Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

Pályaudvari missziójuk less a Tiszáin Ebédet, éjjeli szállást, rulianeműt adnak a máltaiak Egy délei ott a szeretetszolgálatnál Miskolcon, az Árpád u. I 12ii. szám alatt — a volt is­kolaépületben — tulajdon­képpen éjjel-nappal találha­tók a város nincstelenjeiből, vagy az éppen egyre nehe­zebben élő polgáraiból. Az éjjeli menedékhelyen me­leget, vetett ágyat, helyet kapnak az otthontalanok, éttermükben délben egy tál meleg ételt fogyaszthatnak el a terített asztalokon, ru­haraktárukból az alsónemü- től nagykabátig, a gyerek­holmitól a cipőig szinte min­dent megtalálnak, amire szükségük van a rászorulók­nak. A ruhanemű kelendő, tü­relmes sorban állnak érte a város minden részéből ér­kező, különböző korú embe­rek. Van, amikor egy nap 80—90, segítséget igénylő érkezik, s választja ki a sok tíz mázsa összegyűjtött hol­mi közül a neki éppen meg­felelőt. Ott jártunkkor egy fiatalasszony melltartót kért. s kapott. A 4600 forintos nvugdíiból élő Gclqóczi Pál- né, aki a belvárosból uta­zott ki Diósgvőrbe, pulóve­rért, alsóneműért állt sor­ba. Az idős néni elsírta magát, amikor a Máltai Sze­retetszolgálat önkéntes segí­tői a legnagyobb készséggel szedegették össze a megfe­lelő méretű holmikat. Koós Istvánná a karácsonyi élel­miszercsomagjáért futott be: férje rokkantnyugdíjas, ő maga is kisnyugdíjjal ren­delkezik, lendít hát a kony­hájukon a számukra porció­zott liszt, húskonzerv, tea, cukor, amelyek mellől nem hiányzott még a csokoládé sem. Egy másik, jókora terem­ben —, amelyet raktárfélé­nek használnak — alma és burgonya áli ládaszám, s a szabad területen férfiak munkálkodnak: éppen ku- lyaólat ácsolnak össze a ház­őrző németjuhász kutyának. Óvni kell a portát, nehogy betörésre csábítson valakit a sokfelől összegyűjtött ado­mány, Segítségben egyébként nincs hiány. Állandóan leg­^ Fő a húsgombóc az ingyenebédhez. A vagyonellenorző bizottság ülése A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Vagyonellenőrző Bi­zottság soron következő ülé­sét január 11-én (pénteken) 9 órakor tartja a Megyehá­za, I. emelet 109-es számú tanácskozó termében, (Mis­kolc. Tanáesház tér 1. sz.). A bizottság ülése nyilvános, azon állampolgárok is részt vehetnek. A tárgyalásra ki­tűzött ügyekben érintettek közvetlenül értesítést kap­nak. alább 80 emberrel számol­hatnak a széretetssolgálat- nál, akik 'reggel 8-tól dél­után 4-ig a különböző napo­kon váltják egymást. Papp Vilmosné és Fodor András- né — mint nyugdíjas peda­gógusok — félnapokat töl­tenek el, s ha kell, szervez­nek, ha kell, cipekednek, ta­nácsot adnak, feljegyzik, vagy jegyeztetik azokat az igényeket, amelyeket éppen nem, de később talán ki tudnak elégíteni. Mert akár televíziót, netán varrógépet is találhatnak itt azok, akik indokoltan kérik, de sokan várnak tűzhelyre, mosógép­re, különösen pedig tolóko­csira. Fodor Andrásné nem ta­gadja: fárasztó ez az ön­kéntes és ingyenes munka, de magától vállalta, s any- nyit tesz a szegényekért, amennyivel elbír. Főként az idősebb korosztály az, amely nemre és világnézeti hova­tartozásra tekintet nélkül vállalkozik a szolgálatra, ám gyakorta kapnak diák segítséget a Kilián Gimná­ziumtól, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskolától, de az egyetemről is. A távolság nem riaszt kö­zülük senkit. Fazekas Ist­vánná, az ingyenkonyha egyik szakácsnője például hetenként kétszer utazik be Alsózsolcáról, hogy megfőz­ze az 50—60 adag ebédet az ingyenkonyha igénybevevői­nek. Kiss Istvánná, a kony­halány mindennap itt van. Egymásra licitálva sorolták a heti menüt: paradicsomos húsgombóc hasábburgonyá­val, másnap pörkölt rizzsel és kompóttal, csütörtökön zöldbabfőzelék kolbásszal, pénteken túrós tészta és gvümölcs. vagy ivóié lesz. „Csak sokat főzzetek, mert a vendégeink nagyon éhe­sek, hadd egyenek eleget!” — biztatta őket Fodomé. A szeretetszolgálat tagjai egyébként mindig valami újdonságon törik a fejüket. A Miskolci Tejipari Válla­lattal és a Taktatejjel sike­rült megállapodni abban, hogv hetenként kétszer át­adják a fölösleges tejből azt az 50—50 litert, amelyet a jegyzéken szereplő rászorul­taknak osztanak ki. egv-egv kiló kenyérrel, amelvet vi­szont az edelényi sütőipar­tól kapnak. Dr. Csiba Gábortól, a Ma­gyar Máltai Szeretetszolgá­lat miskolci csoportjának világi vezetőjétől tudjuk; itt többnyire azt osztják el, amit a városban, a megyé­ben jó szívvel összeadnak a vállalatok, a gazdaságok, s a magánszemélyek. Igaz, a szolgálat németországi köz­pontjából is sok minden ér­kezik — legutóbb egy szo­ciális otthon teljes beren­dezését kapták meg, amely- lyel az éjjeli menedékhelyü­ket bővíthetik. A legújabb törekvésük pedig: a Tiszai pályaudvaron létrehozni egy olyan missziót, ahol egy sze­let zsíros kenyeret, teát kap­hatnak a rászorulók, s emel­lett karitatív információs szolgálatot szerveznek ott, naponta kétszer kétórás or­vosi ügyelettel. Ha a vasút időben segít a helyiség biz­tosításával, január végén, február elején már találkoz­hatunk a szolgálat önkénte­seivel a 66— * r utast fogadó á1’ (r) afe Már a reggeli órákban sorba állnak a ruhaneműre várók. II ItiÉiban A Miskolci Fotóklub tag­jai péntekenként többnyire az ifjúsági házban tartják összejöveteleiket. E hét pén­tekjén, délután 6-kor Varga János színes diáit vetítik, szombaton délután 3-kor pe­dig — Eifert János fotómű­vész tárlatvezetésével — a sebesvízi nemzetközi alkotó­tábor fotókiállításának meg­tekintése a program. Fotós­farsangot tartanak január 18-án; a klubtagok családias összejövetele zártkörű. Bíró Tibor fotográfus és Juhász József festőművész közös kiállítását 22-én, délután 6- kor tekintik meg a Rónai Sándor Művelődési Központ galériájában. A Nagykanizsa Fotóklub kiállításának meg­nyitója 23-án, délután 4-kor lesz a Szakmunkás Galériá­ban. A hónap legjobb képe pályázat zsűrizésének, kép­bírálatának időpontja: ja­nuár 21-e, délután 6 óra. Egyelőre csak javaslat A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM A R A: 5,20 1991. JANUAR 10.. CSUT. FORINT Mennyi jár majd a városatyaságért? Kapjanak-e költségtérítést a városi .képviselők és a különféle bizottságok tagjai, vagy sem? Ha igen, meny­nyi legyen ez az összeg? Csoba Tamás, városunk pol­gármestere már a legutóbbi Fogyókúrás­tanfolyam Minden csinoscdni, átvál­tozni kívánó nőnek és fér­finek ajánljuk azt a fogyó­kúrás tanfolyamot, amely január 25-én kezdődik a miskolci ifjúsági házban. A 16 foglalkozás tanfölyamdíjs 1900 forint, diákoknak csu-B pán 1200 forint. Divattáncok Rumba, szamba, walcer, quick, tangó, slow, cha-cha, rock: divattáncokat oktat a Miskolci Ifjúsági Házban Ottó Böhm táncmester, a Táncvilágszövetség tagja. Ja­nuár 19-tól 3 hónapon át tart majd a tanfolyam, amelynek díja 1000 forjpt. Január 15-ig lehet jelent­kezni. közgyűlésen jelezte, hogy ezt az ügyet rövid úton rendez­ni kívánják. A városháza kidolgozott Három változa­tot, amelyeket most .átadott a bizottságoknak vélemé­nyezésre. Az egyik bizottsági ülésen hallottuk Petrasovszky Ist­ván alpolgármester szájából: a városháza nem zárkózik el az elől, hogy a bizottsá­gok a három előterjesztet­től eltérő javaslatot tegye­nek. A városháza egyébként úgy gondolta, hogy az egyik variációban mind az 59 kép­viselő 2000 forintot kapna havonta, a bizottsági tag­ságért 5000 forint jár­na, a bizottsági elnökségért 2000. (Nem sokszorozhatok a díjak, azaz, ha valaki öt-hat bizottságban vesz részt, nem veheti fel ötször-hatszor az összeget.) A másik variáció szerint minden képviselő a polgármesteri fizetés 10 szá­zalékát kapná a képviselő­ségért, és ennek az összeg­nek a fele járna a bizott­sági munkáért, illetve az el­nökségért. A harmadik va­riáció alapvetően eltér az előző kettőtől, ebben azt javasolják: ahány bizottsági vagy képviselőtestületi ülés van, annyiszor ezer forint járjon érte a városatyáknak. Ha a bizottságok véle­ményt nyilvánítanak a díja­zás ügyében, természetesen a város közgyűlése dönt majd, * Bizonyára sokan lesznek majd, akik sokallják a város­atyaságért járó költségtérítést, de akadhatnak olyanok is, akik ismervén, mivel jár ez a poszt, ha valaki komolyan veszi, amit vállalt, akkor ezt még kevésnek is tarthatják. Mindenesetre az biztos, hogy az összegeket a városnak kell állnia, azaz mindannyiunknak. Véleményünk szerint nem az az igazi kérdés, hogy mekkorák az összegek, hanem az, amit minden reálisan gondolkodó ember feltesz magában, ha pénzt ad ki: azaz, mit kapunk a pénzünkért? Tehát ha ezen múlik egy testület munkájának profizmusa, akkor ez az összeg nem nagy ár érte. Könnyen lehet, hogy ez a pénz elengedhetetlen a normális működéshez. Az is lehet, hogy költségtérítés ide vagy oda, a közgyűlés munkájával nem lesz elégedett a város lakossága. (S hogy még bonyolultabb legyen az ügy, még azt is hozzátehetjük: csak igen kevéssé múlik a költségtérítés mértékén, mennyire tud sikeresen vezetni egy várost 59 képviselő.) Mindenesetre, a város most nagy várakozással tekint a városházára, s a képviselőkre, s ha ebben nem csalatkozik, aligha a költségtérítés forintjai jelentenek majd problémát. (k—ó) 1 tata*

Next

/
Oldalképek
Tartalom