Déli Hírlap, 1991. március (23. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-05 / 54. szám

Bemutató a Kamaraszínházban

60, 40, 19 esztendeje

Miskolcról

írták,irtuk

Népesség, termelési vígjáték, tasakos tej

REGGELI HÍRLAP 1931. MÁRCIUS 4.

Részletes adatokat tartalmaz a polgármester jelentése Miskolc népmozgalmi statisztikájáról is. Halmay Béla dr. h. polgármester beszédes adaiait tartalmazza a jelentésnek ez a része. Arról van szó benne, hogy 1920-ban 56 987, 1930-ban 61 470 lelket számlált Miskolc lakossága, vagyis a szaporodás tíz év alatt 4488 léleknek felel meg. Összesen 28 949 a férfi és 32 521 a n i Miskolcon, míg az önálló iparosok száma 1660-ra, az önálló kereskedőké 829-re rúg. Van 6107 ház, 13 882 lakással, az üres lakások száma 271. Megindokolja a jelentés, hogy miért ilyen kevés a lélekszámszaporo- dás 10 év alatt, egyrészt egész csomó intézményt megszüntettek Miskolcon és helyeztek át pl. Debrecenbe, azonfelül a gazdasági válság folytán, a vasgyár és a miskolci gyárak üzemei is csökkentették a munkásaik létszámát, továbbá Hejőcsaba, Martin-telep és Diósgyőr a hozzátartozó közigazgatási részekkel, nincsen belekalkulálva Miskolc népességébe. A kimutatott 61 470 lélekszám 53 négyzetkilométeren lakik, azonban a csatolási mozgalomba számításba vett közigazgatási területek lakosságával együtt, Miskolcnak 85 000 a lé- lekszáma, amely körülmény azt mutatja, hogy Miskolc az országnak városias jelleg szempontjából harmadik, népesség szempontjából negyedik városa.

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 1951. MARCIUS 6.

Gyárfás Miklós ,.Hatszáz új lakás” című vígjátékénak miskolci vonatkozásban különös érdekessége, hogy a darab cselekménye egy miskolci építési vállalat di- ósgyőr-vasgyári építkezései körül játszódik. A cselekmény középpontjában a vállalat tervező mérnöke, Ág István áll, aki valósággal szerelmese saját tervének, a fényűző kivitelű, hegytetőre építendő fémkutató intézetnek. Európa egyik legmodernebb, legpompásabb fémkutatóját szeretné felépíteni, ugyanakkor lényegtelen kérdésként kezeli másik fontos feladatát, a vasgyári munkások számára építendő 600 új lakást.

Amikor a minisztérium felszólítja, hogy egyszerűsítse 20 milliós tervét és oldja meg a fémkutató kérdését 15 milliós költségvetési kerettel, minden ideg- szálával tiltakozik ellene, jottányit sem hajlandó engedni az ő egyéni „nagy álmának” megvalósításából. Nem akar engedni, mert — mint az író ezt érzékelteti — politikailag naég^nem -eléggé fejlett, egyéni becsvágyát nem tudja alárendelni a közösség érdekének. Makacsságában közrejátszik egy másik mozzanat is-, amit az író bizonytalankodva húz időnként alá. A főmérnökkel bizalmas viszonyt tartó Karola, akit Ág bérelszámolóként hozott be a vállalathoz, ugyancsak fűti benne az egyéni becsvágyat. Ez a reakciós beállítottságú „úrlány” gyűlöli az egész népi demokráciát, gyűlöli a munkásokat, és bár olyan ostoba, hogy fogalma sincs Ág tervének mibenlétéről, az egész problémáról, annyi esze mégis van, hogy tudja: ha a mérnök egyéni hiúságát, egyéni becsvágyát felszítja, azzal szembeállítja őt a népi demokráciával, a munkásosztállyal.

Baiázs Jánosnak, a vasgyárból kikerült új munkásvállalatvezetőnek jut az a feladat, hogy a vállalatnál eddig tapasztalt hibákat kiküszöbölje és Ág főmérnököt, ki az ország egyik legjobb építészmérnöke, meggyőzze a helyes álláspontról, rávegye a leegyszerűsített terv elkészítésére.

A második felvonástól az egész játék könnyed, derűs vígjátéki mederbe lendül. Balázs elvtársnak Záhony párttitkárral összefogva sikerül a nehéz diót feltörnie. Önmaga vállalja, hogy a 600 új lakás költség- vetési keretéből még egy korszerű kultúrotthont is felépít a 600 lakás lakóinak. Ehhez segítségül hívja Nagy Klári mérnököt és Zsivora Ákos kalkuláns mérnököt. Ravaszsággal, kis cselekkel élnek, hogy Ág becsvágyát áthangolják egy másik becsvágyra: leegyszerűsíteni a fémkutató tervét úgy, hogy minnél kevesebb költséggel meg lehessen azt valósítani.

A meginduló nemes vetélkedésnél kerül felszínre a darab egyik legértékesebb mondanivalója. A vállalatvezetőség, a mérnökök és maga a pártszervezet is elhanyagolta eddig az újítások kérdését, rá se hederített a dolgozóktól beérkezett újítási javaslatokra. Most egymásután kerülnek elő az asztalfiókból az értékesebbnél értékesebb újítási javaslatok. Kiderül, hogy ezekkel is óriási megtakarításokat érhetnek el mind az űj lakások, mind a fémkutató felépítésénél.

DÉLI HÍRLAP 1972. MÁRCIUS 6.

Még egy hete sincs, hogy a miskolci, kazincbarcikai, leninvárosi és ózdi üzletekben is megjelent a polipack csomagolású tasakos kakaó, a fogyasztás máris ugrásszerűen megnövekedett: a korábban félliteres üvegekben forgalomba hozott napi 1500^ liter kakaóval szemben, a tasakosból március 1-jétől naponta már 2000 litert ad el a kereskedelem és a tejipar számít arra, hogy az igény hamarosan tovább növekszik. De nemcsak ez bizonyítja a korszerű csomagolás népszerűségét. ,

A vásárlók joggal kifogásolják, hogy az üzletek a félliteres kiszerelésű tejet még mindig csak üvegekben árusítják. Az igény jogosságát a tejipar vezetői is elismerik, de mint mondják, ha a félliteres tejnél is bevezetnék a polipack csomagolást, ez mindenképpen hátrányosan befolyásolná a lakosság tejellátását.

A miskolci tejüzem két műszakban dolgozó csomagológépei óránként, legfeljebb 3600 tasakot képesek megtölteni. Ez a literes csomagolású tej megfelelő mennyiségű előállításához elegendő. Ebből a fajtából — a kereskedelem megrendeléseinek arányában minden igényt ki tudnak elégíteni: jelenleg naponta B2_65 ezer literes polipack tejet szállít a miskolci és vidéki üzletekbe a Borsod Megyei Tejipari Vállalat.

Maya, le édes!

Operett, operett... Vagabund hódítók és snájdig hősszerelmesek tülemkednek kikapós asszonykák kegyeiért. A kulisszák ragyognak, a konfetti lágyan aláomlik, a színpad meg éppenséggel rogyadozik a sok táncos-komikus alatt. Na, és az izek! A szub- rettek formásak, mint a marcipán. Hercig amorózók ellenállhatatlanok, akár egy indiáner vagy bécsi jeges kávé. A bon- viván tekintély dolgában le kell, hogy pipálja a Sacher- tortát is, s akkor még nem is szóltam a műfajt belengő vattacukor-rózsaszínről. Maga Ma- lya egy Peche Melba hűvösségét leheli ránk, de nélküle is cukorfalat mindenki. Hízik a közönség.

>jc A közönségsiker most sem marad el...

Pedig az operettek alapképlete megegyezik. Kapásból hepienddel kezdenek, majd egy kis látszatbonyodalom után idillivé válik az egyszer már végletesnek tűnő helyzet. Kell hát a külcsín, ha nem akarunk székünkben elaludni. Ez jutott eszembe, végignézve a Kamaraszínház nem éppen pazar kiállítású Mayáját.

■ ■

A közönség nagyvonalú. Ügy tesz, mintha nem venné észre a jelmezek kopottságát. az amatőr színjátszókhoz illő díszletet. Hiába, egy operettnemzetnél minden sikerre ítéltetett, fanyalgás- nak helye nincs. Főleg, amikor színre lép a „tigrisszemű, párductestű” Maya. Szerintem sírósszájú, de mindegy, könnyfakasztó így is, úgy is. Mert szenved. Mert Charlie nem akarja, hogy levegye lottyadt barackra emlékeztető ruhácskáját. Más választás nem lévén, kénytelen elmenni a többiekkel világsztárnak. Már nem a légiósok dizőze, erre fel lecikizik (zsenírozzák?), hogy ő csak egy kis kokott. Hát el lehet ezt viselni? Naná, hogy el, egy-két szívbemar- koló vallomás, s Maya önérzete is feltámad haló poraiból.

A hangulatot oldandó, betoppan Rudi. Meg Barbara. Egyenest Egyitomból, vagy honnan. Megteszik, amire mindig is vágytam, közelképet festenek a Nílus hüllőiről, egészen pontosan a krokodilok szabadidejéről. Barbara csak pirul, csak pirul, de a gyéren összehangolt mozdulatok nem sok időt

Vizek, erdők, utak, falak

Merre mehettek a hadak?

Kétszáz éves országleírás Borsodról

„A város házai csaknem mind falazott;;!., ezenfelül szilárdan épültek. A iesfi.cye- lemreméltóbbakat jó fallal vették körül: a minorita kolostort, a református templomot, a megyeházát, a városházát*’ — olvashatja a történelmi Borsod vármegyéről több. mint kétszáz éve katonai felméréshez készült országleírásban a késői utód, aki ha ebben a városban él, elsősorban nyilván Miskolcra kiváncsi. Nem volt jelentősége hadi szempontból, és nagyon jelentős minden jelző. vessző, még a hiba is.

Ha jöttek-mentek is az egyenruhások Mária Terézia uralkodásának végén, vagy

II. József idejében, háború nem volt. Nem is csak annak a jelszónak a jegyében készült az országleírás 1782— 85 között, hogy ,.ha békét akarsz, készülj a háborúra”; más úton indult a feudalizmus utolsó évtizedeit élő ország. Ahogy a Borsod Megyei Levéltár által kiadott, Borsod vármegye katonai leírása (1180-as évek) című könyvből kiderül (Zemplénről is megjelent ugyanez), éppen Európa felé igyekezett mindkét uralkodó azzal, hogy egyszerűen tudni akarta, mi van az országban, amelyre napnyugta után mécsessel és gyertyafénnyel alig átvilágítható sötétség borult, és ahol váltott lóval is napokig vágtatott célja felé a gyorsfutár. A levéltár minden vállalkozása azért öröm, mert az évszázadokkal fedett homályt is oszlatja.

Kétszáz éve születtek az első katonai térképek, a határ- és megyetérképek, akkor voltak a nemesek körében hatalmas felzúdulást kiváltó úrbéri felmérések, a népszámlálás, ekkor született történeti helységnévtár. Természetesen azért, hogy a soknemzetiségű monarchiában az uralkodó a megadóztatás szempontjából Is tisztán lásson, de azért is, mert az ország számára ez elengedhetetlen volt. Nagy kár, hogy a kalapos király, II. József igazgatási reformjához összeszedett széles körű felmérések hézagosak; sokat megsemmisített a király halálát követő honi akarat, amely jobban érezte magát a mocsaras mezők és tengelytörő utak között.

Ahogy kísérő tanulmányában Csorba Csaba írja, ez az országleírás a földrajzi táj változásait, a közlekedés és az erdészet történetét ku- tatóknak aranybánya, de nemcsak nekik. Kísérjük csak a leírást végző cseh tisztek útját Miskolcon és tovább, és rögtön megtudjuk, hogy néhány évtized múltán azért vihette el a fél várost a Szinva, mert

.. bár jelentéktelen, mégsem lehet rajta a bejelölt helyeken kívül máshol átkelni magas partja és részben mocsaras mezői miatt.” Elég volt egy felhőszakadás ... De a mai nyomvonalaknak megfelelő, többnyire gyalázatosán rossz utak, ..Diósgyőr Mezőváros” körül irdatlanul köves utak, sűrű erdők kerültek a térképre. Érdekes, hogy míg a diósgyőri pálos kolostor igen, a vár nem található meg ebben a leírásban, amelynek nem ez az egyetlen hézaga, vagy pontatlansága, de éppen ez a ko- rabeliség bizonysába és bája is. A cseh katonáknak könnyebb volt Óhuta helyett Alte Glassz Hüttét írni, Szikszó helyett „Sicsó”-t, vagy „Siso”-t hallottak. Könnyed eleganciával sorolták Borsodhoz Polgárt, Felnémetet, Egert magát — a táj egybemosódott. Megemlítenek viszopt minden szilárd épületet, azt, hogy a

i-'.rv f

&A!Í *

s

4«®SA J í.*yw,v

ftkúCESHK A

ilfc&sriv %

★ Cseh tisztek irányításával mértek be magaslatot és mezőt. A 200 éves katonai, gazdasági, hadseregellátási adatokat ma is kitűnően használhatják a közlekedés és az erdészet kutatói.

települések hány órán;, i já- róíöldre voltak, milyen a vizek minősége, helyén van az erdő, rét, mocsár, és az út, amely vagy járható lóval, vagy nem. Hinnénk, hogy Ónod, Csát város. Aszaló mezőváros volt akkor, tudtuk, hogy a megye 134 ezer lakosa (ebből 14 ezer élt Miskolcon) 166 faluban és tíz mezővárosban várta a világosabb 19. századot?

A kiadvány (a kézirat eredetijét Becsben őrzik, ezt a Borsod-könyvet Barsi János fordította) a levéltárban néhány éve elkezdődött, korábban nem volt, szervezett megyetörténeti kutatásnak a része. Aki régmúlt időket közelhozva tanítani akar belőle, vagy egyszerűen csak érdekli, az az intézményben és az Anti k v '< ' i mb rr n megveheti.

M—

hagynak a lámpalázra. Nincs az a menedzser, aki ne szerződtetné ... Pláne, ilyen dalokkal!

Jó Fényes Szabolcs már hatvan évvel ezelőtt tudta, mitől döglik a légy. Nem győzöm kapkodni a fejem, hol itt, hol ott bukkan fel egy-egy bombasláger. Micsoda érzelmek bújnak meg Dixi lágy zümmögésében, miszerint „megint egy új kis dal a szerelemről...” Lehet ám szeretni, bolondulásig. De ez még semmi, mert befut a lux-, a lux-, a luxusvonat, s amikor minden gonosztevő megjavul, jogos az igény egy kis hacacáréra. A művészeknek nincsenek gátlásaik, az önkívületbe kergetik Ilonka nénit az első sorban... Teljes a dili, a társulat legjobb színésznője paravánt cipel és székeket tologat. Saját szavaival élve, „lebontja a díszletet”.

A közönséget nemigen zavarják meg ilyen fonák helyzetek. Harsányan kaca- rászunk, közben az a szegény Charlie frankón gyomron lövi a legjobb barátját, önfeledten tapsikolunk, a hős meg vért izzad, hogy elhitesse Mayával: rá se bír nézni arra a másikra. Ugyan egy órája még élete szerelme volt „az a kígyó”, de hát Charlie-t nem is az eszéért szeretjük. És drukkolunk neki, és akaratosak vagyunk, juszt sem engedjük, hogy drámába fajuljon Maya meggondolatlansága. Visz- sza is fordul a drága, hogy felkiálthasson: Ittfelejtettem a szívemet! Ami nyilván mézeskalács ...

Fogas kérdés, hogy fals értékeket, talmi felhőtlenságet őszintének hogyan lehet feltüntetni. Ebben a műfajban talán nincs is ilyen követelmény, és nem is lehet a rendezőtől semmit számonkénti. Szabó Ági ötletei végigkísérik a két órát, elszántsága nyilvánvaló, remélem, jövőre is folytathat ilyesfajta kísérletet.

A baj ott kezdődik, amikor Mikola Róbert Celesti- nekre és Rudikra kényszerül pazarolni tehetségét, közben telik az évad, és igazi képességeiből semmit nem láthatunk. A közönség sug- dolózhat, hogy „milyen aranyos”, vagy hogy Zborovszky Andrea „milyen gyönyörű”, de az ki nem derül, hogy milyen jó színészek. Persze, tudom, hogy a Mayát nem az évad bemutatójának szánták. de mégiscsak szomorú, hogy egy előadás nem elégedettséggel tölt el, hanem fájó hiányosságokat juttat eszünkbe.

Csiszár Imre nyilatkozta tavaly ősszel, hogy miskolci munkáját végigkísérte az évenkénti kötelező operett. A színház idén ráduplázott, meg lehetünk elégedve. Eszembe se jut, mi lett volna, ha műsoron marad a Shirley Valentine.

Kocsis Attila