Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-15 / 39. szám

Amikor már a hivatal, az állam tehetetlen

Eqy sajátos út a boldoguláshoz

Van ahol elbocsátják, s van ahol keresik

s)t Szent Borbála szobra már majd’ minden bánya pihenőjében megtalálható. A bányászok védőszentjének látványa nyugtatóan hat a mélybe leszállókra, ám a tekintetben kevésbé lehetnek nyugodtak, hogy meddig ad még biztos megélhetést nekik a bánya. Jó hír számukra, hogy a TNV Kft. bérmunkában foglalkoztatja a legjobb bányász szakembereket, és további szakmunkások felvételére is van lehetőség. (Kerényi László felvétele)

Sokan mondogatják mostanság: mi lesz akkor, ha az állampolgárok végképp elvesztik türelmüket, s valamilyen aktív tiltakozásban robban ki a környezetük és családjuk elszegényedése, az állam tehetetlensége miatt érzett elkeseredésük? Mások szerint inkább apátiába süllyednek az emberek, az egyre halmozódó kedvezőtlen hatások miatt. Vajon a demonstrációkon és az apátia szélsőségein túl nincs más választási lehetőség? Van, csak ez az út kevéssé ismert itthon: úgy hívják, hogy közösségi vállalkozás.

É vállalkozási forma egyik világszerte ismert prófétája, Patrick L. Doherty Londonderry bő), itt járt a napokban Miskolcon és a Csereháton. A hazai Alapítvány a Közösségi Vállalkozásokért nevű szervezet hívta meg. A szervezet kuratóriumának egyik tagjától, a miskolci Karczagi Gyulától, a Starter Inkubátor, Vállalkozásszervező és Privatizáló Kft. ügyvezetőjétől kérdeztük: mi is ez a közösségi vállalkozás? Karczagi Gyula:

— A közösségi vállalkozás a közösség tiltakozásának átváltása a lényegesen előbbre vivő közösségi cselekvésre. A közösségi vállalkozás a kitűzött célt vállalkozási, piaci módszerekkel valósítja meg. Ügynevezett „non-pvoíit” vállalkozásról van szó, azaz itt a megtermelődő haszon az önfejlesztésre fordítódik, így növekszik a vállalkozás. S hogy mire vállalkozhat egy városi polgárokból, fálvakban élőkből álló közösség? Például parkolók üzemeltetésére, lakások, üzletek, műhelyek létrehozására, működtetésére, utak gondozására. Olyan elhagyott, vagy alig használt, a leromlás teljes állapotában lévő ingatlanokról van szó, amelyeket a vállalkozás újjáéleszt. Magyarán: a?, emberek saját környezetük megoldatlan ügyeit saját kezükbe vene- tik: például ők szedik a parkoló bevételeit, s ők fejlesztik tovább, szigorúan üzleti alapon. Űj munkahelyek teremtődnek, s megindul egy olyan változás, aminek életrehívására az állam, az önkormányzat képtelen.

— Ha jól értem amit mond, arról van szó: kerüljük meg a hivatalt, s vegyük saját kézbe a sorsunkat!

— A vállalkozás természeténél fogva a hivatal megkerülésével jön létre, de nem szükségszerűen a hivatal ellenére! Ott, ahol a közösségi vállalkozások elterjedtek, a hivatal kidolgozta álpozitív vagy pozitív Hozzáállását. Azaz pestiesen szólva: jó képet vágnak hozzá.

— Ne haragudjon, de nehezen tudóin elképzelni, hogy nálunk egy lakóközösség, vagy az utca népe ilyen szinten képes legyen vállalkozást létrehozni...

— Először csak kis dolgokra kell vállalkozni: annyira, amire egy azonos érdekeken alapuló közösség — lakók, telektulajdonosok, azonos szakmából az utcára kerülők — képes. Természetesen szakembereket, tanácsadókat is kell találni. Ilyen embereket most csak külön-külön lehet fellelni, de később szervezet formájában is rendelkezésre állnak majd. Alap- feltétel, hogy létezzenek olyanok is, akik képesek egy-egy közösségi vállalkozást kigondolni, létrehozni és vezetni. Az ilyen emberek egyelőre kiváló érvényesülési lehetőségeket találnak a rnagán- üzleti világban. De ők az új hazai polgárság tagjai — s nem lehetnek közömbösek környezetük, lakóhelyük gyors lepusztulása iránt...

— Tovább okveletlen- kednék; honnan lehet szerezni egy ilyen közösségi vállalkozáshoz pénzt, tőkét befektetőket?

— Ez valóban döntő kérdés. A pénzügyi alapok megteremtői részint az adott környezetben érdekeltek köréből kerülhetnek ki. Továbbá elkerülhetetlen az alapítványokból, külső szponzoroktól szerezhető pénzek felhasználása is. No és persze igényli ez a forma az állam — az önkormányzat — közvetlen támogatását is, hiszen a közösségi vállalkozásokba fektetett pénz sokszorosan meghozza hasznát. A közösség magáénak érzi, amit létrehozott, üzemeltet, újabb és újabb ötletek születnek, a hangulat javul, a környezet szépül, gazdagodik — míg a lakosságnak szánt állami, önkormányzati támogatások általában szétfoiynak, rendkívül kis hatékonysággal hasznosulnak. Ha beindul a vállalkozás — és több is születik —, ez a terep vonzó lesz a befektetők, a bankók, a magántőke részere is. De akárhová is fejlődik: a vállalkozás, a tulajdonosi jogok gyakorlói mindig a vállalkozás kitalálói, megálmodói lesznek, azaz a közösség. Természetesen az is igaz: itt gyors tőkemegtérülésre nem lehet számítani. Ide türelmes befektetők kellenek. De végül is nem szabad elfelejteni: a tőke akkor térül meg gyorsan bármely gazdasági ágazatban, ha általános a prosperitás, a fellendülés. Ez a várva várt fellendülés pedig aligha következik be Magyarországon úgy, ha a polgárok nem kezdik meg a maguk civil, hatalomtól és politikától független üzleti és nem üzleti szerveződéseinek kiépítését.

(kiss)

Vállalkozó

bányászok

Meglepően hangzik, mégis így van: éppen a krízishelyzetben lévő bányászatban nincsen elég kvalifikált szakmunkás, s ezért vájárokat keresnek. A két évvel ezelőtt alakult Indu-Borsod Kft. külön részleget hozott létre, ahol bérmunkában foglalkoztatják a legjobb bányászokat — hallottuk Törő György ügyvezető igazgatótól. Az egercsehi bánya bezárása után meg kellett oldaniuk áO bányász foglalkoztatását és szállítását. Később gondok jelentkeztek a Borsodi Szénbányák Vállalat fizetőképessége körül, ezért megszüntették ezt a részlegüket. A bányász szakmunkásokat azonban elhelyezték, ha nem is Borsodban, hanem a Dunántúlon, a Dorogi Szénbányáknál, ök átkerültek ahhoz az új kft.-hez, amelyet TNV néven alapítottak a mérnökök.

A TNV-nél vállalkozóként dolgoznak vájárok, föld alatti villanyszerelők és lakatosok. Még legalább 50 embernek tudnának munkát adni Dorogon, 30 munkahely áll üresen Oroszlányban, s ha a putnoki bányaüzem tovább fejlődhet, akkor ott is sokan kaphatnának munkát. Törő György véleménye szerint a putnoki bányaüzemben másfélszer annyi vágatot lehetne nyitni, mint amennyi most van, s még 20—30 évig megélhetést biztosítana a településen élő bányászoknak. Mindenesetre valódi újdonságnak számít a bányászatban az, hogy az emberek vállalkozóként végzik munkájukat, igaz. a mostani csapat legjobbjai korábban Németországban dolgoztak, ök azok, akik a magját képezik a brigádoknak, és példát mutatnak a jó hagyományok fenntartásában. Persze a helyzet nem ilyen egyszerű, mert a fizetések a jövedelemadó miatt még mindig alatta maradnak a követeléseiknek, noha a kft.-néi munkát vállalók többet keresnek, mint társaik. Az anyagiak miatt nemegyszer kerülnek összetűzésbe a bányavállalatokLesz-e válóper Mályiban? Azaz elbocsátja-e kebeléből mályl gyáregységét, az Egervin Vállalat? Ha igen, milyen feltételekkel? Vagy mégis jobb lenne kft.-t alakítani? Mit szól a váláshoz- az alapító Földművelésügyi Minisztérium? Megannyi kérdés, melyekre válaszén Egerben tartunk, hogy a Déli Hírlapban január 25-én. Válóper viharokkal Mályiban címmel megjelent írásunkra — melyben Tetétleni Józsefné. a má- lyl gyáregység munkástanácsának elnöke mondta el, miért akarják az elszakadást Egertől — válaszolhasson a másik1 fél. az Egervin vezetősége nevében Kohári István vezérigazgató-helyettes.

— A vállalati tanács döntése és a vállalatvezetés véleménye is az. hogy a mályi gyáregység önálló üzemmé válhat, termésizete- een a jogszabály betartásával, melynek kritériuma a vagyon szerinti tehermegosztás — mondja Kohári István, majd beszél azokról az időkről, amikor a kombinátot megszüntették, és a tröszti formából csak úgy tudtak átalakulni vállalkozó vállalattá, hogy nagy hitelekkel — úgynevezett tőkepótló hitelekkel — gazdálkodtak.

— Az akkor felvett hitel és terhei közösek. Az önállósítás nem képzelhető el tehervállalás nélkül. Vagyonárán /os tehermegosztásról van szó. attól nem kell a mályiaknak tartaniuk, hogy azokat a hiteleket nekik kell kifizetniük, amiből máshol ruháztunk be. Egyébként sem az Egervinen múlik, hogy mennyi terhet kell megosztani. Ezt nem a vállalat hanem az alapító, a vagyonügynökség és a felügyelő szervek határozzák meg.

— Ez csak az egyik aggálya a munkástanácsnak —

nál dolgozóikkal, s mindezt tetézi, hogy igen alacsony munkabérért még mindig foglalkoztatnak a Dunántúlon lengyel, ukrán és bolgár bányászokat is. A legfőbb gond továbbra is a szakmai utánpótlás hiánya, hiszen az úgynevezett töltelék-emberekkel ezután sem tud majd mit kezdeni a szakma. A Borsodi Szénbányák Vállalat szanálása után minden bizonnyal több vitás kérdésre pont kerül,' s akkor taián a kft. is többet tehet a legjobb dolgozók munkahelyévetem közbe. — A másik, hogy ha kft.-vé alakulnának, mint Eger javasolta, annak hasznát lefölöznék, másrészt, és ezt akarják igazán elkerülni, dolgozóik kétharmadát elbocsátanák.

— Az Egervin eddig 12 olyan kft.-t szervezett, amely különböző tevékenységgel. jól funkcionál. Mályiban is reális lenne a kft. szervezése. És szó sincs arról, hogy a hasznot az Egervin akarná elvinni. Az a cél. hogy ezek a társaságok megéljenek. Azt tudni kell. hogy az üdítőital-piac telített, nagy a konkurencia, értékesítési gondok miatt a málviak. tevékenysége 15 milliós veszteséget okozott a vállalatnak.

— Az Egervin azt soha nem mondta, hogy a dolgozók kétharmadát elbocsátaná. Veszteségesen termelni azonban ném lehet. A munkaszervezet átalakítása nyilván együtt jár elbocsátásokkal. de a helyieknek lenne ebbe beleszólásuk. Nagy tévedés azt hinni hogy elég a kerítésen lecserélni a táblát. és minden jó lesz.

— A mun'.Mstanács a reális vagyonmegosztás érdekében független szakértőt kért fel, aki segítene elkészíteni a vállalati stratégiái. és eredménytervet. Azt kifogásolják, hogy önök elzárkóztak a vállalati adatok átadásától.

— A gyáregység vezetőjének minden adat a rendelkezésére áll, hiszen onnan jönnek be a bizonylatok. Ami a termeléshez szükséges számításokat illeti (alapanyag beszerzése, energiaszámlák. helyi pénztár ellátása stb.) helyben megtalálhatók Miután a szakértő megígérte, hogy a vállanek biztosításáért. Az Indu- Borsod Ipari, Kereskedelmi, Környezetvédelmi Kft. ma még megél a különböző részlegeinek jövedelméből, többek között a műszaki tervezésből és a gépgyártásból, valamint a földmunka- gépek szervizmunkáiból. Jó lenne, ha legalább ilyen biztatóak lennének a távlatok a TNV-nél a több munkás foglalkoztatását illetően is. Mindenesetre ma bányászati szakemberek jelentkezését várja a társaság.

(vadas)

lati titkot nem sérti, minden adatot megkaphatott.

— Az éves terv és kalkuláció valóban feszített. De a realitásokat nem akarják Mályiban tudomásul venni. A hatékonyság érdekében át kell szervezni a vállalatot, profilt kell váltani (talán nem is az üdítőital-gyártás lesz a fő területünk). De úgy változtatni, hogy minden maradjon a régiben, nem lehet.

— Mályiban azt mondják, ha az Egervinnek megérné kft.-t alakítani, önállóan is megállnák a helyüket.

— Ha az üzemcsarnok, a gyáregység egész területe, a gépek, a göngyöleg stb. értékét kiszámítjuk, Mályi legalább 1 milliárd forintot ér. Azt tudni keli. hogy a minisztérium nem akar újabb állami váiia&tot alapítani. hanem privatizálni akar. Akikor ki venné meg Mályit? A dolgozóit? Ők lehetnek résztulajdonosok, ha van rá pénzük, de az állami vagyon hasznosítása kötött.

— A piachoz igazodás feltételeihez a szőlő- és borágazatban különösen meg kell változtatni a tulajdonviszonyokat. Ez szerintünk kft. kereteiben valósítható meg legjobban. De nem állunk az önállósodás útjába sem. A minisztérium, a vállalat és a kollektíva képviselői egyeztető tárgyalásokat folytattak, hogy milyen feltételeket kell teremteni a „válóperhez” Ezután a vagyonügynökség felmérése alapján kerülhet az állami vagyon a dolgozók tulaido- nába. A folyamatnak nem szabad elhúzódnia. mert -sak né. ‘érméit veszteség.

(gróf)

Npomirti élő, prosperáló városi teremtett

Patrick L. Doherty, a ma hatvanhét éves, egykori ácsmester, a börtönöket .megjárt ír polgárjog* harcos, az egyesült királyságbeli „Community fmterprise” (közösségi vállalkozás) mozgalom egyik legismertebb es legsikeresebb személyisége.

P. Dohertyt Londonderry újjáépítőjeként tartják nyilván. Ez a város, amely sokáig mint a súlyos összecsapások színtere szerepelt a hazai híradásokban — a történelmüeg kialakult gazdasági hátrányok, az ír vallásháború (gazdagok és szegények harca) és a függetlenségi mozgalom véres csatái következtében — a pusztulás helyszíne lett.

Általánosan elterjedt a nyomor, a munkanélküliség, a hatóság elveszítette befolyását az események fölött, a lakosság mind jelentősebb része emigrált. A fiatalok számára nem maradtak emberi perspektívák.

A Doherty által szervezett közösségi vállalkozás az épületek helyreállításával elkezdte a nyomornegyedek felszámolását, ezzel munkalehetősége«; majd apró vállalkozási lehetőségeket, üzleteket, műhelyeket, lakásokat és kulturális mini-centrumokat teremtett. Lépésről lépésre (házról házra) haladva szervezetét fokozatosan növelte, elsősorban fiatalokat szedett össze. A szükséges kezdő forrásokat nemcsak ügyeset; felhajtott támogatóktól (egyházak, politikusok, hazafiak, emigránsok, nemzetközi szervezetek), hanem az érintettek fillérjeiből létrehozott alap (bank) és nem utolsósorban a már működő vállalkozásai hasznából teremtette meg.

Az Inner City Trust napjainkra 500 közvetlen munkatársával, 1,5 millió font éves forgalmat bonyolít le, a város egyik legnagyobb munkáltatója. A helyreállítások és különböző képzési programok révén több ezer ember jutott munkalehetőséghez, számtalan új kisvállalkozás indult be, pezsgésbe jött a város gazdasága.

P. Doherty előbb rettegett, majd ismert, végül elismert emberré vált, aki nagy befolyásra tett szert a lakosság, később a hivatalok körében. Mára nemzetközi hírű személyiség, aki miniszterek, államférfiak barátja, nagyvállalatok és bankok támogatottja, de. mindenekelőtt egyszerű, közvetlen ember. Szavára, tetteire figyelnek a közösségi vállalkozási mozgalom követői. Ez a mozgalom nem Doherty úr találmánya, hanem főleg Amerikában és Angliában, de a világ más részein is létező és terjedő jelenség. Csírák formájában már Magyarországon is megjelent. Bár az itthoni kezdeményezések különbözőek, részben ösztönösek, jól igazolják, hogy a lakosság körében tapasztalható elégedetlenség a körülményekkel és a hivatalokkal, kitörési kísérleteket produkál mindenütt a világon. Az „Alapítvány a Közösségi Vállalkozásokért” Magyarországon támogatja ezt a mozgalmat, angol segítséggel.

A táblacsere mindent megold?

Közös megegyezéssel válik az Egervin