Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-11 / 35. szám

Az új belvárosi telefonközpont és a környéke Feleznének a postások a várossal XXIII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1991. FEBRUAR 11., HÉTFŐ Ana: 5.20 FORINT Megkezdődött a vagyonfelosztás flz igák háza a Ékolci ipariEstilielé Az IPOSZ január 26-i.köz­gyűlésén kisebb módosítá­sokkal jóváhagyták az elő­terjesztett határozati javas­latot. Ezek a módosítások azonban olyan lényeges terü­letet érintenek, mint az IPOSZ vagyonának felosztá­sa. Azt, hogy minden megyé­nek magának keli a saját vagyonát*, felosztania az ipartest öletek között, egy- hangűlag fogadták el a köz­gyűlésen. A megyei székház üzemeltetésére és kezelésére a miskolci ipartesíület jogo­sult, miveí a legnagyobb tu­lajdoni hányaddal rendelkez­nek. Vízi Lászlót, a miskolci ipartestület elnökét, az or­szágos elnökség tagját arról kérdeztük: miként zajlott le a vagyonfelosztás? — Meglehetősen ellent­mondásosan, noha a határo­zatok egyértelműek. Azért hívtam össze a tíz régi KI- OSZ-alapszervezet, a mosta­ni ipartestületek vezetőit, hogy érvényesítsük jogain­kat. Mielőbb szeretnék pon­tot tenni erre a kényes kér­désre, hiszen az ipartestüle­tek működéséhez nélkülöz­hetetlen a vagyon felosztása. Az a célunk, hogy összetart­suk a létrejött és jól műkö­dő ipartestületeket, és nem az, hogy szétziláljuk a szer­vezetet. Csakhogy január 31- ével zárolni kellett a voit megyei KJOSZ, azóta Ma­gánvállalkozók Ipartestületé­nek vagyonát, és azt is ja­vasoltuk. hogy az ebből ala­kult Egzakt Kft. önfelszá­molást hajtson végre. Amennyiben ezt nem teszik meg február 20-i.e, kényte­lenek vagyunk pírósághoz fordulni. Mi bízunk a bé­kés megoldásban, s ezzel egy véleményen vagyunk az ipar- testületi elnökök többségé­vel: valamennyien kikérik a részüket. Felszólítottuk az ottani munkatársakat is, hogy keressenek állást ma­guknak, s akik ebben az iparosházban vannak, azok­nak, bérleti díjat kell fizel­A polgármester lo »adónapja Miskolc Megyei Jogú Vá­ros polgármestere, Csoba Tamás február 13-án, szer­dán 14 órától fogadóórát tart a polgármesteri hivatalban, Miskolc, Tanácsház tér 8. sz. ni. Természetesen nincs ki­fogásunk az ellen, hogy ma­guk is területi ipartestüle- tet hozzanak léire, ám előt­te pontosan el kell számol­niuk a vagyonnal, s ezt kö­vetően bérleti díjat kell fi­zetniük a miskolci ipartes­tületnek. Egy jól működő, az iparosok vaiódi érdekeit képviselő testület érdeké­ben mielőbb be kell fejezni a vagyonfelosztást. V Zs. Ritkán szokta mostanában dicséret érni a postásokat, legutóbb pedig ez történt a városi közgyűlés városfej­lesztési bizottságának ülésén, ahol ráadásul sokmilliós té­telekről, egy egész belvárosi tömb sorsáról esett szó. A Régiposta—Beloiannisz— Horváth Lajos utcák és a Hősök tere határolta, a 13- as sorszámot viselő belvárosi rehabilitációs tömbről van szó, amely úgy tűnik, bal­jóslatú számazása ellenére szerencsésebb leh,et, mint sok másik társa egytől tizen­kettőig . .. • FOLYTATNÁK, DE NEM AZ EGÉSZET A Magyar Távközlési Vál­lalat területi igazgatóságá­nak vezetője, Sztahura Lász­ló ugyanis azzal kereste meg a bizottságot: egyeztessék a postások és a városépítők szempontjait, hogy ez a tömb — amely sok építész szerint jelenleg olyan néhol, mintha bombatámadás érte volna — néhány' éven belül megszé­püljön. A távközlési válla­lat ugyanis a milliárdos be­ruházás, a regionális távbe­szélőközpont felépítése után is folytatni kívánja ezen a területen az építést — csak az eddigi tervektől eltérő mértékben és módon. Hajdanán ugyanis arról volt szó, hogy a posta meg­kapja az egész tömböt fej­lesztési céljaira. Ma egyértel­mű — mondta Sztahura László a bizottság előtt —, hogy beérik a teljes tömb területének felével. /. másik fele — tehát a Centrum Áruház felé eső rész — visszakerülhet a városhoz. (Csak zárójelben: ez az ajánlat annyiban rosszabb a réginél, hogy nem valósulhat meg az egész tömb felújí­tása a postások és a város pénzének támogatásával. De nem szabad elfelejteni, hogy >|c A távközlési vállalat tiszteletben tartja a városszerkezet értékeit a városhoz visszakerülő te­rület igen értékes, nem lesz nehéz vállalkozót, azaz üz­lettársat találni rá, s köny- ny'en lehet, hogy a város jobb üzletet csinál így.) • TELEX, TELEFAX, ÜGYFÉLSZOLGÁLAT A postások a fele területen azonban sok mindent sze­retnének létrehozni: ügyfél- szolgálati irodát, ahová táv­közlési ügyekben fordulhat­nak az állampolgárok, és igénybe vehetnek olyan, szol­gáltatásokat, mint a nyilvá­nos telefax, telex, telefon. Ide helyeznék el a megyei távközlési üzemet, a terve­zőirodát, és néhány olyan lakást, amelyben azok a szakemberek laknának, akik a korszerű távközlési elekt­ronikák szakértői, és ide kellene őket kötni városunk­hoz. Mindezt azért tárta a bi­zottság elé az igazgató, hogy ha egyetértés mutatkozik el­képzeléseiket illetően, meg­kezdik a fejlesztés szervezé­sét, azaz a pénzszerzést. A bizottságban ülő építészek kezdvezően fogadták a pos­tások ajánlatát. Elsősorban azért, mert mintaszerűnek tartották az eljárást: azaz, hogy egy nagyvállalat, mi­előtt bármit is tenne, egyez­tet a városépítés szakembe­reivel. Ahogy, azt a bizott­ság előtt az igazgató is hangoztatta: messzemenően eleget kívánnak tenni a bel­városi rehabilitáció szem­pontjainak. $ A VAROS MÁR TELJESÍTETT Pedig ez utóbbi kitétel nem is oly.an egyszerű. A most meglehetősen leromlott állapotú épületek között ál­ló hatalmas új telefonköz­pontot csak úgy lehet tovább­fejleszteni, hogy meg kell Termel és kereskedik a Poligon Szociális Foglalkoztató l édszövéltén cq y kíL-ben Helyzetük nem könnyű, de nem is reménytelen • Szívesen társulnának • Az egészségesek húzóerejére is szükség lenne Nehéz időket élt és él meg a miskolci Poligon Szo­ciális Foglaikoztató is, az utóbbi két és fél évben, mintegy 360 munkahelyet voltak kénytelenek megszün­tetni, a megrendelés hiánya miatt. Erről a közvélemény édeskeveset tud, ezért for­dulhat elő. hogy az egész­séges munkanélküliek közül is többen érdeklődnek: len nc-e lehetőség rá, hogy eset­leg a Poligonban kapjanak munkát. A foglalkoztató igazgató­nője, Kovács Andorné, meg­lepő választ ad. Noha első­sorban a megváltozott mun­kaképességűek számára lé­tesült ez az intézmény, még­is szívesen fogadnának egészséges munkaerőt is. Persze nem tömegével, ha­nem néhány olyat, aki be tudna illeszkedni az itt dol­gozók körébe. Természete­sen nehezebb fizikai munká­ról volna szó, esetleg pár szakember is jól jönne, fő­ként a varrodába, de öröm­mel fogadnának nyomdai gépmestert, akár teljes mun­kaidőben, akár részfoglalko­zású nyugdíjasként. Teljesít­ménybéres munkaviszonyban tudnának bedolgozóként foglalkoztatni például könyv- kötészetre betaníthatókat is. A Poligonban jelenleg 280 körüli a foglalkoztatottak száma, túlnyomó többségük bedolgozó. Fizetésük nagy szóródást mutat, hiszen ki- nek-kinek az egészségi ál­lapotától függ, milyen tel­jesítményt tud produkálni. Mindenesetre néhány száz forinttól 9000 forintig ter­jed a bérskála, amelyért ha­vonta általában 90 órát dol­goznak a megváltozott mun­kaképességű emberek. Az utóbbi hónapokban azon­ban sajnos a megmaradt létszámot is nehezen tudják ellátni munkával, minthogy sok régi megrendelőjüket elvesztették: vagy azért, mert azoknál is leépítés volt, vagy azért, mert meg­szűnt a gazdasági egység. Saját munkával próbálkoz­nak, ám ebből nehezen tud­nak megélni. Termékeikkel a piacon kell versenyezni, ahol senki sem nézi, hogy milyen munka van az áru mögött, hiszen ott a minő­ség és az ár a meghatározó. A megváltozott munkaké­pességű emberek teljesítmé­nye alig 50—60 százaléka az egészségesekének. Ezért vol­na jó, ha néhány egészsé­gessel úgymond húzóerőt tudnának teremteni köre­ikben. Helyzetük ugyan nehéz, de nem reménytelen. Főleg -a nyomdai termékeikkel s varrodarészlegükkel tudnak piacon maradni. Ez utóbbi­ban a női felsőruhától az ágyneműig sok mindent ké­szítenek, s szívesen vállal­nák szálloda „felöltöztetését”, nagyobb intézmények szá­mára ágyneművarrást. Jól működik a csomagoiórészíe- gük is, éppen mert a kor­szerű polietilén-csomagolást és kisebb cikkek vákuumos csomagolását- is meg tudják oldani. Szívesen társulná­nak részegységként nagyobb vállalatokhoz, gazdálkodók­hoz, ahol részműveletekre lehetne betanítani emberei­ket. önmagukban ugyanis — eszközök híján — új profilt nem képesek létrehozni. Természetesen szükségük van a városi önkormányzat támogatására, hiszen eddig is' az segítette létüket, hogy Miskolc évente néhány mil­lióval megpótolta a bevéte­lüket. Az önkormányzat most is ígér hatmilliót, eset­leg hetet, ami azonban csak arra volna elég, hpgy talpon maradjanak. A többit ön­maguk teremtik elő. Ebben segít a Szeles u. 27. sz. alatt megnyitott boltjuk is, ahol saját, kisszériás női felsőru­házati cikkeiket, a testvér­intézmények termékeit, s újabban egyéb kereskedel­mi portékát is árusítanak. Igaz, ez a kereskedés eddig nem hozta azt, amit remél­tek tőle — hiszen a város „krémje” a Zsarnaira jár vásárolni —, de bíznak ben­ne, hogy ha ismertté válik üzletük, hódítanak majd a vásárlók körében is. Reményeiket növeli, hogy a múlt. év végén a Védett Szervezetek Országds Szö­vetségének tagjai által lét­rehozott Véd-Com Kft., amely országos szintű, segít az üzlet- és munkaszer- zésbén. A célvállalatoknál ugyanis profi üzletszerzők dolgoznak, s a budapesti székhelyű kft. a koordinátor szerepét tölti majd be a véd- szövetségben. A Poligonnal; mindenesetre megvannak az elképzelései arról, hogyan lehetne a foglalkoztatást is­mét felfejleszteni. Ehhez azonban természetesen az kell, hogy az ígért és a re­mélt segítséget megkapják terveikhez. (r) maradnia a Régiposta utca városképileg védett íves utcavonalának, és igazodni kell a meglevő épületek ar­culatához. Mellesleg az épí­tészeknek nem új mindez, hiszen erre a tömbre már régebben is készült komplett beépítési program — Puskás Péter és Dézsi János mun­kája. A bizottság úgy foglalt állást, hogy ez a szerzőpáros legyen javaslatot a további lépésekre. Arról is hallot­tunk ezen az ülésen, hogy a városhoz visszakerülő, Centrum felőli területen —■ a Beloiannisz utcai fronton — lakásokat és üzleteket, valamint intézményeket he­lyeznének el. Az is elhang­zott, hogy a város és a pos­tások régebbi egyezségének értelmében Miskolc ebben a tömbben a postás-fejleszté­sek területszabadítási költsé­geinek felét viseli. -Ezt az egyezséget a városháza épí­tési osztályvezetője szerint a város már úgymond túl is teljesítette, így most a postásokon a sor. Még egy megjegyzés ki« nálkozik mindehhez: bár a többi belvárosi rehabilitá­ciós tömbben levő intéz­mény, vállalat is megmoz­dulna, és javaslatokat ten­ne — saját üzleti szempont­jait is figyelembe véve — a környezete rendezésére! Mert az ma már világos, hogy a város a saját pénzéből száz év alatt sem fogja rendbe tenni a belvárost... (kiss) A közrend védelmében Hívja a rendőrséget! o A Miskolci Rendőrkapi­tányság, mint ismeretes, in­formációs szolgálatot hívott életre. A rendőrséggel kap­csolatos kérdéseinkre vá­laszt, ügyes-bajos dolgaink­ban pedig tanácsot adnak itt. Most még egy telefonos szolgálatot is szerveztek: a 40-527-es számon éjjel-nap­pal üzemelő üzenetrögzítő várja a lakossági bejelen­téseket. Bármilyen informá­ció hasznos lehet,, amit a közrend védelmében, eset­leg bűncselekmények felde­rítése érdekében közölnek aa állampolgárok. S aminek bi­zonyára sokan örülnek: ,aa automata rögzíti ugyan aa információt, de ha a tele­fonáló nem kívánja felfedni kilétét, senki sem érdeklő­dik a személye felől. Aki pedig érdemleges, de hosz- szabb információval kíván szolgálni, a mai telefontari­fák mellett sem kell költe­nie, elég, ha szalagra diktál­ja saját számát. ígérik: viszJ szahívják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom