Déli Hírlap, 1991. április (23. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-29 / 98. szám
a miskolciaké a szó Postáéin;: Déli Hírlap Miskolc. 3501 PL: 39 — Telefon: <2-606. — Kérjük olvasóinkat. levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 éra között keressenek fel bennünket. A -szeretet Ez a címe Dobos Marianne múlt évben megjelent könyvének. Árusítását Miskolcon, az Antikvár Kft. ingyen vállalta. A befolyt ősz. szeg jótékony célú, ezért minden egyes vásárló egyben adományozó is. A könyvben emberek beszélnek, akik önként, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül hajlandók a rászoruló embertársaikat segíteni. Az ő jutalmuk — mint általában a legnagyobb értéVasaló- szalonnal mindenki jól járna Olvasom, hogy egymás után zárják be a Patyolat-fiókokat, mondván: ráfizetéses ez a szolgáltatás. A vállalatnak lehet, hogy ráfizetéses, viszont nekünk, megrendelőknek drága. Ezért kényszerültem jómagam is arra, hogy otthon mossam ki a férjem nadrágjait. Nehéz munka. A vasalás pedig még ennél is körülményesebb. nehezebb. Miután nekiláttam a dolognak, támadt egy ötletem. Ha már a mosás nem kifizetődő a cégnek, talán ha csupán vasalást vállalna — természetesen kevesebbért —, mindenki jobban járna. És biztosan többen keresnék fel az ilyen vasalószalonokat, annál az egyszerű oknál fogva, hegy a háztartások többnyire el vannak látva korszerű mosógépekkel. így otthon mosnak a házié asszonyok, hiszen ezzel is pénzt takarítanak meg. Viszont ha csak a vasalásért kellene fizetni, az igény is megnőne ez iránt a szolgáltatás iránt. G. Gáborné Miskolc Értesítjük a Kilian-déli lakótelep választópolgárait, hogy Ott Antal önkormányzati képviselő április 30-án (kedden) 17—19 óra között a Könyves Kálmán u. 2. sz. alatti általános iskolában fogadóórát tart. melyre tisztelettel várja a lakosságot. Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzati Irodája önkéntesei kék — pénzzel nem mérhető. „Minden héttőn ajándékot kapunk a betegektől: a mosolyukat. A beteg emberek mosolya különösen szép. ’ — olvashatjuk. A könyv címlapja a nyolcszögű máltai kereszttel ékes. mely nyolc kötelezettséget jelképez: hazugság nélkül élni, hittel élni. megbánni bűneinket, megtanulni az alázatot, szeretni az igazságot, megtartani az irgalmasságot, nagylelkűen élni, eltűrni az üldöztetést és a megpróbáltatásokat. Manapság egyre jobban felismerjük, hogy ezek az erények hozzátartoznak mindennapjainkhoz. Olyan kincsek ezek, amelyeknek nincs ára. A könyv elolvasása hozzájuk visz közelebb. Kedden: díjtalan jog tanácsadás Legközelebb április 30-án, kedden délután 4-től 6 óráig lesz díjtalan jogtanácsadás a Sajtóház III. emeletén, A miskolciaké a szó rovat szobájában. Tanácsot ad; dr. Szarka Sándor egyetemi tanársegéd. Foghíias védőkorlát Az Arany János és a Korvin Ottó utca sarkán leszakadt a Szinva védőkorlátja. ki tudja mi okból. Azóta is a mederben hever. Ha sürgősen nem kerül uisz- sza a helyére, a járókelők is hasonló sorsra juthatnak a balesetveszélyes szakaszon. (Sz. Gabriella felvétele) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról (1) A korábbi jogszabályok, melyek a munkanélküliség és a szorosan hozzákapcsolódó kérdések megoldására születtek, mára idejüket múlták. Az Országgyűlés ezért megalkotta a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. IV. törvényt. A törvény megpróbálja komplexen kezelni a témát, ezért az általános rendelkezéseken túlmenően, foglalkozik a foglalkoztatási érdek- egyeztetés szervezetével, a foglalkoztatást elősegítő támogatások különböző formáival, a létszámleépítéssel, a munkanélküliek ellátásával, a pénzügyi fedezettel, a munkaerőpiaci szervezettel és végül az eljárási szabályokkal. A következőekben először röviden bemutatom a szervezeti rendszert, majd a munkavállalókra vonatkozó legfontosabb szabályokat fogom ismertetni. Az Országgyűlés, a kormány és a Munkaügyi Minisztérium szerepe többé-ke- vésbé ismert, ezért erről nem írok. Létrejött azonban a foglalkoztatási érdekegyeztetés új szervezete, a Munkaerőpiaci Bizottság. Ebben a munkavállalók, a munkaadók érdekképviseleti szervezetei és a kormány képviselői vesznek részt országos szinten. A megyékben és a fővárosban a foglalkoztatási érdekegyeztetés ellátására a megyei, fővárosi munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervek, valamint az önkormányzat képviselőiből álló Megyei Munkaügyi Tanács működik. (Folytatjuk) Dr. Sz. S. Kulyabarátok örömére A MEOE Miskolci Szervezete április 21-én, vasárnap a iyukóvölgyi bérleményen kutyakiállítást rendezett. Nagyon sikeres és jól megszervezett bemutatónak lehettünk szemtanúi. A kedvenceiket és családjukat megeédő kutyák kiállítói és a kutyát kedvelő, kutyafajták iránt érdeklődők mintegy háromezren voltak, és 46 kutyafajtával ismerkedhettek meg. Az elfogulatlan, páratlanul szigorú bírák fárasztó munkájukat odaadással végezték, kellemes modorukkal c.lmény gazdaggá tették az eseményt. A reggel 7 órától délután 4-ig tartó kiállításon parkolási és étkezési lehetőséget is teremtettek. A kiállítás szervezője és főrendezője Doszpolyné Takács Éva, a miskolci szervezet ma- gyarpásztor-kutyák szakosztályának elnöke, szinte mindenhol jelen volt. igyekezett mindenkinek a segítségére lenni. A sikerhez a jó idő is hozzájárult, bár az esős időre számítva, a Gyermek- város sátrakat adott. t)gy hallottuk a helyszínen, hogy a MEOE miskolci vezetősége jövőre még nagyobb területen szeretné megrendezni kiállítását, amelyre még több látogatót várnak. Méltán kiált segítségért a „farkas”, avagy pont egy vila végén Nehéz helyzetbe kerül az az orvos, aki napjainkban mint önkormányzati képviselő, a politikai küzdelemben részt vesz, aki magára vállalja az egyén gyógyításán kívül, a társadalom gyógyítását is. Nehéz helyzetbe kerül, annál is inkább, mivel válságos gazdasági helyzetben a világon mindenütt a politikai küzdelmek fő hadszíntere az egészségügy és a szociálpolitika lesz. Az orvos empátiaképessége alapján különösen alkalmas arra. hogy beleélje magát a társadalom helyzetébe. Az orvosi hivatás maga is a legmagasabb rendű hivatásos embervédelem közvetlenül beavatkozó és segítő szakmája. Mint orvosképviselő. ezért hiszek abban, hogy így többet tehetek az emberekért, már csak azért is, mert a medicinának ma számtalan szociálpolitikai feladatot kell ellátnia. A mindennapi tapasztalat. hogy főleg napjainkban a szociális medicina problémái egyre nagyobb súllyal jelentkeznek az orvosi ellátás folyamán. A morbiditási (megbetegedési) struktúra átalakulása figyelhető meg, minőségi és mennyiségi szinten egyaránt. A heveny fertőző betegségeket, idült, nem fertőzőek (szív-, érrendszeri, mozgás- szervi stb. betegségek) váltják fel. A születési és halálozási arányszám alakulása (viszonyszám) a gerontológiai problémákat növeli, az idős korúak gondozási formájának megválasztása és kivitelezése éppen úgy feladatunk lett. mint a genetikai tanácsadás és a szüle- téssaabályozás. A morbiditási struktúra minőségi változásait a jelenlegi élet teremti. A streasz- szituáeiók halmozódása növeli az emocionális problémákat, az elégtelen adaptációt az alkoholizmus, gyógyszerfüggőségi állapotok, az öngyilkosok és balesetek szc- Tnának növekedése jelzi. A ma embere sokszor olyan ik óv e te Imén yektoel találja szembe magát, melyeknek esesleg csak egészségének feláldozássá révén tud eleget tenni. Szaporodik a neurotikus, személyiségzavarban levők és a pszichoszomatikus betegek száma. A társadalmi és medicinális tényezők öss zeíonódnak. Az idült, nem fertőző betegségek nagy részében a konstitució és a személyiség erre prediszponáió talaján szociális tényezők éreztetik hatágúkat. Á fenyegető munkanélküliség, a munkahelyi ártalom (pszichés vagy’ szomatikus), a családi élet diszharmóniája, az ember- közti kapcsolatok sivársága éppen úgy veszélyeztetik az ember egészségét, mint az alkohol, a nikotin, az elhízás vagy a mozgásszegény életmód. A szociális tényezők, mint veszélyforrások felismerése, sajátos orvosi szemléletet kíván. A társadalmi átalakulás és a családi élet átalakulása miatt az orvos azokkal találkozik, akik nehezebben tudnak adaptálódni. Az alkalmazkodás elégtelensége sokféle betegségnek lehet részbeni oka, s ebben a vonatkozásban a szociális jólét állapotának hagyományos mutatói érvényüket vesztik. A túlhajtott, feszült, de saját világot megteremteni nem tudó ember elégedetlen önmagával és a világgal, testi-leiki dys- confortját betegségként érzékeli. Az orvos felelőssége, hogy’ segítséget nyújtson ezen veszélyeztetetteknek egy magasabb rendű adaptáció kialakításában, hogv megfeleiien önmaga és a világ elvárásainak. Az emberek (betegeink) elvárásában pedig egvszerre kétfajta ií'énv tükröződik. Fedett és korszerű egészségűvel ellátás. amelv szükségszerűen team-munkán alapszik, és hagvománvos. kétszemélvcs o’-vos—hetes kapcsolat a másik. melv lélektani és szociális problémák megoldását ígéri. Az ambivalens elvárás az orvost meghökkenti, s hogy ki, mikor és melyik elvárásnak fog eleget tenni, azt személyisége fogja el. dönteni, elsősorban az, hogy hogyan élte meg saját életében társadalmunk változását: Az egészségügyi felvilágosító munka napjainkban egyenlővé válik az orvos mentálhigiénés tevékenységévek A kettő között mégis találunk különbséget. Az előbbi inkább tiltásokon alapult, az utóbbi adni szeretne valamit cserébe azért, amit elvett. Eltilthatjuk ugyan a nikotint, alkoholt, zsíros ételt, a túlfeszített és értelmetlen munkát, de kérdés. mivel fogja betegünk az elmaradt és eddigi személyiségének gratificatiót nyújtó élvezetet vagy történést pótolni. Ez csak megint az orvos lélektani munkájával lesz lehetséges, a tudati belátás itt nem segít. Ezáltal lesz lehetséges az emberben olyan új érték- rendszert kialakítani, amely a jövőben harmonikusabb és egészséges életet eredményezhet. Az orvosnak tudnia kell azt, hogy a beteg szociális környezete hogyan hat az egészség és betegség viszonyára. A készségek között képesnek kell lennie arra, hogy egészségesen állítson fel fizikai, pszichológiai és pszichoszociális diagnózist. (Vagy fel kell ismernie a rizikószeméiyiséget és képesnek kell lennie a megfelelő beavatkozásra.) Tudnia kell azt a tényt, hogy betegeit saját problémáik megoldásához hozzásegíti — döntő terápiás tevékenységet jelent! A humanizmus és szociális érzékenység jegyében a ma orvosa azt vadja, hogy körtük társadalma, gazdasági és tudati vál toeéoa — minden ellentmondás ellenére — az embert kell, hogy szolgálta. Az orvos ebben a szegemben szeretné a rábízott embereket (betegeket) az ellentmond ások kiegyenlítődésének folyamatában segíteni. nemcsak, mint orvos, hanem úgy i®, mint a társadalmi folyamatokat étéő és érző ember. temepetes, hogy hazánkban a kórházi ellátás ingyenes. míg a szociális gondozási formák térítéskötelesek. Az idős korúak száma világszerte növekszik. A kor előrehaladtával polymorbiditás jön létre. Emellett a betegségek krónikussá válnak, így érthető, hogy az idős betegek egyre nagyobb számban foglalják el a kórházi ágyakat. (Az akut belgyógyászati ágyakon ápolt betegek 60 százáléka időskorú!) A gerontológiával foglalkozó orvosok között ismert tény, hogy az örégek igen rosz- szul tűrik a környezetváltozást, ragaszkodnak a maguk megszokott otthonához, tárgyaikhoz, életritmusukhoz, és sok esetben éppen az ókoz problémát, sőt tragédiák, ha tudatosul bennük, hogy ebbe a környezetbe nem tér- • hetnek többé vissza. Ezer. idős betegek szociális jellemzőinek vizsgálataiból kitűnik, hogy nagy részüknek tartásra kötelezhető hozzátartozója van. Ebben az esetben az egészségügy feladata az utókezelő osztályon folyó rehabilitációs munka megszervezése, és mivel az időskorúak rehabilitációja nem jelenti a teljes önellátás visszatértét. így az idős ember életvitelében segítségre szorul. Megfelelő lakásviszonyok mellett ilyen esetben a házi szociális gondozás látszik járható útnak. Jelenleg a szociális gondozásnak ez a formája elégtelen volumenű. Véleményem szerint a hivatásos gondozószolgálat bővítése a követendő út. Feltétlenül indokolt bővíteni a szociális otthoni férőhelyek számát azok részére, akik saját otthonukban már nem láthatók el. Mit képvisel akkor az orvos, például, amikor a szociális ellátás éves költségszükségletében szereplő. úgynevezett ápolási díjként kifizetendő (azon jövedelemmel nem rendelkező személyeknek, akik hozzátartozójukat ápolják) évi 8 millió forintból 4 millió forintot más célokra (egészségügyi vagy akár szociális célokra) javasolt átcsoportosítani. Elsősorban képviselte a beteg, az ápolásra szoruló érdekét, hiszen javaslata alapja az volt, hogy jóval kevesebb pénzből a hivatásos gondozószolgálatot lehetne bővíteni, illetve ápolónőket lehet — akár másodállásban is — alkalmazni. Ennek a megfelelő szakmai szintű ápoláson kívül az is az előnye, hogy egyszerre több beteget is el tud látni. Igv ezen ún. ápolási díjat nem az őt „ápoló” (vagy esetleg nem ápoló) családtag kapja meg (kb. személyenként havi 5000 Ft), hanem a szakképzett, hivatásos ápoló. De képviseli az önkormányzat érdekét is, mivel így kevesebb ráfordítással, szakszerű gondozást tud biztosítani ezen betegeknek. Fordítsuk az elvonásm javasolt 4 millió forintot részben egészségügyi rehabilitációs feladatokra, részben a szociális otthoni férőhelyek számának növelésére, a hivatásos gondozói hálózat fejlesztéséi-e, akkor nagyban segítettünk az időskorúak rehabilitációja 9orán felmerülő problémákon. Segítettünk, hogy az idős ember (beteg) visszakerülhessen otthonába (vagy a szociális otthoniba) és nem kénytelen beletörődni sorsába, abba, hogy az általa elfoglalt kórházi ágy számára végleges elhelyezés egészen a haláláig És mit tehet az orvos azért, hogy lekaparják rólunk végre az „improduktív szféra” stigmáját, és bölcseink belássák végre, hogy egy ország egészsége nem lehet a maradékelv alapján álló jótékonysági kérdés! Mit tehetünk, hogy véget érjen a gyakorlat, amely mindig a mohóbbnak juttatja a nagyobb falatot, figyelmen kívül hagyva a racionalitást? Sajnos, hogy újra és újra tudatc-rítani kell: még korántsem értük el az ideális állanotot, amikor a társadalomban az ember, az emberi egészség a legfőbb érték, az igazi, az egyetlen, amelyért érdemes küzdeni az orvosnak úgyis, mint képviselőnek. És talán nem kell majd szégyenkeznie választói előtt, akik lassan észreveszik: ki kinek a farkasa. Dr. Steierhoffer György önkormányzati képviselő SZDSZ * A képviselő t'C a „Ki kinek farkasa” vitában ragadott tollat, s írta a most közölt cikket. Csak emlékeztetőül: a város idei költségvetésének tárgyalásakor ar egészségügyi bizottság azt javasolta, hogy a szociális kiadások megnyirbálásával jussanak pénzhez az — amúgy valóban mostoha sorsú és méltatlanul elhanyagolt — egészségügy javításához. Ezt a valóban furcsa és elszomorító tényt tette szóvá tudósításunk, mondván: az egészségügyi bizottság a szociális bizottság farkasává lett. Ezután az egészségügyi bizottság egyik tagja —' egy másik társa nevében is — elhatárolta magát a bizottsága javaslatától. A rá következő közgyűlésen megint szóba került az ügy, a bizottság elnöke, dr. Berkcssy Sándor magyarázta meg képviselőtársainak, hogy mi indította az ominó- ■us javaslatra az egészségügyi bizottság tagjait. Úgy gondoltuk, az ügy ezzel lezárult, de nem így történt. Sajtótájékoztatóján is foglalkozott vele az egészségügyi bizottság. Erről a napokban beszámoltunk. Most pedig közöltük a képviselő úr írását, amelyik újabb megvilágításban mutatta be az ügyet. Mivel úgy gondoljuk, hogy most már minden fél a lehető legtöbb nézőpontból kifejtette véíeménsét, a „farkas-vitát” szerkesztőségünk ezennel befejezettnek tekinti.
