Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-04 / 29. szám

Esőre várva... a miskolciaké a szé Postacím: Déli Hírlap Miskolc. 3501. PL: 39. — Telefon: 42-666. — Kérjük olvasóin­kat. levelezőinket, hogy pan ászaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Mi válaszoltunk 1990. október 29-1 keltezéssel levelet küldtem a szerkesz­tőségnek, segítségüket kérve, mivel az Unió Afész kereté­ben működő (kiscrenyői) fekete Gyémánt Kerthasznosító Szakcsoport a hozzájuk intézett leveleimet még válaszra sem méltatta. De úgy látom, a szerkesztőség válaszát is kénytelen vagyok nélkülözni. Érdeklődni szeretnék, számít- hatak-e közbenjárásukra? Ha viszont úgy látják, hogy a bejelentésem nem teszi lehetővé intézkedésüket, úgy a hi­vatkozott levelemet, és annak mellékleteit címemre szíves­kedjenek visszajuttatni, legalább tudjam, hogy a szerkesz­tőség segítségére sem számítiia'ok — írja levelében And- rássy László, 3529 Miskolc, Kun Béla út 148. szám alatti olvasónk. Égy látszik, olvasónk figyelmét elkerülte, hogy 1990. no­vember 5-én foglalkoztunk panaszával. Rovatösszeállítá­sunkban közöltük a szerkesztőségünknek küldött levelét, valamint a szakcsoportnak korábban eljuttatott szöveget is, majd azzal zártuk le az ügyet, hogy mindenképpen választ kellene kapnia levelére a szakcsoporttól. Az alábbiakban megismételjük a november 5-i lapszámunkban írtakat: „Andrássy László, Miskolc. Kun Béla út 148. szám. fszt. 1. alatti olvasónk kérte, közöljük azt a levelét, amit még augusztus 6-án írt a Fekete Gyémánt Kerthasznosító Szak­csoportnak. A levél elküldése óta lassan három hónap telt el, és a szakcsoporttól mind a mai napig nem kapott vá­laszt. Nem érti. hogyan engedheti meg ezt magának egy szakcsoport, különösen akkor ha nem csak ő, hanem sok tag is érdekelt ebben a kérdésben. Alábbiakban közöljük azt a levelet, amit — olvasónk véleménye szerint — válasz­ra sem méltattak. [,,A szakcsoporthoz tartozó U—8 (Híd u.) zártkertemben több mint egy hónapja nincs vízellátás. Ezt figyelembe véve. kérem közölni, hogy a részemről fizetett évi költségből mennyi összeg esik erre a szolgáltatásra, ugyanis a semmiért nem óhajtok fizetni. Ezenkívül kérem tájékoztatásukat a telkemet érintő csatornarendszerrel kap­csolatban, ugyanis szakemberrel meg kívánom azt vizsgál­tatni, esetleges meghibásodás megállapítása végett. Külön­ben furcsának tartom azt a, tényt, hogy amikor nekem egyáltalán nincs vizem, közvetlen (baloldali) szomszédom­nál Igen vígan folydogál, s ez nemcsak itt, de a területen máshol is előfordul. Megértem a nyári hónapok kánikulájá­ban a csökkentett vízszolgáltatás szükségességét, a fokozott takarékosságot, de azt semmi esetre sem, hogy heteken át egyáltalán nincs lehetőség vízvételre, a közkutakról kell vizet hordanom."] * Kedves Olvasónk! Amint a fenti cikkünk is bizonyítja, mi közöltük panaszát lapunkban. Az már sajnos, nem raj­tunk múlik, hogy mind a mai napig nem kapott választ a sióban forgó szakcsoporttól. Bízunk benne, hogy hamaro­san sort kerítenek rá, és megnyugtatóan rendezik a vitás ügyet. Gyóoyszert sem kell venni... Az alacsony vérnyomásban szenvedőknek manapság már nem kell drága gyógy­szerekre költeni kevéske pénzüket. Elég ha rádiót hallgatnak, tévét néznek, új­ságot olvasnak. A háború, az áremelések, a közbiztonság helyzete, mind-mind gon­doskodnak arról, hogy kellő túlnyomás legyen a fejünk­ben. Nem is olyan régen tej- és húsáremelésekről beszél­tek, mert több millió liter tej sorsa bizonytalan és 200 ezer darab sertés nem teljesítheti embert szolgáló hivatását. Eladhatatlan sertéseket, el­adhatatlan tejjel hizlalják tovább gazdáik. Egy híradás­ból megtudtuk: a vadhús olcsóbb lesz — kb. 100 fo­rint kilogramm — a disznó- és marhahúsnál. A felső tíz­ezer eledele időlegesen a köznép számára is hozzáfér­hetővé válik. Ki hitte voina, hogy megvalósulhat ilyen szentségtörés? Csak az árak jelentős mér­tékű ideiglenes csökkentésé­vel lehet mérsékelni a vesz­teségeket. Jobb megoldás mindenképpen, mint veszni hagyni az egészet. Ez az igazi liberalizáció, hiszen a piaci túlkínálat letöri az árat. Legalább — talán egy hosszabb időre utoljára — jóllakhatunk pukkadásig, és utána leihatjuk magunkat a sárga földig — fejjel! Mert a jól tejelő tehenek levágá­sával, a sertéstartási kedv megcsappanásával ez koráb­ban bekövetkezhet, mintsem gondolnánk. Márkus László Az Utasellátónál leparasztozták a vendéget A paraszt szót három ér­telmezésben ismerem. Egyik a falusi földmíves ember hi­vatalosan is használt neve, a másik sakkbábut jelöl a köznyelvben, bár a hivata­los megnevezés a gyalog. Biztos vagyok abban azon­ban, hogy társaságunkra a Tiszai pályaudvari Utasellá­tó étterem felszolgálója a közelmúltban a harmadik értelmezést használta, vagy­is: faragatlan, modortalan, bunkó. Ezek voltunk mi, a vendégek! A történet a következő. A Lyukóbányai Bányász fér­fi kézilabdacsapatának tag­jai Encsről egy számukra sikeres torna után tértek be a nevezett vendéglátó­ipari egységbe, hogy illendő módon megünnepeljék a ku­pa és a gólkirályi cím el­nyeréséért járó serleget, stílszerűen pezsgővel. Az étteremben alig volt vendég, s miután a főúr köszönés helyett szóvá tette, miért toltuk össze az aszta­lokat, nem volt kunszt né­hány perc alatt kihozni a rendelést, majd a számlát. Fizettünk annak rendje, s módja szerint, mígnem az egyik játékos megjegyezte: jó, hogy csak negyven fo­rint borravalót adtunk, mert a főúr már amúgy is fel- | számolta a magáét: száz- nyolc forinttal kért többet! ' Természetesen a számlá­nak nevezett krikszkrakszot összevetettük az italárlap , áraival, s bizony igaza volt f a srácnak. Ügy döntöttünk, , reklamálunk. A főúr éppen vacsorázott. Mikor szóltunk, hogy jöjjön az asztalunkhoz, mert vala­mi hibádzik, azt a választ i kaptuk: „Nekem is jár a j vacsoraidő, várják meg, amíg befejezem.” Természe­tesen. Mindent a vendégért! A főúr nem sietett. Ké­nyelmesen elköltötte az est- ebédjét — ez a „felszólam­lást” követően úgy húsz percet vett igénybe —, majd eltűnt a sűrítésben, s jó ti­zenöt percig nem mutatko­zott. Egyik kollégáját kértük meg: ugyan, hívja már ki. Az akció sikerrel járt, bár nem sok készséget mu­tatva kisétált az asztalun­kig: tessék, mi a gond? Elmondtuk. Számoló cédu­la. újabb összeadás, de a száznyolc forint valahogy megmaradt. Ja, igen — hangzott a magyarázat — nem mindegy, hogy a pezs­gő száraz, vagy félédes, et­től függően változik az ára is. Közöltük vele, hogy ha lehet, ne akasszon hasba, mert a fiúk eleget üttették magukat a kézilabdapályán, s ez már nem hiányzik, no meg, nem annyira a többlet­számolásról van szó, hiszen ezt a pénzecskét a tíz-egy- néhány ember kibírná, csu­pán nem szeretjük, ha szel­lemi fogyatékosnak néznek bennünket. Ezért kérésünk annyi volt, maradjon a pénz, de állítson ki egy té­teles számlát, bélyegzővel, aláírással és dátummal. A főúr váltott. Nem kell ekkora feneket keríteni a dolognak, itt van a pénzük. Először nem akartuk elfo­gadni, aztán valaki azt ja­vasolta: — gyerekek, megpó­toljuk, s igyunk meg érte még egy üveg pezsgőt. Eb­ben maradtunk. A főúr hozta. Mikor ki­nyitotta, a dugó a plafonig repült, a poharakban sem sok maradt, mert egy részét az Utasellátó kincstári ab­rosza itta meg. Nem volt nehéz felismerni a szándé­kosságot, no meg azt sem, hogy a pezsgő a polcról ke­rülhetett le nagy hirtelen, nem a raktárból, hogy hű­tőről ne is beszéljünk. Ez már kicsit sok volt, kértük a panaszkönyvet. A főúr pontosított. „Vá­sárlók könyve! De éppen a másik asztalnál írnak bele. Majd hozom ..Hozta. Az­zal az arckifejezéssel, hogy elege van belőlünk, s egyéb­ként is számára teljesen mindegy, mit írunk bele. Nos. a társaság hölgytagjai írtak is bőségesen. Kérdés, hogy elolvassa-e valaki valaha, mert már olyanról is hallottam, hogy egy vásárlók könyve van a jó vendég számára, s egy azoknak, akik megjegyzése csak amolyan „kukacosko­dás”. Irtunk, fizettünk, s visz- szaadtuk a vásárlók köny­vét. A főúr egy félhangosan kimondott parasztok köszö­néssel fordult sarkon, amire mit válaszolhat a kedves vendég? Ezt a minősítést tartsa meg magának ... A tanulság? Talán Kern András mégsem írta meg minden alap nélkül a Pin­cér rock című „bejegyzését”. Fegyverneki Zoltán Szerdán: díjtalan jowtanácsadás Legközelebb február 6-án, szerdán, délután 4-től 6 órá­ig lesz díjtalan jogtanács- adás a Sajtóház III. emele­tén, A miskolciaké a szó rovat szobájában. Tanácsot ad: dr. Szarka Sándor egye­temi tanársegéd. A Kossuth Lajos és a Patak utca sarkún levő vízelveze­tő fali csatorna sürgősen javításra szorul, igaz,' mostanában híre sincs a csapadéknak, hiáeg napúk járnak, De egyszer­esük itt lesz a tavasz, és jön "jele az éji áldás. Ez a „foghí­jas” tákolmány biztosan nem a földre, hanem a ház falára hordja majd a csapadékot. (Szobán felv.) Hogyan írjuk? Ha valakinek ideje van, és végigsétál vá­rosunk úgynevezett sé­tálóutcáján, sok új ki- rakattaV és az ezzel járó, ezekhez tartózó cégtáblákkal találkoz­hat manapság. Mon­dom, a sétálóutcán. Azért így, mert ez va­lahogy egyértelműnek tűnik. Igaz, nemrég ragasztottuk rá. Olva­sóink viszont azt te­szik szóvá, hogy ha egy utat úpiak nevez­tek el. miért változtat­ják egyesek utcára. El­mondták még azt is, hogy a miskolciak mostani sétálóutcája a közszájon volt már Forintos és Fő utca is. De hivatalosan Szé­chenyi István út. Jól­lehet, beszéd közben még úgyis nevezik; ez és ez az intézmény, üz­let mondjuk a Szé­chenyi 15. alatt talál­ható. Ideje lenne rendet tenni, mert például az utcák kereszteződésé­ben nagybetűs táblák jelzik: ez a Széchenyi István út. Viszont több felújított ház ka­puján Széchenyi utca jelzés található, és so­rolhatnánk. Szóval, hogy is van akkor? Minek nevez­zük azt az utat, utcá­nak, vagy útnak? Cs. A. Tisztelt Olvasók! A műit i héten a fegyelmi felelősség ; kapcsán arról tájékozódhat- j tak, hogy mi is az a fegyel- j mi vétség, milyen bünteté­seket lehet ezért megállapi- tani, hogyan van szabályoz­va a büntetés felfüggeszté­se. Most főként a fegyelmi büntetés kiszabásának a módjáról, az eljárásról lesz szó. (Jogszabály: a Munka Törvénykönyve és annak végrehajtási rendelete.) A munkáltató fegyelmi büntetést indokolt írásbeli határozatban, fegyelmi eljá­rás alapján szabhat ki. Ga­ranciális szabály, hogy a dolgozónak joga van a vé­dekezését előterjeszteni, va- j lamint az eljárás során fel j kell deríteni a dolgozó ja- ; vára és terhére szolgáló ! körülményeket egyaránt. A fegyelmi jogkör gyakorlójá­nak személyesen meg kell hallgatnia az eljárás alá vont személyt. A fegyelmi eljárásban közölni kell a dolgozóval a kötelezettség­szegéssel kapcsolatos meg­állapításokat, azok bizonyí­tékait, és lehetőséget kell adni a dolgozónak, hogy ezekre észrevételt tehessen, további bizonyítást javasol­hasson. Joga van arra is, hogy az ügyre vonatkozó iratokba betekintsen. A fe­gyelmi eljárás jelentősen el­húzódhatna, ha a dolgozó a személyes meghallgatásában N. Z. (Miskolc): Kérésével kapcsolatban megkerestük a te­metkezési vállalatot. Elmondták, hogy tíz év után valóban újra meg kell váltani elhunyt hoz­zátartozójának urnahelyét Szí­veskedjen felkeresni a városi temető ezzel foglalkozó ügyin­tézőjét. és a helyszínen rende­zik a megvétellei járó dolgokat. tartósan akadályoztatva van. A jogszabály ezért lehetősé­get ad arra, hogy ebben az esetben a dolgozóval a köte­lezettségszegést és a bizonyí­tékait írásban közöljék. Meghatározott határidőn be­lül a védekezést ugyancsak írásban lehet megtenni. Fon­tos tudni, hogy amennyiben a dolgozó a szóbeli meghall­gatáson alapos ok nélkül nem jelenik meg, illetőleg a határidőn belül írásban nem védekezik, úgy ez a fegyel­mi határozat meghozatalát nem gátolja meg. Ha a tényállás tisztázott, akkor a kötelezettségszegés csekély voltára, az eset más körülményeire tekintettel fe­gyelmi eljárás mellőzésével i is kiszabható a megrovás, a szigorú megrovás, valamint a végrehajtási rendeletben meghatározott mértékig a kedvezmények és juttatások csökkentése, megvonása, a személyi alapbér csökkenté­se, büntetések. Lényeges szabály az is, hogy fegyelmi eljárást indí­tani, vagy annak mellőzésé­vel büntetést kiszabni csak a kötelezettségszegés felfede­zésétől számított három hó­napon belül lehet, ha pedig az elkövetéstől számítva há­rom év már eltelt, akkor a dolgozóval szemben fegyelmi felelősségre vonásnak egy­általán nincs helye. Dr. Sz. S. IT •• •• • •• I Köszönjük Január 30-án, szerdán, a déli órákban Tóth Lajos Miskolc, Somogyi B. utcai lakos kereste fel szerkesz­tőségünket, majd letett az asztalra egy aktatáskát. Lát­va csodálkozásunkat kinyi­totta, cs kivett belőle még egy másik táskát, abból pe­dig egy barna színű boríté­kot, amiben ezres bankók lapultak. — Találtam — sietett a felvilágosítással. — Még nem nyúltam hozzá, azért hoz­tam be, hogy együtt nézzük meg a táska tartalmát és számoljuk meg a borítékban j lévő pénzt. Pár pillanatig tétováztunk 1 — olyan sok furcsa dolog I történik manapság —, az- { tán ráálltunk kérésének a ! teljesítésére. A táskákban j lévő számlák és egyéb fel­jegyzések láttán könnyű lett | a dolgunk. Valószínűnek i látszott, hogy a számlákon { feltüntetett kft. anyagbeszer- j zője hagyhatta el azokat, j Telefonáltunk abba az üz- [ letbe, ahol a január 30-i kel­tezésű számlát adták, és készségesen segítségünkre voltak. Ismerték az illetőt, emlékeztek is rá, valóban ott vásárolt pár órával az eset előtt. Aztán a posta tudako­zója megmondta a kft. te­lefonszámát. A kft. titkár­nője megígérte, értesítik dolgozójukat, hogy hol ve­heti át a táskát. Itt be is fejeződhetne a történet. Hiszen azóta már biztos jogos tulajdonosához kerültek az iratok, és a ta­núk jelenlétében megszá­molt pénz is. Azonban egy­valami még ide kívánkozik. A köszönet! Jóllehet, köz­ben már ez is megtörtént, de úgy gondoljuk, az ilyen cselekedetért a nyilvánosság előtt is kijár a köszönet a becsületes megtalálónak, kü­lönösen, ha figyelembe vesz- szük idős korát, és azt, hogy nem saját ügyében fáradt be a szerkesztőségbe. Hanem azért, hogy minél előbb tu­domására jusson a károsult­nak, hogy nem kell saját zsebéből kifizetni vállalatá­nak az elveszettnek hitt pénzt. Hát akkor álljon itt még- egyszer a köszönöm. És kí­vánjunk minél több ilyen becsületes embert városunk­nak, és a városon túl is .. j H.-né Fegyelmi eljárás és büntetések (2.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom