Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-07 / 32. szám

A jó hírnév is fontos Solt hús, kevés vevő Telve a tárolók • Elbocsátásokra kényszerülnek + Az ország valamennyi húsipari vállalatára jellemző most, hogy dugig teltek a hűtőtárolók. Nagymértékben vissza­esett a belföldi fogyasztás. Nem jobb a helyzet a külpiaco­kon, s a vágóállatot sem tudják mindenhol átvenni a terme­lőktől. (Kerényi László felvétele) A hét elején reggeli sür­gés-forgásba csöppentem a Miskolci Húsipari Vállalat központjának titkárságán. Bihall Gyula igazgató sorra fogadta közvetlen munka­társait, majd gyors tele­fon- és telexváltások zajlot­tak az illetékes külkereske­delmi szakemberekkel. Ké­sőbb. amikor nyugodtabb körülmények között beszél­gethettünk, Bihall Gyula ál­talánosabb jellemzést is adott a történtekkel kapcsolatban arról, miként is zajlanak manapság nálunk az üzlet­kötések: — Miután jelentős túlkí­nálat van a keresettebb ter­mékek — így a húsipar — piacán, meglehetősen nehéz az értékesítés formáit meg­találni. Csakhogy mindezt tovább nehezíti: nem lehet előre kiszámítani egy már bizonyosnak vélt eladásról, hogy abból valóban lesz-e üzletkötés, mert igen gyak­ran előfordul, hogy valaki ráígér a megalkudott árra. Ez pedig még finoman szól­va sem nevezhető tisztessé­ges üzletmenetnek. Lassan bevett szokássá válik, hogy néhányan így szereznek ve­Hogy fizetne!; majd a vízért a bérlakásokban élők? Host mát tényleg minden cseppje kincs... Minden cseppje kincs — szól a környezetvédelmi rek­lám, az elpazarolt vízre cé­lozva. Most már a vízdíjak újabb emelésével, ott tar­tunk, hogy ennek a mondás­nak az igazságát mindenki a saját zsebén is érezheti. Kü­lönösen kellemetlenül érinti ez a bérlakásokban élőket, ugyanis ott eddig az ingat­lankezelő vállalat viselte a költségeket, és nem hárítot­ták át a vízdíjat a bérlőre. Ügy tűnik azonban, hogy ez a jövőben nem így lesz Mis­kolcon. • 33 FORINT LETT 1990-ben 19,20 volt a fel­emelt víz- és csatornadíj köbméterenként. Ez a meg­emelt tarifa az ingatlanke­zelő vállalatnak tavaly 40 millió forintjába került. Az­az, pontosabban fogalmazva, nem a vállalatnak került ennyibe, hanem mindannyi­unknak, miskolciaknak, .hi­szen a 40 milliót onnan vet­ték el, ahonnan lehetett: ennyivel kevesebb jutott a lakóházak karbantartására, megóvására. Az idén már 33 forint a köbrhéterenkénti víz- és csatornadíj. Ezt már nem nyeli le a város, több oknál fogva sem — derült ki azon a döntéselőkészítő vi­tán, amely a miskolci köz­gyűlés városüzemeltetési bi­zottságában zajlott le, vízdíj- üg.yben. (A döntés természe­tesen a közgyűlés joga, dol­ga.) Azt vitatták meg a kép­viselők és a szakértők: va­jon hogyan oldják meg a vízdíjak megfizetését a ta­nácsi bérlakások esetében. • SZEMÉLYRE SZÁMÍTANÁK? Ahol magántulajdonban vannak a lakások, ott ez végtelenül egyszerű dolog, hiszen mindenki kifizeti a vízdíjat, ha tetszik, ha nem. Mellesleg a döntéselőkészítő anyagban ez is érvként sze­repelt, hiszen ha a felemelt díjat továbbra is az ingat­lankezelő állná a lakbérből, akkor az azonos lakásban sokkal rosszabbul járna, mint a bérlő ... Három változatot vitatott meg a bizottság a bérlaká­sokban. élők víz- és csator­nadíj-fizetésének módozatai­ról. Az egyik szerint a la­kás-négyzetméterre jutó víz­fogyasztást fizetne mindenki, a másik szerint az egy la­kásra jutó vízfogyasztást térítené a lakó, a harmadik szerint pedig az egy lakás­ban élők létszáma alapján számítanák a díjat. Mindhá­rom esetben a kiindulópont az, hogy az egy vízórához .csatlakozó lépcsőház — ház­tömb, vagy háztömbök — esetében a vízóránál mért egyhavi összes fogyasztást osztanák el négyzetméterre, lakásra, vagy a lakásban élők létszáma szerint. A bi­zottság a harmadik variációt tartotta a legjobbnak, ugyan­is ez közelíti meg leginkább a tényleges vízfogyasztás mértékét. $ VALAKINEK A ZSEBÉBE KEI i NYÚLNIA Kujbus Attila képviselő szerint azonban ez a sze­mélyre számított vízdij a nagycsaládosokat sújtja, hi­szen ahol többen élnek egy családban, nagyobb összeg jön ki. Javasolta ezért, hogy a 18 éven aluliak csak „fél” személynek számítsanak. A bizottság úgy foglalt állást, hogy az árkérdés nem szo­ciális ügy. Az országban így is gond, hogv torzak az árak, épp az évtizedek alatt be­épített különféle szociális, vagy egyéb megfontolások miatt. Természetesen a nagy­családosokat támogatni kell, de nem az ár változtatásá­val, hanem szociálpolitikai eszközökkel — ezért ez ügy­ben javaslattal élnek a vá­rosháza szociális bizottságá­nál. , A bizottságban ott ült Cso­rna Károly, aki jó néhány éven át a legnagyobb mis­kolci lakásszövetkezet veze­tője volt. Ö mondta el: ta­pasztalatai és mérései sze­rint havonta egy avasi lakos hét és fél köbméter vizet fo­gyaszt el. (Ezt be lehet szo­rozni a 33 forinttal, és ki is jön a havi víz- és csatorna­díj összege.) Volt, aki vitat­ta ezt a mértéket, mondván, hogy az Avason különösen rosszak a vizes szerelvények, sok az elfolyás. Az azonban tény, hogy a bérlakásokban a vízpazarlással eddig nem törődött se az ingatlankezelő, se a bérlő, és az is tény, hogy két tökéletesen azonos bérház esetén a magántulaj­donú tömbben fele akkora a vízfogyasztás, mint a bérhá­ziban. Ugyancsak Csorna Ká­roly mondta: ahol felszerel­ték a lakás vízfogyasztását egyedileg mérő kis vízórákat, felére zuhant a vízfogyasztás. Orbán Fndre képviselő java­solta, vizsgálják meg, miként lehetne a bérlakásokban is felszerelni az egyedi vízórá­kat. Erre az volt a szakértő válasza: az egyedi mérés ma már nem műszaki probléma, bárhol meg lehet oldani. Csak éppen azt nem tudni, hogy a bérlakások esetében ki állja a cechet: az ingat­lankezelő, vagy a lakó? Egy biztos: pénze egyiknek sincs... (kiss) Öt speciális távbeszélőfül­két helyeztek el mozgássé­rülteknek a főváros II., X., IX. és XIV. kerületében. A helyek kiválasztására a moz­lapodás alapján került sor. A vidéki városokban —.Deb­recen, Miskolc, Pécs, Sop­ron és Szeged — is folyama­tosan helyeznék el ilyen fül­vöt eladatlan ‘ termékeikre. Pedig ez végül is még ma­gának az eladónak sem hasz­nál. — Ügy tudom, külföl­dön szigorú szabályok vo­natkoznak az üzletkötések­re, és büntetik a tisztes­ségtelenül üzletelőket... — Valóban, csakhogy ná­lunk ma még sem az írott, sem az íratlan szabályai nincsenek * meg ennek, s rá­adásul nem is igen bizo­nyítható a tisztességtelen­ség. Mindenesetre mi azon vagyunk, hogy erőteljes pi­ackutató munkával felmér­jük a pontos keresletet, ezért közvetlenül tartjuk a kap­csolatot magukkal a bolto­sokkal is, hogy olyan húské­szítményeket gyártsunk, ame­lyekre a vevők igényt tar­tanak. Erőteljesen beszűkült a belföldi piac felvevőké­pessége is, ám ennek- első­sorban az életkörülmények romlása az oka. Igen nehéz eladni a tőkehúst az export­piacokon is, de mindent megteszünk azért, hogy meg­keressük a felvevőpiacot. Csakhogy telve vannak hű- íőtároló ink, s ilyen magas kamatterhekkel nem vehe­tünk fel bankhitelt, csupán azért, hogy átvegyük a ter­melőktől a vágásra érett sertéseket. Természetesen először azoktól igyekszünk megvásárolni az állatokat, akikkel szerződést kötöt­tünk. Ezek a gondok az or­szág valamennyi húsipari vállalatára érvényesek, s ha a termelők egy átmeneti időszakra nem kapnak szub­venciót, akkor nagyobb gon­dok lesznek később az ellá­tással is. — Tudomásom szerint ismét jelentősebb létszám- csökkentéséé kényszerül­tek a vállalatnál. Miért volt erre szükség? — Több évtizedet töltöt­tem el a vállalatnál, ezért személy szerint nekem sem könnyű elbocsátani a régi munkatársakat. Csakhogy egy mesterségesen felduz­A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1991. FEBRUAR 7., CSUT. ARA: 5.20 FORINT zasztott létszámú, 1460 fővel működő üzem már nem kap annyi feladatot, ami ennyi embernek munkát adna. A népszerűtlen intézkedéseket is vállalni kell, és legalább 150 dolgozónktól meg kell válnunk. Ha indokolt, kor­kedvezményes nyugdíjazást is alkalmazunk. Az a cé­lunk, hogy az itt maradó, mintegy 1240 embernek biz­tosabb megélhetést adjunk, s javítsuk jövedelmi viszo­nyaikat. Eközben mindent megteszünk azért, hogy más­honnan is bevételre tegyünk szert, így például már ta­valy is vállaltunk bérfuva­rozást, s ez legalább 6 mil­lió forintot hozott a válla­latnak. Nagy sikere volt a jól felszerelt gépkocsi-kar­bantartó üzemünk szolgál­tatásainak, amely verseny- képes árakkal fogadta a magánfuvarozók gépjármű­veit. Ebből a részlegből pél­dául nem kellett elküldeni senkit sem. Hamarosan lét­rehozzuk hűtőszerviz-szol- gáltatásunkat is, a kereske­delem és a vendéglátóipar számára. Alapvetően vál­toztatni akarunk a válla­latról kialakult képen, az úgynevezett image-on. s bi­zalmat szeretnénk kelteni valamenyi vásárlónkban és üzleti partnerünkben a mis- koloi húsiparral kapcsolat­ban. Ezen dolgozunk most munkatársaimmal... (vadas) A hé fogságában Nagyon olcsó poénkodás lenne a több év óta első igazi havazás után a közte- rület-fennta, tó tehetetlenségén élcelődni. Mennyivel kellemesebb lenne, mint vala­mikor nagyon régen, kisiskolás korunk­ban volt, fogalmazást írni Az első hó, vagy A tél örömei címmel. Szó lehetne ebben a dolgozatban sza­ladgáló, hóembert gyúró, hógolyozó gye­rekekről, vígan rohangászó pulikulyáról „aki” meghempergőzne a friss hóban, hogy frászt hozzon több tucat bolhájára Természetesen írni lehetne a didergő kis­madarakról is, „akik” a nagy hó miatt nem jutnak élelemhez, és ezért gazdagon megterítünk számukra minden madárete­tőben. De ez az idő régen elmúlt. Most más­ról, munkanélküliségről, áremelésekről pénztelenségről, terméketlen vitákról kell írnom, azaz kellene, de itt ülök a. Tán­csics téren egy villamosban, és a vezető can, sem előre, sem hátra, egy tapodtat sem. A vezetőnő leszáll, váltóállító vasával kaparja ki a síneket, ami közé nagy) ke­rekeivel gondosan belaposta a havat előt­tünk egy hókotró. Ezek az ügyes gépek eltolják a havat az útból, csak épp az al­só három-négy centit hagyják az úttesten, a síneken, úgyhogy túl nagy haszna nincs a munkájuknak. Egy kaparás, egy indítás, megint egy kaparás, a villamos megsem moccan. Sze­rencsére már ezek a járművek is. URH- val vannak felszerelve, jön a jó tanács, majd tíz perc múlva a következő villa­mos, tanácskozás, tolatás, kaparás, újabb próbálkozás és siker, végre továbbindu­lunk. Az utóbbi 24 órában lehullt a városra talán 7—8 centi hó. Ettől mindjárt az el­ső nap — ha rövid időre is — elakadt egy villamos. A tél örömei helyett így meg­írhattam kis dolgozatomat A hó fogságá­ban címmel. Közben mégis azon gondol­koztam. hogy az utolsó 50 év mesés tech­nikai haladása, felfedezései mind-mind semmiség ahhoz a csodához képest, amit az első hó jelképez az életünkben. élők esetébén a tulajdonos gássérültekkel történt megál­kéket. indítaná a kocsit, ám az meg sem moc­(gróf) ] fáiiieszéiilék ipséiéinél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom