Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-12 / 36. szám

Becsületszavamat adom.. • í 60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írtákfirtuk Zilahy -darab, burzsoá táncok, film az Avasról REGGELI HÍRLAP, ,1931. FEBRUAR 3. Idő 1918—1919. A cselekmény egy népkonyháról ! indul el, ahová egy autógázoiás elkövetője, egy fia- i tál grófkisasszony lelkiismereti urdalásai következ­tében besodródik. Annak a gyermeknek a családját keresi a népkonyhán, akit elgázolt. Itt összeismer- kedik a népkonyha egyik vezetőjével. Ez a vezető forradalmár. Egy-két perc és a grófkisasszony bele­lát a nyomor mélységeibe és romantikus szélsősé­gekre hajló leikével hamar aklimatizálódik ezen a nyomortanyán, amely éjszaka a forradalmárok tit­kos gyülekezőhelye. Itt marad és míg magába szív­ja a forradalmi tápokat, nem veszi észre, hogy a forradalmár, akibe közben szerelmes lesz, atyja éle­tére tör. És amikor atyjának, a hatalmas politikus­nak hívására hazatér, otthon drámai módon össze­ütközésbe kerül azzal az arisztokiata világgal, amelyből származott és amelynek pregnáns megsze­mélyesítője éppen az ő atyja. Ugyanezen az éjsza­kán a forradalmárok rátörnek atyja elhagyott kas­télyára, elfogják és kivégzik. Leona, a grófkisasz- szony hónapokkal később találkozik a forradalmár­ral, akiben felfedezi atyja gyilkosát és átadja a ren­dőrség kezére. Íme ez a tartalma Zilahy Lajos szerdán bemuta­tott háromfelvonásos színművének. A darab vázla­tos ismertetése elegendőképpen megmagyarázza azt a véleményünket, hogy A süt a nap. a Tábornok és Szibéria illusztris szerzőjének, a tehetséges írónak nem ez a legsikerültebb munkája. Erőszakos az ex­pozíció és nem eléggé van összefogva, kompakt drámai maggá sűrítve a konfliktus. Ezen, kívül pe­dig a végkifejtés túlságosan leegyszerűsített és ri­portba kívánkozó eszközökkel megírt és nem kibé­kítő, nem elégtételt szolgáltató befejezés. Ezek a szerkezeti hibák azonban még eltörpülnek a darab impressziója mellett, amely egy túlságosan közelle­vő és történelmi távlatban még le nem tisztult ese­ménynek az emlékét kavarja fel és amelyet talán a legfontosabban úgy fejezhetünk ki, ha azt mondjuk, hogy a nézőben borzalmat kelt. Természetesen Zi­lahy Lajos kitűnő írói kvalitásai nagyon sokremek­be készült jelenettel ajándékozták meg a nézőt. Az előadás az egyik vezető, szereplő mulasztása folytán némi zökkenővel indult, bár a helyébe be­ugró Harsányi Milklós és a vele szerepet cserélő Poprádi Ernő hősies önfeláldozással simán és di­cséretes módon mentették át az első felvonás kriti­kusabb részeit. Sulyok Mária ebben a drámai sze­repében átérzett és kifogástalan sima játékot pro­dukált. Kemény László és kisebb szerepekben Kond- ráth Hona, Turbók Rózsi, valamint Bilicsi Tivadar voltaik jók. ÉSZAKMAGYARORSZAG, 1951. FEBRUAR 10. A? új szocialista ember nevelésének egyik fontos eszköze a szocialista kultúra. A pártszervezetek irá­nyításával a különböző tömegszervezetek gondot is fordítanak arra, hogy a kultúrcsoportok előadásaik­ban a szocialista művészet követelményeit szem előtt tartsák. A nagy népnevelő munka ellenére is követünk el még hibákat. Például bálrendezvénye- ken a kozmopolitizmus szolgálatában álló, amerikai eredetű jazz-táncok még mindig divatban vannak és nem folytatjuk ezek ellen kellő eréllyel, kellő Kö­vetkezetességgel a harcot. Az Északmagyarország január 21-i számának „Vtl- ■ lám” rovatában kritika jelent meg a Vámos Ilona leánygimnázium tánceetélyéről. A kritikát — bár meg kell állapítanunk, hogy a táncestélyen szambát nem táncoltak — helyesléssel fogadtuk, mert ko­moly veszélyre figyelmeztetett minket a párt me- i gyei lapja. A táncolók 98 százaléka rendesen és szépen tán­colt. A kritika nyomán rájöttünk, hogy a további 2 százalék is elég ahhoz, hogy a rothadó kapitalizmus szennyét terjessze az ifjúság között. Felismerjük a helyes utat, látjuk feladatainkat. Kulturális^ nevelő- munkával oda kell hatni, hogy a kultúrelőadá-sok- nál és a táncnál egyaránt eredményes harcot foly­tassunk az imperialista, burzsoá ideológia behatolá­si kísérletei ellen. DÉLI HÍRLAP, 1972. FEBRUÄR 3. — Egy. kettő, három... — diktálja az ütemet Ga­lambos Tibor, a csoport művészeti vezetője és ko­reográfusa. Az első képek egv próbán peregnek, a néző be­pillanthat az Avas Táncegyüttes, műhelytitkaiba. így kezdődik a tv-film forgatókönyve, amelyet a Rónai Sándor Művelődési Központ „kétszeres kiváló együt­tes” címmel kitüntetett Avas Táncegyütteséről a tv- munkatársai tegnap kezdtek forgatni. Majd montá­zsok következnek, fűszerboltban, iskolákban, műhe­lyekben, gyárakban. A 35 tagú együttes 7 tagját mutatják be... S aztán ropják a táncot — mind­annyian: Rossa—Galambos: Terefere, Pontozó, Baró- czi—Bárdos-^Galambos: Forradalmi verbunk, énekkí­sérettel, Bartók—Galambos: Három Csík megyei nép­dal, a leánykar előadásában, Borlői—Galambos: Jár- tatós. Kiss—Kerekes: Borsodi táncok. Közben vágá­sok szakítják meg a filmet, s Lajos Árpád tart nép­rajzi előadást a matyókról. A tervek szerint a film a hét végére ellkészül. A félórás alkotással talán még ebben a hónapban ta­lálkozunk a Kiváló együttesek a kamera előtt cí­mű tv-műsorban. ...hogy mindig és mindenütt szabadon fogok beszélni” Dadogás gyerekeket gyógyított Jevtusenko professzor „Mi képesek vagyunk.” „Az ember mindenre képes.” „Mi is mindenre képesek iragyunk." „Most már mi is mindent tudunk mondani.” „Nekem most már könnyű beszélnem." „Nekem tetszik az új beszé­dem." „Becsületszavamat adom, hogy mindig és mindenütt szabadon fogok beszélni.” Az újságíró szeme párás, | a karja libabőrös, Jevtusen- j ko professzor asszisztense i sír, a tolmácsnő — Tokaji j Ildikó — talán élete legne- j hezebb feladatát teljesítette, j amikor folyamatos beszédű i szóra bírta az addig dadogó ! gyerekeket, és közben nem I engedhetett érzelmeinek. Szombaton zsúfolásig meg­telt az MSZP Korvin Ottó utca 9. sz. alatti irodájának előadóterme. Körülbelül 50— 00 gyereket hoztak el szülei, hogy Vitalij Jevtusenko professzor dnyepropetrovszki orvos-hipnotizőr — aki a Déli Hírlap Kft. meghívásá­jjc A bizalom tesztje. (Herényi László felvétele) ra tartózkodik Miskolcon — megvizsgálja a dadogós gye­rekeket: gyógyíthatók-e hip­nózissal. Sőt, hogy gyógyít­hatók-e tolmács közreműkö­désével. A gyerekek közül soknak — a tíz éven aluli­aknak — el kellett menniük. Tőlük, szüleiktől ez alkalom­mal is elnézést kér az újság­író, amiért az elmúlt napok­ban megjelent felhívásban nem hangsúlyozta, amit de­cemberben elégszer elmond­tunk. leírtunk: a professzor 12 éven aluli gyerekekkel egyáltalán nem foglalkozik, most is csak a mi többszöri kérésünkre vizsgálta meg azokat, akik még csak ‘ 10 évesek múltak. Sorsdöntő volt az első teszt. A professzor egyen­kérft a gyerekek háta mögé állt és arra biztatta őket, hogy bátran dőljenek hátra a karjaiba, ő majd elkap mindenkit. A feltétetlen bi­zalom próbáján sokan „el­buktak”. Hátraléptek, ellép­tek, nem mertek a profesz- szor karjába dőlni. Gyerekek és szüleik szomorúan távoz­tak a teremből. Húszegynéhányan marad­tak. Velük újabb gyakorla­tokat végeztetett a . profesz- szor, azt vizsgálva, bíznak-e benne eléggé, hipnábilisak-e. Nem mindenkinek maradt összekulcsolva a keze. Tizen­heten maradtak. Tizenéve­sek, egy kivételével fiúk. Nekik elmesélte a profesz­szor,. hogy a dadogás az em­bernek nem veleszületett betegsége. Valamilyen sokk, megrázkódtatás hatására alakul ki. A világon kevesen képesek megszüntetni a gát­lást, ami a folyamatos be­szédet akadályozza, nekik tizenhetüknek szerencséjük van, hogy itt lehetnek, mert a professzor ezen kevesek közé tartozik. Talán fél óránál is, tovább j tartott az önbizalomerősítő | szuggesztív előadás arról, hogy ha a gyerekek össze­fognak a professzorral, ak­kor képesek meggyógyulni. Ezután a „közönség” — a szülők — előtt , sorbaállítot­ta a gyerekeket, és pillana­Avasi diákok sikerei lónk a ma liozepiskolajaban do! el Szakirodalmat eredeti nyelven olvasson... Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy nyelveket jól beszé­lő szakemberek nélkül nem tudunk felzárkózni a sokszor emlegetett, áhított Európához. Az iskolai nyelvoktatásra igen nagy feladatok hárulnak. Ezért is öröm beszámolni azokról a sikerekről, amelyeket az Avasi Gimnázium tanulói értek el. Takács Márta igazgatónő elöljáróban egy téveszmét oszlatott el. Mint mondta, az a hiedelem terjedt el a gim­náziumról, hogy csak a nyel­vekre koncentrálnak, kizáró­lag ezen a téren tudnak eredményeket felmutatni. Er­ről szó sincs. Természetesen nagy hangsúly van ezeken a tárgyakon, de nem a többi rovására. A régi felfogás sze­rint elég, ha valaki matema­tikából, fizikából, egyéb ter­mészettudományi tárgyból erős, majd lefordítják neki a külföldi cikkeket. Ám Nyu- gat-Európában már régóta rájöttek, hogy rengeteg pénzt és felesleges munkát takarít­hatnak meg, ha ezek a szak­emberek saját maguk tudják feldolgozni az őket érdeklő idegen nyelvű szakirodalmat. Az Avasi Gimnáziumban is az a cél, hogy a nyelv eszköz legyen a gyerekek kezében. Ezért indították a kéttan nyelvű osztályokat, amelyek négyéves képzést adnak, mivel az általános is­kolai oktatásra alapoznak. Az* itt tanuld diákok tudása két biztos pilléren nyugszik. Az egyik a humán része, vagyis a szókincskészlete az adott nyelvnek. A másik azok a természettudományi ismeretek, amelyeket fordí­tások, vagy egyéb szakiroda- lom révén szereznek. De ugyanilyen mélységig foglal­koznak a történelemmel és a művészetekkel is. Az elmúlt hetekben érke­zett meg a Középiskolai Ké­miai Lapok legutóbbi száma, és kiderült, hogy jó néhány diák ért el jó helyezést for­dításával, A tanárok, Schramkó Ágnes, Nagy György, Antalné Koska No­émi, Moréné Cseh Tünde és Tátimé Csabalik Zsuzsa, na­gyon lelkesen meséltek er­ről. Minden évben meghir­detik ezeket a versenyeket, amelyeken különböző szak­mai szövegeket kell fordíta­ni. Tavaly mintegy negyven pályaművet nyújtottak be, éá mindegyik értékelésre került. Az idei tanévben negyven­nyolcán rugaszkodtak neki ennek az erőpróbának. A né- metesek közül Égert Balázs első. Nemesik Judit második lett, és az első huszonöt he­lyezett között további nyolc avasi diák található. Bella Krisztina angol pályázata harmadik helyezést vívott ki. A siker egyik fontos ösz- szetevője, hogy a szaktaná­rok is jól beszélnek nyelve­ket.' így megvan a készte­tés', a példa a diákok előtt. A lelkesedés is nagy szere­pet játszik a tanulásban. A tanárok szabadidejük egy ré­szét is tanítványaikkal töltik, olyan kirándulásokat szenn­yeznek, ahol csak angolul, vagy németül lehet beszélget­ni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az iskola re­mekül fel van szerelve min­denféle segédeszközzel. A diákok. Égert Balázs, j Dombay Krisztina, Huszár Katalin, Bella ' Krisztina, Szabó Gergő és Schreiber Helga is ezekről beszéltek szívesen. Említették, hogy kiemelten foglalkoznak a környezetvédelem kérdései­vel, és részt vesznek a glo­bális nevelési programban is. Volt, aki itt tanult először nyelvet, és ennek kapcsán kapott kedvet a fordításhoz. Nagyon fontosnak tartották, hogy nyelvtudásuk révén olyan információkhoz juthat­nak, amiket egyébként nem érnének el. ■ ■ Több külföldi meghívás is érkezett a gimnáziumba. A nyáron, többek között Né­metországba készül egy cső- | port, környezetvédelmi és újságírótáborba. Mint Takács Márta igazgatónő elmondta, más csupán beszélni Európá­ról, és más abban a közeg­ben élni, dolgozni, még, ha csak rövid ideig is. Ezt a gyerekek majd a saját bő­rükön érezhetik. Kifejtette: i az információáramlás annyi- ! ra felgyorsult, ’hogy ' nincs idő a fordításokra várni. Mire igy eljutnak a szakem­berekhez a külföldi anyagok, talán már el is avulnak. Ezért fontos, hogy a lehető legtöbb ember tudjon ere­deti nyelven folyóiratokat, könyveket olvasni. Ezt kell megalapozni az iskolában, hiszen ezen múlhat a jövőnk Horváth Szabolcs tok alatt „elvarázsolta” őket A hipnózis nehezebb válto­zatát alkalmazta, azt, ami-‘ kor a médium szeme nyitva _ van. Üjabb és újabb uta­sítások arra, hogy megszű­nik a gát, hogy folyamatos legyen a beszéd. Alig több, mint egy óra telt el azóta, hogy a 17 gyerekkel elkez­dett foglalkozni. A professzor tekintetével egyenként magához hívja a gyerekeket, majd megfogja a kezüket és a toímácsnőre irányítja figyelmüket. A tolmácsnő — csak utólag tudjuk meg, hogy könnyeit nyelve — mondja a beveze­tőben idézett mondatokat, és a gyerekek utána, folyama­tosan. A becsületszó-adás után megtapsoljuk őket. Nem mindenkinek sike­rült, 11-en maradtak, akik­kel másnap ismét foglalko­zott a professzor. Pontosab­ban csak tízzel, mert egy pesti fiúcskát hazavitt az édesanyja. Nagy kár volt, mert a vasárnapi gyógyítá­son pótolhatatlan informá­ciókat kaptak gyerekek és szüleik. Ekkor szüntette meg a gyerekek 24 órás hallga­tását, amit előző nap kódolt beléjük. (Az újságíró tele­fonon érdeklődött a pesti anyukától, az ő fia is meg­szólalt a 24 óra elteltével,' folyamatosan beszél, de hogy ez mennyire lesz tartós, azt nem tudni.) Majd ismét éber hipnózist bocsátott rájuk,1 megismételtette' a kulcsmon­datokat, és kibővítette aa előző napi tanácsokat újak­kal. Amikor beszélni kez­dünk. a beszívott levegő kieresztésével együtt mond­juk a szavakat lassan, nyu­godtan, úgy, hogy beszélge­tőtársunk' szemébe nézünk, A gyerekeknek legalább három hónapig logopédus­hoz kell járniuk. Az étke­zés és az alvás idejét kivé­ve egy meggymagot kell a' nyelvük alatt tarianiuk. Hetekig csak suttogva be­szélhetnek. Reggel, este tü­kör előtt kell gyakoromiuk a beszédet, valamilyen egy­szerű szöveget felolvasva. Egy éven keresztül nem űz­hetnek olyan sportot, amely erősen igénybe veszi a szer­vezetüket. Mindennap reg­geli tornát kell végezniük, légzőgyakorla tokkal. A gyógyító foglalkozáso­kon ott volt a város egyik legkiválóbb logopédusa, dr. Dobos Lászióné. A má­sodik „szeánsz” előtt véle­ményét kérte az újságíró. Dr. Dobosné szinte szóról szóra ugyanazokat mondta, a gyógyuláshoz szükséges feltételekként, amelyeket az­után Jevtusenko professzor sorolt fel. A gyerekek és szüleik ne­vében is köszönjük, Vitalij Grigorjevics! Szabados Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom