Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám

Favázasáéi a csőrássasig A megállók napernyői, esernyői >(c Sokoldalúak ezek a buszvárók a szónak abban az értel­mében is, hogy minden oldalról szellősek, huzatosak. De legalább könnyen hordozhatók, szerelhetők. módosításokkal, az egész vá Nemcsak az őskor maradt ki r (Al)mankó az érettségizőknek Bajtársi találkozó ja. nete' (8. old.). Shakespeare: „Értékelés: A világirodalom egyik legtöbbször értelmezett müvei ambivalens interpre­tációkkal.” Mikszáth: A jó palócok. „Jellemző: a sze­replők polgárosulian parasz­tok.” A XX. százád irodal­mának válogatása ötletsze­rű. Magyar vonatkozásban hiányzik például Illyés Gyu­la. Weöres Sándor, nem be­szélve az élőkről. Jó néhány írónál nem olvasható más, mint néhány műve címe, mellette esetleg évszám, vagy olyan megjegyzés: fő műve. Mikszáthnál például Kései regények alcímmel: „Különös házasság — meg­történt eset feldolgozása. A Noszty fiú esete Tóth Mari­val, 1906—08 — szintén megtörtént eseten alapul.” Utóbbi kijelentések tárgy­szerűen sem igazak, illetve nem egyszerűsíthetők le eny- nyire. Ha a füzetek azt a célt szolgálják, hogy egyes témaköröket, mintegy cím­szavakban felidézzék, akkor erre alkalmatlanok. Mert műfelsorolásból. odavetett, sokszor pontatlan meghatá­rozásokból nem lehet kiin­dulni egy feleletnél. Ennél több kell. Regényeknél, drá­máknál pontos meghatáro­zás, a cselekmény néhány mondatos leírása, a főbb szereplők felsorolása mini­mum. Könnyű lenne a fü­zetkékben csemegézni. Nem teszem, kár a papírért. Jó­tanácsként a tisztelt olva­sóknak csak annyit: aki ed­dig nem vette meg, ne bán­ja, aki megvette, sürgősen adjon túl rajta. Bóvlidöm- ping van a könyvpiacon, le­gyünk óvatosak! Dr. Csorba Csaba sekről szó lesz, amelyek ér­dekelhetik a tagságot. A ve­zetőség nemcsak a tagokat, hanem azok családtagjait, ismerőseit, barátait is vár­A 3H évesnél fiatalabb miskolci már nem utazha­tott a „csabai” villamoson, mert annak forgalmát I960, augusztus 19-én beszüntet­ték. Eredetileg ez a szárny­vonal csak a Népkertig épült ki. egyidejűleg a Ti­szai pályaudvar, Verestemp­lom közötti fővonallal, ahol 1*9“. július 10-én kezdődött meg a rendszeres utasforga­lom. Később hosszabbították meg a villamospályát, amely mindvégig megmaradt egy­vágányú, kitérős rendszerű­nek. Ezen n vonalon 1910. jú­lius 7-től, csaknem 50 éven át közlekedett a miskolci villamos. A sínek felszedé­se után a villamospálya te­rületét is felhasználták a 3. számú főközlekedés.' út be- \ ezető szakaszának szélesí­tésére az 1961—62-es évek­ben. amikor már az utaso­kat itt is autóbuszok sróllí- tottáfe. Ezután már csak kért. dolog emlékeztetett a hai- darü heiöcsabai villamosra: a Széchényi út—SZTK vo­nalra érvényes, villamos­jegy értékű autóbuszjegy. és egy hajdani váróhelyiség. • AZ UTAZÓ KÉNYELMÉRE Amikor 1897-ben megkez­dődött a.miskolci villamos­közlekedés. három helyre, az akkori végállomásokra egy-egy favázas, téglafalú váróhelyiséget is építettek az utazóközönség kényelmé­re, amelyekből a népkerti maradt meg legtovább. A II. világháború utáni évek­ben egyrészt az újjáépítés, majd a Miskolci Villamos­vasút KV alapítása, más­részt a kettős villamosvá­gány építése volt a legfon­tosabb teendő a tömegköz­lekedés fejlesztése terén. Ebben az időszakban is lé­tesült egy váróhelyiség a vasgyári villamos-végállo­máson, amelynek egy része szolgálati célokat elégített ki. Az építészeti igényessé- gű vasbeton tartószerkezetű építmény terveit hivatás- szeretertből Márkus György építész készítette el. aki ak­kor a Kohászati Művek Be­ruházási Osztályának a rhű- szaik: ellenőre volt. Amíg a tervezés valóban „társadal­mi munka” volt gyanítom, hogy a kivitelezés sem sok­ban különbözött ettől. • NEM VOIT RA PÉLDA Azonos vonásokat mutat ezzel a hatvanas évek kö­zepén megjelent, és még napjainkban is épülő, haj­lított csővázas autóbuszvá­rók tervezése, és az első néhány acélszerkezet le­gyártása. Döntés született arra is. hogy az új autó­buszvárók első példányait Korai avantgárd film C/ Az Európa Filmklub újabb avantgardíilm-sorozatot in­dít a Hevesy Iván Film­klubban. Az első vetítés február 27-én lesz, ezt kö­vetően további hét estén mutatnak be világhírű fil­meket a húszas évekből. A vetítések fél 7-kor kezdőd­nek, az előadások csak bér­lettel látogathatók. A bérle­tek 240 forintba kerülnek, ínyenceknek állították össze a programot. A kínálatból: Stroheim Gyilkos arany (1925, amerikai), Keaton Go West (1925, amerikai bur- lesz), Eizenstein Régi és új (1929, szovjet), Dovzsenko Föld (1930, szovjet). az SZTK-nál és a megyei kórháznál lévő autóbusz­megállóhelyeken kell felállí­tani. Ilyen építménvre a hazai gyakorlat példával nem szolgált, de funkcioná­lis elemzésre alkalmas volt a tégi, népkerti váróhely. Ritkán tudtak úgy és annyi­szor takarítani, hogy falai közé bátran léphessenek be az utasok. A falak mentén felszerelt padokra sem mer­tek letelepedni, s a közele­dő járművet is csak a be­járathoz közelebb állók ve­hették észre. Hirdetési cé­lokra tudták leginkább fel­használni a falait. A Dimávag által gyártott prototípusok után ezek az új buszvárók, kisebb-nagyobb A megye táppénzes hely­zetét egyetlen számban az ún. táppénzes arányban le­het első megközelítésben jel­lemezni, mely azt mulatja meg, hogy a táppénzre jogo­sultaknak betegség miatt na­ponta átlagosan hány száza­léka keresőképtelen. Borsod- Abaúj-Zemplén megyében ez az arány — az országoshoz hasonlóan — évről évre nö­vekszik, eltér azonban az or­szágostól a növekedés üte­mében és nagyságrendjében. Az elmúlt évtizedre vissza­tekintve megyénkben a táp­pénzesek napi aránya az 1980. évi 6,1%-ról 1989-ig 7,9%-ra, 1990-ben 8,1%-ra emelkedett, míg országosan kissé alacsonyabb szintről, 5,9%-ról 6,9%-ra nőtt kilenc év alatt. Az 1990. évi orszá­gos adat még nem áll ren­delkezésre. de így is látható a két adatsor távolodása — olvsahatjuk a Központi Sta­tisztikai Hivatal megyei igazgatóságának az 1990. év­ről készített tájékoztatójá­ban. Az elmúlt évben mintegy 22 000 fő volt naponta átlago­san betegség miatt kereső- képtelen, 3,3%-kal kevesebb az előző, de több az 1980-as évtized, bármely más évé­nél. A magas táppénzes arány ellenére a csökkenést a foglalkoztatási helyzet rosszabbodása okozza. A táppénzre jogosultak száma az elmúlt évben 5,3%-kal, 1985 óta 12,6U 0kal, 270 500 főre fogyott. Nemcsak a táppénzesek aránya, hanem az egy meg­betegedésre jutó segélyezett napok átlagos száma is fo­lyamatosan emelkedik. A je­lenlegi számbavétel szerinti táppénzes napok (naptári) adatai az utóbbi 3 évre ha­sonlíthatók össze, ezek sze­rint 1988-ban egy-egy meg­betegedésre 20, 1990-ben 22 táppénzes nap jutott. Az el­múlt évben 8 millió napot töltöttek betegállományban a rosban elterjedtek, s bár­mennyire is változtak az eredeti arányok, máig meg­őrizték sokoldalúságukat. Ugyanis telepíthetőek ezek a járda fölé, vagy annak bármely oldalára, lehetnek rövidek, vagy hosszabbak, hordozhatnak hirdetéseket. A hullámpala helyett már színes műanyag táblákat sze­relnek fel, hogy a várako­zók védelmet kapjanak a tűző nap, a szakadó zápor, vagy a sűrű hóesés ellen. Az igaz, hogy huzatos mind- egyiik. akár azok az utcák és tevek, amelyeken akár 5—10 percig is halad az utas. amíg a buszmegálló­hoz érkezik. táppénzen lévők, ez annyi, mintha mind a 270 ezer táp­pénzre jogosult munkaválla­ló fejenként 30 napon át táp­pénzt kapott volna. Mindkét mutató kedvezőtlenebb az országosnál. 1989-ben a megyében ki­fizetett táppénz 1572 millió Ft-ot tett ki. Az 1990. évi, összeg még nem ismert, de figyelembe véve a táppénz alapjául szolgáló keresetek növekedését, kb. 1,9 milliárd Ft körül alakult. A vonatkozó rendeletek szerint a megbetegedés 1—3 napjára a gazdálkodó szer­vezetek fizetik a táppénzt. A társadalombiztosítás terhére fizetett napok aránya még­is az 1988. évi 89,7%-ról 90,8%-ra emelkedett, a vál­lalatok által fizetetteké en­nek megfelelően csökkent. A társadalombiztosítás • össze­sen 7,3 millió napot segélye­zett, ezen belül emelkedett azon szervek részesedése, amelyek dolgozói részére a táppénzt a megbetegedés el­ső napjától az intézet fizeti. Mindkét arányváltozás a foglalkoztatási helyzettel függ össze, ugyanis miköz­ben a vállalati létszám fo­lyamatosan fogy, azon (zöm­mel költségvetési) szerveké, amelyeket nem terhel táp­pénzfizetés, gyarapszik. Csök­ken viszont a segélyezett napokból a gyermekápolás címen felmerült táppénzes napok száma és aránya, me­lyet feltételezhetően na­gyobbrészt a kevesebb gyer­mekszám indokol, de való­színűleg a táppénz kerese­teknél alacsonyabb összege és a biztos munkahely meg­tartása is megfontolásra készteti az anyákat. A táppénzes helyzet gaz­dasági ágas összehasonlítása lényeges eltéréseket jelez. A megyei 8,1%-os átlagos táp­pénzes arány elsősorban az iparban dolgozók gyakoribb megbetegedésének következ­ménye. Az ipar egészében a Azok az öregdiákok, akik négy-öt évtizeddel ezelőtt énekelték a gaudeamus igi- tur-t a középiskolától bú­csúzva, még emlékezhetnek a diákok „csodafegyvereire”, a megvásárolható, nyomta­tot; „puskákra” (Aczcl-pus- kák), mini-segédkönyvekre, szótárokra stb. Jó szolgála­tot tettek, s ami megmaradt, féltve őrzött kinccsé, antik­vár-ritkasággá vált. Aztán sokáig semmi. A rendszer- vállas itt is fordulatot ho- zott. Napjainkban sé szeri, se száma az érettségire, felvé­telire előkészítő könyvecs­kéknek, tanfolyamoknak. A lelkiismeretes szülő mit te­het, kerül amibe kerül, meg­vesz mindent, megmozgat tücsköt-bogarat gyermeke ér­dekében. Hiszen ho! vannak azok az idők, amikor a si­kertelen felvételi esetén az­zal vigasztalták a csemetét: nem baj, anyuka, vagy apu­ka bedug valami alibi-ál­lásba, s majd jövőre meg­próbáljuk (a siker érdeké­ben még több rokont, még több barátot, barátnőt be­vetve). A sok kiadvány között vi­szonylag szolid, füzetenként 30 forintos árával feltűnt nekem egv sorozat Primo memoria címmel. Felkészü­lés az érettségire matemati­kából, magyar- és világiro­dalomból, történelemből. Egyébként 60—70 oldalas kis notesz-formátumú füzetek. A naponta átlagosan táppénzen lévők hányada az 1980. évi 6,6-ról 9,2%-ra emelkedett. Legmagasabb — 13,4%-a bá­nyászatban, az ún. egyéb iparban (11,3) és a könnyű­iparban (10,5%), s ezekben emelkedett a legnagyobb mértékben is. A lcönyűipari táppénzes arány növekedése különösen elgondolkoztató, hiszen tíz évvel ezelőtt még az ipari átlag alatt volt. Vi­szonylag magas (8,7%) az építőiparban dolgozók táp­pénzes százaléka is, míg a legalacsonyabb az ún. nem anyagi ágakban (6,6%), ezen belül pl, az egészségügyi és szociális ágazatokban 7.7%i az oktatásban 5,3%. A naponta táppénzen lé­vők borsodi aránya évről évre a Nógrád és a Komá­rom megyeivel szinte azo­nos, és e három megyéé a legmagasabb a megyék kö­zött. Ország szerte az ipar­ban dolgozók vannak relatí­ve legtöbben táppénzes ál­lományban, sőt arányuk he­lyenként magasabb is, vagy azonos e három megyéével, azonban az ipari foglalkoz­tatás, ezen belül a bányá­szat nagy súlyát ezekben a megyékben a kedvezőbb táppénzes helyzetben levő ágak kevésbé tudják mérsé­kelni, mint máshol. Ugyan­akkor mind a bányászat, mind más ágazatok, illetve gazdasági ágak dolgozóinak táppénzes aránya megyén­ként jelentős ingadozást mu­tat. A tevékenység szem­pontjából homogénebb épí­tőiparban pl. 1989-ben 4,2— 8,3%, a mezőgazdaság és er­dőgazdálkodósban 5,6—8,4%, a kereskedelemben 5,3—7,9%, az oktatásban 3,8—5,7% kö­zött szóródtak megyénként az ún. táppénzszázalékok, mely elgondolkodásra kész­tet a tekintetben, hogy meny­nyire követ egységes gya­korlatot az egészségügy a keresőképtelenség elbírálásá­ban. matematika mennyit ér. nem tudom, nem bátorkodom e tekintetben kritikai meg jegyzéseket tenni. Irodalmi —történelmi vonatkozásban azonban az eiső beleiapo- zás, majd tüzetesebb átol­vasás után megdöbbentő él7 menyekben volt részem. Ezek egy részét szeretném most a tisztelt olvasókkal megoszta­ni. A történelemfüzet a ma­gyar címerrel kezdődik, ami nem más, mint egy szürke pacni, nem felel meg a hi­vatalos ábrázolás előírásai­nak. Aztán következik a kronológia, kezdve a görö­gökön, rómaiakon. Pedig a történelem nem velük kez­dődött. Nem feltételezem, hogy az arabok (pontosab­ban Szaddám Húszéin) irán­ti ellenszenv miatt maradt volna ki Mezopotámia és Egyiptom. De tény, hegy ki­maradt. Nem is beszélve az őskorról. A kronológia 1945- ig halad, majd ettől kezdve 1972-ig roppant vázlatos adathalmaz következik. Mi­ért 1972 a határ, fel nem foghatom. A közei ezer év­szám, amihez nyúlfarknyi szöveg, többnyire nem is mondat, csak egy-két szó já­rul. érettségi-felkészüiéshez egyfelől sok, másfelől ke­vés. Ennyi adat töményen megemészthetetlen, a válo­gatás néhol önkényes. Jobb helykihasználással a szöveg két-háromszeros terjedelmű is lehetne. A magyar- és világirodal­mi füzetek minőségben lé­nyegesen alulmúlják a tör­ténelmit. Olykor riasztóan primitívek, érthetetlenek a megfogalmazások. Az Ili­ászról megtudjuk, hogy tár­gya; „a haragvó hős törté-­A Volt Palitikai Üldözöt­tek Bajtársi Szövetsége pén­teken délelőtt 11 órától klubgyűlést tart Miskolcon, a Baross 'G. u. 18. sz. alatt a kisgazdapárti székházban. A gyűlésen mindazon kérdé­Az iraki televízió sajátos sztárparádéja volt a lelőtt pilóták szerepeltetése. Az ijedt arcokat a világ szá­mos országában láthatták. A kommentárok közül az amerikai John McCain sze­nátor véleménye különösen érdekes: „Ezeket az embere­ket megkínozták, mint ahogy velünk is tették Viet­namban.” A szenátor akkor pilóta volt, majd a hírhedt „Hanoi Hilton” lakója. Mint ahogy ő és társai, ezek a pilóták is „elfelejtették” az 1952-ben megfogalmazott amerikai fo­golykódex előírásait, melye­ket Eisenhower, a második világháború győztes hadve­zére sugallt. „A fogoly sem­mi olyan vallomást nem te­het sem szóban, sem írásban, amellyel kárt okoz hazájá­nak és szövetségeseinek. A kihallgatás során kerülnie kell a választ, és ha kény­szerítik, képességei szerint tanúsítson ellenállást”. Nos, a bagdadi tévészereplők töt kéletesen figyelmen kívül hagyták az előírást. A sze­nátor szerint azonban ez semmiképpen sem hiba, mi­vel a kényszerhelyzetre is kiképezték őket. Eszerint a pilótának, lelövése után az új körülmények szabják meg a tennivalóit. Hiszen megtaA nulta, hogyan rejtheti el az ejtőernyőt a földet éréskor, milyen hullámsávon kérhet segítséget rádióján, s amíg megérkeznek a bajtársai, ad­dig legyen úrrá a nehézsé­geken. Hogy az utóbbi nem mindig sikerül? „A kiképzés kiterjed azokra a technikák­ra is, melyekkel azt az illú­ziót keltheti, hogy minden kérdésre válaszol anélkül, hogy az igazat mondaná. S főleg arra. hogy megtanulja elviselni mind a fizikai, mind a szellemi gyötrelme­ket.” Dániel Pitzer, az amerikai kongresszus konzultánsa sze­rint ennek köszönhető, hogy a tévében nyilatkozó pilóták begyakorolt és titkos üze­netet közvetítettek számuk­ra”. Ifiéi Gyula Tanulságos statisztika megyénkről Táppénz, tavaly Ha a pilótát lelövik.., 1 üzemek a foglyok?

Next

/
Oldalképek
Tartalom