak temetni. B<i nemcsak művészeti kérdé­sekről van itt szó. Tudjuk, hogy a társadalom legveszé­lyeztetettebb rétege az ifjú­ság. A munkanélküliség, aa életszínvonal-zuhanás mind­mind a fiatalokon csapódik le. Ezért nagyon fontos, hogy ilyen közösségek együtt ma­radjanak. Ez egyfajta bizton­ságot ad nekik, valahová tartoznak, és hasznos dolgo­kat csinálnak. Feladatokat vállalnak, áldozatot hoznak magukért, egymásért. És még egy szempont: a népi táncművészet része a nem­zeti kultúrának. Megismeré­séről, gyakorlatásáról le­mondani vétek. Szerintem nagyon fontos, hogy az Avas Táncegyüttes jelen legyen, és meghatározó szerepet játsz- szon Miskolc életében. Ami a legnagyobb öröm a szá­momra, hogy ennek tudatá­ban vannak ezek a tizen-, huszonéves gyerekek is. Ezért harcolunk minden olyan kísérlet ellen, amely a visszaszorításunkra irá­nyul. Természetesen megkérdez­tük a másik felet is. Az Ut­ry Attilával készült inter­jút holnapi számunkban kö­zöljük. Horváth Szabolcs mara valóság: a rádióama­(Folytatjuk) Kiss Jóisef Diósgyőri meditációk Artieularis eklézsia

Next

/
Oldalképek
Tartalom