Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-18 / 41. szám
+ Mintha ott lennénk az átalakított téren Bemutatjuk a másik változatot is Mi lesz a Petőfi térrel? A kéz deli szervezkedés után üg> tűnt, hogy feledésbe merült a miskolci Petőfi tér átépítésének ügye. Még a volt tanácsi vezetés kezdeményezte, hogy kezdődjön meg ennek a térnek az átépítése, ugyanis március 15-e legrangosabb nemzeti ünnepünkké lett immáron hivatalosan is. de a miskolciak számára nincs egyetlen h\ly sem a városban, ahol méltó környezetben emlékezhetnének meg a márciusi ifjakról. A mostani Petőfi tér ugyanis semmilyen szempontból nem nevezhető már igazi városi térnek, mert környezete teljesen átalakult, nem tér többé, hanem egy forgalmas csomópont peremén lévő piszkos grund, amelyen ott áll egy szobor, a Petőfi Sándoré. A Petőfi tér ügye mostanában újra szóba került: a városi közgyűlés városfejlesztési bizottsága sorolta be átépítéséi, az elkövetkezendő két-három évben megoldandó, leglényegesebb városfejlesztési ügyek közé. • VITÁK UTÁN Annak idején nem elsősorban azon buktott meg a térátépnés ügye, hogy nem volt elegendő pénz. Mert annyit össze tudott volna kaparni a tanács, hogy a legfontosabb rendezési munkákat elvégezzék. A politikai pártok között azonban nem volt- egyetértés sem az ügy sürgősségét, fontosságát, sem a terveket illetően. Homályba veszett az is, hogy ha elkezdik a munkákat, akkor vajon miből fejezik be? Mert a hosszasan elhúzódó, az örökös befejezetlenség érzetet keltő vállalkozásokból már elegük van a miskolciaknak. Bár a viták során a megvalósítás dátuma egyre mesz- szebb került, egy nem lebecsülendő haszonnal mégis járt a huzavona: alaposan átgondolva, végül is két variáció született a tér átépítéséről. Az egyiket. Sári Istvánét, már többször is bemutattuk lapunkban. A má sik megoldás Rostás IÁszló építészé és Lakatosné Sztru- hár Ildikó kertépítőé, s most, hogy újra napirendre került a Petőfi tér sorsa, érdemes ezzel is- megismerkedni! • MANDULA ALAKÚ Rostás László abból indult ki, hogy vissza kell nyúlni a tér múltjához, s meg kell próbálni a megbomlott hajdani városszerkezetet itt újra logikus rendbe szervezni: Egykoron a Petőfi tér igazi tér volt: térfalakkal, azaz épületekkel határolva, méltó kiteljesítőjeként a Tetemvár, a Deszka-templom épülete látványának. De a Szeles utca is egykor errefelé tölcsé- resen bővült, élő kapcsolatban & Petőfi térrel. Az építés/, olyan teret formált, amelyet két oldalról épületek határolnak, mégpedig olyan épületek, amelyek a tér felé nézve, díszítőelemeket, növényeket hordoznak — a földszinten árkáddal, az emeleten loggiával. A házak külső oldala inkább a belvárosi arculathoz illik. A két épületsor üzletekkel, galériával, vendéglátó helyekkel teszi élővé a teret. Maga a tér mandula alakú és enyhén emelkedik a Deszka- ternplom felé. A templom a tér panorámájának kiemelt pontja. A szobor központi helyre kerül, s így a tér jjc Modellen így fest a Petőfi tér, Rostás László szerint. egybekapcsolja a templom előtti kegyeleti, szakrális jellegű teret a világi funkciókat ellátó résszel, ahol ünnepséget tartani ugyanúgy lehet, mint- kirakodóvásárt, koncertet, szabadtéri előadást-. A tervező fontosnak tartotta, hogy a Petőfi teret parkrendezéssel kapcsolja hozzá a paneles lakónegyedhez és a Búza tér felé tekintő Szeles utcai részhez. • VÁLLALKOZÓK IS LENNÉNEK Persze joggal kérdezhetik az olvasók, hogy mennyi esély van egy ilyen terv megvalósítására? Rostás Időről időre kiújul a vita az autópályák építéséről. Bennünket, Boisod-Abaúj-Zempién meryeieket különösen hátrányosan érint, hogy az M3-as szakasza Gyöngyösnél véget ér és az építés a sokszori sürgetés ellenére sem folytatódik. Az északi iparvidék képviselői váltig erősítik: az építést annak idején épp íoíJítva; Miskolcról kiindulva kellett volna elkezdeni. A felére-negyedére sikerült autópálya azért épült így, s ért vegei a hevesi város határában, mert a „pesti fejeseknek” a Mátrában vannak az üdülőik... Akár így van, akár nem. az autópálya hiánya máig fájó pontja térségünknek. Ezen nem segítenek, észrevehetően még cSak nem is enyhítenek az itt-otí végrehajtott útkorrekciók, a toldozgatások-foldozgatások. Mindezt alátámasztják a szomorú baleseti statisztikák, a sűrűn lakott településeken a forgalmi nehézségek, nem beszélve a tetemes üzemanyag- fogyasztásról. A problémakört illetően az idei év első jó híre, hogy amennyiben beválnak a koncessziós rendszerhez fűzött remények, további sikerrel zárulnak az útalap növelését célzó tárgyalások, reális esély van rá, hogy még ebben az évtizedben Magyarországon 400—450 kilométer hosszúságú adtőpáiya-háiózat épüljön ki — hallottuk Kálnoki Kiss Sándor helyettes államtitkártól, a Közlekedési és Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban tartott sajtóbeszélgetésen. A hat plusz egy tételből álló program szerint az Ml, az M5 és az M7-es autópálya tíz éven belül az országhatárig, az M3-as pedig Polgárig épülne ki, ami a jelenlegi terveket ismerve azt jelentené, hogy az évtized végére az autópálya nagyon közel kerülne Miskolchoz. Van tehát remény, még akkor is, ha az útalapról szólva ugyancsak elhangzott: nem elég a megvalósításhoz. De legalább (ismét) beszélünk róla... 0. M. László mutatott nekünk egy jegyzőkönyvet, amely egy, a kisiparosok képviselőivel szervezett tárgyaláson készült. Ebből kiderül, hogy 40 kisiparos vár Miskolcon megfelelő üzlethelyiségre. Hajlandónak mutatkoznak arra: pénzzel társuljanak a tér átépítéséhez azzal, hogy így a teret határoló épületekben üzlethelyiséghez jutnak. A; református egyház is jelezte, hogy igényt tartana a helyiségekre. Mindebből számunkra az következik, hogy vállalkozási alapon szervezve is megkezdődhetne a munka első szakasza a Petőfi téren. Ehhez persze előbb a közgyűlésnek kellene határoznia, mérlegre téve azt isi hogy a tervvariációk közül melyik valósuljon meg . -, (kiss) XXIII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1991. FEBRUAR 18., HÉTFŐ Ann: «.to pórust Kompenzációra tett javaslatot a minisztérium Elmaradt a szovjet export Se a ruha nem kell, se a laposkötél Ax Ipari és Kereskedelmi Minisztérium arról folytat tárgyalásokat az érintett tárca vezetőivel; hogyan lehetne kompenzációt nyújtani azoknak a Vállalatoknak, amelyek igen hátrányos helyzetbe kerültek a szovjet export elmaradása miatt. Kormányzati segítség nélkül ugyanis nem tadnak úrrá lenn: a több helyütt igen tragikussá vált helyzeten. Hiszen jó néhány olyan vállalat és szövetkezet van az országban, ahol éveken át erre a tevékenységre épült gazdálkodásuk. A Miskolci Háziipari Szövetkezetnél 20 éven át meghatározó volt a szovjet export, s előfordult, hogy egymillió darabos megrendelésük is volt. Hosszú időn át legaióbb ezer nőnek adott munkát a Szovjetunióba szánt bébi- és lánya-, valamint a-női ruhák varrása — hallottuk Szabó Erzsébet főkönyvelőtől. A nehézségek már két évvel - ezelőtt megülik a lát a Kapa-In Félméteres hó az erdei munkahelyeken Napok óta kitartó szorgalommal hull a hó a Bükk- ben — s már csaknem félméteres a hótakaró az erdei munkahelyeken. A lehullott csapadéknak részben örülnek az erdészek. mert talán csökkenti a szárazság okozta vízhiányt, amely a múlt évben több mint 100 hektárnyi friss ültetvényben okozott aszálykárt — mondotta Szegő Lajos, a Lillafüredi Erdőigazgatóság vezetője Másrészt viszont bosszankodnak, mert a majd térdig érő hó akadályozza a termelést. Ezekben a napokban is a kitermelt fatörzseket a száltítóhelyekre kikö- zeHto gépeket az erdei utak „feltárására”. azaz hótól történő megtisztítására kellett felhasználni. Tolólapókkal szerelték fel a gépeket hogy a fakitermelő brigádoknak lehetővé tegyék a murisa helyek megKozelí léséi. Ezekben á havas, téli napokban négy gépesített brigád dolgozik a lillafüredi igazgatóság területén. Mint az igazgató tájékoztatott, döntik a fát a dióskúti részen. a Bolhás-rét melletti erdőségben. De zúgnak a motorfűrészek a Kajla-bércen és a Nagy-Dél-oIdalon is. Ha a hó nem akadályoz, a brigádok összesen napi 200—250 köbméter fát termelnek ki. A fa osztályozásánál természetesen a tűzifát külön- válogatjálk. A ládi fűrészüzembe szállítják, ahonnan a lakossághoz kerül. Azt is megtudtuk Szegő Lajos igazgatótól, hogy bár több arasza* az erdőt borító hóbunda, a faállományban szerencsére még nem tett kárt. Bár a nedves hó megtapadt a fák ágain, fatörést az erdészek eddig még nem jelentettek. mutatkoztak, ezért csökkentették a bedolgozók számát, s mára csaknem 500 olyan dolgozójuk maradt, akik otthoni varrógépünkön vállalták az egyszerűbb kivitelű ruhák megvavrásái. Miután 1991-re egyetlen ruhára sem érkezett megrendelés a Szovjetunióból, most ennek an 500 asszonynak nem tudtak munkát adni. A gondokat tetézi, hogy a bedolgozók még munkanélküli-segélyt sem kaphatnak. A szövetkeze» nyugati exportra főként a diósgyőri üzemben készíti el a ruhákat, azokon a korszerű gépeken, amelyek alkalmasak arra, hogy megfeleljenek a magasabb minőségi követelményeknek. Tehát a bedolgozók számára semmiképpen sem tudnak nyugatra szánt ruhák varrására megbízást adni. Igen nehéz helyzetbe kerültek a nehézipari cégek, hiszen köztudott, hogy legtöbbjük az alapanyag és a megrendelés tekintetében jelentős mértékben összekapcsolódott a Szovjetunióval. Nem tisztázódtak még a rubelelszámolásról a dollárelszámolásra való áttérés paraméterei. s ez nagy kiesést okoz a vállalatok többségének. A December 4. Drótművekben például úgynevezett zárt konstrukciós exportot bonyolítottak le a Szovjetunióval. Mint azt Skoda Zoltán számviteli és pénzügyi főosztályvezetőtől megtudtuk korábban a Szovjetunióból hengerhuzal érkezett, amelyért laposkötelet adtak. Az 1991-re szóló szerződéseket még nem tudták megkötni. Ezért jóval drágábban szerzik be a hengerhuzalt ózdról és nyugatról, igaz, ez utóbbinak jobb a minősége is. A vállalat most azon dolgozik, hogy külföldön helyezze el a már legyártott laposköteleket. Az 1989—90-es évet úgy zárták, hogy a szovjet fél még tartozik a December 4. Drótműveknek; véleményünk szerint mielőbb rendeznie kell e fontos gazdasági kérdéseket a két ország kormányának. (vadas) Hz M3-1S - Polpii?
