Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-04 / 29. szám
A Borsodi ÉSelmssxer-kisker. ajándéka Két EKG a vasgyári rendűiének A múlt év vegén a városi önkormányzat a Diósgyőri Műszertechnikai Kft. kezdeményezésére kérte fel Miskolc vállalatait, intézményeit, de a lakosságot is, hogy ha módjukban áll, segítsenek hozzájárulni egészség- ügyi intézményeink fejlesztéséhez. A Dimed Kft. többféle olyan orvostechnikai műszert gyárt, amelyekre itt nagy szükség lenne, de város pénzéből erre már nem futja. Az említett kft. azt ajánlotta fel, hogy 'emond a nyereségéről, a helybeli cégek egy-egy műszerrel, vagy az arra szánt pénzbeli támogatással hozzájárulnak ahhoz, hogy a kórházak, rendelőintézetek, vagy körzeti rendelők akár névre szólóan is megkaphassák ezeket. Csütörtökön a vasgyári rendelőintézet két EKG-ké- szülékkel gyarapodott a Borsodi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat jóvoltából. A körülbelül 100 ezer forint értéket képviselő berendezés átadása alkalmából Várhidy Csaba, a Borsod Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese elmondta, hogy 1980-tól van az egészségügyi intézménnyel szorosabb kapcsolatuk, azóta is ,,Állítólagos kérdések”, konkrét válaszok Méltánytalanság érte a tapolcai iskolát? A vasgyári rendelőintézetben átvették a két, ajándékba kapott EKG-készüléket támogatják szerény lehetőségeikhez mérten. A vállalatnak ugyanis nincs üzemorvosi rendelője, így a dolgozók szűrésére is rendszeresen itt teremtenek módot. Ezért határozták el a felhívásra, hogy kifejezetten a vasgyári rendelőintézetnek nyújtanak segítséget. Dr. Pósalaky László, rendelőinSzabás-varrás kismamáknak A gyesen és gyeden lévő anyukáknak szervez szabásvarrás tanfolyamot a Vörösmarty Művelődési Ház. A résztvevők a szerkesztés alapismeretéin tűi a divatlapokban megjelenő szabásminták áttételével, a gyermekruhák kiszabásával és összeállításával foglalkoznak a k'ét hónapos tanfolyamon. A foglalkozások kedden és csütörtökön lesznek, és reggel 9-től 11 óráig tartanak. Ezalatt a két éven felüli gyermekek felügyeletét is vállalják a művelődési ház dolgozói. Jelentkezni az 57-421-es telefonon lehet. (Szabán Gabriella jelvétele) tézeti főorvosra bízva a döntést, hogy milyen készülékre is van a legnagyobb szükség, amivel minél több ember segítségére lehetnek. O. E. A tapolcai Paliasz panzió ügye már eddig is sok vihart kavart — írtuk a napokban. Az építkezéssel kapcsolatos vitában most megszólal a 29. Számú — tapolcai — Általános Iskola tantestülete is, amelyik a következő levél közlésére kérte fel a Déli Hírlap szerkesztőségét. írásuknak a Méltánytalanság ért bennünket! címet adták. 1991. január 25-én megjelent számukban „Búcsú az ispotálytól?” cím alatt olyan állítólagos kérdéseket tett fel az újságcikk írója, amelynek válaszolatlanul hagyása sérti tantestületünk szakmai hírnevét! A kérdések feltevése olyan módon történt, hogy az minősítésként érthető, és ráadásul semmilyen valóságtartalommal nem rendelkezik. Idézzük: „Helyénvaió-e bővíteni az iskolát, amikor a hírek szerint egyre kevesebb gyermek tanul itt?” — Csak annyival tanul — iratkozik be — kevesebb gyermek iskolánkba, amennyi a demográfiai hullám levonulása után átlagos bármely iskolában. Taipisszázs-tanfolyaiii Nedea Ede reflexológus vezetésével talpmasszázs- tanfolyam indul a Művészeti és Propaganda Irodában. A 33 órás, alapfokú képzést nyújtó tanfolyam első foglalkozása 11-én, délután fél 5-kor kezdődik a Kossuth Művelődési Házban (Kossuth utca 11.), jelentkezni február G-ig lehet. A tanfolyam díja 3000 forint, plusz 500 forint a vizsgadíj. Mén is... Lepkeház — Áuszlríáhan A múlt évben élénk vitát váltott ki az a döntés, amely a sevillai világkiállítás magyar pavilonjára kiírt és benyújtott pályázatok közül a „lepkeház-tervet” fogadta el: eszerint egy pavilonban látványos lepke-eldorádót hoznának létre, és mutatnának be a látogatóknak. Miközben a pályázat és annak elfogadása körül szinte országos vita kerekedett, szomszédainknál, Ausztriában már meg is valósult az ötlet. A Bécs melletti híres Schönbrunn kastély parkjának egy nagyméretű pálmaházában trópusi növények dzsungeljében több mint 200 nagyméretű és pompás színeződésű trópusi lepkefaj életének, röpködésének látványában gyönyörködhet a látogató. Lehet, hogy a magyar terv és az osztrák megvalósítás között nincs semmiféle összefüggés; ez esetben is csak örülhet a természet szépségeiben gyönyörködni tudó látogatók serege. De ha az időbeli egybeesés mégsem' merőben véletlen, úgy a hír nemcsak örömöt válthat ki bennünk, hanem elgondolkodásra is késztethet mindenkit. Béky László előadása Béky László természet- gyógyász tart előadást 7-én, délután fél 5-kor a Szinva u. 17. sz. alatti Egészségsegítő Közösségi Házban. A Pax Corporis Természetes Életmód Egyesület rendezvényén a természetgyógyászatról, a reflexológiáról lesz szó. Kutyahús Igazán tudhatnám már, hogy semmi okom nem lehet mostanában az elbizakodottságra. Mégis konokul hittem benne, hogy engem már semmiféle meglepetés nem érhet. Hiszen ha csak felsorolnék néhányat az elmúlt fél évszázad meglepetéseiből, magam is meglepődnék. Hogy még mindig bírom. Hogy bírjuk. Ez az utolsó másfél év a nagy lelepleződések ideje volt. Ne gondoljon most senki a nagypolitikára, nem arra gondolok, hogy ismert emberek, politikusok, művészek, más közszereplők mint adták tudtunkra, mit gondoljunk róluk, hogyan gondolkoztak ők az elmúlt évtizedekben. Ez engem már régen nem érdekel. Mert tudtam a nyilatkozatok nélkül Is, hogy természetesen voltak olyan szereplői közéletünknek, akik másként gondolkodtak és másként beszéltek, s ebben én semmi felháborítót nem találok (ha amúgy a tisztességgel nem álltak hadilábon), mert ahhoz szoktattak bennünket, hogy mondjuk amit kell, és gondoljunk, amit akarunk. Hogy voltak olyanok — mindkét oldalon —, akik azt mondtálc ki, amit gondoltak, nos, ezt is tudjuk, de hát sem annyira elkötelezettek, sem annyira elszántak nem voltunk, hogy így cselekedjünk. A nagy lelepleződések a közvetlen környezetünkben érdekesek igazán. Mikor megtudjuk, hogy kollégánk, barátunk, szomszédunk, főnökünk, rokonunk mit is gondol tulajdonképpen. Ismerjük egymást annyira, hogy eldönthessük, most végre igazat mondanak-e, vagy most is az érdek vezérli őket, s az uralkodó széljáráshoz igazítják véleményüket, vagy van hozzá bátorságuk (túl sok igazán nem keli manapság), hogy szél ellen politizáljanak? A fenti fejtegetésnek látszólag semmi köze sincs fő témánkhoz, a címben emlegetett kutyahúshoz. Pedig van, és nem is csak az én meglephetőségemmel kapcsolatban (és nem is közmondásilag, miszerint kutyából nem lesz szalonna. ami pedig igen bölcs gondolat, mint minden közmondás). De erről később. A kutyahús felirat természetesen tévedésből, ostobaságból, figyelmetlenségből került egy árjelző cédulára az egyik nagy miskolci ÁBC hűtőpultján. Nem tagadom, az első percben ezt nem ismertem fel, komolyan vettem, elhittem — igazán olyan hihetetlen? —, hogy szegénységünk már akkora, akinek nem jut sertésre, marhára, baromfira, azoknak kutyahúst mérnek. Jó, jó, most békeidő van — azaz, dehogyis van —, de tudjuk, a második világháborúban a derék olaszok macskahúst is ettek nagy ínségükben, nálunk meg valóságos népünnepélynek számított, ha az utcasarkon kimértek egy lovat, A gondolat, belátom, bizarr, de ha pálinka helyett egyeseknek megfelel a Diána sósborszesz, a kutyapörköltön se akadjon fenn senki. De hát persze erről szó sincs, talán egy tanuló, talán egy figyelmetlen eladó írta ki a táblára a kutyaeledel helyett a kutyahúst. (Kutyának való hús, azaz a tévedés nem túl nagy, mégis — micsoda különbség!) És hogy mi köze a kutyahúsnak a nagy lelepleződésekhez? Csak annyi, hogy elképzeltem, a fenti témát hogyan tálalták volna a más-más érzelmű és elkötelezettségű barátaim, kollégáim, hogyan írt volna róla néhány ismert közíró? Mulatságos végiggondolni, hogy a néhány éve még halálosan unalmasra uniformizált központi lapok többféle pártszínekben pompázó publicistái, a pártok szóvivői, hogyan interpretálták volna a fenti hírt. Mert mást lehet „bele- ideologizálni” a kutyahúsba népi-nemzeti, mást urbánus- liberális, megint mást '47-es kisgazda, és egészen mást éí- csapatpárti szemszögből. Gondolják csak végig, vajon hogyan kommentálná a hírt — kutyahúst mérnek egy diósgyőri ABC-ben — néhány ismerősük, barátjuk, főnökük, ellenségük! Ugye, valóban mulatságos? Vagy mégsem? Kutyának való idők... 6r()f Lajos „A szülők egy része, elsősorban a felsőtagozatosokat Miskolcra íratja át, »állítólag«, mert a továbbtanulás szempontjából jobbnak tartanak egynémely miskolci iskolát, mint a tapolcait.” — Az utolsó 3 évben 7 felső tagozatos tanulónk került át más iskolába és 9 tanuló iratkozott hozzánk. Ha 10 év adatait vizsgáljuk, 24 tanuló távozott és 24 érkezett, csak felső tagozaton. Tényként írjuk azt is, hogy az elmúlt tanévben voltak diákjaink — akik az iskolához kötődés jeleként — a Martintelepről, illetve a Komlóstetőről érkeztek minden reggel a tanítás kezdetére, vállalva a hosszú, időt rabló utazást. Iskolánkban 210 gyermek tanul és mivel továbbra is meg akarjuk őrizni a pedagógiai munkában feltétlenül előnyösnek tartott egy- műszakos oktatási rendet, ezért évente 20-as nagyságrendben utasítjuk el a nálunk tanulni szándékozók kérelmét. Továbbtanulási statiszukánk szerint az elmúlt 3 évben nem volt egy olyan diákunk sem, akit ne vettek volna fel középfokú tanintézetbe. S ott hogyan állják meg helyüket, erről adataink, s nem állítólagos kérdéseink vannak! Ügy gondoljuk, egy olyan Iskola tantestületének vagyunk tagjai, akik — a gyermekek nevelésére-okíatására, színvonalas munkavégzésünkre sokat adunk. Vállalkozó, mindig újat, jobbat akaró tevékenységünkre jellemzői, hogy 1991. szeptember 1-jén kezdődő tanévben bevezetjük Zsolnai József Értékközvetítő és képességfejlesztő programját, amelyet sem a városba», sem a megyében egy általános iskolában nem tanítanak. A levéllel egyszersmind lezártnak tekintjük a Pallas panzió ügye folytán félmerült vitában való részvételünket. Ugyanis nem igazén tartjuk etikusnak azt az eljárást, amikor egymással vitatkozó csoportok úgy érvelnek, hogy közben mások érdekeit sértik!” Kicsit zavarban vagyok, nem tudom, mihez kezdjek a tapolcai iskola tantestülete által kreált fogalommal: „állítólagos kérdések”? A kérdések rendszerint azt szolgálják, hogy az ember tuda- kolódjon velük. Mint ilyenek, a kérdések nagyon is konkrétak, valamire vonatkoznak. Hogy kell-e „valóságtartalommal” rendelkeznie egy kérdésnek? Ügy gondolom, ez nem kizárólagos követelmény. Az viszont egyáltalán nem árt, ha a kérdésekre adott válasz nem nélkülözi a „valóságtartalmat”. De nemcsak ebben a nyelvészeti kérdésben téved a tapolcai tantestület. Ott sem stimmelt a dolog; hogy válaszolatlanul maradtak volna a „Búcsú az ispotálytól?” című cikkemben feltett — cseppet sem állítólagos — kérdések, amiknek valódiságát az is bizonyítja, hogy nemcsak az újságíróban fogalmazódtak meg. Aki elolvasta az* ominózus írást, az láthatta: a Pallas panzió bővítése ügyében létrehozott bizottság ülésén is szó volt minderről. Az ott elhangzottakat összegezte a konkrét kérdésekre .válaszként a sérelmezett írásban Tapolca képviselője, dr. Molnár Pál. Ettől persze még jogában áll a tapolcai tantestületnek is válaszolni e kérdésekre, ök két dolgot emelnek ki az írásomból. Az első kérdésem arra vonatkozik, hogy a hírek szerint egyre kevesebb gyermek tanul náluk. Ezt nem cáfolják, sőt még meg is erősítik: a demográfiai hullám levonulásával valóban kevesebben iratkoznak be ide ... A másik cikkből kiemelt mondat szerint: „A szülők egy része, elsősorban a felsőtagozatosokat Miskolcra íratja át, állítólag mert a továbbtanulás szempontjából jobbnak tartanak egynémely miskolci iskolát, mint a tapolcait.” Erre válaszolva részletesen taglalják tiszteletre méltó erőfeszítéseiket. Ennek ellenére is azt kell mondanom, a szülők értékítéletében léteznek ennél jobb iskolák is. A „toplista” élén nem szerepel a tapolcai. A szülők inkább néhány belvárosi iskolát favorizálnak, ahová eget-földet megmozgatva igyekeznek bejuttatni gyermekeiket. Az iskolák közötti különbségek nem képeznek titkot. Ezért a szerző véleménye szerint nem szégyen beismerni, ha valamilyen teljesítményben akadnak nálunk jobbak is. Ez önmagában még csak nem is sértő, hiszen nem jelenti feltétlenül azt, hogy mi rosszak vagyunk. Hiszen a legjobb és a legrosszabb között számtalan átmenet, árnyalat létezik még. Ezért furcsállom, hogy az idézett mondat alapján sértve érzik szakmai hírnevüket a tapolcai iskola dolgozói. Végül: nagyon elegáns a megjegyzésük, mely szerint nem tartják igazán etikusnak az eljárást, amikor egymással vitatkozó csoportok úgy érvelnek, hogy közben mások érdekeit sértik. Ebben a vitában a tapolcai iskola nem kívülálló. Egy egész ad-hoc bizottság foglalkozik azzal, hogy véleményt mondjon a Pallas panzió építtetőiének kérelme kapcsán több kérdésről. Ismeretes, hogy a vállalkozó megígérte, ha megkapja a kért területet, lebontja az ott álló ódon épületet, amelyet tornateremnek használ az iskola, s épít helyette a Tapolcai Általános Iskolának egy új tornatermet. Ezek után kicsit különös volna, ha a tantestület úgy gondolná, hogy „az egymással vitázó csoportokhoz” nekik aztán semmi közük sincsen, S a pontosság kedvéért: nincs szándékomban csökkenteni az iskola újító szellemét, de az álíaiuk bevezetni tervezett Zsolnal-féls módszert a megyében már máshol is alkalmazzák. Két éve használják a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola gyakorlóiskolájában.. J Bujdos Attila Felhívás! A Magyarok Nemzeti önvédelmi Szervezete felhívással fordul B.-A.-Z. megye és Miskolc város azon polgáraihoz, akik segíteni akarnak a közbiztonság és a nemzeti vagyon védelmé- bep, hogy pártállásra való tekintet nélkül jelentkező hetnek az alábbi helyen: Magyarok Nemzeti önvédelmi Szervezete; Miskolc, Hunyadi u. 2. sz., vagy levélben: 3501. Miskolc, Pf.l 558. Telefon: 28-285, reggel 8 órától 15 óráig.
