Déli Hírlap, 1991. április (23. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-03 / 76. szám

A magyar virágkötő-válogatott részvételével tartandó menyasszonyimba- és -csokor­bemutató április negyedikén, délután 4 órakor kezdődik a sajószentpéteri Kakukk-galé­riában, és hetedikéig, mindennap reggel nyolctól este hatig látogatható. A sajószentpéteri lila galériában Virágosok randevúja Zsaroló önkormányzatok Mitől billeg a munkaügyi kerékasztal? Az ország minden tájáról érkeznek e hét közepén, csü­törtökön virágkötő mesterek Kakuk Lajos sajószentpéteri virágos galériájába. Kakuk Lajos neve nem ismeretlen a miskolciak előtt, hiszen a virágkötőmester az elmúlt években országos és külföl­di hírnévre tett szert szá­razkötészeti kompozícióival és élő munkáival. Nemrég nyitotta meg a sajószentpéteri lilára festett „virágos” galériát, ahol a képzőművészeti alkotások együtt láthatók és vásárol­hatók a virágkötészeti re­mekekkel. Most itt, ebben a kis galériában találkoznak a mesterek, hogy néhány na­pig bemutatót tartsanak a menyasszonyi csokrok meg- komponálásának tudományá­ból. A gyors kommunikáció életet ment. segítséget jelent a bajban, élénkíti a gazda­ságot, felpezsdíti a piacot. A A hírnek, az információinak értéke van. Ha egy szá­munkra fontos dologról ké­sőn értesülünk, az komoly veszteséggel járhat. Tőlünk nyugatra ötször nagyobb a telefonhálózat sű­rűsége, mégis ■ van helye a mobil rendszerű rádióhullá­mokon terjedő kommuniká­ciónak. Nálunk pontosan ez az a terület, ahol minimális beruházással előnyre tehe­tünk szert a hírközlésben. A német stabo Ricofunk cég mágyaroi-szági képvise­lete és a Déli Hírlap Kft. URH-rádióteleíonokat mutat be Miskolcon a városi rend­őrkapitányság tanácstermé­Uajósv Mónika képei Fiatal festőművésznek, Ha­jósi; Mónikának munkáiból nyílik kiállítás április 4-én, csütörtökön a Szőnvi István Teremben. Az országos tár­latokon és külföldön is rend­szeresen szereplő festő ké­peit Miskolcon április 13-ig láthatja a közönség. A bemutatót a virágkötők szakmai egyesülete is támo­gatja, Kakuk Lajos pedig a házigazda szerepét tölti be. Tőle tudjuk, hogy csütörtök­től néhány napig bárki megtekintheti a menyasszo­nyi csokrokat, és természe­tesen ez idő alatt ha valaki a virágos galériában csok­rot rendel, azt az ország legügyesebb .virágkötői ké­szítik el neki. A bemutató célja nemcsak az, hogy szemet gyönyör­ködtessen a kiállítás, és a szerencsés megrendelők né­hány egyedi virágkötészeti remekkel gazdagabban tér­hessenek haza. Azt is sze­retnék elérni a mesterek, hogy hatást gyakoroljanak a „virágos szakmát” műve­lők táborára, azaz mintát mutassanak, elterjesszék a most legkorszerűbbnek tar­ben, április 8-án, reggel fél tíztől. Erre a szakmai be­mutatóra várják mindazokat a cégeket, amelyek URH- írekvenciával rendelkeznek. Meghívják a Tigáz, a TVK, a BVK, a MÁV, az MKV, a Vízügyi Igazgatóság, a Közúti Igaigatóság, az orvo­si ügyeletek, a mentőszolgá­lat, a tűzoltóság, a Távköz­lési Igazgatóság, a régió víz­müveinek, az ÉRV és a HCM vezetőit, híradástech­nikai szakembereit. A hely­színen majd látható, hogy ma már többféle, olyan zseb­méretű URH-rádióadóvevő létezik, amely engedéllyel egyszerűen rácsatlakoztathat tó a normál postai telefon- hálózatra. A német stabo Ricofunk cég külön meghívja a régió valamennyi polgármesterét, az újonnan alakult polgári önvédelmi egyesületek és a biztonságtechnikával, va­gyonvédelemmel foglalkozó társaságok vezetőit. Számuk­ra ugyanis olyan egyszerű, könnyű kézi rádiótelefont fejlesztettek ki, amely ol­csóbb, mint a CB-ráöió, és ezzel közvetlenül értesíthe­tik a rendőrséget. Természe­tesen egymás közötti infor­mációcserére négywattos ké­zi CB-rádiókat is kínálnak a polgári védelmi csoportok­nak. Ezek a híradástechni­kai eszközök többet érnek minden kényszerítő eszköz­nél. Árukat szándékosan úgy határozták meg, hogy a ke­vés pénzből gazdálkodó vi­déki önkormányzatok is megvehessék az önkéntes rendőri csoportok utódszer­vezeteinek. (szí) cének is megfelelő virágkö­tészeti stílust, megmutatva a szükséges mesterségbeli fogásokat is. A csokrokkal tehát a be­mutató után is találkozha­tunk a sajószentpéteri virá­gos galériában, s a rendezők reményei szerint másutt is országrészünkben. Ez a szak­ma ugyanis nem féltékeny titkaira. Sőt: azt vallják, ismerjék meg minél többen a fogásokat! A virágköté­szeti kompozíciók ugyanis mindig egyediek is egy ki­csit: másolni itt nem bűn, hiszen mindennap új és új alkotás születik annak a keze alatt, aki ezt a mes­terséget magas fokon mű­1945. április 3-án kelt az a jegyzőkönyv, ami bizonyítja: Tapolca 1945. január 27-én lett Miskolc része, s nem pe­dig 1950-ben, mint ahogy azt a Panoráma sorozat leg­utóbbi kötete állítja. Iglói Gyula várostörténész idéz most a Tapolca Miskolchoz csatolásáról szóló dokumen­tumokból, amely nemcsak azért érdekes számunkra mert mostanában zajlik a vita Ta­polca újbóli önállóságáról. Hanem azért is, mert a do­kumentumból kiderül: a po­litikái szóvirággyártás már 1945-ben is nagyszerűen ment honatyáinknak ... Felidézzük Borsod vár­megye törvényhatósági bi­zottsága 1945. április 3-án tartott alakuló ülésének jegy­zőkönyvét. ami szerint is: Tapolca nem 1950-ben vált Miskolc részévé. „10. kgy. Alispánunk ja­vaslatára Mikes Kelemen vm. aljegyző ismertetése Di­ósgyőr, Hejőcsaba és Tapol- ra közs. Miskolchoz csatolá­sa trb. A miskolci Nemzeti Bi­zottság 1944. évi dec. hó 27. napján elhatározta, hogy fel­kéri a belügyminiszter urat, hogy járuljon hozzá ahhoz, hogy a Nemzeti Bizottság Diósgyőr és Hejőcsaba nagy­községeket, valamint Göröm- böly községhez tartozó Tapol­ca fürdő lakott részét. Miskolc thj. városhoz csatolja, illető­leg azzal egyesítse. A ma­gyar Belügyminiszter úr 8/945. B. M. 1945. jan. hó 9- én hozott határozatával a miskolci Nemzeti Bizottság­nak ezt a határozatát tudo­másul vette. Határozata in­doklásában megállapította, hogy a Miskolci Nemzeti Bizottság a törvényhozói ha­talom és a kormányzati ha­talom tényleges gyakorlatá­nak akadályozása miatt min­den olyan intézkedést jog­Már ritkán jut eszünkbe a taxisblokád, a tévéközvetíté­sek izgalma, az érdekegyez­tető kerekasztalvita, ahol úgy tűnt, soha nem lesz megegyezés, mert sem a kor­mány, sem a földből hirtelen kibújt vállalkozói, szakszer­vezeti, munkavállalói oldalt képviselők nem engednek ál­láspontjukból. A múlt héten ismét felvillant előttem ez a kép, amikor a megyeházán összeült a munkaügyi kerék­asztal, megalakult a megyei munkaügyi tanács. Bár a szituáció szelídebb volt, a tét nem kisebb, már több mint 17 ezer munka- nélküliről tudnak a megyé­ben, ami még akkor is na­gyon sok, ha becsült szám, többször is kiderült ugyanis, hogy pontos adatok nincse­nek, talán sose lesznek, mert se a vállalatok, se a mun­ka nélkül maradtak nem je­lentik naprakészen az ada­tokat. Van ugyan nyilván­tartás, van pontos adat azok­ról, akik már kapnak mun- kinélküli-segélyt, de hogy ténylegesen hány munkanél­küli él a megyében, senki nem tudja. A vállalatok ugyanúgy fü­tyülnek arra a kérésre, kö­vetelésre is, hogy jelentsék be az üres munkahelyek szá­mát is. A munkaügyi köz­pontban most mindössze 290 álláshelyről tudnak, ami aligha valós adat. Főleg a munkavállalók szeretnék rá­szerűen megtehetett, amely intézkedés egyébként az al­kotmányos tényezők jogkö­rébe tartozik. Egyébként meg­okol tnak látta az említett nagyközségek és lakott rész Miskolccal való egyesítését azért is, mert ezt az egyesí­tést közgazdasági, kulturális és közigazgatási szempont­ból egyaránt fontos érdekű­nek nyilvánította, s ezt az egyesítést a tényleges hely­zet is kívánta, tekintve azt, hogy Miskolc város és Diós­győr nagyközség teljesen egybeépült, s ugyanezen helyzet Hejőcsabával szem­ben is. A G öröm boly—Tapol­cai fürdőtelepet illetően pe­dig ezért látja az egyesítést megokoltnak, mert Tapolca Miskolc város tulajdona, a telep fejlesztéséért ez a vá­ros hozott eddig is áldozato­kat és hozhat jelentős továb­bi áldozatot is, és mert a te­lep lakosságának túlnyomó része Miskolci lakosból áll. Miután a bejelentést a törv. hat. bizottság tudomá­sul vette, elnöklő főispánunk kinyilvánítja az e kérdésben hozott Véghatározatot. Bor- sodvármegve th. bizottsága, amidőn Diósgyőr és Hejőcsa­ba nagyközségek, valamint Görömböly községhez tarto­zó Tapolca fürdő lakott rész Miskolc thj. városhoz való csatolását, illetve a tárgyban a miskolci Nemzeti Bizott­ság és a Magyar Belügymi­niszter Űr döntését tudomá­sul veszi, a szülő anya fáj­dalmát érzi át, akinek testé­ből élő részek válnak ki, hogy új életre induljanak. Ezt a fájó érzést az ezeréves anya vármegye mélyen át kell érezze, amidőn az át­csatolással, főként Diósgyőr, de Hejőcsaba nagyközségek elvesztésével 1000 év kap­csolatai szakadnak meg a vármegye és a hozzá tartozó kényszeríteni a vállalatokra az adatszolgáltatás kötele­zettségét, hiszen lépni, „ér­deket védeni” információk nélkül elég bajos. Ilyen előzmények után ke­rült sor a munkaügyi tanács alakuló ülésére, ahol a felek meglepő kompromisszum­készségről tettek tanúbizony­ságot. A tanács ügyrendjé­ről nagyon gyorsan meg­egyeztek, hol az egyik, hol a másik fél engedett álláspont­jából, ekkor még látszott, mindegyik delegáció vigyáz arra, nehogy miatta hiúsul­jon meg a megegyezés. Ugyanígy hamar megegyez­tek annak a tájékoztatónak az elfogadásában is, amely a megye tavalyi és idén vár­ható foglalkoztatási helyze­tét elemezte. Szólni kell arról a levél­ről, melyet az önkormányza­ti oldal fogalmazott meg, majd a kerekasztal kiegészí­tette, s mindnyájan aláírták (várhatóan hamarosan nyil­vánosságra is hozzák). Ezt a levelet elküldik nemcsak a munkaügyi -és az ipari és kereskedelmi miniszternek, hanem a többi szaktárcák vezetőjének is, kérve őket, hogy kerüljön a kormány elé a megye foglalkoztatási gondjainak kérdése. Jelenleg ugyanis a mun­kanélküliek szolidaritási községek között, amely ezer évben benne van az egész magyar nemzet története, annak minden fénye és ár­nya, a mely különösen Diós­győr község történelmi sor­sában s annak mozzanatai­ban jelentkezik. E történel­mi fények és árnyak kelnek életre, amidőn Borsodvár- megye közönsége Diósgyőr nagyközségből, Hejőcsaba nagyközségből és Görömböly —Tapolca fürdő lakott rész­től búcsúzik. E fájó érzést mégis a tisz­ta öröm érzése hatja át, sőt múltja felül, mert Borsodvár- megye közönsége tudatában van annak, hogy a testéből kiváló élő részek olyan új életre indulnak, amely ezek­nek a kivált részeknek tel­jesebb, magasabb szintű éle­tét és nagyobb vonalú fej­lődését jelenti és biztosítja. Ugyanezért Borsodvármegye törv. hat. bizottsága őszin­tén üdvözli azt a Miskolci Nemzeti Bizottságot, amely az állami és társadalmi rend nagyvonalú építő gondolatai során Diósgyőr, Hejőcsaba és Görömböly—Tapolca fürdő­telepe lakosainak gazdasági, kulturális és közigazgatási magasabbrendű fejlődését jelentő ezt az átcsatolási határozatot létrehozta, s az édesanya azzal a kívánságá­val búcsúzik az új életre induló nagykorú gyermekei­től, hogy az új belterjesebb közigazgatási kapcsolatban annak közönsége, a szellemi, kulturális gazdasági felemel­kedésnek azt a szintiét való­ban elérje, amely cél eléré­sére a Miskolci Nemzeti Bi­zottság gondolt akkor, ami­dőn ezt a határozatát meg­hozta. Biztosítja egyben a testéből kiváló községek la­kosságát, hogy további élet­sorsukat is szeretettel és minden odaadó támogatás nyújtásával kísérni fogja.” alapjából és a foglalkoztatá­si alapból jut központi pénz a megyéknek, mégpedig egy­szerű számtani művelet alapján, a munkanélküliek szamának arányában. A munkaügyi miniszter leg­utóbbi miskolci látogatása alkalmával is így nyilatko­zott, tehát nem látnak lehe­tőséget Borsod gondjainak kiemelt kezelésére. Márpedig a megyében éppen ezt sze­retnék elérni. Ezt a célt szol­gálja a fent említett levél, a munkaügyi tanács állás- foglalása is. A kerekasztal vitája ez­után sokkal érdekesebb, ke­ményebb lett, a munkaügyi tanács lényegében egyetlen igazi döntéshozatali lehető­sége került ugyanis napi­rendre, a foglalkoztatási alap felosztása. A munkaadók úgy találták, hogy az átkép­zés és a vállalkozóvá válás támogatása a leghasznosabb mód, erre a két területre kell legtöbbet áldozni, a munkavállalók a munkahely- teremtésre adtak volna pénzt, az önkormányzatok pedig a közhasznú munka finanszí­rozását erőltették. Aztán hamar kiderült, hogy ez az egyetlen igazi kompetencia sem sokat ér, ugyanis az önkormányzati oldal egyszerűen — igaz, kényszerűségből — megzsa­rolta a másik két tárgyaló­felet. Arról volt szó ugyanis, hogy ha nem tudnak meg­egyezni a közhasznú mun­kavégzésre szánt összeg nagyságában, akkor az ön­kormányzat a teljes pénz­felosztásra nemmel szavaz, azaz megbénítja a munka­ügyi központ munkáját, s minden forrás bedugul, ami­vel a munkanélküliséget úgy- aliogy kezelni lehet. Miről van szó tulajdon­képpen? Arról, hogy az ön- kormányzatok hozzá voltak szokva ahhoz, hogy a köz­hasznú munkára központi forrásból kapnak pénzt, ahol tudnak, szerveznek ilyet, költségvetésükből ezt meg­előlegezik, s később megkap­ják. Tehát több városban, községben már év eleje óta folyik ez a tevékenység, már milliókat fordítottak rá, s ha nem kapnák meg ezt a pénzt, más területek, például intéz­mények működtetése válna lehetetlenné. Zsarolásról beszéltem, de ez kényszerű zsarolás volt (a kérdést eldöntötte a költség­vetés rendszere). Érezték ezt az asztal túloldalán élők is, ezért a munkaadók megsza­vazták a kérést, a munka- vállalók kényszerűségből tar­tózkodtak, hogy ne tegyék lehetetlenné a megállapo­dást. A kerekasztal esély- egyenlősége csorbát szenve­dett, az önkormányzatok lé­péselőnybe kerültek (bebizo­nyosodott, mennyit ér az in­formációtöbblet), az ő aka­ratuk érvényesült. A koráb­bi gyakorlatnak megfelelően jogosan és törvényesen. Csak éppen abban nem biztos az ember, hogy a munkanélküliség kezeléséinek valóban leghasznosabb for­mája-e a közhasznú munka. Azon is érdemes elgondol­kodni, hogy a jövőben ilyen kompromisszumkész tárgya­lófelek ülnek-e asztalhoz, vagy mindegyik fél azon mesterkedik majd, hogyan tudja kész helyzet elé állí­tani a másikat? Meg azon is, hogy mit szólnak mind­ehhez a munkanélküliek ... (gróf) tott, a magas esz te ti na i mer­Jön a stabo Ricofunk nió-aftuuMí a városi reoilapilivsigoii véli. (kiss) Szóvirág gyártás 194-5-bői Tapolca Hiskolcé lett

Next

/
Oldalképek
Tartalom