Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
Mikor kezd működni a környezetvédelmi lobby? >|c A veterán B-52-es. 30 tonna bombával is 10 000 km-re repülhet. Rövid repülőtéren megfogó hálóval fékezik le. Egy B—52-üs = 50 Liberator A technika égi háborúja: Sí Helyzetjelentés zöldmozgalomról a|c A legtekintélyesebb harcigép az F—14 Tomcat; szárnyait a törzse mellé hajthatja hátra. Az Irak elleni támadás első napjaiban először vetették be „élesben ’ az F— 114-es lopakodó vadászt, a nálunk cirkáló-rakétának mondott robotrepülcgépeket, majd a Seiul—B (SS—IC) Iraki rakéták ellen a Patriot — eredetileg repülőgépek elhárítására kifejlesztett — ellenrakétákat. A jelek szerint sikerrel —, ha ezek önmagukban nem is dönthetik el a háború sorsát. Azj ugyanis egyelőre repülőgépek vívják. Pontosabban folytatják, mert eddig az iraki légierő nem szállt igazán harcba. A háború azonban nem januárban kezdődött, hanem hónapokkal korábban, az iraki határ mentén rendszeresen őrjáratoz'ó elektronikus felderítűgépek bevetésével! Ezek feladata volt megállapítani az irakiak által használt radar- és rádiófrekvenciákat, „oldalra néző” SLR radarjaikkal néhány száz kilométer mélységig felderíteni a terepet és a hadmozdulatokat. Hasonló adatokat gyűjtöttek a mesterséges holdak, és egyes feltételezések szerint a 30 kilométer magasságban háromszoros hangsebességgel, azaz elháríthatatlanul száguldó SR—71 távolfelderí- tők is. A közvetlen támadás elektronikus zavarórepülőgépek fedezete mellett elsősorban a katonai repülőterek, azok földi irányitóhálózata, a légvédelmi rakétaállások és az elhárító radarlánc e>- leni bénító csSpással kezdődött, amelyet a koalíció lé- gierejének különféle gépei hajtottak végre. A legtávolabbi célok ellen a nagy magasságban repülő, nyolc hajtóműves B—52-es nehézbombázók (az első ilyen gép 40 évvel ezelőtt készült, persze azóta továbbfejlesztették) indültak, amelyek közül egy-egy annyi ezerkilós bombát képes úgyszólván azonos időben, koncentráltan egy célra dobni, amenynyit a második világháborúban egy félszáz gépből álló Liberator-kötelék tudott. Természetesen ezt az úgynevezett magasvetést is pontosítják az elektronikus célzóberendezések, és ha kell, a zuhanás közben is kismértékben távirányítható bombák. A kisebb vagy különösen fontos pontcélok ellen az alacsonyan támadó csata-, vagy vadászbombázó gépeket vetették be, amelyek az alájuk függeszthető legkülönbözőbb fegyverek közül a legcélszerűbbnek ítélttel támadhatják a célt. A korszerű vadász, vadászbombázó és csatagépeknek közös jellemzője, hogy a fegyverzetet a szárnyuk, vagy törzsük alá függeszthető tartályokban hordozzák, és hogy ezek a tartályok igény szerintiek, a . cseppalakú üzemanyagtartálytól, a kis, reptérbetont romboló, oldalra kilőhető rakéták „kosarától” a felderítéshez szükséges fotó- és elektronikai műszereket tartalmazóig. Még a gépágyúkat is el lehet helyezni ilyen cserélhető függesztékekben. Természetesen minden gép visz magával — többnyire a szárnyvégen néhány automatikus célkövető levegő-levegő rakétát is, amellyel az őt esetleg támadó repülőgépek ellen védekezik. Va^ameny- nyi korszerű harcigép — így az eredetileg gyakorló-vadásznak tervezett európai Alpha—Jet csakúgy, mint a (B—52-esektől eltekintve legnagyobb) kétszemélyes, kéthaj tóműves, hátrahajlítható szárnyú anyahajó-har- cigép, az F—14 Tomcat — fel van szerelve elektronikus rádiónavigációs, üzenet- váitó, célfelderítő és tűzvezető berendezéssel. Például olyannal, ami jelzi, hogy áz ellenség radarral megtalálta őt, és ami a hazai elhárítást az ő kilétéről tájékoztatja. Éppen e sokféle berendezés miatt a nagyobb gépeken a pilótán kívül elektronikus is dolgozik, ezért kétszemélyesek. A vadászgépek korábbi fő fegyverét, a gépágyút ma már csak biztonságból épi-. tiK szilárdan a gépbe. Inkább, ha indokolt, a gépágyút függesztékben erősítik fel. Kivételt a kifejezetten páncélosok ellen kifejlesztett repülőgépek,, az- amerikai A—10 és a szovjet Szu— 25 képeznek. Az előbbi fő fegyvere egy 30 mm-es, hétcsövű (a csövek dobként forognak, hogy ne hevüljenek túl) percenként 4000 lövedék kilövésére képes gép- 'ágyú. Ezeket Németországból irányították át Szaúd-Arábiába. Aki különösebben sokat nem tud róla, az is sejti, hogy a hazai zöldmozgalom — egyesületeket, köröket, pártokat is beleértve — nem egységes. Hogyan alakult ki ez a helyzet? Többek között ebbe is bepillantást nyerhettek azok, akik részt vettek az elmúlt hét végén a Magyar Természetvédők Szövetsége által szervezett találkozón, ahová természet- és környezetvédő szervezetek, mozgalmak voltak hivatalosak. A szövetségnek korántsem tagja valamennyi hazai szervezet, ennek ellenére igen sokan tettek eleget a meghívásnak: 57 önálló csoport 130 képviselője jött el. Mégsem sikerült a ki tudja hányadszor megismételt próbálkozás, azaz, hogy meghatározzák: mit jelent a zöld- mozgalom kifejezés. Ennek a vitának a lényege, Orwell után szabadon fogalmazva: vannak zöldek, de vannak még ennél is zöldebbek — •legalábbis néhányan így látják. IVIielőtt elmerülnénk a i észletekben — például ki honnan jött, kik a „görögdinnyék”, kinek meddig van joga cselekedni? —, annak az erősödő hangnak érdemes helyet adni inkább, amely azt mondja: annak ellenére, hogy érzelmileg megosztott a mozgalom tanuljanak meg e szervezetek egymással beszélni, Azaz: „ne legyünk egységesek, de fontos, meghatározó kérdésekben közösen hangoztassuk a véleményünket, mert csak így vesznek figyelembe bennünket, így hatékony a tevékenységünk. A széthúzásunkból pe-; dig sokan tőkét kovácsol-- nak!” — szól a figyelmezte-; tés..'. Lehet, hegy hamaro-l san szükség is lesz erre akcicegységre. Hiszen . t mindenki egyetért e körben pel 4 dául azzal: az Országgyűlés] amellett foglaljon állást ,| hogy országos jelentőségű'- természetvédelmi területek ne kerülhessenek reprivatizáció alá. Az atomenergiát támogató kampány elleni hatékony fellépés is elsősorban a zöldmozgalmaktól várható, legalábbis a tatai találkozó után. ahol több szekcióban folyt erről vita az Ipari Minisztérium szakembereinek részvételével, úgy tűnik. E három napon komoly bírálatok érték a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot, illetve ennek vezetőit. A természetvédők véleménye az, hogy a minisztérium lassan reagál a felmerülő kérdésekre, tevékenysége arctalan, nem volt hajlandó szorosabb kapcsolattartásra a mozgalommal, s kevés a természet- és környezetvédelemre fordítható összeg, mind a mozgalom, mind a minisztérium számára. Pedig — mint Ráday Mihály országgyűlési képviselő is elmondta — a költségvetés elfogadásakor ő szót emelt ennek módosítása érdekében; csakhogy a környezetvédelmi . miniszter, Keresztes K. Sándor ellene — s ezzel minisztériuma , ellen — szavazott. Illés Zoltán ex- államtitkár — akinek eltávolítását szintén nehezményezték e találkozón — annak a véleményének adott hangot, hogy ez a kormány nem képviseli a környezet- védelem érdekeit. A résztvevőknek észre kellett venniük: a minisztérium . változtatni akar magatartásán. Ha ez valóban így lesz — sokak örömére —, végre a környezetvédelmi lobby is működni kezdhet. A kölcsönös bizalmatlanság megszüntetése érdekében ajánlatok sora hangzott el. A minisztérium hajlandó a mozgalom szakembereit is tanácsadóként alkalmazni, megkísérli finanszírozni a jelenlegi szövetséget, pályázatokat ír ki környezet- és természetvédelmi csoportok támogatására stb. Tardi János, a Természetvédelmi Hivatal frissen megválasztott elnöke kimondta: nem tudja és nem is akarja elképzelni a hazai természetvédelmet a zöld- mozgalmak nélkül. * A kéznyű,jtás után, a közeljövő parlamenti vitái során is kiderül, hogy az áhított együttműködés megvalósul-e. Ez mindenki számára hasznos lenne — ezt bizonyította a találkozó szekcióiban folytatott munka is. A hivatal és a mozgalom szakemberei igen hasznos vitákat folytattak. A jövő ad választ arra, hogy ez egyszeri párbeszéd volt-e, vagy valóban a hosszú távú, közös munka első lépése... N. Zs. Aramszolgáliatásról, díjemelésről a miskolci rádióban A stúdió vendége a hétfő 4 reggeli műsorban 5 óra 55 Iperctől az adás végéig. 8 óráiig Horváth József, azÉszak- ; magyarországi Áramszolgál- < tató Vállalat műszaki vezér- igsazgató-helyettese és Ben- cze László, a miskolci üzemHa jókedvű, jobban emlékezik Életkor és memória Bridzselni tanú'hatnak Bridzstanfolyam indul kezdők számára a Mblnár Béla Ifjúsági Házban február 28-tól. Három hónapon keresztül minden csütörtökön 17—20 óra között tartják majd a foglalkozásokat. Érdeklődni és jelentkezni február 25-ig a 40-657-es, vagy a 42-740-es telefonszámon lehet. Az idős kor és az emlékezetműködés összefüggéseiről mindenkinek a feledékeny» ség és a Caviníon tabletta jut az eszébe. Nagy általánosságban van is benne valami. Az emickezetinűködés valóban összefügg az életkorral. A fiatalok agya jóval könnyebben befogadja az új ismereteket. Mégsem kell idősnek lenni ahhoz, hogy az emlékezőképességben zökkenők keletkezzenek. Negyven év körül már majd mindnyájunkkal előfordul az, hogy nem jön- a szánkra ismerősünk . neve (pedig a nyelvünk hegyén van már); elfelejtjük, miért is léptünk be a kamrába; ötször elismételjük a' telefonszámot, mégsem tudjuk megjegyezni; elmulasztjuk feladni a fontos levelet, és így tovább. Minél jobban korosodunk, öregszünk, annál inkább így van ez. Az agy működése bizonyos fokig lelassul, merevebbé válik a szervezet általános öregedésével. Pedig agysejt maradt még elég! Ez tehát fiziológiás (élettani), természetes változás. Ugyanakkor ebben igen nagy egyéni különbségek vannak, mindenki ismer feledékeny fiatalt, és jó me- móriájú idős embert, akinek olyan az emlékezete, mint egy lexikon. Bizonyos betegségek gyengítik az emlékezetműködést. Ilyen például az agyi • erek szűkülete, meszesedése, és ilyen az agysorvadás is. Ezek .a betegségek fiataloknál csak elvétve fordulnak elő, idősebb korban viszont ugrásszerűen megszaporodnak. A túlzott alkohol- és nyugtatófogyasztásnak is az emlékezőképesség gyengülése lesz a következménye, ez. a kóros hatás is az évek során összeadódva, idősebb korban éri el tetőfokát. Az -emlékanyag tulajdonképpen nem, vagy csak igen ritkán „vész el” az agyból, csak a felidézés nehéz. Idős emereknél, különösen ha az említett betegségek károsították az agyállomány jelentős részét, megfigyelhető az a furcsa ellentmondás, hogy a régi dolgokra sokkal elevenebben emlékeznek, mint a közelmúlt eseményeire. Például igen elevenen emlékeznek gyermekkoruk játékaira, pontosan felsorolják kisiskolás tanáraikat és osztálytársaikat, felelevenítik katonakoruk számtalan eseményét. Ugyanakkor, ha megkérdezzük, mi volt tegnap az ebéd, vagy mit mondott ma reggel a rádió, arra már nem tudnak biztos feleletet adni. Ha az emlékezetzavar szembetűnő, vagy nagy fokú, ez valóban lehet betegség jele, és tanácsos orvoshoz fordulni miatta. De ha kisebb fokú, legjobb napirendre térni fölötte. Fogadjuk el, mint a korosodásnak egyik, nem kimondottan szívderítő jelét, a testi erő gyengülésével meg a gyakoribbá váló láb- és hátfájással együtt. Az emlékezetet nemcsak a lassúbb és merevebb agyműködés, hanem pszichés hatások (stressz, fáradtság, idegesség, félelem, gátlásosság, felindulás stb.) is rontják. Ha tehát egy idősödő ember elkezd attól szo- rongani, hogy majd romlik a memóriája, ha aggodalmaskodva folyton azt figyeli magán, hogy milyen gyorsan jut eszébe egy-egy adat, ha kétségbeesik azon, ha valami hiányosságot tapasztalt — akkor biztos, hogy romlani fog a teljesítménye, és az sem jut eszébe, amit pedig tudna. Ellenben ha jókedvű, nyugodt és felszabadult, az emlékek és adatok is könnyebben gördülnek ki az agyából. Próbáljuk meg ezért szorongás nélkül elfogadni a természetes változásokat. A notesz, melybe feljegyezhetjük tennivalóinkat és tudnivalóinkat, nem szégyen, de hasznos találmány. Elöljáróban jegyezzük bele tanulságul azt a régi igazságot, hogy a jó emlékezőképességnél fontosabb szellemi erény az idős kor érett bölcsessége. Dr. Ignácz Piroska igazgató. A hallgatóknak a villamosenergia-ellátással, az esetleges energiakorlátozással kapcsolatos kérdéseire válaszolnak. Szó lesz a takarékossági lehetőségekről, a hálózatépítés, -fejlesztés feltételeiről, valamint a díjfizetés módjairól. A miskolci rádió'hétfő reggeli szerkesztője, illetve vendégei, az Émász szakemberei várják tehát a hallgatók kérdéseit az adás ideje alatt, a 45-510- es telefonszámon. feli ííz Nagy vihart kavart Amerikában a Yellowstone Nemzeti Parkban 1988 nyarán pusztító hatalmas tűzvész. A vita tárgya régi keletű: hagyják-e égni a természetes okból (például villám- csapás), vagy emberi hanyagság következtében kigyulladt vadont, vagy oltsanak. Az amerikai nemzeti parkokban szokás volt az is, hogy irányított tüzeket gyújtottak, hogy ezúton tisztítsák meg az erdőt a fölösleges aljnövényzettől, korha- déktól, kártevőktől. A Yellowstone 1988-as katasztrofális égése után, még a szakemberek is úgy gondolták, hosszú időbe telik, mire a természeti egyensúly ismét helyreáll. Ezzel szemben már a tűz utáni első nyáron sosem látott virágtenger borította el a tisztásokat, új erdők indultak növekedésnek. A jávorszarvas- és bölényállomány 20 százalékos veszteséget szenvedett, de a madarak és a kisemlősök nagy számban híznak a rövid idő alatt újra elszaporodott rovarokon. Csupán két grizzly- medve hiányzik a leltárból, ámbár lehet, hogy csak a rájuk szerelt rádióadó mondta fel a szolgálatot.
