Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-15 / 39. szám
i Kedvezményes külföldi tartózkodás fiataloknak FIATALOK! Egy kedvezményes utazási lehetőségre szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Ausztriában, Németországban és Svájcban diákszállásokon az általatok kiválasztott helyre és időpontra megszervezzük az utazásotokat. Nektek a kiutazásról kell gondoskodnotok, mi az étkezést és a szállást minimum 10 fős csoportok részére 10—20—30 DM-nak megfelelő forintért biztosítjuk. Nagyon olcsó — megéri! És ráadásul oda utazhattok, ahová TI szeretnétek és akkor, amikor nektek jó! Érdeklődni és jelentkezni lehet: IFJÚSÁGI DEMOKRATA FÖRUM, 1066 Bp., 6 u. 8—10. Telefon: 1-310- 176. A nagy hóember kis barátja. (Bujdos Tibor felvétele) A Miskolc nemzetség szállásterülete 2, A tapolcai apátság története alapításától lerombolásáig A 12. század vége — a 16. század első harmada ” i Kárpótlást — mindenkinek! Az SZDSZ szerint fejenként 20 ezer Várhatóan még jó ideig elviiatkoznak a képviselők a törvényhozásban a kárpótlási törvény tervezetérői. Erről a közelmúltban egy kormánypárti képviselő, Miié Lajos (MDF) fejtette ki ezeken a hasábokon a véleményét. Most az SZDSZ markáns, ellenzéki álláspontjának ismertetésére kértük a Minién miskolci dr. Matyi László, szabaddemokrata honatyát. — A kormány által benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban az a legnagyobb aggályunk, hogy az a kormányzati válságra próbál megoldást találni, s nine* tekintettel rá, hogy egységes jövőképet alakítson ki az országban. Komoly gond, hogy ez a tervezer kihagyná a rendelkezésekből az 1949 előtti jogsérelmeket, nem rendezné például a kitelepítésekhez, a jogtalanul történt elítélésekhez kötődő sérelmeket. Nem rendezi továbbá ténylegesen a tulajdonviszonyokat, s nem adna megoldást egy végleges tulajdonszerkezet kialakításához sem. Ez indította az SZDSZ-t arra, hogy a kormányzatétól eltérő megoldást javasoljon a parlamentnek és a kormánypártoknak. — Az Önök előterjesztését Igen sokan vitatják, hiszen mindenkinek kárpótlást adnának... — így igaz. Az SZDSZ csomagja csaknem 350 milliárd forintot érne. Ebből nagyjából 210 milliárdos osztanánk ki állampolgári jogon. Egy átlagos, négytagú család a mi elképzelésünk szerint ilyenformán 80 ezer forinthoz juthatna. A 350 és a 210 milliárd kü- lönbözetéből történne a tulajdonképpeni kárpótlás, amiből a ’49 előtti serelmeket is orvosolni lehetne (má- lenjcij röbqtosok . stb.}.. Tér-, més.zeíesen íudatábán vagyunk . ónnak, hogy az SZDSZ javaslata is csak részleges kárpótlást jelentene. A 350 milliárdot vagyonjegyek formájában osztanánk szét mi is. — Tehát állampolgári jogon járna mindenkinek 20 ezer forintnyi vagyonjegy. Ez nem túl nagy összeg.' Mihez kezdhetnének vele az emberek? — Én azt tartom igazán nagy bajnak, hogy az állampolgárok túlnyomó többségének a jelenlegi körülmények között nincs szabad forrása, amiből vállalkozhat, na, amit. a privatizációra fordíthatna. így ezek az emberek gyakorlatilag ki vannak zárva ebből a folyamatból, abból, hogy tulajdonosok válhassanak belőlük. Az egész privatizáció a fejük felett történik; miközben egyesek meggazdagodnak, mások elszegényednek. Ezért is javasoltuk, hogy mindenkinek adjunk rá lehetőséget: vegyen részt az átalakulásban, ne csak a szemlélője legyen annak, ö és a családja végre megindulhasson a polgárosodás útján. A 20 ezer valóban nem túl nagy summa. De ha egy család, a nagyszülőkkel, ismerősökkel összefog, már kezdhetnek valamihez. S ha bizton tudják, hogy van egy kis induló tőkéjük, az ösztönözheti őket a takarékosságra, hogy ne herdálják. el a forintjaikat. Most ugyanis i a‘;bízonytaian " jövő miatt akinek csak egy kis pénze is van, ész nélkül vásárol rajta.. — Mi lesz, ha mindenki igyekszik pénzzé tenni a vagyonjegyét? — Ezt valóban nem zárja ki a ipi javaslatunk sem. Biztosan lesznek, akik akár áron alul is áruba bocsátják ezt az értékpapírt, hogy tejet, kenyeret vegyenek rajta, hogy megéljenek. Reméljük, nem sokan lennének ilyenek. Ha lesz értelme vállalkozni, szerintem lesznek is, akik vállalkoznak. (bujdos) A 13. század elején a Miskolc nemzetség kilenc ága közül hatnak voltak birtokai és szállásai a Hejő —Szinva—Sajó által átszelt, kb. 27 000 kát. h. kiterjedésű területen. A szálláshelyek közül — az okleveles adatokból megállapíthatóan — Csaba, Mályi és Miskolc a legrégebbi alapítású. Tokaj (Kistokaj), Szirma és Nyék neve a 13. század második felében, végén jelenik meg. Ezeknek a településeknek a mai értelemben nem voltak határaik, a területet (szántó, rét, legelő, erdő, halászóvíz) közösen használták, a használatról közösen döntöttek. Bár mindegyik neve napjainkig fennmaradt, legerdekesebb Miskolcé. Az elnevezés eredetileg személynév, aztán a nemzetségre és a s’állásföld egészére is átragad':, a 15— 16. századtól pedig egyértelműen egy településre, s az abból kifejlődő városra vonatkozik. Ekkortól a szállástelepek, települések gazdasági, szervezési központja Miskolc. Az egész terület kultikus központja, a nemzetség temetkezési helye Tapolca lesz, amelynek első okleveles említése 1219- ben történik. Építése minden bizonnyal ennél lóval •korábbra tehető. A bencé- ' sek által alapított monostor — viszonyítva a 996-os alapítású Pannonhalmához — nem tartozik Magyarország korai monostorai közé. Környékünkön hasonlóan Be- nedek-rendiek alapítottak monostort Szépiákon (Aha nemzetség), Káeson (Őrös- ur>, a Bogát-Raüvány nemzetség Szerencsen, s az volt a Pray kódex bejegyzése szerint az 1203-ban leégett boldvai is. A tapolcai monostor cluny- szellemű bencés szerzeteseit „a legteljesebb benső vallásosság és erkölcsösség, az önmegtagadásig menő emberszeretet, a nélkülözés és a testi szenvedés iránti érzéketlenség, a hitért való vértanúság vágya, másrészről azonban a rendszeres és folytonos alkotó gazdasági, kulturális és politikai munka, az emberiség földi jólétének és hitbeli gyarapodásának elősegítése jellemezte.” Ugyanakkor a vidék hitéletének gondozói. Iskolát, szegényápoldát, • vendégfogadót alapító és fenntartó, a kor szintjén mintagazdálkodást folytató, termékértékesítő tevékenységükkel Miskolc környékének arculatát már a 13. századtól jelentős mértékben alakították. A Miskolc nemzetség a bencések megtelepítésével hasonlóan cselekedett, mint az ország korabeli nemzetségfői: tanúbizonyságot tett a felügyeletére bízott terület vagy megye területén a katoiieiz- mus terjesztésének szándékáról. A szerzetesek legfontosabb feladata a nemzetség elhunyt tágjainak, halottainak őrzése, az értük való imádkozás volt. Ennek fejében a nemzetség kegyúri jogot gyakorolva gondoskodott a szerzetesek ellátásáról. A Miskolc nemzetség uralmának megszűnéséig, 1320-ig a monostor körül jelentős birtok alakult ki. Tapolcán, .Valkcn, Ládon lakó jobbágyok szolgáltak, . Tapolcán szántóföldet, rétet, Göröm- bölyön egy határrészt, Kis- Aranyos (ma: Bükkaranyos) területének felét, Valkon halászóvizet, Mindszenten házat, Miskolcon hasonlóan házat, Miskolcon és Csabán malmot, valamint a Nolaj nevű pusztát mondhatták magukénak. A Miskolc nemzetség történetében 1320 körül következnek be lényeges változások. A Róbert Károly elleni szervezkedéshez csatlakoznak, s ez Csaba, Miskolc és Mályi elvesztésébe kerül. E területek új birtokosa Szé- chy Dénes lesz, aki egyben a tapolcai monostor kegyurává válik. A Széchyeket valójában nem kötötte semmi Miskolchoz: nem volt itt udvarházuk, vagy kúriájuk, nem is a környéken temetkeztek, a kapott területeket ispánjuk útján irányították. Felkínáljuk megvételre az alábbi használaton kívüli gépeinket: ♦ RBH 250 típusú betonkeuerögépet, ♦ MIRKOZ típusú Thermochlean (meleg vizes mosót), ♦ BRECHON típusú fékhatásméröt, ♦ T 174-es típusú WEIMAR hidraulikus forgót, ♦ Felsövázas rakodógépet, ♦ D 557 típusú autógréder reduktort, új állapotban: ♦ Rába motort 45°-os. MÁV Miskolci Építési Főnökség, Miskolc, Tiszai pu. Telefon: 5Ó-559. Licitálás: 1991. 02. 22., 10.00 órakor. 1 bankszakember és a bíró véleménye Peteijük-e Kevés olyan család van ma Magyarországon, amelyet ne érintene a tavaly december 31-én elfogadott törvényben szereplő kamatkiegészítés, amely a 3,5 százalékos kamatra felvett hitelek törlesz- törészleteit emeli meg. Sokan még mindig háborog- nak, sokan egyösszegben fizették vissza az OTP-nek tartozásukat, hisz’ így elengedték annak felét. Az Élet és Irodalom február 8-i’ számában Varga János arra buzdítja adóstársait, hogy ne is válaszoljanak hz OTP által kiküldött kérdőívekre, mert akkor hozzájárulnak a szerződésmódosításhoz. Szerinte a kölcsön felvételekor az adósok szerződést kötöttek a hitelintézettel, amelyben részletesen megfogalmazták azt is, hogy az OTP milyen indokokkal bonthatja fel egyoldalúan a szerződést. Ebben nem szerepel az, hogy egyoldalúan módosíthatja azt. Az írás részletesen boncolgatja azt is; mi a biztosíték ezek után arra, hogy bármilyen adás-vételi szerződést nem bírálhatnak felül néhány évvel később? Ezért aztán Varga János a legjobb megoldásnak azt látja, hogy be kell perelni az OTP-t, mert nincs az a független bíróság, amely a törvényeink szerint elfogadná az egyoldalú szerződésmódosítást. Megkérdeztük dr. Irinát Györgyöt az OTP megyei igazgatóhelyettesét; mi erről a véleménye? Elmondta: sokan nincsenek tudatában annak, hogy az OTP ebben az ügyben csupáj* a végrehajtó szerepét kapta feladatul, s e munka elvégzése súlyos terheket ró a pénzintézetre, nem beszélve arról, hogy a történtekért az ügyfelek többsége őket hibáztatja. Eddig azonban egyetlen esetben sem fordult elő, hogy perrel fenyegetőzött adósuk, s ha valaki mégis ezt teszi, tovább gyűlik az adóssága, s nem biztos, hogy jobban jár a perköltségeket illetően sem. Ezt erősítette meg dr. Sár- kadi Sándor polgárv ügyekkel foglalkozó bíró a megyei bíróságon. Személyes véleményét hangsúlyozva elmondta, hogy a független bíróság minden esetben az érvényben és hatályban levő törvények és jogszabályok alapján hozza meg ítéletét. Az Országgyűlés 1990. december 31-én fogadta el az idei költségvetésre vonatkozó törvényt, amelyben szerepel a kamatkiegészítés. Jogelméletileg tehát elfogadható az OTP eljárása, mint végrehajtó szervezeté. Abban az esetben azonban, ha az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősíti ezt e. törvényt, egészen más megítélés alá esik az ügy, ám akkor minden bizonnyal megoldják majd az eddig történtek orvoslását is. A bíró úr éppen ezért — magánvéleményként — azt tanácsolja az ügyfeleknek hogy ebben az esetben is célszerűbb jogkövető magatartást tanúsítaniuk — hisz elkerülhetik a felesleges perköltségeket — s megvárniuk az Alkotmánybíróság döntését. y (vadas) A monostor szempontjából ez az 1365-ig terjedő időszak két alapvető változással jár: az eddig művelt területek, ingó- és ingatlan javak tulajdonosaivá válnak, másrészt a temetkezési hely megszűnik, az épületkomplexum apátságként funkcionál tovább. Az apátság 14—15. századi életéről viszonylag kevés adattal, ismerettel rendelkezünk, hogy aztán válogathassunk az eseményekben rendkívül gazdag, s jól dokumentált 16. századból. A 16. század elejéig az apátok a helyi szerzetesek közül kerültek ki. Első esetben Oláh Miklós személyében került világi pap az apátság élére. Kinevezését Mária királynőtől kapta, aki II. Lajos feleségeként birtokosa volt a diósgyőri várnak (azaz Diósgyőrnek), s kegy- ura az apátságnak. A mohácsi csatavesztést követően II. Lajos özvegye Oláh Miklóssal mint udvari kancellárral Belgiumba menekül. Részben Gláh Miklós levelezéséből,. másrészt az egri érseki levéltár anyagából ismerhetjük meg, hogy mi történt 1526 és 1538 között. 1526-ot követően valójában nincs kegyura és nincs hely- bentartózkodás apátja Tapolcának. Hatalmi harc alakul ki Ferdinánd és Szapo- lyai, valamint híveik között. A Szapolyai- és Erdély-ba- rát, valamint a lutheri reformációt terjesztő szendrői várkapitány először, majd Balassa Zsigmond másodszor is feldúlja a Ferdinánd pártján maradó apátságot. A leírások szerint „Bebek Imre és Ferenc összefogtak és 1532 nyarán fegyveres támadást intéztek a monostor ellen, hatalmukba ejtették, egynéhány embert megöltek, a szerzeteseket pedig eltüzelték. az egyházi fölszereléseket elrabolták”. Más, 18. századi leírás szerint 1535- ben lett „prédává az apátság”. Ekkor Balassa Zsigmond ágyúval támadt az apátságra, legyilkolt 300 alattvalót, s az apátot is, aki haláláig védelmezte a császár területét. „A monostort földig lerombolták, s az apátság javait Balassa elfoglalta a saját maga részire. S birtokolta mindaddig, amíg Magyarországot földre nem ti- pörták”. (valószínű, 1541-re, Buda elestél-e gondol a 18. századi szerző”). 1537-ben és 1538-ban is utalnak adatok rombolásra. A földig rombolt apátság soha többé nem épült vissza, szerzetesei részben beköltöztek Mindszent községbe, többségük szétszéledt, Számos leírás utal arra, hogy faragott köveket a 19. században, de még a 20. század elején is szép számmal találtak. Ezeket éppúgy széthordták a szomszédos településekre építkezésekhez, mint ahogy nagyon sok határjelző kőként porladt el. Felszíni nyomokkal évtizedek óta nem találkozunk, s amíg a régészeti kutatások el nem kezdődnek, marad a szakmai polémia, többnyire a feltételezések, elképzelések (Folytatjuk) Dr. Dobrosy István muzeológus
