Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-05 / 30. szám
Bölcsészek és befizetések A közelmúltban többen keresték meg a Bölcsész Egyesültet azzal, hogy az oktatásukat anyagilag támogatni kívánják, Am nem tudják, hogy ez milyen módon érinti az adóalapot. Mivel az utóbbival kapcsolatban félreértések is adódtak, ezért a következőkben tájékoztatja az MBE az érdeklődőket. Az egyesület alapítványára befizetett összegek az adóalapból levonhatók. Az alapítványi számlaszám: BBRt 271-112 130 000. Az oktatási tandíjat más számlaszámra kell befizetni, amely a következő: BBRt. 271-88 880-70 238. A tandíj összege az adóalapból nem vonható le. A tandíjakat az oktatásra, működésünkre fordítjuk, ezért tandíjat csak erre a számlaszámra (vagy házipénztárunkba) lehet befizetni és nem az alapítványra. Az alapítványra befizetett i összeget nem tudják tandíjként elkönyvelni. HÍRLAP A MISKOLCIAK NAPILAPJA Mire számíthat a 16 és az 59 éves? XXIII. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 1991. FEBRUAR 5., KEDD ARA: 5.20 Más választásuk aligha lesz a képviselőknek Szakítópróba lesz az intézményi reform? Lesz-e ereje a városi ön- j kormányzatnak végrehajtania azt, amibe a tanácsi vezetés már nem fogott bele: a városban működő intézményrendszer megreformálását? Sokak szerint a kérdést így is lehet feltenni, ugyanis a testületnek nem az a választási lehetősége, hogy megcsinálja-e vagy sem ezt a reformot, hanem az: ezt milyen tempóban, miként hajtja végre? Ha ugyanis marad a jelenlegi intézményrendszer, akkor gyakorlatilag nem marad más, mint egyre esélytelenebbül tömiködni a költségvetés hordóján tátongó lyukakat. Ez azonban járhatatlan út, ugyanis nincs miből pénzelni ezt a változatot, így hát marad a reform. # MINDEN PÉNZT ELVISZ Az elmúlt évek alatt a város feltartóztathatatlanul haladt e végpont felé, ugyanis évről évre nagyobb hányadot vitt el a költségvetésből a város működésének fenntartása, s egyre kevesebb jutott fejlesztésekre. Tavaly már például az ösz- szes, majd’ 6 milliárdos költségvetési kiadásból csaknem 5 milliárdot a működési, fenntartási kiadások vittek el. Sok szakértő azt hangoztatta, hogy már nem is beszélgetünk igazándiból fejlesztésekről, hiszen a beruházásokra tavaly is mindössze alig több, mint fél- milliárd forintot tervezhettek a majd’ 6 milliárdból. (Azt csak zárójelben jegyezzük meg: ezek a tavalyi adatok az 1990-es tervből kerültek ki, s az, hogy a különféle nadrágszíj-meghú- zások után ebből mi valósult meg, az majd mostanában derül ki. De aligha változik az alaphelyzet, hogy a város szinte minden íi- tyingjét működésének fenntartására kellett hogy fordítsa.) $ ADÓKBÓL ALIGHA Nemrég írtuk meg, hogy az önkormányzat közgyűlése elfogadott egy három hónapra szóló, azaz legfeljebb március végéig érvényben Levő szabályozást, amely a még készülő idei költségvetésit helyettesíti, átmenetileg. Ebből is kitűnik, hogy míg a város három hónap alatt valamivel több, mint másfél milliárd bevételre számíthat, addig az intézményei fenntartására egy- milliárd százhatvammillió forintot kell fordítani. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy ez az arány, ha majd az egész évet nézzük — még tovább változik. Hiszen ebben a fenntartási költségben nincs benne a város intézményeinél dolgozók béremelésének terhei, az a növekmény, ami az infláció miatt kell hogy járjon egy- égy intézmény fenntartási költségeihez, de ugyancsak nem tartalmazza az összeg az intézmények felújításának költségeit és a szociálpolitikai színvonalnövelést. Mindez azt bizonyítja, hogy elkerülhetetlen az intézményrendszer átalakítása, mert azzal alighanem tisztában van mindenki, hogy a helyi adók kivetésével olyan sok többletbevételre aligha számíthat a város. Ha a vállalkozókat terheli meg nagyon, akkor elüldözi innen a tőkét, s ezzel együtt elveszti a város gazdasági fel- emelkedésének lehetőségét, a lakosság pedig aligha képes a jelenlegi áremelések után további terheket elviselni. • INNEN IS, ONNAN IS ÉRINTVE Vajon mit jelenthet ez a bizonyos intézményi reform? Józan paraszti ésszel mérlegelve az előbbiekben leírtakat; elsősorban azt: egy. a jelenleginél kevesebbe kerülő intézményrendszer kell. Ezt pedig aligha lehet másként elérni, mint hogy átszerveznek, összevonnak intézményeket, egyes intézményeket pedig piaci viszonyok közé helyeznek, csökkentve a város kasszájából eddig adott támogatást. Csakhogy az intézmények címszó alatt a két legvaskosabb falat az oktatás és a közművelődés. Azaz két olyan terület, amely már most száz sebből vérzik, hiszen azt senki sem állíthatja, hogy Miskolc iskolái, avagy kulturális intézményei dúskálnának a pénzben. De lehet-e azt az utat választani, hogy egy több, mint 200 ezres nagyvárosnak ne legyen zenekara, színháza, televíziója, könyvtára? És persze az iskolák. Visszacseng a fülünkben az, amit a legutóbbi közgyűlésen a városháza pénzügyi osztályvezetője mondott arról, hogy a volt tanácstestület egyszer kísérelte meg két általános iskola összevonását, s a dolog mégis megbukott a városlakók ellenállásán. Számunkra ebből a példából az a következtetés adódik, hogy srz új önkormányzat iránt érzett lakossági bizalom egyik szakítópróbája épp ez az elkerülhetetlen intézményi reform lesz, hiszen itt a családok duplán érintettetek: egyrészt mint munkavállalók, másrészt mint szülők, olvasók, kórházi ' ápoltak, azaz normális életre vágyó városi polgárok ... (kiss) 3^ Kulturált környezetben fogadják a munkanélkülieket a miskolci kirendeltségen. A figyelem még arra is kiterjedt, hogy biztosítsák a négyszemközti beszélgetés feltételeit. (Szabán Gabriella felvételei) Az év elején igencsak megugrott a munkaerő-kínálat Miskolcon is. Míg decemberben az ügyfélfogadásokon 180—200 munkanélküli jelent meg a munkaerőközvetítő kirendeltségen, januárban — különösen a szerdai napokon, amikor reggel 8-tól délután 5-ig tart a fogadási idő — megközelíti az ezret a létszámuk. Nem véletlen hát, hogy sokan kifogásolják: miért nincs hétfőn és pénteken is egész nap nyitva a közvetítő ajtaja a munkanélküliek előtt? Van, aki olyasmit javasol: az iroda könnyítse meg a helyzetüket azzal is, hogy a városi lapban, a Déli Hírlapban közölje rendszeresen, hol és milyen munkakörre keresnek munkavállalót. Á Borsod Megyei Munkaügyi Központ Miskolci Ki- rendeltségének vezetője, Dobrozsi Zoltán ez utóbbiról lehangoltan közli: nincs mit hirdetni. A múlt héten például alig valamivel több mint 100 munkahelyre kerestek dolgozót. Ennek nagy részét is a közterület-fenntartó vállalathoz seprűs embernek, vagy éppen takaríTarifaváltozás és Düsseldorf-telefon A februári nagy áremelések sorában az egyik, zsebünkbe markoló változást a távközlési vállalat jelentette be, emelvén a helyi és a távközlési díjakat. Helybe — tudjuk — 2 forint helyett 5 forintba kerül a háromperces beszélgetés. A Déli Hírlap Kft. által is forgalmazott Düsseldorf- típusú készülék - mint ismert — „jegyzi" az eiteleionált forintokat, nagy meglepetés néni érheti a tulajdonosokat számlaügyben. A készülék használati utasításában le van Írva, hogyan kell otthon, sajátkezűleg átállítani a berendezést, hogy 2 helyett 5 forinttal „ugorjon" 3 percenként. A Távközlési Igazgatóság a beszereléskor jeladót tett a készülékre, ez adja azt az impulzust, amelynek alapján a berendezés működik, s így nemcsak az üzemben hivatalosan, hanem a készülék házilag is méri a beszélgetések tartamát. (További információk a 2. oldalon.) tónak egyik-másik gazdasági egységhez. Megváltozott a munkaerőpiacon a kereslet struktúrája. Jelenleg nem az igazán kvalifikált szakmunkásokra, netán felsőfokú végzettségű szakemberekre érkezik igény. A január legalábbis azt mutatja, hogy a munkáltatók valamifajta kivárásra rendezkedtek be. • • A mnukahelyekre pedig egyre nagyobb volna a szükség. Annál is inkább, mert azoknak a munkanélkülieknek, akik első ízben jelentkeznek, először megpróbálnak munkahelyet ajánlani. Ha ez nem sikerül, akkor a foglalkoztatáspolitikai eszközök közül keresnek számukra olyasmit, ami esetleg megfelelő: átképzést, tanfolyamot, ha éppen van. Ha ez sem megy, akkor ajánlják fel számára, mint utolsó stációt, a munkanélküli-segélyt. — Fölöslegesen nem jár- káltatunk senkit, mi szolgáltatók vagyunk, s ennek megfelelően igyekszünk végezni a dolgunkat. A nagy ügyfél- forgalom miatt azonban sajnos, nem tudunk több időt kiírni az ügyfélfogadásra. A nyilvántartások alapján ugyanis fel kell dolgoznunk a segélykérelmeket, s noha a tavalyi létszámhoz képest — amikor öten boltunk — idén több mint háromszor any- nyian, 17-en foglalkozunk munkaügyi szolgáltatással, így is alig győzzük a tennivalót. Naponta 60—70 határozatot kell elkészítenünk, miközben a munkaerő-kereslet információit is be kell gyűjtenünk. Ugyanakkor naprakész tájékozottsággal kell rendelkezni ahhoz is, hogy milyen pályaválasztásra orientáljuk a nálunk megjelenteket. • 9 A munkaerő-közvetítőnél a 16 éves hentestanulótól az 59 éves volt vendéglátós boltvezetőig sokféle életkorú ügyféllel találkozhatunk. E két véglet két pólusán levőkkel sajnos nem sok mindent tudnak kezdeni. Dobrozsi Zoltán különösen a 16 éveseket nem tudja mivel biztatni, minthogy az ő korosztályuk nem tartozik a kirendeltség által segélyezhetek körébe. > — Egyelőre csak a szociális^ hálót tudjuk ajánlani számukra. Jelenleg ők csak a rendszeres nevelési segélyre, a polgármesteri hivatal, vagy a gyámügyi részleg segélyezésére számíthatnak. A központi tervek előrejelzése szerint egyébként is szigorítás várható. Minthogy 16 éves korig tanköteles a fiatal, addig tehát iskolrendszerű oktatásban kell részt vennie. A pályakezdőknek azonban könnyebb lesz már, ha elkészül a központi rendelkezés, amelyben a jogszabálytervezet szerint a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek — ha önhibájukon kívül munka nélkül maradnak — a minimálbér 75 százalékát adhat- . juk segélyként. Egyelőre azonban ez is csak tervezet. Ami pedig az 59 éveseket illeti, azoknál egy dolgot tehetünk: nyugdíjkorhatárukig azonnal muntranélküli- segélyre vesszük őket,. hiszen elhelyezésük reménytelen. • • Jelenleg Borsodban megközelíti a 8 ezret a munkanélküli-segélyen levők száma. Miskolcon több mint 2 ezren élnek segélyből. Decemberben például körülbelül 40 millió forintot fizettek ki a megyében ilyen címen. — A minimális segély ősz- szege a mindenkori minimálbér 80 százaléka, ez jelenleg 4640 forint, a maximum pedig a minimálbér háromszorosa, ami 17 400 forintot jelent. Hogy ki menynyit kap, és meddig, azt természetesen a rend eletek szabályozzák. A munkaviszony megszűnési módjától függően a munkabér 70 százalékát kapják 180 napig, a 181. naptól 1 évig a 60 százalékát. Ha a dolgozó mondott fel, akkor ez természetesen kevesebb: 180 napig 65 százalék, azután 55. Ha „kilépett” bejegyzés van a munkakönyvben, akkor az arány 60 és 50 százalék. Hogy mennyi ideig tart, míg'a segélyhez juthatnak, az függ attól, hogy miikor jelentkezik kirendeltségünkön a munkavállaló, s hogy menynyi idő alatt tudja beszerezni és számunkra biztosítani a szükséges iratokat. Ha minden együtt van — kérelem, munkakönyv, munkáltatói igazolás, személyi jö- .vedelemadó-nyilatkozat —, abban . az esetben másfél— két héten belül megkapja a határozatot, s a következő hónap 15—20-a között postán kapja meg a pénzét. Mindenesetre szomorú, hogy újabb nagy leépítési hullámot kell várnunk, s nem tudjuk — ezt senki sem tudja! —, hogy mire kellene átképezni a sokezer munka nélküli embert. A szakmák iránti igény iránya ugyanis félévenként változik. Egy valami biztos: rejtély, hogy ha mindenütt csak leépítenek, s új munkahelyeket nem teremtenek, ki fogja megtermelni a munkanélküli-segélyt ? (Vége) (r) Pang a munkaerőpiac 2. Éji leépítési hullám várható
