Déli Hírlap, 1991. március (23. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-20 / 65. szám

0 Március idusán Göncz Árpád köztársasági elnök kezéből vehette át - az építészek közül elsőként - a Széchenyi-dijat Bodonyi Csaba. Húsz éve él és dolgozik Miskolcon, ám csak néhány epűiet — legutóbb a Tudomány és Technika Háza — készült tervei alapján. A belváros rekonstrukciójából is kimaradt („Pécsen a legjobb építészek dolgoznak a belvárosban, itt nem”). Személyé­ben a vidéki építészet is elismerést kapott. A kitüntetett építőművész szakmai életútját is összegzi a 3. oldalon olvasható beszél­getésben. Tiszta vizet, ésszerű tulajdonviszonyokat iiüi a 33 forint miiótt van Vízárügyekben manapság | meglehetősen sok cikk szüle- | tik, és a sűrű telefonok is j jelzik a szerkesztőségben: a tetemesen megnövekedelí vízdij megfizetése mára ko­moly terheket jelent a lakos­ságnak. Többször is írtunk arról, hogyan oldják meg a fogyasztás mérését, és a díj­fizetést az állami bérlakások esetében, és ott, ahol ma­gántulajdonú otthonokról van szó. Most annak próbáltunk utánajárni, hogy vajon mi­ért 33 forint Miskolcon a víz- és csatornadíj köbméte­renkénti összege? Vajon mit takar ez a lakossági tarifa? Lehetséges-e, hogy valami­lyen módon ez a díj ne csak növekedjen, hanem csökken­jen is egyszer? Vojtilla László, a Miskol­ci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat igaz­gatója: — Ma az önkormányzati törvény egyértelműen az ön­kormányzatok felelősségévé teszi a vízellátás biztosítá­sát. Ugyanakkor a vízár-, vízdíj ügyekből kivonulóban van #az állam, leépíti a tá­mogatást. Régebben egy úgy­nevezett díjkiegyenlítéses rendszer működött. Egy-egy vízművállalat esetében köz­ponti pénzügyi alapból ki­pótolták a különbözetet. ami a befizetett vízdíj és a va­lódi költségek között mutat­kozott. Ez a szisztéma ter­mészetesen minden cégeh > arra sarkallt, hogy minő- [ magasabb költséget mutas- j son ki. Most az leépí­ti a vízárakban eddig meg- ' mutatkozó jelentős támoga­tást, de az ármegállapítás továbbra is hatósági. Szűcs Andor, a vállalat igazgatóhelyettese: — 1989-ben csak a ráfor­dítások 10,5 százalékát fizet­te meg a vízdíjjal az állam­polgár, 1990-ben már 65,5 százalékát, 1991-ben pedig 88,5 százalékát: Tehát még mindig van némi állami tá­mogatás. A víz ára hatósági, maximált ár. Minden víz- művállalat esetében küiön- külön állapítják meg köz­pontilag, a vállalatok által kimutatott költségeket fi­gyelembe véve. Mi a 33 fo­rintos miskolci lakossági víz- és csatornadíjjal a közép­mezőnybe tartozunk a 37 vízművállalat sorában: van­nak kisebb és nagyobb díj­tételek is az országban. — Többször megírtuk ta­valy: Miskolc 1990-ben igencsak rosszul járt a víz­díjjal, ugyanis úgy állapí­tották meg központilag a díjakat, hogy a város — a vállalat — majd’ hatvan- milliós veszteséget hozott össze. Mi lett ennek a pon­tosan mínusz 59 milliónak a sorsa? i Szűcs Andor: — A miskolci vízművek jelentős mennyiségű — a vízfogyasztás felét kitevő — vizet vesz át az Észak-ma- gya"országi Regionális Víz­műtől. Tavaly úgy állapítot­ták meg a vízárakat, hogy cégűnk minden egyes átvett Ha felenged a fagy Erdősítésre Havas még az erdő, fa­gyott a föld — tájékoztatott a bükki „helyzetről” Szegő Lajos, a lillafüredi igazgató­ság vezetője. Nemcsak Bánkúton, de Csipkésen, Jávorkúton sem olvadt még el a hó, noha a napsütötte erdei tisztásokon már a zsendülő zöld füvet „színezi” a hóvirág. A töb­bi kora tavaszi virág még szunnyad, s az erdő csend­jét is csak a fakitermelők gépeinek zaja veri fel. Az erdei emberek, mun­kások a tavaszra készülnek. Ott, ahol elolvadt a hó, s felengedett a föld, mint pél­dául' Lyukóhánya környékén, a csariyiki völgyben, vala­mint Kékmezőn, már a ta­vaszi erdősítést szervezik. Ha rtiinden jól megy, s az idő­járás továbbra is kedvező marad, úgy e hónapban már hozzá is fognak a tölgy cse­meték ültetéséhez. Mert a lillafüredi igazgatóságnak a tavaszi hónapokban több, mint 90 hektáron kell a cse­metédet elültetni. Nem ilyen „szezonális” te­vékenység, de annál fonto­sabb a faszénégetés. A bok­sák egy részét már ősszel összerakták, hogy tavasszal csak be kelljen gyújtani. A bükki égetésű faszénnek jó híre van külföldön, a tavaly égetett mennyiség jelentős része is exportra került. Bíznak benne, hogy az idén is lesz piaca, s nem sorvad el ez az ősfoglalkozásnak számító erdei mesterség, amelynek művelői sajnos egyre fogynak. vízköbméteren három forint ötven fillért vesztett. Év vé­gére ez kilencvennégymUli- ós veszteséget hozott, ebből a cégünk egyéb ágazatokban megtermelt harmincötmilliós nyereségét levonva, maradt a majd’ hatvanmilliós mí­nusz. Egy éven át folyt a huzavona, kilincseltünk a főhatóságoknál, hogy változ­zon meg ez az áldatlan helyzet. Tavaly decemberben született a döntés: a veszte­ség egyharmadát az állam fedezi, kétharmadát pedig a fogyasztók, azaz a miskolci­ak fizetik meg a felemelt vízdíj részeként. Mi azt sze­rettük volna elérni, hogy ne a fogyasztók fizessenek, ha­nem a rossz ármegállapítás terheit viselje a központi kassza. — Az fel sem merülhe­tett, hogy nem a miskolci vizet kellene drágítani, ha­nem az ÉRV átadott vizét olcsóbbá tenni? Vojtilla László: — Az ÉRV regionális vál­lalat, egy, a cég teljes te­rületére megállapított vízár­ral. Magyarán: amit esetleg a Miskolcra átadott vízen nyer, az rámegy a közsé­gek, kisvárosok drága vízel­látására. — A miskolci polgár te­hát most megfizeti a drá­gábban ellátható területek költségeit is? Szűcs Andor: — Igen. Az egy vállalat, egy ár elv ezt hozza. — Mit lehetne tenni? Hiszen akkor ez nem je­lent mást, mint az állam kivonul a vízártámogatás- ból, de a szükséges támo­gatási terheket a lakosság nyakába sózza, elkenve, hogy valójában hol meny­nyibe kerül a víz ... Vojtilla László: — Csak az a megoldás le­hetséges Miskolc esetében, hogy rendeződnek a tulaj­donviszonyok a vízellátás­ban. Magyarán: azok a víz­termelő helyek, vízművek, amelyek döntő részben a város vízellátását szolgálják, nem az ÉRV, hanem a mis­kolci önkormányzat kezébe kerülnek. Ekkor megoldható, hogy a miskolci polgár va­lójában annyit fizessen a vízért, amennyibe annak ki­termelése, elszállítása, a szolgáltatás fenntartása ke­rül. Ez lenne a tiszta hely­zet, s ennek elérésére tö­rekszünk. (kiss) Uj törvény a foglalkoztatásról (2») Ki a munkanélküli? A járadék megállapításának feltételei „A Magyar Köztársaság Alkotmánya mindenki szá­mára biztosítja a jogot a munka és a foglalkozás sza­bad megválasztásához.” E jogok gyakorlásának elősegí­téséért, a foglalkoztatási fe­szültségek feloldásáért és a munkanélküliek ellátásának biztosításáért az Országgyű­lés idén február 12-i ülésén fogadta el azt a törvényi, amely a foglalkoztatás elő­segítéséről és a munkanél­küliek ellátásáról szól. Az úgynevezett 1991. évi IV. törvényben foglaltak közűi különösen azok a szakaszok számítanak közérdeklődésre, melyek a munkanélküliekre vonatkoznak. Nem véletlen, hogy ezzel kapcsolatban az Országos Munkaügyi Központ szak­mai útmutatást is készíteti, amely a megyei munkaügyi központok es kirendeltsége­ik jogértelmezésének és jog gyakorlatának egységesítését kívánja szolgáim. Ez az uta­sítás mindenekelőtt tisztázza a munkanélküli fogalmát. Ki számít nálunk munka- nélkülinek? A válasz erre rendkívülien részletes. Mun­kanélküli — a törvény ma­gyarázata szerint — az a személy, aki munkaviszony létesítéséhez szükséges jel­tételekkel rendelkezik. Te­hát: betöltötte a 14. életévét, eredményesen elvégezte az általános iskolát, de nem folytat középfokú oktatási intézményben nappali tago­zaton tanulmányokat. Mun­kanélküli az is, aki a 14. életévét betöltötte ugyan, de az általános iskolát nem vé­gezte el, ám az iskola rend­szeres látogatása alól fel­mentették. A nyári szünidő­ben munkanélkülinek szá­mítanak mindazok, akik túl vannak a 14. életévükön, ae még általános iskolában, vagy középfokú okiatási in­tézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytatnak, s cselekvőképességgel rendel­keznek. Hogy munkanélküliként regisztrálják, ehhez termé­szetesen az kell, hogy sem­miféle munkaviszonnyal ne rendelkezzék. Tehát ne le­gyen munkaviszonyon kívü­li biztosított, bedolgozó, s munkavégzési kötelezettség­gel rendelkező szövetkezeti tag. Mindazok ugyanis, akik bármilyen, a magyar jog ha­tálya alá tartozó és fent fel­sorolt munkaviszonnyal ren­delkeznek, munkanélküli já­radékra nem jogosultak. Ahhoz, hogy valaki mun­kanélküli járadékot kapjon, alapvetően szükséges, hogy a lakóhelye szerinti illeté­kes munkaügyi központ munkanélküliként nyilván­tartásba vegye. A szakmai utasítás szerint ez igen fon­tos szabály, minthogy a nyil­vántartásba vételhez kapcso­lódik a különböző jogosult­ságok megállapításának kez­dő időpontja, tehát a jára­dék igénylésének dátuma is. A nyilvántartásba vétel napjának azt kell tekinteni, amikor a kérelmező a ..Mun­kanélküli járadék iránti ké­relem” című nyomtatványt aláírja, amit az ügyintéző kézjegyével hitelesít, s a nyomtatvány kitöltésével is visszaigazol. A szakmai uta­sítás kimondja: a nyomtat­ványt minden olyan ügyfél­lel ki kell töltetni, aki a munkanélküli fentiekben részletezett fogalmának meg­felel. Ettől csak olyan eset­ben lehet eltekinteni, ha az ügyfél kijelenti: nem tart igényt a járadékra. Ebben az esetben egy, az ügyinté­ző által kitöltött nyilatkoza­tot kell tenni, amely egyút­tal igazolja azt is, hogy a munkanélkülit a helyzetével kapcsolatban és a lehetősé­geiről minden tudnivalóról •tájékoztatták. S itt álljunk meg pillanat­ra. Ezek a nyilatkozatok — miután a törvény március elsején hatályba lépett — a munkaügyi központok és ki- rendeltségek rendelkezésére állnak, mivel ezeket az Or­szágos Munkaügyi Központ­ban mintaként megfogal­mazták. Sajnálatos, hogy utolsó fél mondata — fino­man szólva — félreérthető. Előző cikkünkben írtuk meg H. József 16 éves miskolci lakos munkanélküli fiatal­ember esetét, aki aláírta ezt a nyilatkozatot, anélkül, hogy kérte volna, húzzák ki be­lőle az inkriminált fél mon­datot, amely szerint: „tudo­másul veszem, hogy munka- nélküliek nyilvántartásába nem kerültem.” Nyilván nem ő lesz az egyedüli, aki ebbő! azt a kö­vetkeztetést vonja le, hogy a továbbiakban nem lesz joga rá, hogy a munkaügyi köz­pont kirendeltségét munka- erőközvetítési kérelemmel keresse fel. A nyilatkozat ki­töltőit ugyanis nem zárják ki a munkaerőpiacról, sőt a munkanélküli statisztikából sem, ez csupán arra szolgál, hogy a munkanélküli jára­dék megadásának feltételei­vel nem rendelkezőket ne kelljen erről még külön le­vélben is értesíteni. A munkanélküli járadék megállapításának ■ ugyanis alapfeltétele, hogy igénylőjé­nek négy év alatt legalább 360 nap olyan munkaviszo­nya legyen, amikor társada­lombiztosítási járulékot fi­zetett. Tudni keil erről azt is, hogy minden esetben csak az elbírálás előtti négyéves időtartamot lehet figyelem­be venni. Npm tarthat igényt munkanélküli járadékra az, aki az öregségi nyugdíjkor­határt betöltötte, akinek rok­kantsági, vagy baleseti rok­kantsági díjat állapítottak meg. vagy akinek megfelelő munkahelyet ajánlottak fel, ám azt nem fogadta el. • (Folytatjuk) R. É. Alpolgármesteri fogadóóra A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 65. SZÁM 1991. MARCIUS 20., SZERDA RH: 5.80 ORIIIY Petrasovszky István, Mis­kolc Megyei Jogú Város al­polgármestere fogadóórát tart március 20-án, szerdán 14—18 óra között, a Város­házán (Miskolc, Tanácsház tér 8.) Bodonyi Csaba Széchenyi-dí ja

Next

/
Oldalképek
Tartalom