Déli Hírlap, 1991. április (23. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-26 / 96. szám

• V><\ ,^v .v?‘; A Sws-fter ál produkciója A miskolci Swetter zenekar meglehetősen ellentmondásos működése új korszakhoz érke­zett el. Mint azt Kázsmér Kál­mántól, a csapat basszusgitá­rosától megtudtam, szakítottak a régi zenei világgal és mon­danivalóval. Április 27-én, Hétfői Hírek című műsorral lépnek szín­padra a Miskolci Egyetem I. előadójában 17 órától, a kon­cert vendége az Anyám, te rubintos rózsa nevű társaság. A műsor régi Hétfői Hirek- dalokból és néhány új szer­zeményből fog állni. Sokan furcsának találják majd, hogy miért épp a H. H. szá­mait adják elő. Ennek oka, hogy a csapat új énekese, Zelenák András, aki ezeket a dalokat szerezte és játszotta is pár évvel ezelőtt. A szom­bati előadásrói televíziós fel­vétel is készül, amivel a csa­pat különböző helyeken fog­ja magát propagálni. Ezt a fellépést már meg­előzte a Gárdonyi Géza Mű­velődési Ház-beli nyilvános főpróba, április 24-én. A ze­nészek egy populárisabb vo­nalon próbálnak továbbha­ladni, dallamos, lendületes muzsikát játszanak. Tervei­ket a miskolci koncert fo­gadtatásától függően fogják továbbszőni. Tízéves zenei pályafutás eredményeként szeretnének végre erkölcsi és anyagi egzisztenciát teremte­ni, ami eddig nem adatott meg. A jelenlegi felállás: Heff­ner Attila — gitár, ének; Kázsmér Kálmán — basszus- gitár; Baroch Csaba — dob; Zelenák András — gitár, ének. A koronauradalom zálogos­bérlője, az egri Káptalan 1743- ban átvette a diósgyőri refor­mátusoktól a templomot, a pa­rókiát és az iskolaépületet a katolikus egyház részére. Cse­rébe telket adóit a ,,Dominá­ns Ház" mellett, amin a re­formátusok felépítették 1749— 1750-ben a parókiát és az is­kolát. (Jelenleg a Blaha L. u. 34. és 36. számú házastelek.) Azért adta a Káptalan az em­lített helyen a telket, mert az­zal szemben volt akkor a re­formátusok oratóriuma (ima­háza) a főútvonal másik olda­lán, a Szinva partján. A koronauradalom bérlő­je 1755. december 21-töi megváltozott. Mária Terézia királynő azt belső titkos ta­nácsosának gróf Gyáraki Grassalkovics Antalnak ad­ta 16 évre. Az uradalom irányítási központja a „Do- minális Ház” volt. (1991-ben a Blaha L. u. 32. számú épület, ahol a városi Pető­fi Sándor Fiókkönyvtár mű­ködik.) Az uradalom építkezésbe kezdett központi épületének telkén 1758-ban a huszár­vár bontási anyagából és terjeszkedni akart nyugati irányba, ahol a reformátu­sok épületei voltak. Megál­lapították. hogy azok ura­dalmi területen vannak, és Káptalannak nem volt joga azt átadni az egyháznak. Hatalmi szóval visszaköve­telték a telket a reformátu­soktól. és 1764-ben már rá is építették a perceptor (gazdasági igazgató) hiva­talházát. (Blaha L. utca 34. számú házat.) Diósgyőr legnépesebb egy­háza szorult helyzetében — a protestáns egyházak mű­ködését fékező állami intéz­kedések idején — igen alá­zatos hangvételű kérelmet küldött 17S3-ban ..Nagy Méltóságú Grófi Gyáraki Grassalkovics Antal Ur Fel­séges Koronás Királyné Asszonyunk belső titkos Ta­nácsosához. a Felséges Ma­gyar Aulica Camara Pra- fesséhez. Tettes Nemes Bor­sod Vármegve Fő Ispánvá- hoz Ö Exellenciá.iához” amiben templom, parókia és iskola építéséhez kértek te­rületet. illetve engedélyt A válasz az volt. hogy „kéré­süket a Vármegyén keresz­tül terjesszék fel a Felsé­ges Asszonyunkhoz” Köz­ben az egyház éléről Boros István prédikátor távozott és 1764. dec. 1-én Pápai Tóth Mihály prédikátor vet­te át az egyház vezetését, aki Svájcban Bern város egyetemén végezte tanul­mányait, és négy nyelven beszélt. Az egyház újból be­nyújtotta kérelmét 1766-ban. Válaszként öt főből álló bi­zottság érkezett 1766. au­gusztus 4-én. és helyszíni' szemlét tartva nyilvántar­tásba vették az egyház ada­tait. Közel egy év múlva 3 tagú bizottság kérdéseket hozott, amikre atz egyház vezetői által adott válaszo­kat jegyzőkönyvbe foglal­ták. A (kérdések arra irá­nyultak. hogy milyen jog­alapja van kérésüknek és milyen bizonyítékai vannak az egyház eddigi működésé­nek. A válaszoknak csak tartalmi kivonatát közlöm. Amióta Magyarországon református vallás van. azó­ta létezik Diósgyőrben re­formátus egyház. Volt templomuk, parókiájuk és iskolájuk, de azok 1743-tól a katolikusok birtokában vannak. Az egyház „articu- laris eklézsia”, vagyis temp­lomát. az istentisztelet tar­tását és a szabad vallásgya- korialot az országos nyil­vántartás szerint 1687-ben a 25. és 26. tételszám alatt engedélyezték. „Néhai Enyingi Török István ezen helységnek Restus Földes Ura”, a reformátusok nagy patrónu.sa a templomban van eltemetve. Az egyház régi működését bizonyítják a szertartási edényeken és tárgyakon látható évszámok. amikéi bemutattak a bizott­ságnak. Például aranyozott tálkán „Keömlei Theörölc János atta az Diósgieűri ecclesiához anno 1620., 18. die április”. A várbeli tisz­tek és hajdúk mindenkor az egyház adófizetői voltak. A királymaiorn szombatna- pi vámja az egyházat illet­te. A jelenleg használatban levő oratórium építését az erdélyi fejedelem, valamint báró Haller Sámuel várka­pitány engedélyezte. mert kőtemplomukat a törökök felégették és kijavítani nem merték gyakori jövetelük miatt. A katolikusoknak sem plébánosuk, sem isten- tisztelet tartására állandó helyük nem volt. A mosta­ni parókia és iskola telkét cserébe kapták az egri Káp­talantól. amit most tőlük az uraság elfoglalt. Ezért épü­leteik ott nem maradhat­nak. Pápai Tóth Mihály ki­jelentette, hogy az egyház kérelmének teljesítése ér­dekében „kész lészen Fel­séges Asszonyunk lábaihoz is leborulni annak idején”. Erre azonban még két évet kellett várni, mert Mária Terézia királynő csak 1769- ben fogadta Pozsonyban az egyház követeit. Az enge­délyt " a . telek megeserélésé- re és a templom építésére megkapták. A polihisztor Pápai Tóth Mihály lelki- pásztor — élve az alkalom­mal — felhívta a királynő figyelmét a B ükk -hegység­ben található és hasznosít­ható ércekre. Azt követően indult meg a diósgyőri bir­tokon a vasgyártás. (balázs) Interjú dr. Szabadfalvi Józseffel Szolgálóleány, új beosztásban Leszázalékolt kultúra A közkeletű mondás sze­rint, veszíteni tudni kell. Ez persze roppant sovány vi­gasz a vesztesnek, legfeljebb némi tartást ad a csapás el­viseléséhez. Erre a tartásra — úgy tűnik — nagy szük­sége lesz a miskolci kulturá­lis ágazatnak, tekintve, hogy a kultúra lett a város idei költségvetésének nagy vesz­tese. A költségvetés módosí­tásának vitája során nem­hogy a kért plusz összeget nem kapta meg, hanem az eredeti (nevetségesen ala­csony) összegből is lefarag­tak 2 millió forintot. Erről beszélgettünk dr. Szabadfalvi Józseffel, a közgyűlés kultu­rális bizottságának elnökével. ♦ Végighallgatva a kultu­rális bizottság vitáit (melyek megelőzték a közgyűlés dön­tését), leggyakrabban a kul­túra és az oktatás kellemet­len kényszerházassága, társ­bérlete került szóba. Miért okoz ennyi gondot e két - látszólag közeli — terület ösz- szekapcsolósa? — Nem elvi kifogásaink vannak. A gyakorlatban okoz rengeteg nehézséget az a tény, hogy' a költségvetés táblázataiban egy rovatban szereplünk az iskolákkal. Ha különválasztva vesszük szem- j ügyre a város művelődésére, kulturális életére szánt ösz- szeget, akkor derül csak ki, milyen csekély is ez. ♦ Végül is, mekkora ősz- szegről van szó? — Nem akarom untatni az olvasót a számokkal: nem is a pontos összeg az érdekes, hanem az arányok. Ha leszá­mítjuk a Miskolci Nemzeti' Színházat (ez is torzítja a, képet, hiszen a 82 milliós, évi», költségvetéséhez a város 28» millió forinttal járul hozzá), akkor kereken 160 millió ma­rad, de ebben további nagy tételek vannak még (Miskolci Szimfonikus Zenekar 28 mil­lió, Városi Művelődési Köz­pont 34 millió). ♦ Ha mindent „eltávolí­tunk a képből", ami zavaró, akkor alig marad valami... — Pontosan erről van szó. Már a kiindulási alapnak választott költségvetési ter­vezet is azt tükrözte, hogy ez a város sem a súlyának megfelelően kezeli a kultú­rát, a művelődést. Mégin- kább erre utal végül a köz­gyűlés által elfogadott vál­tozat, melyben nem hogy az — igen szerényen és vissza­fogottan — megfogalmazott 36 milliós kérésünket nem vették figyelembe, hanem to­vábbi „mínusz kétmilliót kaptunk”. ♦ Honnan került elő ez a bizonyos kétmillió? — A Művészeti és Propa­ganda Iroda összesen 5,4 mil­liós évi költségvetését nyir­bálták meg ilyen mértékben, ami úgyszólván lehetetlenné teszi a működésüket. ♦ Nemcsak a város költ­ségvetésén belül aggasztó a kultúrára fordítandó (fordít­ható) pénz aránya, hanem a szűkös összegek mór előre be vannak osztva ... ♦ — Sajnos így van. Az előb­biekben taglalt 161 millió fo­rint ágazati keretösszeg mindösszesen 2,2 százaléka a város éves költségvetésének. ;.A keretösszegeken belül pe­pidig annyira torz a költségek megoszlása, hogy — például —a Városi Könyvtár eseté­ben a 21 millió forintjukból ■ mindössze 1, azaz egymillió forint marad könyvek és fo­lyóiratok beszerzésére! ♦ Noha ívom köptek meg, mégis érdemes felidézni, mire is kérték az említett 36 milliót — Már csak azért is fel­sorolom, nehogy bárki vala­Búcsú Kiss Ernőtől Tanárt, tudóst, költőt búcsúztatunk. Kiss Ernőnek, a hajdani Tóth Pál Református Leánynevelő Intézet, majd a Zrínyi Ilona Gimnázium volt a kenyérkereső helye. Ott­hona irodalmi szalon, ahová a nagyvilág volt hivatalos öt órai teára. Nyugati emig­ráns értelmiségi találkozott ott nyelvet ta­nuló diákkal, együtt muzsikálhatott a gye­rekekből, barátokból álló házizenekarban. Szó, muzsika, könyv volt az életközeg, amelyben létezni tudott. Ha kórházba ment, akkor is könyvtárral költözött a kórterem­be, s nem zavarta sem horkolás, sem nya- fogás, áhítatos mosollyal ajkán olvasott, írt, gondolkozott. Egyszer egy kis cédulát hozott be régi munkahelyemre, az orvosi könyvtárba. Ez állt rajta: „Latin és görög nyelvből ingyen órákat adok.” 1980-at írtunk akkor, s nem akadt tanít­ványa. Angolt, németet, franciát, olaszt, spa­nyolt tanított hát, és a maga mulatására gö­rögül olvasta a oibliát. Annak idején a deb­receni egyetemen tudományos pálya vart volna rá, de ő vallotta, hogy a tudományt nemcsak művelni kell, hanem teremteni is. Ezért jött Miskolcra és 1938-tól töretlen hit­tel azon munkálkodott, hogy a városban kivirágozzék a költészet, zöldelljen a tudo­mány kertje. Dante volt a kedves költője és szívesen elemezte a Divir.a Komédiát. Mikor a 70-es években a Napjainkban megjelent a Dante- esszéje, úgy gondoltuk, megtört a jég. s Kiss Ernőt rendszeresen olvashatjuk. De hát az istenek kacagtak ezen, mondta, s nem engedték ki a tilalomfa mögül csak a kis- ujját. Besúgóktól körbevéve a tiltottak lis­táján maradt a neve az utolsó időkig. Dan­tébán a középkori embert kereste. Az álta­lános emberit ő frázisoknak tekintette. Vi­szont a középkori emberben meglátta a ma­it: félelmeivel, meggondolatlan vétkeivel, szerelmeivel együtt. Párizsban élt ösztöndíjából a harmincas években. Itt fedezte fel André Gide-et, és elsőként mutatta be a magyar közönségnek. Nevét ettől kezdve jegyezték, s gyakran ta­lálkozhattunk verseivel gyűjteményekben, folyóiratokban, ö azonban nem általában akart magyar irodalmár költő, fordító len­ni. Neki az nem imponált, hogy külföldiek­nek szánt magyar költők kötetében repre­zentáljanak a versei; a Tik-tak, a Szinva hajnalban, az Elvarázsolt... ö annak örült, ha miskolci lapba írhatott. Mert nem általá­ban, hanem konkrétan itt akarta láthatóvá, tapinthatóvá tenni a kultúrái, Zimonyi Zoltán (az Űj Kilátó Irodalom­pártoló Egyesület) kiadta a verseit, s ennek nagyon örült. Poéta doctus volt, néha poéta ludens. Mindenféle játékosság és tudomá­nyos mértéktartás ötvözte. Az aranykorban kellett volna élnie, valahol Atlantiszban, ahol természetes volt a minőség és mérték, az egyszerűség. A szegénységet és a gaz­dagságot nem ismerték, mert mindenki pol­gár volt és annyija volt, amennyi kellett. Elsőként csatlakozott a böicsészmozgalom- hoz, s mikor megmondtam neki, hogy 930 gyerek tanul latinul és görögül, azt mond­ta, helyes, ők mind az én gyermekeim. Mi is magunkénak valljuk őt és szellemé­nek árnyas berkeiben látni tanulunk. Mind­nyájan tanítványai vagyunk, mert a kultú­rapusztítás kemény évtizedeiben ő mentette meg a szellem házioltárának lángját, mely- lyel a bölcsészet boglyakemencéjét is be le­hetett fűteni. Gyárfás Ágnes Kiss Ernőt (1906. október 6.—1991. márci­us 29.) ma déli 12 órakor helyezik örök nyugalomra a Deszka-temetőben. A Mis­kolci Bölcsészegyesület saját halottjának tekinti. miféle légvárak és nagy ter­vek költségeinek összekoldu- lására gondoljon. Tehát. Ná­lunk is van szegényebb: hoz­zánk tartozik a város sport­élete is. ők — leszámítva a sportcsarnok és intézményei működési költségeit — 3 millió forintot kaptak, nekik még 7 milliót kértünk. A színház biztatóan induló ope- rasorozatára 5 milliót, a Csodamalom Bábszínház tá­mogatására 200 ezer forintot, valamint hivatásos társulat­tá válásukra, egyszeri egy­millió forintot szerettünk volna szánni. A Szinvavölgyi Táncszínház profi együttessé válásához 2 millió kellene, a Művésztelep felújítása első ütemének befejezéséhez 1,2 millió, üzemeltetéséhez — 1991-re — további egymillió elengedhetetlennek tűnik. Befejezésül 5 millióból már meg lehetne csinálni a Pro Arte alapítványt, mely 5 milliót hozna terveink sze­rint. + Mindebből azonban nem lett semmi, a város kulturális élete, művelődése kénytelen lesz álmait és ter­veit szűkre szabott lehetősé­geihez szabni. Némi keserű szájízzel akár azt is mond­hatnánk: ha dz elmúlt negy­ven évben a kultúra a poli­tika szolgálóleánya volt, ak­kor most csak gazdát cse­rélt, nem beosztást: ezután a gazdoság szolgálóleánya lesz. — Sajnos, ez nem túlzás . 1 Kiss József A SeM—-MEN mai programja Ki lesz a diákrektor? Ma folytatódik a szerdán megnyílt Miskolci Egyetemi Napok rendezvénysorozata. A gengszterfilmek kedvelői­nek délelőtt kilenc órától levetítik a Volt egyszer egy Amerika című filmet. A délutáni program rendkívül sokszínűnek ígérkezik. Két órától Sándor György hü- moralista mutatja be új műsorát, négy órától Koncz Zsuzsa, hét órától pedig a Los Anáinos ad koncertet. Nyolc órától az új aulában a diákrektor-választás érke­zik a finiséhez. A jelöltek még egyszer bemutatkoz­nak, majd a közönség sza­vazatai alapján tizenegy órakor beiktatják hivatalá­ba az idei MÉN diákrekto­rát. A szervezők külön fel­hívják a figyelmet arra, hogy nemcsak egyetemisták voksolhatnak. Minden ér­deklődőt szeretettel várnak. Fotdsbörze az ifjúsági házban Szombaton fotósbörzét tar­tanak az ifjúsági házban. Délelőtt 10 és délután 3 óra között várják a fotózás ba­rátait, köztük a hivatásos fotósokat is. Mód lesz la­bortechnikai eszközök cse­réjére, adásvételére, az ér­deklődők, ha kérnek, szak­tanácsot kapnak, és kedvez­ményesen vásárolhatnak az Ofotért áruiból. Diósgyőri meditációk Refoiálusok az éséíicíé ideién

Next

/
Oldalképek
Tartalom