Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-22 / 45. szám

Legalább megismerhetjük Könyvek miskolci kincsestára Színházi bemutató Sirály Két vaskos kötetet tartok a kezemben. Kilencszárhat régi, 1800 előtt kiadott könyv leírá­sát több, mint 1200 oldalon. A Lévay József Könyvtár kata­lógusai sorában ez már a ne­gyedik. A Lévay tudományos könyvtár, a többi között affé­le kakukkfióka. Mindig ked­vesen fogad az i‘t dolgozó há­rom könyvíúrcsnő, akik szere­tettel, féltő ragaszkodással őr­zik a rájuk bízott kincseket, a több, mint 40 ezer 1945 előtti könyvet, folyóiratot, melynek többsége c régi református gimnázium könyvtárából szár­mazik. Könnyű volt megtalálni a közös hangot, hiszen a ré­gi irományok szeretete, gondo­zása közös ügyünk. Több, mint fél évtizede a levéltári nyomda egyik első terméke volt Kun Miklós Miskolcról 1842-ben megje­lent, itt őrzött művének ha­sonmás kiadása. Ezt követ­te az 1797-ben megjelent Gyermeknevelésre vezető út­mutatás, majd a Magyar Museum (1788) hasonmás ki­adása. Megjelentetésre vár Kazinczy Orpheusa, s még sok más ... A könyv kéziratáról már évek óta tudok, láttam. A levéltárat is kérték, nyomja ki. Mikor látták a költség- vetési tervezetet, kiderült, ebből nem lesz közös vállal­Diósgyörben az Árpád utca 90. számú ház 1787 előtt a pá­los szerzetesrend kolostora volt. Az épületen latin szöve­gű emléktábla van. Magyar fordítása. Isten iegnagyobb dicsőségére Krisztus szent tes­téről elnevezett diósgyőri reme­te Szent Pál rendjének kolos­torát alapította 1313-ban I. Károly magyar király alatt Borsodi István nádor. Később adományokban részesítő ma­gyar királyok; Lajos, Mária, Zsigmond. De 1526-ban erő­szakkal Serédi Gáspár szert- ségtörő kézzel feldúlta. III. Károly császár a kegyes és szerencsével győztes magyar király alatt helyreállítva 1739- ben. Diósgyőr városképp a 20. század második feiében je­lentősen megváltozott. Az Előhegy és a Baráthegy előtt lebontolták a családi háza­kat és helyükre az 1970— 1972-es években 40 darab, egyenként tízemeletes azo­nos formájú tömbházakat építettek vasbeton elemek­ből, kér Ívelt sorban. Az építkezést folytatni szándé­koztak nyugat felé. Ehhez a tervrazjzok már készen is voltak. Lebontásra került volna három kolostori épü­let, és helyükre már be volt rajzolva a 10 emeletes tömb­ház. Munkahelyemen, a majláthi iskolában 1972. év- tavaszán felkeresett Sólyom Dezső főmérnök egy munka­társával és arról érdeklődőit, hogy mit tudok, milyen hely- történeti ismer? em van a kolostoriéi. Öt 1953-tól is­mertei.!, amikor még elnöke voltam — iskolai munkám mellett — a III. kerületi ta­nács művelődési állandó bi­zottságának és önzetlenül szorgalmaztam a diósgyőri várrom n egóvási és régésze­ti feltárásának munkálatait. Tudtam, hogv mindig érdek­lődést tanúsított a múlt épí­tészeti emlékeinek megőrzé­sében. Elmondtam, hogy az emlí­tett helyen már a tatárjárás előtt is volt szerzetesi épü­let. amit később az Ákos- nemzetségbeli Ernye család lakott. Amikor megépült a kővár, a család oda átköltö­zött, és a kolostor területe a család temetkezési helye maradt. Állandó őrzésére és kozás. A kötetet forgatva sajnálom, de tudom, nem te­hettem mást. Pedig, pedig bizony szebb kivitelt érde­melt volna, s meg is tudtuk volna csinálni. Csak ne len­nénk rákényszerülve annyi­ra a bevételre, csak ne len­ne annyi feladat, aminek le­hetetlen egyszerre eleget ten­ni! Mert ne nyomtuk volna ki Megyaszó monográfiáját, amit a község annyira várt? A Comenius Társaság Év­könyvét hagytuk volna he­verni? Prügv iskolatörténe­tét? A levéltár saját kiad­ványait : a megyeleírásokat, Zemplén közgyűlési jegyző­könyveit? Ä címlapon régi könyvdí­szek, a kötetben az egyes könyvek címlapjai, illusztrá­ciói, könyvdíszei sorakoznak százával. A nagy akadémiai vállalkozás, a Régi magyar- országi nyomtatványok két vaskos kötete (1473—1635) illusztrációs anyaga sokkal szegényesebb és nehebben használható. Ilyen alapos és ilyen nagyságú feltáró mun­ka vidéki könyvtárról nem jeleni, meg az utóbbi fél év­században. Büszkék lehetünk a dr. Kis József né és Ga- ramvölgyi Ernőné szerkesz­tette kötetre (technikai köz­reműködők Bálint Péterné és dr. Viga Gyuláné). gondozására az akkori szo­kás szerint szerzeteseket te­lepített a családból származó István nádor. Minthogy ő erősen magyar érzelmű volt, az akkor működő nyolcféle szerzetesrend közül az egyet­len magyar alapításút, a pá­losokat választotta és telepí­tette Diósgyőrbe, hogy majd évszázadokon át őrzői legye­nek a családi temetkezési helynek. Később a zárt ko­lostori terület kegyhelyi te­mető volt, és csak érdemeket szerzett személyeket temettek oda engedéllyel. Hivatkoz­tam az elhunyt Marjalaki Kiss Lajos nyugalmazott ta­nári.! — Miskolc város nagy kutatójára — aki azt mond­ta, azt hagyta nekem örök­ségül; ha elérne valamikor az építkezés Majláthra, ak­kor a kolostor területén elő­zőleg régészeti kutató ása­tást kell végezni. Sólyom Dezső főmérnök kapcsolatba lépett az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség­gé:, és 1973, április 26-án a kolostori t'iek déli üteg ré­szén niegkeuíüdott a próba- kutatás. Énnek Irányítója Czeglédy Hóra. az Országos Műemléki Felügyelőség ré­gésze voii aki a diósgyőri vár kutatását is végezte 1963-ban. Az eredményről a Déli Hírlap 1973. szeptember 22-i számában írt. A kutatás eredményes volt, mert bizo­nyította az újkori és középe kori renaház létét, valamint a még régebbi épület falma. radványait. A teljes feltárás­hoz azonban nem volt ele­gendő pénzfedezet és úgy határozta?;, hogy majd ké­sőbbi időben folytatni fog­jak. Ezért a kiásott falakra visszahánytak a földet, azt elegyengették és befüvesitet- ték. Az Országos Műemléki Feuigyelőség és a város ve­zetősége úgy döntött, hogy a kolostor területére nem ter­jedhet ki az építkezés. Ez­után új tervrajz készült a kolostor kihagyásával. Maj- láth régi településéről 1973. első felében a családokat el­költöztették és nyáron meg­kezdték a régi házak lebon­tását. Így mentettük meg a ko­lostori épületeket unokáink számára. (balázs) A legkorábbi kötetet 1568- ban Váradon nyomták. Van itt példány a Vizsolyt Bib­lia első kiadásából (1590), itt van Anonymus első nyomtatott kiadása (1747), régi szótárak, a 18. század utolsó harmadáig nagyrészt latin nyelvű könyvek. Aztán szépen sorjáznak a magya­rok is; Veszelszky méhésze­te (1782), Puszky selyemter­mesztése (1783), Révai Mik­lós abc-je (1785), Decsy Os- manographiája, Mikes leve­lei első kiadása (1794) — Lé­vay József könyvtárából, Vályi Magyarország leírása (1796—1799), Kazinczy, Cso­konai kötetek, stb. Nagyon érdekes a könyvek tulajdo­nosaira utaló beírások, ame­lyeket mind közölnek. Böl­cseleti, jogi, vallási, törté­nelmi tárgyú a könyvek nagy’ része. Jelentős helyet foglal el az ókori szerzők művei­nek kiadása. Tudom azt is, a gyűjtemény hiányos. 1945 után egyes kötetek a pata­ki Nagykönyvtárba kerül­tek, mások a Megyei Könyv­tárba. Jó lenne a gyűjte­mény egységét helyreállíta­ni. S jó lenne, ha a fejlesz­tésre több pénz jutna. Egy tudományos könyvtárat le­hetetlen a közművelődési hálózatba illeszteni. A jó­szándék itt nem elég. Olvasható az is, melyik kötet milyen állapotban van. Kevés kivétellel azt olvas­hatjuk, hogy a gerince sé­rült, a bőrkötés rossz álla­potban van, szúette, szakad­tak. rongáltak, hiányosak, piszkosak a lapok, megbar- nultak, vízfoltosak. A Tóth Pápai-kötetnél utalnak a restaurálásra — ez a levél­tár munkája. Pedig eleinte milyen félve adták kezünk­be a köteteket tartva attól, hogy fénymásolásnál meg­rongáljuk őket, darabokra szedjük, megsérülnek a la­pok és a kötés. Nemcsak az JS0C előtti, hanem a későbbi ‘könyvek is restaurálásra szorulnák: leg­alább •'tízezernyi kötet. Erre azonban nem jut pénz. A levéltár a munkához hozzá­kezdene, de anyagi fedezet híján, ajándékképpen nem csinálhatja, legfeljebb kivé­telesen egyet-cgyet. ■ A Miskolcra került Sclme- ci Műemlékkönyvtár kincse­it ismerjük, jó kezekben vannak. A levéltár, a mú­zeum könyvtára, a Megyei Könyvtár szintén őriz mu­zeális értékeket. Bizony ide­je lenne ezekről is hasonló katalógus, ehhez hasonló mutatókkal (szerzők, címek, nyomdák, tulajdonosok). Ez a szakembergárda bizonyára szívesen vállalkozna azok elkészítésére is. Ez a könyv­tár évtizedeken át mosto­hagyerek volt. Pincékben, ládákban hányódott, kincsei most is jórészt ismeretiének. A város sosem volt igazán a gazdája. Szorongva várom, hogy ebben a pénzszegény világban mit hoz a jövő ... B. Balsai Jolán Nehéz dolog megrendezni a Sirályt. Játszani sem könnyű. Határokat szabni határtalan alakoknak, sokélű helyzeteket leegyszerűsíteni - nem biztos, hogy hálás feladat. Csehov igaza - sajnos - egvre job­ban él, s könnyebb a Sirályt kilúgozni, minisem színpadra állítani. Árkosi Árpád mégis megpróbálta, s már maga a törekvés is tiszteletet érdemel. Figyelmet mindenképp. Olga Knyipper, Csehov későbbi felesége írta a szá­zadfordulón Csehov egyik drámájáról: „Ezt nem lehet eljátszani, itt nincsenek sze­repek, csak szuggesztiók.” Árkosi Árpád mégsem pusz­tán benyomásokat érzékel­tet. Színessé, élővé, majd­hogynem cselekményessé formálta a darabot. Először is ragyogóan sikerűit a sze­replők kiválasztása, a tizen­két színész fele telitalálat. A látvány is pezsgőbbé vará­zsolja a történés nélküli helyzeteket. Végezetül pedig nagyon jól „sülnek el” Ár­kosi — különböző indíttatá­sú — finom módosításai. Az apró ötleteket sokáig lehetne sorolni — a három gyertyától a Trigorint el­áruló sétapálcáig —, s ha nem is segítik a darab ér­telmezhetőségét, a néző fi­gyelmét mindenkepp ma­gukra vonják. Legszebb pél­dájuk a szekrény helyett nyitott ablakban megjelenő, kitömött sirály. A változta­tást egyetlen esetben érzem erőszakol tnak: ahelyett, hogy Nyina felöltözne, Trepljov — igaz, csak pillanatokra — leteperi a lányt. Egyébként Árkosi avatott kézzel nyúlt a befejezéshez is, hiszen azt mégsem lehet megtenni, hogy a főszereplő ne a szín­padon haljon meg. Antal Csaba díszletei ta­gadhatatlanul „Csehovosak”. Hallottam kifogásokat, hogy stilizált fákhoz miért keli valóságos to, de hát a né­zőket is be kell vonni a já­tékba. Legyen csak vizes az eiső sor, ha már komédia­ként hirdették meg a szín­játékot. A tó és a virágok — a két szerelmes boldogságá­nak. mementója — végig ott állnak, meg akkor is, ami­kor Szoriri szalonja a szín. Persze, nemcsak a víz miatt jók a díszletek, a sátán sze­mét pótolandó tűzkerék, vagy a szalon ablakai épp­úgy hangulatkeltők. Nem így Kamondy Ágnes zenéje, ami kifejezetten bak­lövés. Nem ad hangulatokat, nem erősít fe! semmit, az utolsó jelenetet leszámítva, épphogy nem zavaró. A Si­rály nem Orkesztra Luna, a színház pedig nem a Feke­te Lyuk. Még a korszerűség sem menti fel, hiszen nem az. Kár érte. Ha iín a Biznisz Clá iái, akkor- értesítést kap a tevékenységéhez tartozó üzleti lehetőségekről,- a tagok segítő partnerei a munkában, műszaki és üzleti kérdésekben,- bővül potenciális vevői, szállítói köre,- irodai eszközök, szolgáltatások kedvezményes igénybevétele,- rendezvényeken való részvétei. Magánszemély, vállalkozás, vállalat - alacsony díjak mellett - élhet ilyen lehetőségekkel! LEGYEN TAGJA a BC-NEKI Kínálatunk Ont is érdekli, keresse fel irodánkat! CÍMÜNK: Miskolc, Kandó Kálmán u. 13-15. szám, a dél-kiliáni szolgáltatóhoz. Telefon: 70-628. Diósgyőri meditációk Megmentettük a kolosto ★ Trigorin és Arkagyina: Szakácsi Sándor (m. v.) és Mar- gitai Ági. (Jármay György felvétele) A szereplők nagy része egységes csapatról nyilatko­zott. Bizonyos fokig így is van, azonban nem minden­kinél érezni tisztán a viszo­nyok minőségét. Például Matus' György szokott mél­tósággal formált doktoráról nem hiszem, hogy szeretné Szorint. Fordítva már más a helyzet, Varga Gyula kifo­gástalan. Ez a Szorin hús­vér ember, minden pillanat­ban kitapintható és valósá­gos. Különösen fekvőbeteg­ként emlékezetes, haldoklá­sában is ugyanolyan szere­tette méltó, mint Trepljov pártfogójaként. Miske László határtalan önzést és darabosságot tük­röz. Samrajevnek kicsit nyers, ami persze egyáltalán nem baj. Markáns, néhol el­nagyolt játéka szöges ellen­téte Csorna Judit alakításá­nak. Csorna mester. Tudom, hogy ez nem hangzik jól, léven szó művészetről, de ekkora felkészültség láttán csak a profizmus szó jut eszembe. Sokadszor bizonyít­ja, nincs az a váratlan hely­zet, ami kizökkentené ót ap­rólékos, nüanszok hosszú sorát felvonultató játékából. A várttal ellentétben, si­ralmas-szenvtelen Szakácsi Sándor. A miskolci közön­ség utoljára Malvolioként láthatta, s ha egy könnyű nyári darabban képes volt brillírozni, érthetetlen, miért ez a karaKter nélküli Tri- gorin. Munkáját legjobb esetben is csak korrektnek lehet nevezni, ami Gesztesi és Kuna elszántsága mellett bizony lehangoló. Viszont jók közös jelenetei Margitai Ágival. Margitai legkeményebb el­lenfele a saját hangja. Le­győzi persze, és ragyogó Ar- kágyinát formal. Ha úgy te­kintjük Csehov egyéniségeit, mint csokrokat, amelyekből egyszerre csak egy-egy szál mutatható fel, nos. ez eset­ben Margitai a lehető leg­érdekesebb oldalát láttatja Ar hagymának. Megint más világ Csarnóy Zsuzsa. Csehov szerint Nyi- nát „gyengéd mosoiy, szelíd vonások, angyali tisztaság” jellemzi, s végre egy szí­nésznő, akinél nem fuldokol a diákközönség, ha partnere fiatal lánynak szobija. Csar­nóy fontosnak érezte hang­súlyozni Nyina keménységét. Szerencsére nem közvetlen tetteiben, csakis a végered­ményben tűnik ki Nyina célratartása. Finom és sok munkáról árulkodó játékát hosszan lehetne elemezni, Nyinát így nem is tudná más eljátszani. Meglepetés Balogh Csilla teljesítménye, eddig nem tapasztalt képességeket csil­lant meg. Számára igazán testhez álló a Mását gyötrő hiábavalóság érzése. Ám a többiekhez való viszonyát hitelesen csak dialógusai út­ján észlelhetjük, s ez a ese- hovi szándék súlyos meg­nyirbálása. Különösen így, hogy az ellenpéldát pont az ő partnere szolgáltatja. Medvegyenkónak szavak­ból kevés jut, annál na­gyobb a lehetősége a beszéd nélküli közlésre. Éppen ezért értelmezhetjük többfélekép­pen, s nem véletlen, hogy Kuna Károly jut el legin­kább Csehov legfontosabb törekvéséhez. Szó sincs lé­nyeges vonások kiemelésé­ről. Létező embert kapunk, a maga valószerű sokszínű­ségében. Kuna Károly ma­radandó munkáját a ponto­san kidolgozott viszonyok is igazolják. Erre csak ő és Gesztesi Károly képes. Gesztesi játéka képlékeny, távolról sem kiforrott. Ra­jongva, türelmetlenül, amúgy Kamasz módjára szerelmes, őrülten lázadozik. aztán gyengéden vall anyjának. - Önfeitárulkozásáiiak köszön­hetjük a darab legszebb perceit. A szélsőségek óriási váltásokat követelnek meg tőle, ő végig azonos szinten oldja meg a feladatot. A lá­zas feszültség, az indulatok elfojtása, vagy a kíméletlen ömnsrcangolás nagy melysé­geket sejtet. Katartikus ál­lapotot, ami a játékot mű­vészétté emeli. Nem megválaszolható kér­dés, hogy kinek kell ma a Sirály. Az ítészek, szerint az értelmiség eselekvéskepie- lensége jeienik meg a mű­ben. Ma ezzel aligha iehet azonosulni, .s nem is hiszek benne. Szüntelen önelemzés, kínlódás jellemzi a szereplő­két, akik valami más után áhítoznak. Van, aki erőseb­ben védekezik, van, aki gyengébben, de a valóság keményen belevág minden­eibe. Kzt az üzenetet a mis­kolci Sirály tisztán és pon­tosan adja vissza. Az elő­adás rendkívüli. Hosszasan lehet róla vitatkozni, vagy csak továbbgondolni, de nyugodt szívvel megnézhe­tik a szórakozni vágyók is. Nem fognak csalódni, az biztos. Kocsis Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom