Déli Hírlap, 1991. március (23. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-05 / 54. szám

Hivatalosan még nem kutatják

Bioener®ia és parajelenség

Egely György, a Központi Fizikai Intézet tudományos munkatársa a parajelensé- gek kutatásával hívta fel magára a- figyelmet. Nagy sikerű miskolci előadása előtt beszélgettünk vele.

— Ha jól tudom, most fizetés nélküli szabadságon van.

— Igen, sajnos kénytelen voltam erre a lépésre szánni magam. Hivatalosan egyelőre még nem foglalkozhatom ezeknek a kérdéseknek a kutatásával.

— Mióta érdeklik a para jelenségek?

— 1983-ban találkoztám

először gömbvillárnmal, pöh- tosabban annak nyomaival. Egyből arra gondoltam, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie. Megdöbbentő dolgokat tud produkálni. Például az egyik házban a konnektor szinte kirobbant a falból, és egy zárt szekrényből került elő. Egy háziasz- szony azt vette észre, hogy bár az üveg teljesen ép maradt, a körömlakk mégis kifolyt. Ezek azt bizonyítják, hogy a teleportáció létezik, mégha működését, mechanizmusát nem is ismerjük. Így határoztam el, hogy ezekkel a kérdésekkel fogok foglalkozni.

— Manapság nagy divat lett beszelni a bioenergiáról. Tudunk niár valami közelebbit, mi is ez?

— Sajnos még nem ismerjük igazából a bioenergiát. Biztos, hogy létezik, de csak körülírni lehet például a fizikai mibenlétét. Nagyon erős hatásokra képes. Drasztikusan meg tudja változtatni az anyagok tulajdonságait, szilárdságukat le- csökkentheti, és szinte felso- rolhatatlan „csodára” képes. A legnagyobb baj, hogy a kutatása még nem folyik olyan intenzitással, amilyet pedig a téma fontossága megérdemelne. Az elektromosságot is nagyon régen felfedezték, ám hosszú évtizedek kellettek ahhoz, hogy pontosan fel tudjuk térképezni.

— Honnan származik, és lehet-e egyáltalán irányítani a bioenergiát?

— Biztos, hogy az emberi szervezetből jön, de a forrását még nem ismerjük. Egyes emberek nagyon jól tudják vezérelni, mind irányát, mind mennyiségét meg tudják határozni. Így lehet vele gyógyítani. Van egy téves elképzelés ma Magyarországon, mégpedig, hogy az elmúlt egy-két évben megjelent gyógyító emberek kizárólag keletről, a Szovjetunióból jöhetnek. Elég csak elővenni a londoni telefonkönyvet, több, mint száz kézrá- tevéses gyógyítással foglalkozó embert lehet találni. Ugyanez a helyzet Németországban vagy Franciaországban. Lengyelországban külön szövetségük van, mintegy ezerötszáz taggal. Szóval tévedés, hogy ezek most tűntek volna fel, csak eddig nem lehetett beszélni ilyen „emberfeletti” jelenségekről. Nagyon remélem, hogy nem ragad le ez a dolog a divat szintjén, és pár éven belül többet fogunk tudni a bioenergiáról, és egyáltalán a parajelenségekról.

(horváth)

A légitársaságok és az utazási irodák egyaránt felsó- haiiattak az Öböl-válság kedvező fordulatán. Az eddigi utasszűke miatt a Malév is több kedvezményes akcióval próbálta az utasokat csábítani, amelyek természetesen továbbra is élnek, egészen az új menetrend életbe lépéséig.

Igen kedvelt a londoni városnéző utazás, és a nyelv- tanfolyamokkal egybekötött programok résztvevői sem repülhettek még soha ilyen jutányos áron az angol fővárosba. A kedvezményt egyébként a két légitársaság közötti megállapodás értelmében adják.

Ezentúl a Malév járataira két leutazott retúrjegy után egy szabadjegy is jár az egyéni utasoknak. A vállalati kiküldetésben részt vevők pedig a harmadik utazás után I a negyedik útra kapnak ingyenjegyet. A Malév északmagyarországi területi igazgatóságának egyébként 90 vállalattal, illetve céggel van kitűnő üzleti kapcsolata. Az utazások száma a privatizáció és a külföldi kapcsolatok gyarapodó száma miatt, egyre nő. Az iroda bevételének 70 százalékát a repülőjegyek eladásából érik el. A vállalatokkal úgynevezett visszatérítési szerződést is kötnek, s a Malév-szakaszo- kon 5 százalékos, más légi- társaságok járatain pedig 3

Valaha itt tenger volt.

Épírtelö-e az iral-lí?

Napról napra egyre tra- gikusabb lesz az Aral-tó helyzete. A vízszintje, amely 1083-ban még 53 méter volt, 1989-re alig- több, mint 40 méterre csökkent, vagyis majdnem 13 méteres szintveszteséget szenvedett. Ez idő alatt az Aral-tó vízfelülete 67 ezerről 41 ezer négyzetkilométerre zsugorodott, sótartalma pedig tízről harminc százalékra nőtt.

Az Arai megmentésére a közelmúltban nemzetközi szimpóziumot tartottak, amelyen huszonhét ország tudományos környezetvédelmi szervezeteinek képviselői vettek részt — köztük az Egyesült Államok, Anglia, Kanada, Ausztrália, Németország, Kína szakértői. Hét terv született, amelyek koordinálását a Szovjet Tudományos Akadémia geográfiai intézete végzi. E tervek megvalósításával próbálják megmenteni a tragikus sorsú Arait a pusztulástól.

százalékos engedményt adnak a tarifájukból.

A Malév Air Budapest néven a közelmúltban jegyeztette be a Charter légitársaságát, amely szintén kedvező áion kínál a jövőben teljes túrákat is. Ezekre egyébként a Malév miskolci irodájában is lehet jelentkezni. Például a húsvéti ünnepekre Palermóba. Madridba, Sevillába, Párizsba vagy Kréta szigetére.

Az Air Tours szervezésében a gyerekeknek szeretnének kedveskedni május 26- án, a gyermeknap alkalmából. Egy TU—154-es géppel egyórás budapesti sétarepülésben iehet részük; két szülővel, vagy felnőttel, egy 12 éven aluli gyermek ingyen szállhat fel. Ha ez a program sikert arat, a nyári szünetben rendszeresen indítanak sétarepülő-járatot.

Doni bajtársak

összejövetele

Értesítjük a doni bajtársakat, hogy a szokásos havi összejövetelünket 1991. március 6-án 14 órától tartjuk, a Baross Gábor u. 18. sz. alatti, kisgazdapárt-helyiségben.

Sétarepülés a gyermeknapon

A Malévvals olcsóbba

Az Észak-Magyarország január 26-i számában Betelje- sítetlen ígéretek címmel lehangoló cikk jelent meg Csenyétéről. Gróf úr, a szerző, plebejus indulattal és maró gúnnyal veszi célba azokat a pártembereket, aktivistákat és ki tudja még miféle politikai kalandorokat, akik a „rendszerváltás hajnalán” merő népszerűséghaj hászásból — úgymond — rávetették magukat a súlyos gondokkal küszködő borsodi aprófalura, országos csinnadrattát csaptak körülötte, lakóinak fűt-fát ígértek, rpajd a választások elmúltával, anélkül, hogy az ígéretekből bármit is megvalósítottak volna, rútul cserbenhagyták. A történet szívszorító. Kár, hogy nem igaz. Gróf úr elsősorban érzelmi húrokat penget, én inkább a tényekre hagyatkoznék.

1. Szociológusként csaknem húsz éve foglalkozom a kistelepülések problémáival. Egyike voltam az elsőknek, akik a ’70-es évek elején figyelmeztettek az akkori településpolitika várható ka- tasztrofális következményeire. Később is csináltam egy s mást: kutatásokat folytattam, tanulmányokat, cikkeket írtam, a témáról szóló dokumentumfilmek készítésében vettem részt. Mindezt nem tekintem különösebb érdemnek, de az azért meglep, hogy Gróf úr afféle konj unktúralovagnak titulál, aki nem restell politikai tőkét kovácsolni egy aprófalu nehéz helyzetéből.

2. Ladányi János szociológus kollégámmal 1989 nyarán jártunk először Csenyétén. A riasztó állapotokat látva akkor határoztuk el, hogy megpróbálunk tenni valamit a helyzet megváltoztatása érdekében. Illúzióink nem voltak. Tudtuk, a P^sz*-ülás megállítása sem könnyű, hát még a folyamat megfordítása.

_ Semmiféle soros szociológiai dolgozatok nem születtek, csak egy gyakorlatias helyzetelemzés, és egy még gyakorlatiasabb tervezet a _ legsürgetőbbnek vélt tennivalókról.

4. Nem gondoltuk és nem ígértük, hogy ezeket mi magunk képesek leszünk végrehajtani. Kezd emén yezésü nk legfőbb célja éppen az volt, hogy bátorítsuk a helyi ön- szerveződést, elhitessük a korábbi tapasztalatoktól érthetően fásult, megkeseredett heiybeliekkel: a viszonyok v a.amely est változtak, most már rajtuk is múlhat, miként alakúi Csen véts további sorsa. Mi csak azt ígértük, hogy az ehhez szükséges feltételek megteremtésében próbálunk segíteni.

5. Első lépésként szerveztünk egy falugyűlést, ahova meghívtuk mindezon intézmények képviselőit (áfész. Volán, téesz, erdőgazdaság, megvei tanács stb.), amelyek befolyásolhatják a csenvé- teiek életkörülményeií. Korábban nem sokat: törődtek Csenvétével, gondoltuk, itt az ideje, hogv szembenézzenek a falu állapotával, az ott élő emberek súlyos gondjaival. Kétségtelen, a gyűlésre meghívtuk a sajtót és a tv-t, hogy az elhangzottaknak, súlya legyen, hogyne lehessen a levegőbe beszélni. Egyébként volt, aki ígért és_ be is tartotta, volt. aki ígért, és nem tartotta be, és volt, aki nem is ígért semmit.

6. A?, is igaz. hogv néhány napoal később a Napzárta a falugyűlés képeivel illusztrált beszélgetést szervezett, a mél ven különböző pártok képviselői is részt vettek, de nem azért, hogv az akkori idők szokásának megfelelően, egymás rovására bizonygassák: sz ő pártjuk viseli leginkább szívén az aorófalvak sorsát, hanem azért, hogy egybehangzóan megfogalmazzák: az elmaradott térségek problémája pártok felett álló össznem- zeti ügy.

7. Mindez 1989 novemberében történt. A továbbiakban a nyilvánosságnak nem jutott szerep, pártoknak vagy más politikai szervezeteknek még a neve sem került szóba a csenyétei próbálkozások kapcsán. Ezzel szemben megkezdődött a szívós aprómunka annak érdekében, hogy a tervekből minél több megvalósulhasson. Nagy Gyula szociológussal és Horváth Aladár, miskolci cigány tanítóval együtt négyen próbáltuk hol több, hol kevesebb sikerrel betölteni a katalizátor szerepét. Tény, hogy az aprómunka oroszlánrészét helyi, s környékbeli emberek végezték, de az is tény, hogy a mi közreműködésünk nélkül semmi sem történt volna. Gróf úr megpróbál ellentétet fabrikálni: vannak egyfelől a csak a szájukat jártató „politikai vigécek”, másfelől azok a helyi értelmiségiek, akik a mostoha körülményekkel dacolva, csendes alázattal teszik a dolgukat. Holott mindvégig munkamegosztás volt közöttünk: ők ott helyben megtették mindazt, amire mi képtelenek lettünk volna, mi viszont próbáltunk abban segíteni, amire nekik nem volt lehetőségük.

8. Amit elértünk, az ennek az együttműködésnek az eredménye. 1990. szeptemberében újra megnyílt a korábban megszüntetett általános iskola, és történetében először óvodája is lett a falunak. Sikerült pénzt szerezni a pedagógusok fizetésére, kibővült a törpevízmű vezetékhálózata, valamint javult az ellátás a boltban, a falu kapott egy Barkast amely a hamarosan munkába álló falugondnok segítségével az ott élőket fogja szolgálni. 350 ezer forintos alaptőkével megszületett a Csenyéte Alapítvány. A pénzt elsősorban munkahelyteremtésre kívánjuk fordítani, mert ezen a téren sajnos nem sikerült áttörést elérni.

9. Próbálkozások azonban szép számmal voltak. Tárgyaltunk a CSEFA-va) egy raklapszegező üzem létesítéséről, a téesszel többféle megoldásról is, tavaly őszszel beindult egy koszorukö- tő üzem. bővültek az erdei termékek leadási lehetőségei stb., de a riasztó méretű munkanélküliségen alig sikerült enyhíteni. Hogy miért, az bizony megérne egy „misét”.

10. Ami a cikk apropóját adó jegyzőségi problémát illeti, tavaly novemberben és decemberben Rákay Károly- lyal, a csenyétei polgármesterrel, kétszer is felkerestük a szomszédos községek polgármestereit, hogy megpróbáljuk rábírni őket álláspontjuk megváltoztatására. Hiába. Mást akkor nem tehettünk, hiszen a törvény szerint, az önkormányzatok közötti vitás ügyekben a köz- társasági megbízott jogosult dönteni, a köztársasági megbízottakat viszont csak januárban nevezték ki. Igv született meg a mi biztatásunkra Rákay Károly levele, amelyet hivatalba lépésekor Gyulay Gábor azonnal kézhez kapott, s így módja volt intézkedni.

Talán ennyiből is kiderült, hogy nem fordítottunk hátat Csenyétének. Tisztelettel adózunk mindazoknak — Ne.velős Gábornak, Rákay Károlynak, Komaság Margitnak, Kovács Istvánné- nak. Kovács Lászlónak, Szabó Lajosnénak és másoknak —, akik az ügy érdekében nálunk lényegesen többet tettek, tesznek és semmiféle elismerésre nem tartunk igényt. Ám a tények tiszteletben tartását elvárjuk. Lehet, hogy az önként vállalt feladatnak nem tudtunk teljes mértékig megfelelni, de az az újságíró, aki felszínes és pontatlan információk alapján valótlanságokat állít, az alapvető munkaköri kötelességét sem teljesíti.

F. Havas Gábor

* * *

Nagyon büszkévé tett F. Havas Gábor fenti tanulmánya. Üjság- irói pályáin során még nem forduit elő, hogy egy nagyhírű szociológus ráadásul országgyűlési képviselő, egy cikkem első három bekezdésén: reagálva, több mint 100 gépelt sorban szerkessze meg

válaszát.

Olcsó trükk lenne most azzal kezdeni, hogy Havas úr dolgozatának már az első szava sem igaz, hiszen cikkem nem az Északban, hanem a Déli Hírlapban jelent meg, milyen figyelemmel olvasta vajon az írást, ha még ezt sem vette észre. De hagyjuk ezt, tévedni emberi dolog.

Az már sokkal inkább meglep, hogy Havas ural nem zavarja olyan kifejezéseket nekem tulajdonítani — konjunktúralovag, politikai vi- géc --, amelyeket le nem írtam, ilyen szavakat talán — tudjuk, keveri a lapokat — azokban a pesti újságokban olvashatott, amelyek gondolatiságukkal körei állnak hozzá.

Amiben egyetértek veie: hagyatkozzunk a tényekre. Dolgozatában 10 pontban íogialja össze eilenvéieményét. Az első 7 pont sehol nem cáfolja az általam leírtakat, v'ucg ha az a fél mondat — a mi közreműködésünk nélkül semmi sem történt volna — gőgjével és kizárólagosságával mintegy engem igazol, bit- nagyon ízlésein ellen való.)

A 8. ponttól jön a tényleges felsorolás, mi mindent tettek Csenyé- tééri. Igaz, itt már leírja, hogy „amit elértünk, az ... együttműködés eredménye”. Valóban megnyílt az általános iskoia és az óvoda, javult az ellátás stb., óe ezt saját érdemként betudni, hát. . .

Vegyük a Csenyéte Alapítványt. A 350 ezer forintból a megyei tanács soo ezret, a Phraíipe 50 ezret, a Szeta is annyit es a Wallenberg Társaság (Havas úrék) úgyszintén 50 ezret adott. Írja Havas úr, hogy ezt az összeget munkahelyteremtésre fordítják majd. Ez bizony nagyon jó lenne, mert a falu cigány lakosságából napjainkban a fel kezemen meg tudom számolni azokat, akik dolgoznak. A több mint egy év alatt mit profitált a falu az alapítványból, ki kezeli azt egyáltalán? (Havas url Ha viszontválaszt ír, nehogy azt mondja, hogy már sikkasztással is vádolom önöket, én csak kérdezem, mert tényleg nem tudom, mire használták ezt a pénzt.)

Az viszont igaz lehet, hogy Havas úrék pressziója eredményeként a megyei tanács Csenyéte súlyánál, a cigányság számánál indokolatlanul nagyobb összeget fektetett ebbe a jelek szerint „mintafalunak” szánt településbe, A megye tavalyi költségvetésében 20 millió szerepelt a perifériára szorult cigányság segítésére. Az a bizonyos iskolamegnyitás a megyének az óvodával együtt 2,1 milliójába került. A 200 ezres Csenyéte Alapítványon nil 250 ezret telepfölszámolásra (4 család lakásvásárlásához), 2t;o ezret az óvodai és iskolai napközis térítési dijak átvállalására költött a megye. Ez csaknem 3 millió forint, a Csenyétére költött összeg legalább 80 százaléka.

Ennek az az ára, hogy Borsod többi cigánylakta települése (azokról a kis faivakról nem is beszélve, ahol csak magyarok élnek) még annyit sem kaphatott, mint ami járna neki. Mert Havas úrék — dehogy merném én azt mondani most már, hogy politikai okokból. választási fogásként — épp Csenyétén jártak, de nem voltak Rakacán, Özd környékén és még sorolhatnám, hány településen.

De jó — csináljunk egy mintafalut — hadd lássa a társadalom, mit lehetne tenni, ha összefognának, ha szívükön viselnék a cigányság sorsát, legalább úgy, mint Havas úrék. Mit láthat ma a „társadalom” Csenyétén?

Szembetűnő változás, hogy a csenyéteiek megtanultak követelni. Lazult a fegyelem, több lett az iskolai hiányzás. A megszervezett vetöburgonya-akció eredménye — tanácsi pénzből a tsz-től vettek krumplit — az lett, hogy a krumpli felét megették, más része ott rohadt, elloptak, de el talán egyetlen szemet sem vetettek. A felsorolt munkahelyteremtés — raklap-, koszorúkészítés — mindegyike „befuccsolt”. Egyedül a gyógynövénygyüjtés maradt meg (de ez korábban is szokás volt a faluban), hallom, most 500 ezerért házat vesznek egy holland kertésznek, hogy segítsen ebben a munkában és az értékesítésben. Hát ezek a tények.

Befejezésül, soha eszembe nem jutott, hogy F. Havas Gábort. Ladányi .Jánost, vagy bárki mást. személyében megbántsam. Csen.vé- téről azt írtam le. ami tény, hogy egyik környező település sem akarja körjegyzőségébe befogadni a falut, épp a cigánylakosság viselkedése miatt.

Az, hogy az első három bekezdésben megcsipkedtem a pártokat — és nem egyes személyeket —, a fenti válasz megírására késztette Havas urat. Ehhez joga van, mint nekem is ahhoz, hogy a felszínesség, a valóllanság állításának, a munkaköri kötelesség nem teljesítésének vádját a leghatározottabban visszautasítva, valóban a tényekkel ismertessem meg a Déli Hírlap olvasóit.

Gróf Lajoa

Válasz Csenyéte kapcsán

Egy poiiiai kalandor mii zrái