Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-30 / 25. szám

Miskolci emlékek, művészekkel LendvayFerenc Zöld Az élők közül sajnos egyre kevesebben vannak olyan egyé­niségek, akiknek a munkája egy-egy korszakot jelentett, meghatározták városunk szín­házi arculatát. A fiatalabb nemzedék számára Lendvay Ferenc neve talán semmit nem jeleni, de nekünk sokat. 1964-68. között vezette a Mis­kolci Nemzeti Színházat. Di- rektorsága idején olyan dara­bokat láthattunk, mint a Há­ború és béke, A Ljubov Jnro- vája, a Nagy csaíad, a Fiziku- 'ok, vagy a Gül Baba, Maya, Hello Dolly. Sokszínű színházét csinált. Mindig igen aktivan és színészcentrikusan — ahogy ré­gi kedves munkatársai vallják. Sokan szerették, sokan nem szerették, de egyben megegyez­nek: ő a nagy szinházcsináló, sőt ő maga a színház! Jelenleg még a kecskeméti Katona József Színházat igaz­gatja. Hetvenegy éves, de teljes szellemi és fizikai frissességgel irányítja a rá­bízott intézményt. Vállalja korát, szereti és tisztesség­gel végzi hivatását és min­dent, ami ezzel összefügg. — Hitte! vallottam és val­lom ma is, hogy jo színészek és jó írók nélkül nincs szín­ház. Ezért nagy örömmel ka­roltam fel olyan írókat, mint Németh László. Gyárfás Miklós, vagy Sándor Iván, akik akkoriban kifejezetten színházunk számára írták da­rabjukat. Többek között itt volt az ősbemutatója a Csap­dának, a Johanna éjszakájá­nak és a Tiszaeszlárnak. Örülök a „színész-centrikus” jelzőnek és büszkén válla­lom. Veszprémből kerültem Miskolcra. A pártállam ak­kori koncepciója szerint ösz- sze kellett vonni az egri és a miskolci színházat, kiala­kítani a nézőknek tetsző műsorpolitikát, biztosítani színészeink számára megfele- i lő szerepeket és mindenkinek ! jobb megélhetést. Nem biz­tos, hogy szerencsés volt ez az elképzelés, de akkor igen nagy feladatot jelentett. A csapatmunkában hittem és hiszek. Színházunkat szeret­ték, bíztak bennünk és na­gyon sok segítséget, anyagi támogatást kaptunk a me­gyei és városi vezetőktől. Tu­dom, manapság nem „sikk” erről beszélni, de így volt. Egyformán szolgálta a szí­nészek, műszakiak és a kö­zönség megbecsülését. Ki merem jelenteni, hogy az or­szág legjobban ellátott szín­háza voltunk. * A direktornak az idei az utolsó aktív szezonja Kecs­keméten.- Szerette a színészeket, törődött velük. Még arra is gondja volt, ha a színésznő lábán levő harisnyán felsza­ladt egy szem. Sőt a pri­ifc Lőrinczy Éva, mint Kocs­ma Jenny. madonnának megtiltotta, hogy a piacra járjon vásá­rolni mondván: a közönség este, ha felmegy a függöny, hogyan nézhet fel arra, akit napközben két nehéz cek- kerrel a kezében láttak. Az I igaz, gyakran hangoztatta: „Ezért a fizetésért a színpa­don már jónak is kell len- mi!" — Ez volt a dolgom — mondja —, mindig és min­dent szívből tettem az ügy érdekében. Biztosan megbán­tottam munkatársaimat, de hamar feledtettem velük. Egyetlen demokráciában sincs zökkenőmentes állapot...- Ezért hívta be rendsze­resen őket, kíváncsi volt vé­leményükre: milyennek kép­zelik el a jó színházat? Meghallgatta és figyelembe vette az elhangzottakat. Ezek után döntött. Mindig és min­denkor a művészek és a kö­zönség javára. Miskolcról miért ment el? — Ügy éreztem, elvégez­tem a rámbízott feladatot, máshol, mást kell csinálnom. Budapestre jöttem az akkori Irodalmi Színpadhoz főren­H Di Hin a Moil Mi már írtunk a Kohóidé­ról, a Gábor Áron Kohó- és Gépipari Szakközépiskola lapjáról, most ők is meg­tiszteltek bennünket figyel­mükkel. Az újság harmadik évfo­lyamának hatodik száma cikket közöl rólunk, illetve arról, hogy a Déli Hírlap Kft.-t a minap felkereste egy csapat Gábor Áron-os. Ve­lük volt Kravjánszki Endre «zámítógép-programozó, a Koholda tervezője, készítő­je. (Társadalmi munkában!) Kalas Éva III/A osztályos diák cikkében szól arról, hogy kft.-nk, a Déli Hírlap kiadásán túl mi mindennel foglalkozik, a kiállításrende- zéstői a „hipnotizőr-mene­dzselésig”. Az iskolaújságon keresztül közli társaival szerkesztőségünk ajánlatát: írjanak számunkra érdekes, színvonalas cikkeket, és mi azokat leközöljük, dezőnek, majd Szeged és Debrecen következett. Hat­vanhét éves koromban ke­restek meg, vállalnám-e a sokak. véleménye szerint tönkretett, lejáratott kecske­méti színház igazgatását. Igent mondtam. Voltak el­képzeléseim, messzemenő tá­mogatást kaptam a város ve­zetőitől is. Szívből kívánom, hogy minden színház leg­alább ilyen megértést és se­gítséget kapjon a mai ínsé­ges világban, mint amilyet én kaptam. Bizalmat szavaz­tak, én pedig igyekeztem ez­zel élni. Színházunkban ma is jól megfér egymással az operett a drámával, a komo­lyabb műfajokkal: a Mosoly országa a Csalóka szivár­vánnyal, vagy a Háromgara- sos operával. A 120 ezer la­kosú városban évente 10 ezer bérlőnk van, a hat nagy- színházi bemutató közül há­rom operett, vagy zenés já­ték.- A feleség, Lőrinczy Éva Miskolcon volt színésznő... — Igen. Én is szeretettel emlékezem vissza az ott töl­tött évekre. Férjem-igazga- lóm igazán nem kényeztet el: szerinte egy színésznőnek évente elég két jó szerep. Jelenleg a Kocsma Jennyt játszom és próbálok a Vád tanújában; Christinet fogom alakítani.- A színház igazgatói ál­lására pályázatot írtak ki. Ezek szerint On elmegy... — Még az évad végéig maradok, utána szeretném pihenéssel tölteni az „igazi” nyugdíjaséveket. Bíró István út a magánvállalkozóknak Megmaradnak a bölcsődék Fenntartásuk az önkormányzatoké Vannak dolgok az életben, amelyeket teljesen természe­tesnek veszünk, hogy léteznek. Ám, ha valamilyen probléma adódik, akkor döbbenünk rá, milyen szerepük van a min­dennapi életben. Ilyenek a böl­csődék, amelyek helyzetéről sajtótájékoztatót tariottak a Népjóléti Minisztériumban. Először Bene Béla, a mi­nisztérium gyermek- és ifjú­ságvédelmi osztályának ve­zetője vázolta a jelenlegi ál­lapotokat. Mint elmondta, a bölcsődék anyagi ellátása az elmúlt időben bizonytalanná vált. Az új költségvetés az önkormányzatoknak szánt 170 milliárd forint részének tekinti az intézmények tá­mogatására szánt- összeget. Így mindig helyi szinten dől el, mennyi pénzből gazdál­kodhatnak a bölcsődék. Ez nem mindenhol váltott ki lelkesedést, hiszen a vezetők nevesítve szeretnék látni, hogy egy férőhelyre mennyi pénz jut. A minisztériumnak c»ak szakmai felügyelete van, más dolgokba nem szól bele. Korábban nem volt olyan osztály, amely ezzel a kor­csoporttal foglalkozott' volna, de hamarosan felvesznek em­bereket, és így ez a gond megoldódik. Ezután Koncz József, a szolnoki Bölcsődei Intézet, és a Bölcsődei Szakmai Kollé­gium vezetője kért szót. Sze­rinte ez az első alkalom, hogy valamilyen figyelem fordul a munkájuk felé. Fel­vetődik a kérdés, hogy meny­nyire volt helyén ez a tevé­kenység a társadalomban. Pedig az egészségügyi ellá­tás területén a kórházak után ez a legnagyobb intéz­ményrendszer. 1990-ben a miniszter létrehozta a szak­mai kollégiumot. Ez egy ta­nácsadó szerv, döntési joga nincs. A kollégium képvisel­ni szeretné a bölcsődék hely­zetét. Koncz József is szólt a finanszírozás kérdéséről, és elmondta, hogy kevés figye­lem jut ezekre az intézmé­nyekre. Az utóbbi időkben támadá­sok érték a bölcsődéket, mondván: gazdaságtalan az üzemeltetésük és valójában nincs is jövőjük.- Ám az igénybevételi adatok nem ezt bizonyítják. Jelenleg 84%-os kihasználtsággal dolgoznak. Egy másik növekvő tenden­cia, hogy megszüntetik a bölcsődéket és óvodai mini­csoportokat hoznak létre, mi­vel ezek fenntartása olcsóbb. Azonban ez nagyon káros a gyerekekre nézve. A három év alatti gyerekeknek egé­szen más igényei vannak, mint a nagyobbaknak. Így a kicsik konfliktushelyzetekbe kerülnek, ami további fejlő­désüket negatívan befolyá­solja. A szakmai kollégium olyan visszafejlesztést tarta­na elfogadhatónak, amely mögött szakszerűség van, és figyelembe veszi a korosztály érdekeit is. Jelenleg egy bölcsődei fé­rőhely költsége 60—70 ezer forint évente. Ehhez hozzá' kell venni, hogy igen nagy a szociális támogatásra szo­ruló szülők száma. Az igény­be vevők mintegy 20—250,o-a Diósgyőri meditációk 1. Muhiitől Diósgyőrig Hétszázötven év után is őr zi Diósgyőr környéke a kimé ietlen tatárokra emlékeztető két helynevet: Tatárárok és Ta tárdomb. Julián Domonkos rendi ba­rát —, aki a magyarok ős­hazájának felkutatására in­dult — hozta a hírt, hogy jönnek a tatárok, s hozta Batu kán levelét IV. Béla királyunknak. A mongol néptörzseket 1216-ban Temulsin egyesí­tette, aki népe nagygyűlésén felvette a Dzsingisz kán, vagyis a nagy kán nevet. Észak-Kína, valamint a tö­rök törzsek leverése után bi­rodalomba szervezte a mon­gol és a török fajú törzsek egy részét akiket Európá­ban tatároknak neveztek. Halála után — 1227 -- fia. Ogatáj elhatározta Nyugat elfoglalását és meghódításá­ra unokaöccse):, Batu kánt küldte 1237-ben. Ö seregével átkelt az Ural folyón, majd 1240. december 6-án elfog­lalta Kijevet, és elrendelte az előnyomulást több had­oszlopban a Kárpátok irá­nyába. Magyarország határa ak­kor a Kárpátok gerincén hú­zódott. Batu vezette a főse­reget a Vereckei-hágón át. Bajdár csapata Lengyelor­szág felől a Vág völgyén nyomait a kárpáti medencé­be, Kadán mongoljai a Rad- nai-hágón, Buri egységei az Ojtozi-szoroson, délről Sza- butáj csapata a Vöröstoro- nyi-szoroson, Orsóvá felől pedig Gujuk vezetésével tör­tek az Alföld felé. IV. Béla király a szavahi­hető hírt Dénes nádortól kapta, akit sereggel a Ve­reckei-hágó védelmére ren­delt, de a tatárok már 1241. március 12-én szétverték csapatát. Batu serege Bőcs, Sajóhidvég, Köröm, Girincs, Kiscsécs, Sajókesznyéten kör­zetében foglalt állást. A csa­ta végzetes kimenetelét is­kolai történelemkönyvünkből ismerjük. A tatárok 1241. április 11-én virradatkor a Sajó folyó gázlóin átkelve nyíl­záporral árasztották el a magyar tábort, és megkez­dődött a „körvadászat”, amire a mieink nem számí­tottak. Kavarodás, fejetlen­ség támadt, és mindenki a menekülésre gondolt. A ta­tárok, látva a magyar el­lenállás megtörését, utat nyitottak a menekülésre. Legtöbben Pest felé futot­tak. A tatárok mindenáron a királyt akarták elfogni. Béla királyt hívei körülfog­ták és mellette Tűrje Dé­nessel szerencsésen áttörtek a mongolokon. Nyék, Kis- győr és az erdős hegyoldal felé vették az irányt. Né­hány mongol üldözőbe vet­te őket. Először Mahafia Detre került közelharcba és mentette meg Béla életét, Azután egy mongol lánd­zsával próbálta támadni a királyt, de Pok Móric le­vágta. A szörnyű vágtában, aki maga is megsebesült, hajszában Béla király lova lankadni kezdett; erre az Ákos-nemzetségben Ernye lovat cserélt vele, majd az üldözők elé állt, hogy fel­tartóztassa őket. Bár sebet kapott, de sikerült megme­nekülnie. Amikor a fákkal nem tudja fizetni a harminc forintos térítési díjat. Ez kö­rülbelül 10—15 ezer gyere­ket jelent. Az ilyen jellegű támogatásra az önkormány­zatoknak mindenképpen ki kell hasítaniuk valamennyi pénzt. Bene Béla beszélt a ma­gánvállalkozások lehetőségé­ről. Semmiféle akadálya nincs annak, hogy a városi veze­tők szerződéseket köthesse­nek magánbölcsődék meg­nyitására, sőt, ezek ugyan­olyan támogatást is kaphat­nak, mint a már működők. Majd a jövőről esett szó. A kedvezmények továbbra is maradnak. Űj tápanyag- és kalóriatáblázatot állítottak össze, amely a minimális ér­tékeket tartalmazza. A térí­tési díjak területén teljes li­beralizáció várható. Ennek az ellensúlyozására visszatartot­tak 3,8 milliárd forintot, amely talán enyhít valamit az újabb terheken. Horváth Szabolcs Diákjegy múzeumba A Herman Ottó Múzeum Igazgatósága értesíti a tisz­telt múzeumlátogató közön­séget, hogy a Papszeren lévő épületükben látható, „Tető a fejünk felett’ című külföldi vendégkiállítás megtekinté­séért az anyag értéke és a felmerült rendkívüli költsé­gek miatt — a hagyomá­nyoktól eltérően — a diá­koktól is belépődíjat kér (15 forint). Remélik, hogy a látványos és tanulságos ki­állítás megéri a tanulóifjú­ságnak. tűzdelt hegyoldalon már Er­nye lova sem bírta kellően az iramot, a Hont—pázmán- nembeli Ivánka András cse­rélte lovát a királlyal, és visszamaradt Tamás testvé­rével. Tamást megölték, de Andrásnak sikerült megme­nekülnie. Az üldözők ezután lemaradtak, visszafordultak. A kis magyar csapat Kék­mezőn át az erdei úton ju­tott a Szinva völgyébe és a hegy lábánál érkeztek a diósgyőri gerendavárba. Ott töltötték az éjszakát 1241. április 11-én, onnan folytat­ták útjukat nyugati irány­ba a Bükk erdeiben. A veszedelem hírére Di­ósgyőr megrémült lakossága elhagyta otthonát, és a Pecérvölgy, a Szilvásvölgy már meglevő pincéiben ke­resett menedéket. A szerze­tesek is elhagyták felső-győ­ri házukat és a Szentlélek hegyen állott társházukba menekültek. A tatárok megéi-Keztek azon a völgyön, amit azóta is Tatárároknak nevez a di­ósgyőri nép, és letáboroztak a Tatárdombon, ahonnan betekinthették a Szinva völ­gyét. Kegyetlenségüket és tartózkodásuk idejét nem jegyezték fel, de feltétele­zésünk szerint ők gyújtot­ták fel a gerendavárat, aminek nyomait a régészeti kutatás 1963-ban tárta fel. A második világháború idején — 703 év után — a szovjet hadsereg mongol ka­tonái ugyanazon az útvona­lon érkeztek Diósgyőrbe 1944. november 17-én, mint annak idején a tatárok. Balázs József Hill) Kill M a Gárdonyiban A népszerű R-Klub január 31-én, csütörtökön rendez újra koncertet. A kemény fémzene hívei este hat órá­tól négy kitűnő zenekart láthatnak. A házigazda Ro­tor mellett fellép a Marilyn, a Charger és a Postmorten. A Rotor együttest nemrégen megszabadították néhány hangszerétől, a betörők, de ez remélhetőleg nem fogja gá­tolni őket. A Marilyn pedig tgy országos turné előtt, fő­próbának is tekinti ezt a koncertet. Az érdekesnek ígérkező előadásra minden metalrajongót szeretettel várnak. Fotós tanfolyam A fotózás és laborálás technikájával ismerkedhet­nek meg azok, akik beirat­koznak az Ifjúsági Ház tan­folyamára, amely létszámtól függően, február első hetei­ben indul. Három hónapig hetente 2X3 órás foglalko­zások lesznek. Vezeti Bod­nár Barnabás; jelentkezni személyesen, vagy- a 40-657 és 42-740-es telefonszámon lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom