Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-13 / 37. szám
Ssikora Róbert újra a csúcson Angyalbőrben, testőr nélkül Szikoro Róbert egy ideig szívesen teiszelgett a meg nem értett rockzenész szerepében. Azután rájött, hogy igy nem csöng annyira a pénztárgép, és elkezdett újra a közönségnek zenélni. Az Angyalbőrben című film és a hcsonió elnevezésű nagylemez a régi nagy sikereit idézi. Miskolci, telt házas koncertje előtt beszélgettünk vele. — Hogyan fogadta a közönség az új lemezeteket? — Aranylemez lett. Két éve nem volt ilyen sikerünk. Tudod, ez kicsit hamis, hiszen mögötte áll egy népszerű filmsorozat. így sokkal könnyebb, és talán nem túl reális. De az sem volt reális, hogy az előző két albumot nem vették meg eny- nyien, pedig azok voltak a legjobb lemezeim. Ezt csak úgy megírtam, és arannyá vált. — Visszatértél a slágere- sebb vonalhoz. Ez a kiadó kérése volt? ’ — Igen, nagyon jól gondolod. Most már pénzért megy minden. Nem úgy, mint a kezdet kezdetén. Akkor azt csináltunk, amit akartunk. Kitaláltam valamit és megvalósítottam. Most meg... Ha nem termeli meg magát a pénz, akkor egyszerűen nem tudják kiadni a lemezt. — Meg vagy elégedve a kiadóval? Ezt azért kérdezem, mert sokan hagyták el őket, például Demjén Ferenc, Homonyik Sándor, vagy Vikidál Gyula. — A Rákóczi kiadó az én cégem, ők a legkorrekteb- í bek. Bárkihez mehettem. \ volna, még most is vissza- ! mehetnék, $le nekem nem kell jobb. Minden azon múlik, milyenek a vezetők. Itt ; van egy Deák Miklós nevű ember, aki idegbeteg, és minden baja van, de rendkívül korrekt. Ha valamire azt mondja, hogy úgy lesz, akkor abban ón megbízom. — Régebben nagy vihart kavart, hogy testőrt tartót- \ tál. Még mindig meg van? — ő a barátom volt, nem a testőröm. Nyilvánvaló, hogy baromi nagy darab ember volt, és kétségtelen, szeretett verekedni. De, mint jó ismerős kísért el néha ide-oda. A testőr az, akit fizetnek és hivatalból kell valakire vigyázni. Most is itt lenne, ha a munkája nem szólította volna el. — Üjra fiatalabb zenészekkel dolgozol. Milyen a munkakapcsolat köztetek. nem zavarja őket. hogy te vagy a sztár a csapatban? — Remek a társaság, nem feszélyezi őket semmi. Jól játszanak, de ez a legkevesebb. Jól muzsikálni mindenki tud. de közben még embernek lenni, azt már kevesebben. Még tovább megyek: egy csoportban a tagoknak rendelkezniük kell szociális érzékkel, ha például nem lehet szólózni, azt el kell fogadni. — Ha valahol feltűnik Gát György valamilyen film mellett, vagy a felesége. Görbe Nóra. akkor érdekes módon mindig Sziko- ra Róbert írja a zenét. — Igen, ő a barátom. Fordítva is így lenne, ha nekem lenne pénzem filmet csinálni, biztos őt választanám. A barátomhoz , mennék, te az ellenségedhez. vagy egy idegenhez fordulnál? lamerem a kva- j litáfát, és ő is az enyémet. I Ennyi az egész. — Lesz-e valaha újra Hungária? — Nem, nem hiszem. Mindennek emberi okai vannak. Néhány kis ember azt hiszi, hogy vannak jogai, és majd ők megmutatják. ök ugyanolyan zavart tudnak kelteni egy gépezetben, mint a . legnagyobb hiba. Minden lánc olyan erős. mint a leggvengébb pontja. És itt a Dolly Roll-tagokra gondolok, nem akaróik kertelni. Ök úgy utálják Fenyőt, mint a bűnt. Nem akarnak vele játszani soha többet. Most visszaadhatják azt. amit elszenvedtek a Hungáriában, vagy azt hitték. hogy elszenvedték. De Két évtizedes az együttműködés Beszerzik a vegyipari szakirodalmat Az iparilag fejlett országokban keletkezett tudományos és kutatási eredmények hazai megismerésére és hasznosítására nemcsak hazánkban, de a nemzetközi gyakorlatban is ritkaság- számba menő együttműködést valósított meg a Miskolci Egyetem a térségében lévő vegyipari vállalatokkal. Kereken 20 esztendeje, 1971. februárjában kötötték meg azt az együttműködési szerződést, ameiynek alapján legalább egy példányban beszerezték azokat a rendkívül drága szakirodalmi anyagokat, amelyek a megyében kialakult vegy- j ipart érintették. Az együttműködési szer- j ződést megalakulásakor az egyetemmel az Észak-magyarországi Vegyiművek, a Borsodi Vegyi Kombinát és a Tiszai Vegyi Kombinát kötötte meg, majd ehhez később. 1977-ben csatlakozott a Tiszai Kőolajipari Vállalat is. Ez az együttműködés, s a pénzeszközökben már akkor sem dúsllakodók anyagi eszközeinek koncentrálása, ész- és szakszerű felhasználása tette lehetővé, hogy olyan Miskolci emlékek, szíoészarcokkal A magánszínház sem volt lenékig Amikor Komlós Juci tartotta a lelket a társulatban jjc Szikora Róbert újra meghódította a közönséget. (Mocsári László felvétele) akkor ők. nem mertek ugatni. Amikor én ugattam, ak- j kor ők Fenyő mellett voltak. ! — Éppen külföldről ér- \ keztetek. — Igen. a MIDEM-en voltunk. Kaptunk egy három- j éves szerződést, három ie- j mezre, nemcsak ígéret-szinten. Ha valakinek ígérnek J valamit, azt konkrétumnak veszi. Mi is el hitt üik Ko- i rábban, amit mondtak, mint j a többi magyar zenekar. Aztán nem lett belőle sem- I mi. eltűnt mindig valahol az .útvesztőkben. — Tervek? — Magyarországon mindig benne vagy a mókuskerékben. Ha nincs monda- ! nivalód. akkor is lemezt j kell csinálnod, hiszen ebből I élsz. Most befejezzük a turnét, következik az új lemez, és egy újabb turné. Addig, ; ameddig bírja az ember. Horváth Szabolcs Gyermekeink és a mai tévénézők szívébe a jóságos, mindent és mindenkit megértő Lenke néniként lopta be és lopja be magát, szüléink és az idősebb generáció Miskolcon a Bolond Ásvayné címszerepében emlékezik nagy szeretettel Komlós Jucira, aki városunk igen tisztelt és megbecsült színésznője volt. — Harsányi Zsolt drámáját 1942-ben játszottuk itt. Ez a szerep azért is emlékezetes számomra mind a mai napig, mert addig operettek szubrettszerepeit játszottam. Ez volt az első nagy megpróbáltatás és kihívás. Férjemmel, Földessy Gézával 1941-ben kerültünk ide, 1949-ig volt direktor. Magánszínház lévén, a közönség igényének figyelembevételével alakítottuk ki repertoárunkat, ebben megfért a zenés műfaj éppúgy, mint Herezeg Ferenc Bizánca és A kaméliás hölgy. Ez utóbbi címszerepe azért is emlékezetes számomra, mert akkoriban jöttek be a németek, azaz megkezdődött a német megszállás. Rettegtünk, előadhatjuk-e továbbra is darabjainkat, amelyekbe sok anyagi és szellemi energiát fektettünk. Játszhatunk-e, felléphetünk-e még? Bizonytalanságban éltünk, de a közönség szezete- te, hűsége erőt adott és tartotta bennünk a lelket. Az előadásaink alkalmából kinyilvánított több, mint három percen át tartó dübörgő taps is azt bizonyította, hogy szeretnek és szükség van ránk. Sokat jártunk vidékre, soha el nem múló emlékként él bennem agy- egy ózdi, sajószentpéteri, lí étségek HOGYAN SZERETNÉ LÁTNI A JÖVŐT A SZINVAVÖLGYI TÁNCSZÍNHÁZ MŰVÉSZET VEZETŐJE? szakirodalmat sikerült a szerződésben részt vevők részére hozzáférhetővé tenni, amely a laikusoknak talán nem 6okat mond, de a szakmában a fejlődés nél- külözhetetlen informátora. Ilyen például a Chemical Abstracts referálólap. valamint a különböző kézikönyvek. Az együttműködés tette lehetővé, hogy az anyagoik beszerzését és kezelését végző Központi Könyvtár számítástechnikával segítse a tájékoztatást, megteremtse az összeköttetést a külföldi adattáraikkal, nem utolsósorban pedig, hogy 1990-ben már évi mintegy félmillió oldal másolatot készített a résztvevők számára. Táncegyüttesünk, amely a „Szinvavölgyi" nevet viseli patinás múltra tekint vissza Alakulásától kezdve — gyűjtő helye, bázisa a fiataloknak akik a színvonalas amatőriz musnak elkötelezve magukat,- hatalmas és máig ívelő munkái végeznek, amit a többszáz emléktárgy, díj, oklevél is fémjelez. Az együttes következetesen hitet tett a magyar néptánc igényes koreográfiái megjelenítése mellett. Céljuk, hogy a hagyományos néptáncfeldolgozáson túl kísérleti munkát is végezzenek, amely kutatja a színpadi feldolgozási módszerek újabb lehetőségeit. Mozgásművészeti rendszerüket szeretnék országosan is példamutató rangra emelni. Szeretnék, ha befogadó közösséget nyújthatnának a I fiataloknak, értelmes és cél- j tudatos munkával fejleszteni szellemi képességeiket: lét- i rehozni a lélek és a test harmóniáját. Az együttes mindig büsz- | ke volt arra, hogy a közön- j La«zs Lajcsi az Ady ban A rengeteget szapult lakodalmas rock egyik vezető egyénisége, Lagzi Lajcsi lép fei február 14-én az Ady Művelődési Házban. Szinte minden rosszat elmondtak már erről a műfajról, bár azt nem lehet kétségbe vonni, hogy népszerűsége töretlen. És, hogy mit produkálnak színpadon? Ez majd elválik az este hat órakor kezdődő koncerten. ség igényli a munkáját. Ezt bizonyítja az évi 30—40 fellépés, amelyet mindig tudásuk legjavát adva igyekeztek teljesíteni. Ez a magas színvonal biztosítja az együttes létének jogosságát. Kétséges azonban, hogy a mai felépítésükben csak akkor tudják tovább emelni a művészeti színvonalukat, ha ezt profi módon teszik. Működésükkel kulturális hézagot töltenek ki, mivel a Dunán innen legközelebb csak Szegeden működik hivatásos együttes, a Szegedi Balett. Természetesen a hivatásos léten túl az együttes továbbra is a miskolci és megyei táncos élet motorja szeretne maradni. Hangsúlyozva, hogy a moz- gásművészeti rendszerüket és az amatőrizmurt nem elsorvasztani, hanem fellendíteni szeretnék. A hivatásos együttes mellett az amatőr együttese is tovább működtetnék, mert fő gyűjtőhelye lenne együttesük utánpótlásának, alkotóműhelye a felnövekvő táncművész nemzedéknek. Jogos tehát Jóna István aggodalma, mivel közismert országunk jelemegi gazdasági helyzete, ami sajnos, nem kedvez a kultúra fennmaradásának. Ilyen helyzetben, ha akad ember, aki megpróbál segíteni és a jövőt illetően jó ötlete van, támogatásra 'érdemes. Szentpáli Zsuzsanna szóvivő Pannónia Művészpártoló Egyesület Miskolc diósgyőr-vasgyári fellépés. Mindenütt nagy ovációval fogadtak, és ünnepelte* bennünket. Jó gárda volt. Majd’ elfelejtettem, akkoriban Nviías Misit is játszottam! a Légy jó mindhaláligban. Sok kedves levelet kaptam, amelyekben tudatták velem: a kapott élményt és az emléket szívükbe zárták, megőrzik. Borzasztóan jólesett!- A színházak államosítását hogyan viselték, hogyan viselte el? — Nehezen. Férjemnek érdekeltsége volt a Fővárosi Operettszínháznál is. Itt kerülhettem össze a felejthetetlen Latabár Kálmánnal és Kiss Manyival, többek között a Handabanda; az Okos mama és a Gyertya- íénykeringő című operettekben. Ezután visszajöttem Miskolcra, ahová a publikum ragaszkodása vonzott; no, meg az — ezt nem győzöm eleget hangoztatni —, hogy „gazda” nélkül maradt a mi szeretett SZÍNHÁZUNK. Férjem akkoriban tanulmányútra ment Németországba, ezért nekem kellett összefognom a társulatot, tartani bennük a lelket; újabb művészeket szerződtetni, megnyerni az ügynek. Eleddig a direktor feladata volt a társulat szervezése, most ez is rám hárult. Segítséget kaptam a városi tisztségviselőkből álló színügyi bizottságtól, ök és, a polgármesteri hivatal bírálta el a szerződtetéseket. Szervezői munkám mellett tovább játszottam eddigi szerepeimet, de felléptem a j Viktóriában és a Mária főhadnagyban is. Férjem nem tért vissza külföldi útjáról a meghatározott időre, távollétében engem kértek fel az öitagú bizottság mellett a színház vezetésére. Zavaros időket éltünk, de a társulatot össze akartam tartani, megvédeni, ameddig tisztázódnak a dolgok. Gézát disszidensként kezelték, a hatalomátvétellel járó hercehurcák során lakásunkat lefoglalták, szinte rendszeresen idéztek be az ÁVH- ra; mindezek mellett esténként fel kellett gördülni a függönynek, a közönségnek a lehető legnagyobb élményt nyújtani, őket nem szabad, hogy érdekeije a magánéletünk, a problémáink, ők joggal minden este művészi élményt vártak. A legvégsőkig kitartottam Miskolcon, igyekeztem legjobb tudásom szerint végezni a vállalt feladatot. Egyszercsak Budapestre hívtak, a Művész Színházhoz, amelyet a kitűnő hármas igazgatott: Vár- konyi Zoltán, Apáthy Imre és Fábri Zoltán. Igazi kiugrásom a Kis rókákban volt. de szerettem ■ a Cyrano Roxanját, éppúgy, mint Ko- dolányi Földindulásának női főszerepét. Mindegyik meghatározó volt pályám során. Ezután a Vidám Színház, majd a Néphadsereg Színháza következett. Itt játszottam el Sardou Váljunk el című darabjában Cypri- enne szerepét a szeretett Ráday Imrével.- Majd a József Attila Színház tagja lett. — Ott két, igen kedves szerepre emlékszem vissza: a Szókimondó asszonyság Hübscher Katájára és A kertész kutyája Diana grófnőjére.- 1965-től a Thália Színház tagja volt... — Nyugdíjba vonulásomig. Ott is sok szép feladatot kaptam, sok kedves kollégával játszhattam együtt. — A Színházi Lexikonban olvashatjuk önről: „Komlós Juci szubrettből, naivából lett kiváló színésznő ,.Persze ennél sokkal több, mert önmagát adja, szeretete mindenkor felénk sugárzik, csak legyünk vevőkészülékek, hogy jelzéseit felfoghassuk és továbbadhassuk a késői utókor számára. — Boldog vagyok, hogy játszhatok, még gondolnak rám, a rádióban és a tévében is. A szeretet és a megbecsülés mindig erőt ad és kötelez. Nemsokára vetíteni fogják a Szomszédok 100. fejezetét. Meghatódom, ha Lenke néniként szólítanak meg az utcán, ha a nézők leveleikben gondjaikkal keresnek meg. Ez a kinyilvánított szeretet ad értelmet színészéletünknek.- A nem könnyű, elmúlt miskolci években is ezt érezte ... — Az nem elég, ha én emlékszem a múlt szépségeire, de ha mások is tudatosítják bennem, akkor az egész életemnek volt értelme. Ilyenkor eszembe jut drága édesapám, Komlós Vilmos örökigaz mondása: „A mi munkánkat nem lehet megfizetni, nem is akarja senkii Azért erre a pályára csak az vállalkozzon, aki szívvel-lé- lekkel csinálja. Ez nem egy foglalkozás, ez HIVATÁS!”- És mit üzenne az új színésznemzedéknek? — A fenti nagyon is igaz bölcsességen túl, talán még annyit: néha túlságosan jól megy a szekerük. Nem kellett olyan sokat küzdeniük, mint nekünk, de amilyen biztonságot jelentettek számukra az elmúlt évek, any- nyit rontott is rajtuk etikailag és erkölcsileg. Sajnos — tisztelet a kivételnek — nem mindegyikük tudott élni ezzel a lehetőséggel...- Boldog, szeretetteljes családi légkörben él... — Férjem ma is színházat csinál Münchenben, leányom, Földessy Margit a Szinkron- és Videovállalat színészstábjának tagja, emellett Színjátékország címmel kreativitás- és személyiségfejlesztő stúdiót vezet, 6—18 éves gyerekek számára, és igen büszke vagyok Márk nevű unokámra, aki remélem, továbbviszi a zászlót...- Szívből kívánjuk, igy legyen... Bíró István ,
