Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

Tízméteres körzetben kötelező! a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap MisUolc, 3501. Pf.: 39. — Telefon: 42-66«. — Kérjük olvasóin­kat levelezőinket. hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hetiétől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. [Minket sújtson más géphibája? A December 4. Drótművek dolgozói segítségüket kérnék egy probléma megoldásához, ami az Állami Biztosító Rt. CSÉB-Évgyűrü Biztosítási Irodával szemben merült fel, de nem csak egy embert érint. Az iroda levelükben „örömmel értesít", hogy az 19ÍKl-cs évben befizetett összegnek a 20 százalékát visszaigényelhetjük a személyi jövedelemadó összegéből. Na igen. ez öröm is lenne, ha megbízhatnánk az összeg pontosságában, mive! a CSÉB-Évgyíirű Iroda ál­tal kihozott befizetett összeg még csak véletlenül sem egye­zik meg a ténylegesen befizetett összeggel. Az eltérések elég jelentősek, főleg ebben a pénzszűke világban. Felhá­borodásunkban felhívtuk az irodát, és ott közölték velünk, hogy sajnos elromlott a számítógépük, és az első negyedév összegét elfelejtette, de ha befáradnánk, akkor korrigálják a hibát. Igen ám. csakhogy a bizalmunk megingott, és utá­nanéztünk az előző évi összegek helyességének is. Sajnos, i ott is „elromolhatott, a számítógép", mivel az 1989-es évre kihozott, visszaigényelhető összeg sem helyes, tehát az 1989. évre befizetett összeg sem az eredetileg befizetésre került ' összegeket tartalmazza. Felháborodásunk teljes mértékű. : mivel számviteli osztályon dolgozunk, és nálunk még egy fillért is meg kell keresni, addig nem adhatunk ki a ke­zünkből adatokat. Visszahívtuk a biztosítóirodát, és közöltük, hogy 1989-re sem jól számolt, erre azt felelték, hogy a vállalatunk a de­cemberi összeget még nem utalta át, és ebből adódhatnak eltérések. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, számolunk, össze­adunk, kivonunk, sehogy sem akar az az összeg kijönni, amekkora differencia van az általunk kihozott, befizetett összeg és a biztosító által kiszámolt, állítólagos befizetések között. Hogy bízzunk meg a továbbiakban a munkájukban, ha kétéves elszámolás után is hibák jelentkeznek? S mire eljutunk odáig — ha megérjük —, hogy talán felvehetjük az éveken át fizetett pénzt, lehet, hogy kiderül, még ne­künk kell fizetnünk. Sokunk vissza akarja mondani a biztosításnak ezt a for­máját, csakhogy az eddig befizetett összegek 50 százalé­kát igényelhetjük vissza, mivel idő előtt bontjuk fel a szer­ződést. Nem tudjuk megérteni, hogy szerződéskötéskor miért nem tájékoztattak ennek a biztosítási formának az előnyei­ről, hátrányairól. Miért csak a szépet mondták el róla? Azt meg kell adni, hogy nagyon ügyes üzletkötőjük van, mert mindannyian beugrottunk, és aláírtuk anélkül, hogy a köt­vényeket megkaptuk volna, és elolvashattuk volna a tájé­koztatást: És nem értjük azt sem, hogy miért csak az 50 százalék kapható vissza, főleg ilyen esetben, amikor a bi­zalmunkat elvesztettük a pénzünk hűtlen kezelése miatt. Ugyanis ezeket az összegeket a mi pénzünkből vonták le és használhatták eddig, nem ajándékba kaptuk tőlük, ha­nem mi dolgoztunk meg érte. Azt jogosnak tartjuk, hogy a tavalyi „örömteli értesítés” után visszaigényelt pontos összeg 20 százalékának értékét vonják vissza, de a többi befizetett összeg minket illet meg. És azt is képtelenség­nek tartjuk, hogyan adhat ki a kezéből egy hivatalos szerv olyan kimutatásokat, amihez a teljes évi adatok még nem állnak rendelkezésre. Valamint nem egyezteti, hogy milyen befizetések folytak be hozzá akár csekkről, akár vállalati átutalásokról, s az a kimutatás egyezik-e a saját kimuta­tásával. Mi mindenesetre tényekkel támasztjuk alá igazunkat. (Aláírások a szerkesztőségben) * Hasonló panaszról kaptunk levelet például Szabó István- nétól és férjétől. Megkerestük az Állami Biztosító illeté­kesét, aki elismerte, hogy baj történt, ö géphibára hivat­kozott, s azt mondta, h <gy más vállalatokat is érinthet ez az ügy. Arra, hogy visszakaphatják-e a teljes befizetett összeget — a kamataival — a panaszosok, úgy válaszolt: A szerelem örök jjc Tegnap reggel még ilyen kép fogadta azokat, akik munkába indultak. Az éjszaka le­hullott hó még érintetlen volt Sokan tették szóvá olvasóink közül, hogy a gyalogjárdákat sem tisztítják. A nagyobb vá rosrészekből is csak keskeny, lábnyomok taposta csapásokon tudtak eljutni a tömegközlekedési eszközökig. Tegnapi lapszámunkban már közöltük a Miskolc yárosi Polgármesteri Hivatal Városgondnokságának kérését és felhívását háta- karítás-ügyben, de most megismételjük: „A biztonságos gyalogos- és gépjármű-közleke­dés feltételeinek megteremtése érdekében felhívással fordulunk Miskolc város lakóihoz, gazdálkodó egységeihez. Kérgük, szíveskedjenek a 3 1989. számú tanácsrendelet előírásai­nak megfelelően, ingatlanuk 10 m-es, garázsuk 2 m-es körzetében (de legfeljebb a közút szegélyéig) a hó- és síkosságmentesítési kötelezettségüknek eleget tenni! Köszön­jük, hogy munkájukkal hozzá járultak a közlekedési biztonság megteremtéséhez, Miskolc rendezettségéhez." Nyékládháza Tizenhat forintért Manapság, amikor hurrá­zunk a tej árának literenkén- j ti 1 forintos csökkenésekor, hogyne hatna örömként a hír Nyékládházán: az egyik magán-kiskereskedésben li- j terenként 16 forintért mérik a tejet! A hír igaz. Nem csoda tehát, hogy már második ( hete ugyancsak megnőtt a forgalom ebben a Kossuth j utcai üzletben. A tulajdonos­nak bizonyára nincs több haszna literenként 1—2 fo­rintnál, de egyrészt az el­maradt hasznot „behozza” más árun. másrészt: a tej ! esetében láthatóan nem is a busás haszonra töreksze­nek itt, mint a maximális áron árusító ABC-üzletekben — hallottuk a vevőktől. A vásárlók között, pedig ! igen sok a nyugdíjas és a többgyermekes szülő, akik ! számára egyáltalán nem mindegy, mennyiért veszik meg a mindennap nélkülöz­hetetlen táplálékot. Ügy tu­dom. a bocsi termelőszövet­kezettől kapják a tejet, és még ilyen árusítás mellett sem fizetnek rá a boltra. R. A. Ha én vállalkozó lennék, üvegező kisiparosként min­den bizonnyal megtalálnám számításomat. A miskolci belvárost járva ugyanis leg- | alább nyolc betört kirakatot számláltam meg, pedig utam során csak néhány utcát jártam be. Menő szolgáltatás­sá válik az üvegezés. Mert amint elvégzi az egyik mun­kát, bizton számíthat arra, hogy néhány napon belül újra hívják. Vállalkozásomat mihama­rabb felfejleszteném. Kettős ügynököket alkalmaznék. Akik éjjel betörik a kiraka­tokat és elviszik az árui, reggel névjegykártyámmal már nyitásra megjelennének, pontos, precíz és olcsó mun­kámat ajánlva. Egyre romló közbiztonsá­gunk mutatója a sok kitört kirakatüveg, hiszen riasz­tóan felduzzadt a betörési hullám, burjánzik a rablási láz. Közismert és már any- nyiszor megírt okok miatt kevés a rendőr útjainkon, közterületeinken. Az alakuló önvédelmi szervezetek sem jelenthetnek tartós javulást, hiszen aki nappal dolgozik, érthető okok miatt nem tölt­heti minden éjszakájának egy részét házon kívül. Vajha munka nélkül ma­radnának az üvegesek! Ta­lán még megérem. , M. L. Miskolc Olasz Jánosné (Miskolc): Szerkesztőségünkhöz írt leve­lével kapcsolatban kérjük, szí­veskedjen befáradni a Társada­lombiztosítási Igazgatóság nyűg- díjosztályára (Miskolc. Zöldfa u.). ahol a résznyugdijjal kap­csolatos kérdésére, választ kap. Ügyfélfogadási idő: hétfő kivé­telével 8-tól 12 óráig, valamint csütörtöki napokon. 13 órától 18 óráig. Bán István (Mezőkövesd): Panaszával megkerestük mun-, kahelyét. a Miskolci Építőipart Vállalatot. Azt a választ kap­tuk. hogy személyesen keresse fel a vállalat bérrsonortlát. ahol felvilágosítást adnak a szer­kesztőségünknek írt levelében foglaltakra is. fiai forint: egy fa élele?! Miután már hóna­pok óta nem tudtunk bemenni a pincénkbe az összegyűlt újság- és folyóirat-halomtól, mint jól nevelt ál­lampolgár úgy döntöt­tem, .hogy elviszem a MÉH-be. A gépkocsi csomagtartója színül­tig megtelt az össze­kötözött lapokkal. Az első két MÉH-telep zárva volt, a másik kettő, ahol jártam, megszűnt. Kénytelen voltam a fonoda mel­lé, a MÉH központi telepére vinni a pa­pírhulladékot. Közben elautóztam 150—200 forint értékű benzint, eltelt másfél óra, de én csak azokra a bu­szokra gondoltam, amelyeknek az oldalá­ra az van írva: 60 kg papír 1 fa élete! A MÉH-ben lemérték. 86 kiló volt összesen. Ez igen. Dicsértem ma­gam. Megmentettem egy fa életét. Már csak egy másik ablak­nál kellett sorba áll- nom, ott kaptam meg az /érte járó pénzt. A 86 kilogramm pa­pírért összesen 8 fo­rint 60 fillért fizetett a MÉH! Tehát egy Ki­ló folyóirat 10 fillér. Kedves Zöldek! Kör­nyezetvédők! • Erdé­szek! Változott a hely­zet. Egy fa élete 60 kiló papír, azaz 6 fo­rint, Kérem, a tanul­ságot vonjuk le együtt. De le kellene vakarni az elavult reklámszö­vegeket is a jármű­vekről, házak faláról. Mert ennek a szöveg­nek már a fele sem igaz... Simon János Miskolc erre nincs móil. Az ide vonatkozó szabályokra hivatkozott. Ezek szerint a kötvény „idő előtti” visszavásárlása esetén csak a befizetett összeg felére, és az ez után járó kamatra tarthatnak számot az érintettek. Az ügyre visszatérünk, kö­zöljük lapunk jogtanácsosának véleményét az esetről. A közút nem Február 8-án 10 óra 20 perckor az Állatkórház előtti úttesten az ADR 515-ös rendszámú Lada vezetője úgy vezette gépkocsiját, hogy megdöbbenéssel követ­tük útját. Mi a járdán jöt­tünk a Shell-benzinküt íelé. Szerény becslésem szerint a gépkocsivezető 80—90' kilo­méteres sebességgel haladt, fittyet hányva a csúszós la7 tyakps útra. Szinte hátbor­zongatóan szlalcrnozott. Köz­ben még egy pár körforgás­sal is tetézte _ mutatványát. Megálltunk a' járdán, mert egyszerűen féltünk, hogy feiszalad közénk, és elgázol valakit. Érthetetlennek talál­tuk. magatartását. Hát nincs ennek az embernek senkije, aki hazavárja, akihez égés» ségesen akar megérkezni? verseuypílyp s Lehet, hogy nincs, de min­ket hazavárnak. És még az is megfordult a fejünkben, hogy ha történne vele baj, nem is sajnálnánk. Hiszen szemmel láthatóan, élvezte bravúros vezetését. Csak sajnos ákalában úgy szokott történni, hogy mindig a vét­len embert éri a 'baj. Az ilven gépkocsi vezetőknek so­ha nem történik bajuk. Gyalogostarsaimmai együtt az volt a véleményünk: az ilyen ámokfutók minél ha­marább kerüljenek szembe a törvénnyel, hogy ne tud­janak beláthatatlan, végze­tes balesetet okozni mások­nak. Egy gyalogos, aki szemtanúja volt az esetnek Kél öreg megy az úton. Kéz a kézben, komótosan. Min- i den reggel latiam őket, s néha most. is átsuhan alakjuk , lelkemben. Sohasem siettek: a korosabbak kimért, nyugodt tempójú lépteivel haladtak céljuk fele. Két iskola várta őket. Két iskola a sarkon, átellenben, az út két oldalán. A férfi alacsony, mokány ember volt. Mon- golosan kiálló pofacsont, tömör, de csinosan kurtított bajusz, kezében sokszor erős, szűrő nélküli cigaretta füstölt. A nő \ inkább szlávos szépséget formált, egyszerű ruháit gonddal válogatta meg. A villamoson egymással szemben ültek, nem törődve a környezet zajúval, egymás csöndes szavait hallgatták. Min­dig volt mit mondani, hiszen olyan gyorsan repült az idő. Leszállva, egy percig megálltak, szelíd csókot váltva, így indultán: tovább. Egyikük jobbra, másikuk balra, az út túl­oldaláról kedvesen visszaintve. Mi, éretlen suhancok nyerítve röhögtünk időnként, az ab­lakból kilesve. Nem hittünk öregkori érzelmekben. Es azt j is mondják, hogy a házasságban a szerelem elmúlik, csak \ a szeretet marad meg. Most már, középkorú fejjel tudom, \ nincs mindig így. Az övék szerelem volt. Túl két tanár- \ ember bölcs, odaadással töltött, hosszú házaséletén, igazi \ szerelem. Tavasszal rend behozzák Hatalmas összeget fordított a város a Széchenyi útra és a városháza környékének tel­jes felújítására. Bár megnél- I külöztük ezt a pénzt, kellemes ' a szemnek végigtekinteni a díszburkolaton, a pihenöpado- ; kon, a megszépült épületeken, a megújhodott színházon. Kü­lönösen akkor, ha felelőtlen személyek nem dobálják az ut­cára a szemetet. A sétálóut­cánkon azonban ismét van látnivaló. A 25. számú ház ut­cai részén 3-4 négyzetméteres nagyságban a járdára hullott a fal kőburkolata. Ki vállalja a felelősséget, ha a tovább omló kövek valakinek a fejé­re esnek? Jó lenne minél előbb megelőzni a bajt - irta leve­lében január 14-én T. L. mis­kolci olvasónk. és hasonló esetek, hibák lát­tán közvetlenül a házkeze- lőségnek jelentsék a bajt, ezzel gyorsítható a hiba el­hárítása. Ezt a kérést is kö­zöltük. A napokban írásos választ kaptunk a fenti ügy- gyei kapcsolatban a házkeze- lőségtői : 1 s,A január 14-i számuk­ban megjelent »Hullik a ház fala- című cikkükre az alábbi tájékoztatást adjuk; a Miskolc, Széchenyi út 25. szám alatti épület homlok­zatáról a balesetveszélyes kő­lapokat szakembereink le­bontották. A falrész helyre- állítását az időjárás függvé­nyében, tavasszal végezzüia el.” * Két öreg ballag odafönn. Kéz a kézben, egymás halk sza­vára figyelve, hiszen olyan rövid az élet. A világ gondjait : letéve, elmerülnek egymás tekintetében. Időnként le-lepil- I lantva volt tanítványaikra, szájuk szegletén szelíd mosoly- í lyal megcsóválják dérrel koronázott fejüket, botlásaink | láttán. M. L. I Megkérdeztük mindjárt az illetékes házkezelőséget, s ígéretet kaptunk, hogy meg­nézik a helyszínt, és intéz­kednek — a lehetőségeken belül — a helyrehozatalról. A házkezelőség vezetőjének még volt egy kérése; ilyen Akárhogy is nézzük: az újságban megjelent panasz és az egyidejűleg tett köz­vetlen bejelentés mit sem rövidített a helyrehozatal idején. A tavasz még messze van... • • Üvegesnek jól me^y dolga

Next

/
Oldalképek
Tartalom