Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-19 / 42. szám
Nem a vágóhídra vezet az egyetlen út Hova lesz a hús? A középkorúak még jól emlékezhetnek azokra az évekre, amikor sertéshúst szerezni kellett, mert a boltokban csak kopogósra fagyott marha volt, a karajt a hátsó bejáratnál lehetett megkapni — már akinek sikerült. A szerzés ősi magyar —, vagy inkább kelet-európai — kényszer szülte sajátosság, amely bármely pillanatban aktivizálódik, ha a 9 Most ötvenen járnak az Egyetem Presszó épületének egyik termébe balettozni. Már négy és fél éves kortól kezdve jelentkeznek ide a lányok, hogy mozgásigényüket kielégítsék, kecsesebbé váljanak, és fejlődjön a ritmusérzékük. Egyikük sem akar balerina lenni, a tanfolyam sem balettiskolaként hirdeti magát... (Cikk az 5. oldalon.) (Szabón Gabriella felvétele) A péteriek sem akarnak szenvedni tőle ki elátkozott út Az elátkozott út... így is minősíthetjük a 26-os számú fő közlekedési utat. Túlterhelt, a közlekedési baleseó statisztikákban előkelő helyet foglal el, s akik néhány méterre laknak, bizony sűrűn szórják rá az átkokat. Még ma is a fülemben cseng a Petőfi téri patkó alakit épülettömbben rendezett lakógyűlés néhány ,,fohásza”, amikor az ablakuk alá épült négysávos útról szóltak. Hiszen a több száz lakó, amikor az OTP bemutatta az épületek terveit, azokon semmiféle négy sávot nem látott. A beköltözés örömteli pillanataiban figyeltek fel arra. hogy az úthengerek valamiféle széles utat kezdenek egyengetni, néhány méternyire a házfalaktól. Sem a hivatalokhoz írt levelek, sem a nyilvánosság nem hozta meg a várt eredményt. Csupán annyi történt, hogy ablakaikat többrétegű, bangszigeteiő üvegekre cserélték ki. Am ha ennyi pénzért végre lakáshoz jut valaki, az bizony néha szeretné kinyitni az ablakokat. Márpedig a környezeti ártalmak, azaz a zaj- és a levegöszennyezettség miatt az ott élők igyekeznek ezt elkerülni ... Az első nagyobb vihart tehát ez kavarta a 28-os körül, s most a .jelek szerint a sajószentpéterieknek keil harcba indulniuk miatta. Hiszen ott is, mint a Petőfi térnél, az a kívánatos megoldás, hogy a várost elkerülve épüljön meg a tervezett négysávos út. A sajószentpc-teri önkormányzat szombaton délután négy órakor „közmeghallgatást” tartott ez ügyben a Városházán. Az invitáló hirdetmény szerint, a jelenlegi tervcélja olyan, kapacitást bővítő beavatkozások elvégzése, amelyek a jelenlegi állapoton rövid távon javítani tudnak. Ez azt jelenti, hogy a mostani kétsávos urat kívánják. négysávosra bővíteni. A térképet vizsgálónak képtelennek tűnik az elképzelés. Hiszen 3,5 méteres forgalmi sáv, 215 méteres parkolósáv, 1,15 méteres kerékpársáv, egyméteres kerékpárút, 1,5 méteres járda szerepel a terveken. Ha mindez el is férne a kisváros- házai között, akkor is bizonyos, hogy a létező, kicsiny zöld sáv eltűnne, s egy betonfolyón hömpölyögne a forgalom. Valószínűleg nem a péteriek örömére! Hogy a kisebb mérvű népszavazásnak mi lesz az eredménye, sejthető volt, amikor is megkereste lapunkat egy sajószentpéteri lakos: — Nehezen tudom elhinni, hogy ez rövid távú terv — kezdi sorolni érveit Móré István. — Hiszen ha megépül egy ekkora értékű beruházás, az nem egy, s nem két évre szól. Ez az ideiglenesség akár ötven évig is eltarthat, mire újra összegyűlik valami pénz az elkerülőszakasz építésére. Hiányolom azt is, hogy egyszerűen nem tárnak elénk alternatívákat. Ha a jelenlegi két sáv mellett csupán a buszöblöket kiépítik, igen sokat javulhatna a forgalom, nem akadályoznák a le- és felszállók, a folyamatos közlekedést. Ezzel égy kis időt nyerhetnénk, amíg összegyűlik annyi pénz, hogy a várost megkerülő út is megépülhessen. S hogy miért fontos ez számunkra? Nemcsak azért mert sivár betonrengeteggé válna a város szíve, hanem mert — bár nekem még nincs — gyermekeink jövőjéről van szó. Egy felmérés, minden második, Saiószentpéteren élő gyerek légúti megbetegedésben szenved. Ez pedig elsősorban a közlekedés bűne. Egyébként — az igaz, mára elvetélt — környezetvédelmi társaság, a Sajó Kör is sokat hangoztatta ezt a véleményét a választások előtt. Két-három éve számos tervet láthattunk kiállítva a városban, melyekről szintén sokan elmondták a véleményüket. Már akkor is az elkerülő szakaszt szorgalmazók kerültek többségbe... Csakúgy, mint a szombati közmeghallgatáson — tehetjük hozzá. Hiszen Sanm István, Sajószentpéter polgár- mestere erről számolt be érdeklődésünket követően: — Mint a hirdetményünk is közli, önkormányzatunk megtartva a jelenlegi forgalmi állapotokat, csak a hosszabb távon megvalósítható. elkerülő szakasz megépítését támogatja. A jelenlegi átvezető út korszerűsítésével egy másik rövid távú lehetőség, hogy csökkentsük a környezeti ártalmakat. emellett szorgalmazva az elkerülő szakasz építését. Az utóbbi gondolatot a kényszer szülte: a Közlekedés: Minisztérium szakemberei közölték velünk, hogy csak az átvezető szakaszt tudják finanszírozni. A szombati közmeghallgatáson — ahová egyébként több érdeklődőt vártunk, mint amennyi volt —. nyilvánvalóvá vált, hogy akik az út mellett laknak, semmiképpen sem tartják ez utóbbi lehetőséget elfogadhatónak. akik pedig nem ott élnek, már jobban beleegyeznének. Végül is a meghatározó vélemény szerint, nekünk a következő tárgyalásokon— pontos időpont még nincs —, az elkerülő szakasz építését kell szorgalmaznunk ... Nagy Zsuzsanna DELI HÍRLAP A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII!. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM 1991. FEBRUAR 19., KEDD ARA: 5*20 FORI5T A Kertbarátok Várod Szövetségének ülése A Kertbarátok és Kistermelők Miskolc Városi Szövetsége , február 21-én, csütörtökön délelőtt 10 órától ülést tart a Miskolc Városi önkormányzat Hivatalának tanácstermében (Pd^őfi u. 1 —3. I. em.). A kertbarát- és kistermelői mozgalom helyzete és időszerű kérdései címmel dr. Gyúró Ferenc professzor, a Társadalmi Egyesülések Szövetségének és a Kertbarátok és Kistermelők Szövetségének, országos elnöke tart előadást, majd a mintakert-mozgalomban élen járók kitüntetése és jutalmazása következik. Előterjeszti: dr. Csepregi Csaba, a Miskolc Városi önkormányzat ellátásfelügyeleti osztályának mb. vezetője. Laezi Lajcsi, éiiin A kíváncsiság nagy úr. Furdalja az ember oldalát, nem hagyja békén, ameddig valamilyen választ nem kap. A kíváncsiság vezérelt a sokak állal kultúrmocsoknak nevezett műfaj, a lakodalmas rock egyik királyának kikiáltott Lag- zi Ijajcsi koncertjére, az Ady Művelődési Házba. Nem hagyott nyugodni a kérdés; mit fog nyújtani élőben ez az eddig csak kazettákról ismert „művész”? Tapasztalataim lehangolóak voltak. A piac áldásos hatása már arra ösztönzi az előadókat, hogy a borsos áron kínált belépőkért minél többet nyújtsanak a nagyérdeműnek. Ennek itt nyomát sem lehetett látni. A mintegy félórás késéssel érkező zenészek felszerelése egy szintetizátorból, egy harmonikából és a legegyszerűbb dobból állt. Ezeket egyetlen hangfalra kötötték rá. Aki egy kicsit jártas a koncertek világában, az tudja, hogy ez a legkisebb cucc, amin meg lehet szólalni. Magyarán: így lehet a legkisebb befektetéssel a legnagyobbat „kaszálni”. De ez még elnézhető lett volna, ha valamilyen nívós produkcióval állnak elő. Műsoruk azonban minősíthetetlen volt. Az összekötő szövegek, a dalok olyan közönséges, alpári, néhol már obszcén szinten mozogtak, ami jó ízlésű emberben csak ellenérzést kelt. Talán egyetlen példát hadd hozzak fel, a legenyhébbek közül. Az egyik dal két sora így hangzott. „Többet ér a lábad köze, mint az egész Pest vármegye.” Nem szeretnék az erénycsösz szerepében tetszelegni, hiszen köztudott, hogy a népi költészetben mindig is gyökereztek ehhez hasonló motívumok. Ám ezt mint kultúrát árusítani, több mint visszatetsző. A koncertre mindössze negyvenhét fizető néző váltott jegyet. Remélem, ez azt jelenti, hogy újra működni kezd az a kontroll, amely egy idő után elsorvasztja a kritikán aluli produkciókat. Horváth Szabolcs piaci helyzet úgy hozza. Most pedig úgy hozza, mert bár hús van bőven, az ára egyre kevésbé megfizethető. Akkor is igaz ez, ha a legfrissebb hírei, húsárcsökkenésről szólnak . • 200 EZRES TÖBBLET A húsárak csökkentése most kényszerű lépés, hiszen a készletekkel, valamit csinálni kell, különben nagy bajba kerülnek a húsiparosok és a termelők is, akik a marhákat és sertéseket hizlalják. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium legfrisseb adatai szerint —, amelyeket az új miniszter első sajtótájékoztatóján tettek közzé — 1990 végén nyolcmillió sertés vólt Magyarországon. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, ez 340 ezerrel több, mint tavalyelőtt ugyanekkor, és a kocákból sem volt kevesebb. Az állami húsipar és a regionális vágóhidak tavaly azonban majd’ egymillió sertéssel kevesebbet vásároltak fel. Logikus az a kérdés, miszerint a látszólag nem nagyon csökkenő sertésállomány, ugyanakkor a jelentősen mérséklődő felvásárlás közötti különbözet hova lesz. Erre a minisztérium jelentése azt a választ adja, hogy körülbelül 200 ezer hízót tesz ki az az állomány, amit az úgynevezett volt rubeles piacokra szállítottak volna, azaz elsősorban a Szovjetunióba. És itt van egy megjegyzés, amire érdemes odafigyelni: bár adat nincs róla, de úgy gondolják, hogy .jelentősen növekszik a magánvágások száma. • KERESKEDÜNK, AZ ÁLLAM NÉLKÜL IS Mint egyszerű húsfogyasztó, e sorok írója is tanúsíthatja, hogy ez így van, ugyanis a magyar nép találékony, s a gazdaság egérfogóiból hamar megtalálja kifelé az utat. Még egy ilyen ipari nagyvárosban is, mint Miskolc, meglehetősen gyorsan kifejlődött egy sajátos hús-feketepiac. A leg- elképesztőbb helyeken lehet húst megrendelni: iskolák tanári szobáiban, hivatalokban, hiszen mindenütt van egy-egy ember, akinek rendelkezésére áll valamilyen fekete csatorna. Aki ezzel foglalkozik, annak jó jövedelemkiegészítés az ügy, hiszen a borjúhúst, sertéshúst természetesen a közvetítői felárral juttatja el az érdekeitekhez. Az ár azonban még így is mélyen alatta marad a boltokban láthatóknak. Általában fél, vagy negyed sertéseket, ritkábban bontott húst lehet vásárolni igy, de van, ahol már a fel- dogozás is kifejlődött, és szárazárut, kolbászt, hurkát is lehet rendelni. Végül is ennek a hús-feketepiacnak minden feltétele megteremtődött mára Magyarországon: adva van egy meglehetősen széles termelői, hizlalói háttér magánvállalkozókból, kiépült a megfelelő hűtőkapacitás, mind a vevőnél, mind az eladónál, — hiszen ugyan hova adták el azt a teméntelen hűtőládát mostanság —, és természetesen adott a legfontosabb, a kölcsönös anyagi érdekeltség, hiszen a vevő venni akar, az eladó eladni. Hozzájárul mindehhez a magyar ember „spájzolási” törekvése is, hiszen ellátási biztonsághoz szoktunk, s a mostanság tapasztalható riasztó jelenségek sokakat éléskamrájuk feltöltésére biztatnak. A feketepiac ellen hatósági eszközökkel harcolni ostobaság. Azért az. mert vevő és eladó mindig úgy cselekszik. ahogy az érdekel megkívánják, s ha a gazdaságpolitika ezt semmibe veszi, akkor a magánpiac is kikerüli az adót. a szervezett kereskedelmet, mindent, ami az államhoz köti. Egy nagy szépséghibája persze van ennek az olcsó húsnak. Többnyire az a legszegényebb réteg nem fér hozzá ehhez a csatornához, amely a legjobban rászorulna. Itt is igaz az az alaphelyzet, hogy az tud a legtöbbet megtakarítani, akinek van pénze, A minisztérium jelentése szerint már most, azaz februárban megélénkül a magyar húsexport, és állítólag az év további részében hústúlkínálatra nem kell számítani. Ügy legyen. De az az érzésünk, hogy a húskereskedelem rejtett csatornái is tovább bővülnek majd. (k—ó) Olcsóbb a sertéshús fljánlott ár a kereskedőknek Részletes tájékoztatást kaptunk a Miskolci Húsipari Vállalat kereskedelmi osztályától, eszerint február 19- től a sertés-félhúsoknál 14,5 százalékos árcsökkentés lép érvénybe. A félsertés fejjel és lábbal kilogrammonként 158 forint helyett 130 forintba kerül a nagyfogyasztóknak, s a javasolt fogyasztói ára kilogrammonként 142 forint. A bontott húsrészek esetében is majd’ 15 százalékos az árcsökkentés mértéke, mért a rövidkarajt szűzpecsenyével együtt 227,27 forintról 196,88 forintra csökkentett árral adja a húsipar, s kilogrammonként 200 forintos árat javasolnak a kis kereskedelemnek. A hossz: karaj ára 181,82-ről 157,8 forintra csökkent, és 180 fo rintért kínálhatják az üzle tekben. A sertéscomb kilőj 227,27-ről 196,88 forintr csökkent és 200 forintos ára javasolnak az üzletek szá mára. A lapocka kilőj 190,91-ről 161,43 forint leti és 180 forintos árat javasol nak. A dagadó kilója 172,73 ről 152,78-ra csökkent, é 170 forintért kínálhatják. A árakat természetesen vala mennyi üzletben maguk boltvez ők határozzák me véglegesen — reméljük, ner magasabban.
