Déli Hírlap, 1991. március (23. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-25 / 69. szám
Rákóczi Bank A megyei közgyűlés ez évi rnurikatervét lapozgatva feltűnik. milyen nagy szerepet szánt a hivatal vezetése a testületnek, a megye, a régió gazdasági fellendítésében. Májusban megtudhatjuk, milyen vállalkozás-fejlesztési koncepciója van a megyei önkormányzatnak, a következő hónapban pedig megtárgyalják a regionális fejlesztési pénzintézet, a Rákóczi Bank Rt. megalapításának feltételeit: A megyei ön- kormányzat vezetésének már évek óta dédelgetett terve, egy miskolci központú bank létrehozása, mert az a tapasztalat, hogy a külföldi beruházó és a külföldi tőke megáll Budapestnél. A helyi bank viszont elsősorban a régió beruházásait finanszírozná. Szociális ellátás a számok tükrében DELI HÍRLAP XXIII. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM 1991. MARCUS 25., HÉTFŐ Aft 11: 5 80 FORINT To Időzzük-toldozzuk a szociális hálót, hiányzik az egységes, átfogó szociális törvény, nincs összhang azok között a törvényhelyek között sem, amelyek valamilyen formában érintik a szociális tennivalókat, s hiányzik az összhang azok között a szervek és szerveződések között is, amelyek szociális munkával foglalkoznak. Azon a fórumon hangsúlyozta ezt dr. Göllesz Viktor főiskolai tanár, a Szociális Munka című folyóirat . fő- szerkesztője, amelyet a Társadalmi Vgyetulétek Szövet - légének Borsod megyei »zerteilte rendezett Miskolcon, a ni egye szakemoereinek részvételével. Előadásokat és konzultációt tartottak az égetően fontos témáról. Borsod szociális ellátásáról és támogatási rendszeréről Turinszky Ferencné, a megyei önkormányzat főmunkatársa tartott olyan előadást, amely a számok tükrében mutatta meg a jelent, s utalt a jövőre. Ez utóbbi különösen lényeges tétele volt az előadásnak, éppen mert, a tendenciák'azt mutatják, hogy az igények meghaladják a lehetőségeket, noha eddig is sok száz millió forintot fordítottak szociális ellátásra, támogatásra. ■ ■ Megyénk népessége csőiken — tavaly, év .elején 47 ezerrel volt alacsonyabb a lakosság száma a tíz évvel korábbinál —, az elvándorlás a munkaképes korú fiatalabb és .képzettebb rétegeket érinti kedvezőtlenül, nő a 60 évesnél idősebb korosztály részaránya, míg a 14 évesnél fiatalabbaké csökken. Lassanként szomorú közhellyé válik, hogy ugrásszerűen, emelkedik a munkanélküliek aránya, s rohamosan fogy az üres álláshelyek kínálata. A lakosság jövedelmeinek növekedési üteme nemcsak az országos átlagtól marad el, de az inflációhoz képest is számottevően alacsony, miközben nagyarányú az eladósodás. Az életszínvonal romlása, a társadalmi • feszültségek növekedése,. a népesség, egészségi állapotának kedvezőtlen alakulása miatt a szociális ellátás iránti igény robbanásszerűen növekszik, s a segélyre fordított összegek az öt évvel ezelőttihez képest háromszorosára emelkedtek. Az étmúlt évet megelőzően teljes összegű, részössze- gü és kiegészítő rendszeres szociális segélyben csaknem 5000-en részesültek, s számukra közel 140 millió forintot utaltak ki. Ugyanakkor eseti segélyezésre, természetbeni támogatásokra — tüzelő megvásárlása és házhoz szállítása, közüzemi díjhátralék rendezése, élelmiszercsomag és a különböző térítési dijak kedvezményes megállapítása — megközelítően 88 milliót fordítottak, s ezekből csaknem 40 ezren részesültek. Ennél az ellátási formánál a jövőben a legtöbb gondot a lakásfenntartási költségek emelkedése okozza majd. ■ ■ Ápolási díjat —, amelyet március 1-tői vezettek be — összesen 1043-an kaptak, térítésmentes közgyógyellátást majd’ csak 21 ezren kaptak, s egyharpiaduk méltányosságból. A mozgáskorlátozottak . gépjárműüzemanyag- hozzájárulása több, mint • 11 millióba került a megyének: 1400 an kapták meg. A szociális alapellátás keretében 8926-an vettek részt az étkeztetésben tavalyelőtt, tavaly azonban már ezerrel többen igényelték azt. Ingyenkonyha Miskolcon a múlt év novemberétől van, itt 200—220 igénybe vevő van, olyanok, akik más módon nem tudnak ételhez jutni, s ezért ez az ellátási forma korhatár nélküli. Idén Ózdon is tervezik a bevezetését. A családsegítő központok száma a megyében hét, feladata a veszélyeztetett családok felkutatása, segítése, hogy képessé váljanak problémáik rendezésére. Jó partner ebben a házigondozószolgálat — tavaly 7503-an részesültek segítségben, 27 gondozói központ révén. A hajléktalanoknak Miskolcon nyitottak éjjeli menedékhelyet, amely ingyenes, s tavaly szeptembertől működik az átmeneti szállás is. Harminckilenc férfi részére ugyancsak Miskolcon, ahová a beutalás három hónaptól három évig tartó, meghatározott időre érvényes, térítési díja pedig havi 1000 forint. Az alapellátást az idősek klubhálózata — tavaly 156 klub — s három, fogyatékosok napközi otthona segíti. Ez utóbbiból kettő Miskolcon, egy pedig ózdon van. A bentlakásos intézetek közül a szociális otthonok intézményrendszere számottevő, csaknem 3000 bentlakót látnak el. Ám ez így is kevés, a várakozók száma tavaly december végén 174 volt, ebből Miskolcra 101 jutott. Mindez persze sok-sok pénzt is igényel, ameiyec elsősorban helyi forrásokból kell finanszírozni, minthogy az állami támogatások csak kiegészítőként jelennek meg. Az önkormányzati képviseletek tehát új helyzettel állnak szemben, minthogy a felelősségük szerteágazó gondosságot igényel a problémák feltárásában, a megoldási módozatok kidolgozásában, az emberi, pénzügyi források megteremtésében és koncentrálásában. Annál is inkább, mert míg korábban az idős korúak, a sokgyermekes családok, a munka- képtelenek voltak döntően a rászorulók, ma már hasonló súllyal jelentkeznek a munkanélküli, vagy átmenetileg társadalombiztosítási ellátásban nem részesülő aktív korosztályok és családjaik is. A lehetőségek korlátozottak — hangsúlyozta Turinszky Ferencné —, segítséget csupán az erőforrások egyesítése, a karitatív szervezetek, polgári társulások összehangolt tevékenysége jelenthet. (r) jjc Tavasz van. (Szabón Gabriella felvételei) Amikor as állam kösbelép(ett) Társasházi bonyodalom Joggal mondhatják majd cikkünk olvastán azok, akik csak meg szerették volna venni tanácsi bérlakásukat, ám mégsem sikerült, hogy az ügy, amiről írunk, nem igazán lényegbe vágó. Ugyanis egy olyan lakóközösségről lesz szó, akik már megvehettek bérlakásukat, de. most újabb problémákkal találták szembe magukat. Számunkra — s úgy gondoljuk, olvasóink számára is — nem any- nyira a konkrét eset, hanem annak tanulsága érdekes. Ami pedig bevezető megjegyzésünket illeti: tapasztalataink szerint egy lakás megvétele, megszerzése felett érzett öröm hazánkban felettébb múlandó... • BÉRLAKÁSOK ELADÁSÁNÁL Az Ady Endre utca 14 a. szám lakói megbízásából többen és többször is felkeresték szerkesztőségünket. Ez az a toronyház. amely az Ady-hídnál található, földszintjén a Bigatton cukrászdával. Sokféle panaszuk közül jó néhány arra vonatkozott, hogy a lakóközösség Sütít, első kézből Könnyű a cukrászoknak, hiszen az édességet a legtöbb ember szereti — legalábbis ezt gondolja az, aki nem ismeri, milyen helyzetben van ma a vendéglátás e fontos háttéripara, a cukrászüzemek hálózata. A sütemény ugyanis nem lett rosszabb az elmúlt években — . sőt, megkockáztatjuk, számos új, ízletes termék is megjelent — ám. a torták, piték ára úgy emelkedik, mint egy időben a kőolajé. Nem olyan könnyű ma már nagy mennyiséget eladni az édes termékekből, mint régen, és azt sem szabad elfelejteni, az üzlettulajdonosak közül sokan nem szívesen vesződnek a süteményekkel, hiszen hűtőpult kell hozzá, és túl sokáig tárolni sem lehet ezt a kényes írut. Sokkal egyszerűbb sört, vagy bort mérni, de most nem erről akarunk szót ejteni, Hanem arról, hogy a cukrászok úgy próbálnak segíteni magukon, ahogy más termelő is megteszi: kikapcsolják a közvetítői láncot az üzem és a fogyasztó közül. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat egyik cukrászüzeme a Búza tér háta mögött, a Szeles utcán, a 47. szám alatt található. Ügy gondolták, nyitnak egy kis boltot, és itt friss süteményt kínálnak olcsóbban, mint bárhol másutt. Arra alapoznak, hogy a piac nagy for- •galmából nekik is jut majd egy kicsi, s talán az sem megalapozatlan remény: ha elterjed a vevők között, hogy itt olcsó a süti,'jönnek máshonnan is. A cukrászok ügyétől függetlenül mi, fogyasztók annak örülnénk legjobban, ha minél több olyan kis üzlet nyílna Miskolcon, ahová az áru nem túl tekervényes és drága úton kerülne. (k—ó) mostanában jön rá: a társasházi alapító okirat nem a legelőnyösebb számukra, s az épület különféle házkezelési gondokkal küzd, az eladáskor nem tisztázódott néhány fontos szempont. Azzal nem untatnánk a kedves olvasókat, hogy milyen, meglehetősen hosszadalmas eszmecseréket folytattunk jogászokkal és ingatlanközvetítő szakemberekkel az Inköznél, amíg kirajzolódott á kép. Arról van ugyanis szó, hogy létezik két jogszabály, amelyek érvényesek a lakáseladásokra, ám nem hozhatóak összhangba a lakók érdekeivel. Az egyik kormányrendelet előírja: az állami ingatlanok — a bérlakások — eladását az ingatlankezelő vállalat úgy végezheti, hogy eladni társasházakban levő lakásokat és helyiségeket lehet. Magyarán eladás előtt az eladásra szánt állami bérházat társasházasítani kell, csak úgy lehet utóbb eladni. Ez meg is történt minden esetben, s ekkor a magyar állam lett a társasház egyetlen tulajdonosa. Ez azért lényeges, mert egy másik jogszabály szerint a társasház-alapítás- kor az alapító okirat tartalmát a tulajdonostársaknak kell megállapítania. # CSAK UTÓLAG SZÓLHATNAK BELE Ez tehát azt jelenti, hogy elkészül az alapító okirat, de a lakásukat megvásárolni szándékozók, az akkor még bérlők, de jövőbeli tulajdonosok ebbe nem szólhatnak bele. Csak arra van lehetőségük, hogy amikor megvették lakásukat, és megalapítják közösségüket, módosítsanak áz alapító okiraton — ez persze már a közösség működésére vonatkozó szabályok szerint megy csak. Az Inköz szakembereivel végül is egyet kellett értenünk abban, hogy ez így jogszerű. Az más kérdés, hogy célszerű, és az eladó és a vevő jogait egyenlő mértékben érvényesítő-e. Voltaképp az lenne a megfelelő eljárás, ha a lakásukat megvenni szándékozók tárgyaló- partnerként, képviselőjük útján az első lépéstől kezdve részt vehetnének az adásvételben, ezzel rengeteg további vitát lehetne' megelőzni. • HÁTHA RAJTUNK MÚLHAT MAJD... Csakhogy erre a jogszabályok nem adnak módot. Azt már csak mi jegyezzük meg, hogy aligha lett volna elképzelhető ötezer lakás eladása az elmúlt évben egy ilyen ,.egyezkedés” folyamatban. Ha cinikusan fogalmazunk. akkor azt is mondhatnánk, hogy aki eddig meg tudta venni bérlakását, az örüljön, még ha -vannak is gondjai a társasház létével. Mert aki ezután szeretné megvenni lakását, minden bizonnyal nem az elmúlt évihez hasonló, kedvező árón teheti majd meg. Jelenleg ugyanis szünetel a bérlakások értékesítése, mivel a lakások tulajdonosa most már az önkormányzat, az pedig a jelenlegi zűrzavaros helyzetben, amikor nincs országos, s emiatt.egy lakáskoncepció sem, nem akar elhamarkodottan dönteni lakáseladási ügyekben. A várakozás érthető, de nem bizonyulunk rossz jósnak, ha azt mondjuk: olcsóbbak semmiképpen nem lesznek azok a lakások, amelyeket talán elad a lakóknak az önkormányzat. Ami pedig a cikkünkben leírt helyzetet illeti: szerintünk jó lenne a lakókat az első lépéstől kezdve bevonni az adásvétel jogi folyamatába. Azt csak remélni tudjuk, hogy' ez az önkormányzat szándékán múlik majd. csupán, s nem újabb központi jogszabályokon, amelyek eldöntik majd helyettük is, hogy mit lehet tenni, mit nem. (kiss) Több a rászoruló, mint a pénz
