Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

Várósl beruházások vizsgálata Kém akarnak még egy Avas-lelet... Tizennyolc folyamatban levő városi beruházás, épít- tési munka sorsáról tárgyalt legutóbb a miskolci közgyű­lés építési és városfejleszté­si bizottsága. Az ügy enyhén szólva kényes természetű, hiszen bár a legtöbb szak­ember azt hangoztatja, hogy a megkezdett beruházásokat minden reálisan gondolkodó városi vezetés igyekszik be­fejezni, azt is elismerik: ha van köztük elhibázott pénz­nyelő, felesleges ügy, azt mindenképpen le kell állí­tani. De vajon van-e ilyen? S mi történik akkor, ha a be- fejezhetőnek ítélt beruházá­sokra, út- és közműépítések­re sem jut pénz? Akkor melyiket húzzák ki a listá­ról? • A SZIVÁRGÓK KELLENEK! A bizottság sorra vette azt a listát, amelyet a Város­háza szakemberei állítottuk össze. Volt ugyan némi vita arról, hogy elég alapos, ki- terjeclt-e a lista, de végül is maradtak a 18 pontnál. Va­lamit ugyanis mondani kell a bizottságnak, hiszen ckL idei költségvetés összeállítá­sához kell ez a vélemény. Akkor is így van ez, ha az is igaz, arrnt a bizottság el­nöke Karvajszky István mondott: a beruházások bo­nyolításának rendjéből adó­dik, hogy ilyenkor január elején nincs ember, aki meg tudná mondani, hogyan is áll valójában egy munka, forintra, fillére. A bizottság úgv döntött végül is, hogy kiemeli a lis­táról azokat a beruházásokat, amelyeket problémásnak ítél, ott helyszíni szemléket tart, és így mond véleményt, néhány napon belül. Akadnak a listán ilyan fo­lyamatban levő építési mun­kák, amelyek szükségszerű- ek, vagy éppen már a tel­jes befejezés előtt állnak, ezért nem célszerű leállítani bármelyiket is. Így aligha dönt majd úgy a bizottság, hogy ne kerüljenek oda a Széchenyi út végére, a Ta- nácshaz térre a kandelábe­rek, vagy a falikarok a há­zakra. De már építik a De­meter közben, a/. OTP vál­lalkozásában a foghíjat le­záró lakóházat is. amely idén nyárin el ke!!, hogy készüljön. Nem lehetséges leállítani az avasi város­részben a szivárgóépítési munkálatokat sem, hiszen megcsúszott már itt is, ott is a domboldal, s a szivár­gók hiánya nagy gondot okozhat. !A szivárgók ügyé­ben éles vita zajlott, amely­re külön visszatérünk majd.) # MEDDIG A SZELES UTCÁNÁL? Ügy timt, hogy a Petőfi utcai házasságkötő tetem felújítását sem ítélné szüne­teltetésre a bizottság. A fel­újításnak egyébként április 30-ra kellene elkészülnie. Meg kell épülnie az egye­temi szenny vízfögyüj tőinek is, hiszen ha nem, akkor nem lehet Tapolcán egyetlen újabb házat sem bekötni a hálózatba. De nem célszerű megálljt parancsolni az Árok utcai közműépítésnek sem, valamint elképzelhetetlen, hogy a Szemere utcai híd felújítása — amelynek ápri­lis 30-ra kell befejeződnie — félbemaradhatna. Talált azonban a bizottság jó néhány olyan beruházást, amelyet alaposan meg akar vizsgálni. Például a Szeles utcai közműépítést, hiszen ettől függ, hogy azt a hatal­mas leszanált területet mi­ként tudja hasznosítani a város. A munkálatokban már most is jó néhány mil­lió forint fekszik, s el kell dönteni, meddig terjedjen a közműépítés. O túl sok A MEGCSÚSZÁS ÁRA... Megvizsgálják az Avasi Gimnázium megcsúszott tor­naterme helyreállításának ügyét i.s. Eddig 75 millió forintba került a helyreállí­tás, s a per jelenlegi állása szerint nem valószínű, hogy a fele összegnél többet visz- szakap a város. A bizottság elnöke szerint ebbe nem le­het belenyugodni. S egy má­sik nagyító alá teendő téma az Avasról; az OTP-fiók, és az orvosi rendelő épüle­tének munkálatai a III. ütemben borzasztó lassan haladnak, úgy tűnik, rosszul választották meg a kivitele­zőt. Komplex vizsgálatot akar a bizottság az avasi vá­rosrész szivárgórendszertnek ügyében is, mert nemcsak a rendszer továbbépítésével, állandó hiánypótlási mun­káival van baj. Megoldatlan az üzemeltetése is, s ez na­gyon komoly veszélyeket rejt magában: emiatt meg­csúszhat több ház is. Ugjran- csak alaposai» meg akarja fontolni a bizottság, mi le­gyen a bodótetői lakásépí­téssel. Azt a csapdát szeret­nék elkerülni, amelybe az avasi domboldalakon már egyszer „belelépett” a város. Nem akarnak még egy Avas-délt, annak minden szomorú következményével együtt... * A bizottság ülésén rend­kívül éles vita zajlott arról, hogy mi legyen a jövőben a városfejlesztéssel, azaz ki­nek milyen alapokra támasz­kodva, mikor és hogyan le­het ebben a kérdésben véle­ményt nyilvánítania. Szá­munkra úgy tűnt: a szépen hangzó választási pártprog­ramok, hogy most már „éles­ben” kellene hasznosítani a bennük rejlő gondolatokat, aligha alkalmasak a város- fejlesztés irányainak kijelö­lésére. Reméljük, ebben a szakembereké lesz a döntő szó — de ehhez előbb a jelen­legi zavaros víznek egy ki­csit tisztulnia kellene, mert egyelőre nemhogy a távolab­bi jövőben, a holnapig sem könnyű ellátni. (kiss) Hitelek privatizációra A Magyar Közlönyben már megjelent a jogszabály, amely az Egzisztencia alap nyújtotta kölcsönök igénybe­vételének lehetőségéről szól. Emellett egy másik hitel- konstrukcióban is igényel­hetnek kölcsönöket a vállal­kozók. Az úgynevezett privatizá­ciós hitel is rendelkezésükre áll. amely állami vagyon és első kibocsátású részvény megvásárlására szolgál. Eb­ből az összegből — mint azt Pernyei Istvántól, a megyei OTP osztályvezetőjétől meg­tudtuk — bérleti jogot is le­het vásárolni. Ha a kölcsön­igénylő ingatlant, vagy álló­eszközt vásárol, akkor leg­alább huszonöt százalékban saját erővel kell rendelkez­nie, ha pedig értékpapírt, akkor legalább ötven száza­lékban kell fedeznie. A pénzintézetek által megsza­bott teljes jogi biztosítékkal kell bírnia, s ugyanakkor biztosításokat is kell kötnie, melvnek kedvezményezettje az OTP. A kölcsön visszafi­zetésének futamideje pedig maximálisan tíz év, i « . - —* Szép és kényelmes xxiíi. évfolyam io. szám i ARA: 5.20 1991. JANUAR 12., SZOMBAT | FORINT Hejőcsabai lakások Kevés lakás épül ma Mis­kolcon. A készülőben lévők­nek tehát örülni kell, ki­váltképpen, ha építészetileg is szemrcvalók. Hcjőcsabán. a volt református parókia telkén építtet az Országos Takarékpénztár egy 47 la­kásos épületegyüttest, mely­nek tervét Dósa Károly épí­tészmérnök, a Térmű Kft. vezető tervezője készítette. A terület beépítésénél az építész szándéka egy sajá­tos hangulatú kisvárosi tér létrehozása volt A közel­múltban befejezett reformá­tus parókia, a katolikus és református templom, vala­mint az építés alatt lévő ház végérvényesen rendezi a területet. Az építész egyút­tal arra törekedett, hogy a katolikus templom jelenlegi megmagyarázhatatlan térbeli elhelyezkedését rendezze. A templom bejárata ugyanis egy szűk teleksávra, a szom­széd telek oldalhatárán ál­ló épület sivár tűzfalára néz. A tervezett épület pe­dig levegős teret alkot a bejárat előtt. A lakások mind nagysá­gukban, mind alaprajzaik­ban változatosak. A 35 négyzetméteres, egyszobás lakástól a 85 négyzetméte­res, három és fél szobásig minden szobaszámú variáció megtalálható közöttük. A választékot és egyben a homlokzatot tovább gazda­gítja, hogy némely lakás loggiával, zárt vagy nyitott erkéllyel bővül. A kivitelezést a Szerép kisszövetkezet és Farkas Zoltán építési vállalkozó szakembergárdája végzi. Az első ütem 34 lakása ez év nyarára készül el, a máso­dik ütem 13 lakásához az első ütem átadása után fog­nak hozzá, és várhatóan 1992 ben adják át. Mit örökölt a vezérigazgató? (1.) Bányászok, hajban Kilencszázezer tonnával kevesebb szén Az új esztendő első mun­kanapján foglalta el hivata­lát a Borsodi Szénbányák új, megbízott vezérigazga­tója, dr. Reményi Gábor. Megbízatása meghatározat­lan időre, a megbízó minisz­térium és saját reményei sze. rint a csődveszély elhárítá­sáig, a vállalat talpraállítá- sáig (illetve, ha ez sikerül, tovább is) szól. Elődje, Kiss Dezső december 22-től ment nyugdíjba, de Remé­nyi Gábor nem új ember a vállalatinál, mindenről pon­tosan tájékozott, tudja az okokat és okozatokat is. — A Borsodi Szénbányák­nál 1963 óta dolgozom — kezdi bemutatkozását. — A vállalat központjában 12 éve vagyok. 1963—78 között Lyu- kóbányán dolgoztam bánya­mérnökként. Mielőtt elkerül­tem onnan, az üzem főmér­nöké voltam, ezt követően itt a központban két évig beruházási osztályvezető, tíz évig a fejlesztési főmérnök feladatait láttam el. • A GAZDÁLKODÁS HIÁNYOSSÁGAI — Mielőtt elvállalta meg­bízatását, gondolom, felmér­te a vállalat helyzetét. Mit örökölt elődjétől? — A tavalyi év az egész magyar szénbányászat szá­mára gazdasági és pénzügyi szempontból rendkívül ked­vezőtlen volt. Ennek okai korábbi időkben keresen­dők. A Borsodi Szénbányák például 1989-ben nemcsak talponmaradt, hanem az ága­zat legjobb vállalata volt. Tavaly viszont a termelés mennyiségében, a gazdálko­dásban drasztikus visszaesést szenvedtünk el. Mintegy ki­lencszázezer tonnával csök­kent az éves termelés. — Ennek külső és belső okai is vannak. A bányá­szatban tíz éve válságos a helyzet. A szén árát alacso­nyan, hatóságilag állapítot­ták meg, ami a vállalat mű­ködőképességét nem biztosí­totta. A veszteségeket a kor­mány évről évre dotációkkal pótolta. Ami azért is éssze­rűtlen, mert a régi gyakor­lat szerint a dotáció mérté­ke elsősorban a személyi kapcsolatok milyenségétől függött, így a gazdaságos bá­nyák nem működtek, a gaz­daságtalanokat viszont élet­ben tartották. — Néhány éve a kor­mányban megerősödött a pénzügyi vonal, a pénzt már nem ingyen, hanem kölcsön­ként kapták a vállalatok, amelyet súlyos kamatterhek­kel kellett törleszteni. Aki visszafizette, újból kapha­tott juttatást. Arn ezek mér­téke a ’80-as évek közepétől csökkent, sőt, ”88-tól a ter­melési támogatás megszűnt, ugyanakkor 4 hatósági szén- árrendszer megmaradt. Ezt továbbra is önkényesen ál­lapították meg, semmihez, a piachoz sem alkalmazkodva. — A vállalatoknál óriási adósságtömeg halmozódott fel. Az alacsony szénár és az infláció következtében nőtt a termelési veszteség. • TÖBBEZRES LÉTSZÁMCSÖKKENTÉS — Ezek tehát a külső okok. Gondolom, beszélhetünk bel­ső gazdálkodási hiányossá­gokról is. — Minden nagyvállalatot terheltek a gazdálkodás hiá­nyosságai. Először is a ter­meléshez képest, túl magas volt a létszám. Ennek fel­számolása megindult. Sajá­tos helyzet, hogy a termelő munkahelyeken kevés a bá­nyász (főleg a vájár), míg a más fizikai és szellemi lét­számot indokolatlanul fel- duzzasztották. Ennek oka a régi gazdálkodási stílusban, a bérszínvonal-gazdálkodás­ban keresendő. A költségek így magasabbak az indokolt­nál. — Ezenkívül tavaly né­hány szerencsétlen veletlen is közbeszólt. Egy-két fejtés kiesett a termelésből, sőt gazdasági kényszer miatt visszafejlesztésekre, bánya- bezárásokra is sor került. Korábban, ha bezártak egy bányát, annak terheit a vál­lalat viselte. Ez nem kevés pénz (például a tájrendezés nagy költséggel jár), ami a működő bányákat terhelte. Tavaly augusztusban szüle­tett olyan kormányhatáro­zat, mely szerint ez már a költségvetést terheli. — A gondok között emlí­tette a hatóságilag megálla­pított szénárakat is. — Igen, de november 1- től áremelésre került sor, ja­nuár végétől pedig új szén­árrendszer lép életbe. Ez azért kedvezőbb, mert az importárakhoz igazodik, és tervek szerint követi az inf­láció mértékét. De mégvisz- szatérnék a létszám kérdé­sére. — A vállalati szerkezet ésszerűsítése jegyében ta­valy 2200-zal csökkent a létszám. Korengedményes nyugdíjba 1300-an mentek el, és nagyobb arányban csökkent a szellemiek lét­száma. Ez az idei indulásnál kedvező hatású. Szelektíva idén is csökken a létszám. Azon vagyunk, hogy aki fi­zikailag alkalmas rá, men­jen a bányába dolgozni, hi­szen a vájárutánpótlás kér­dése megoldatlan. A fiata­lok nem jönnek vájártanu­lónak. Igyekszünk pedig a fizetéssel ösztönözni erre a munkára. • MENNYIT KERES EGY VÁJÁR? — Mennyi egy hét-nyola éves gyakorlattal rendelkező vájár bére? — Nehéz erre válaszolni, hiszen nálunk teljesítmény­bér van. ami nemcsak a ké­pességektől és a szorgalom­tól függ, hanem például a geológiai viszonyoktól is. így bruttó 15—30 ezer forintos keresetekről beszélhetünk (pótlékokkal együtt), bár van 40 ezres is, de ez nem jel­lemző. Ebben csak a 19.5 százalékos hűségpénz nincs benne. — Most módosítunk majd a bélszerkezeten, a személyi alapbér megállapításánál ezentúl az egyéni szakértel­met, a szorgalmat is alapul vesszük. Téves az a hiede­lem, hogy a- műszaki-szelle­mi dolgozóink bére maga­sabb, mint más vállalatok­nál, a hasonló képzettségűe- ké. Sőt, éppen azon kell vál­toztatnunk, hogy a szak­munkásaink bére magasabb, mint az őket irányítóké. (Folytatjuk) Gróf Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom