Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 3. szám

XXIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM I ARA: 5.20 1991. JANUAR 4., PÉNTEK j FORIMT A MISKOLCIAK NAPILAPJA I # Régen várt kiállító; nyílt meg o napokban a Herman Ottó Múzeum Papszeren található épületében. A Miskolci évszázadok vá­rostörténeti tárlat Miskolc alapításától ad átfogó képet szűkebb pátriánk fejlődéséről. Ugyanitt látható a Szép tárgyak dicsérete című bemutató, amely a megye népművészetével foglalkozik. Hasznos elfoglaltság mind a szünidejüket töltő gyerekeknek, mind az érdeklődő felnőtteknek. (Cikk az 5. oldalon.) (Kerényi László felvétele) Ilyen volt a kors7ellem ■ Van-e titka a budapesti villának? A polgármester mondja: Írom hónapon bellii te ilségvete Miskolcnak Fejűnek: harmadáron A Vasárnapi Hírek legutóbbi száma és a Népszabadság január 2-án adott hírt arról, hogy az MDF miskolci ország- gyűlési képviselője, dr. Balás István a legfőbb ügyésznél feljelentette Fejti Györgyöt, az MSZMP volt megyei első titkárát a budapesti villája építésénél igénybe vett kedvez­mények, ingyenes szolgáltatások elfogadása miatt. A képvi­selő tudni véli, hogy a budai Homokóra utcai villa terve­zése az Északtervnél, Miskolcon történt, ingyenesen, és hogy a kivitelező bekecs! tsz alaposan lcárazott építőanya­got számlázott az I. osztályú anyagár helyett. Már van az országnak költségvetése, de nem mond­hatják el ezt magukról az önkormányzatok, hiszen a városok, falvak költségveté­sei jórészt az országos büd­zsében einatározott „leosz­tás” függvényében alakulhat­nak. Azt mindenki tudja, hogy az önkormányzatok szegények — de jó lenne végre tudni, hogy pontosan mekkora ez a szegénység, mire juthat és mire nem, milyen keretek között gaz­dálkodhat mondjuk Miskolc. A gondolkodásra, tervezésre túl sok idő nincs, ráadásul közben továbbra lg működ, niük kell a városi intézmé­nyeknek, iskoláknak, óvo­dáknak, a tömegközlekedés­nek. Ezért a város közgyű­lése előtt legutóbb Csoba Tamás polgármester egy át­meneti megoldásról beszélt. Elmondta, hogy az intéz­ményeknek működniük kell, ha van költségvetés, ha nincs. Ezért most azt a meg­oldást lehet alkalmazni, hogy három hónapra a ta­valyi, azaz 1990-es normati, vák alapján finanszírozzák tovább az intézményeket. Hozzátette azt is a potgár- meser. hogy remélj: az 1991- es költségvetés alapján sem kell majd kevesebbet adni az intézményeknek, mint ed­dig. Ha mégis lesz különbö­zet a három hónapos átme­net összegei és a/ új, idei költségvetés nyújtotta pénz­ügyi lehetőségek között, ak­kor azt majd elszámolják, kiegyenlítik. Hozzátette azt is: a három hónap a végső határidő arra. hogy legyen városi költségvetés, azaz le­het, hogy hamarabb felfüg. gesztik az átmeneti költség­vetés-helyettesítő fizetési rendet. Ehhez csak annyi meg­jegyzést kívánunk hozzáfűz­ni, hogy nagyon reméljük: az új költségvetéssel együtt a. Városháza leteszi az asz­talra a közeljövő várospoli­tikai, komrnunálpolitikai el­képzeléseit is. Hiszen a ha­sonlóság a kormány és a Városháza között nemcsak a költségvetés elfogadásának időrendi összefüggéseiben keresendő, hanem abban is: a megszorításokat, kellemet, len intézkedéseket itt hely­ben is csak akkor képes el­fogadni a lakosság, ha tud­ja, mit miért kell elviselnie. Kétségtelenül nincs könnyű helyzetben a Városháza, hi­szen egyszerre kell tűzoltó- munkát végeznie és tervez­nie a jövőt. De az is bizo­nyos. hogy a választási idő­szakban ismertté vált párt­programok általánosságok­ban mozgó elképzeléseinél többet, konkrétabbat kell mondani Miskolc lakóinak... Mik a kilátásai a turiz­musnak és az idegenforga­lmúnak az idén vidékünkön? A kérdés felettébb időszerű, j ugyanis ez a gazdasági ág j sokak kenyérkeresetét jelen- [ ti, ráadásul az életszínvonal f zuhanásával óhatatlan, hogy mi, itt élők is e környéken leszünk kénytelenek pihenni, üdülni, nö az ázsiója majd a túrázásnak, a helyi ide- i genforgalomnak. A kilátások felettébb bi­zonytalanok, hiszen nem tudjuk, hogy a dollárelszá­molás bevezetésének követ­kezményeként jönnek-e, és milyen mértékben a szovjet és más környékbeli turisták, és a halódó országrész tud-e még vonzerőt gyakorolni a nyugati turistákra. Pedig, ha valamikor, akkor most lenne óriási szükség az idegenfor­galom fellendítésére, hiszen ez is lehet olyan ágazat, ami képes munkanélküliek foga­dására is... A Mátrahükki Intézőbi­zottság elemzése szerint kulcskérdés, hogy sikerül-c megépíteni az M3-as autópá­lya Gyöngyös és Miskolc kö- zöttt szakaszát, és megte­remtik-e a légiközlekedés feltételeit a volt katonai re­pülőterek valamelyikének felhasználásával. Ezen lépé­sek nélkül országrészünk el­szigeteltsége nem teszi lehe­tővé a nyugati idegenforga­lom jelentős növelését. Természetesen a fenti fel­tételeket csak központi se­gítséggel, támogatással lehet megoldani. A józan elemzők szerint a jövőben országré- ' szünkben az idegenforgalom Az 1988-ban épült villa akkori áron 10 millióba ke­rült, mai értéke 14 millió körüli, kérdés, mennyit fize­tett ki ebből Fejti György? Az Északtervvel kapcsolatos vádakkal megkerestük Ko­vács Lehelt, a cég műszaki igazgatóhelyettesét, megbí­zott igazgatóját, aki elmond­ta, hogy a rendőrség még karácsony előtt elvitte a teljes tervdokumentáció másolatát, és a Fejti-villával fogadási feltételeinek jelen­tősebb arányú műszaki fej­lesztésére — utakra, közmű­vekre, különféle létesítmé­nyekre — helyi eró csekély mértékben áll majd rendel­kezésre. Külföldi tőkére pe­dig akkor lehet számítani, ha ehhez épp az előbbiekben jelzett infrastrukturális fej­lesztésekkel versenyképes helyzetet teremtenénk. Ez tehát ördögi kör, mert pénzt kellene befektetni ahhoz, hogy újabb pénzek áramol­janak ide — de az első be­fektetést nincs aki állja. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? A MEBIB szak­emberei szerint „az idegen- forgalom szubjektív ténye­zőit” kell fejleszteni. Hogy éz mit jelent? Például azt, hogy a hivatásos idegenfor­galmi szakemberek rendel­kezzenek megfelelő nyelvtu­dással, magas fokú szakmai képzettséggel, éljenek a kor­szerű reklámmal és piac- szervezési módszerekkel. Ma­gyarán: ha már zötyögősek az útjaink, és kevés a jó szállodánk, szolgáltatásunk, akkor legalább legyen tisz­ta a mosdó, legyen benne törülköző, a pult mögött álló szállodás értse az idegenek nyelvét. Olyan tényezők ezek, amelyekre eddig vajmi kevés figyelmet fordítottak. Inkább az ellenkezője volt az igaz: meglehetősen sok pénzt fektettek különféle fej­lesztésekbe. Ha például meg­épült valahol egy szép autó­pihenő, arra már nem fu­totta, hogy legyen és mű­ködjön a W. C. és takarít­sák is el azt a szemetet, amit a tisztelt autósok ott­hagynak. kapcsolatos iratokat, a bi­zonylatokkal, számlákkal együtt. Számlák ugyanis van­nak. A terveket Ferencz István, Ybl-díjas építész készítette el, s a számlá­zott és kifizetett összeg — 23 ezer forint — megfe­lelt a magántervezői gya­korlatban szokásosnak. Igaz, ez körülbelül egy- harmada egy tervezőválla­Az elemzés szerint ezek a szempontok olyannyira fon­tosak: ha továbbra sem tu­dunk tenni azért, hogy ide­genforgalmunk európai mó­don komfortosabb legyen, akkor az eddigi befektetése­ink kihasználtsága is kérdé­sessé válhat, csökken a szál­lodák, kempingek forgalma. Ebbe a körbe tartozik az is, hogy a lakosság gondo.- kodásmódjának is változnia kellene — mondjak a szak­értők. Az az iga:-ág. hogy nem szeretjük az idegeneket. Tanulságos egy.aer-kétszer odafigyelni, amikor a ma­gyar átlag honpolgár idege­nekkel találkozik bárhol is — magatartása sokszor el­lenséges. No persze, az ál­talános műveietlenség és kul- turálatlanság mellett az okok között ott szerepel az elmúlt évek és a jelen felvásárló turizmusának pusztító hatá­sa is. Hiszen azt senki sem szereti, ha zsákszámra viszik el az orra elöl az árut a boltból. Másrészt nincs is érdekeltté téve a magyar polgár az idegenforgalomban — a bevételek valahol a homályos messzeségben kép­ződnek, míg az átlagmagyar csak a hátrányokat szenvedi, a zsúfoltságot, a nyáron megnehezedő közlekedést. Nincs kétsége egyetlen szak­embernek sem afelől: az idegenforgalom érdekeltségi rendszerét át kell formálni, hiszen addig felesleges mon­dogatni, hogy ebből is élünk, vagy hogy ebből is élhetnénk jobban, ha a mon­dás igazát nem érzi min­denki közvetlenül a pénztár­cáján is ... (kiss) lat által kalkulált összeg­nek, de végül is — így az igazgató, — az Északter­vet kár nem érte, ha haszna nem is lett a do­logból. Ezen a vonalon Fejti György aligha vonható fele­lősségre, legfeljebb azon meditálhatunk, erkölcsös volt-e a kedvezmény igény- bevétele. Hamar kiderül, — s már nem a Fejti-villa a téma —, hogy ez a pártál­lam idején bevett szokás volt. — Az Északterv társadal­mi munkában évente 4—5 milliós munkákat végzett, elsősorban tanácsi „kérés­re”. Ezek hatalmi felkéré­sek voltak, hiszen a társa­dalmi munka ugyan nem volt kötelező, de a cég hely­zete indukálta a kérések teljesítését. Egyébként is volt olyan, hogy üzletpoliti­kai okokból — megrendelőt elengedni nem szabad — néha „engedtünk” az árból — mondta az igazgató. — Abban az időben csa­ládi házat nemigen tervez­tünk, de hát most nincs művészeti gimnázium, nincs Technika Háza, lakótelep, Bodótető beépítése, örülünk a kis munkának is. Engem egyébként (már politikai múltam miatt sem) soha nem kértek szívességre, de én ma sem tudom elítélni, hogy a vállalat érdekében a vezetők vállaltak ilyen társadalmi munkát. Magán­célra, ingyenmunkáról nem tudok, erről a Bodnár Fe­renc első titkársága idején beszéltek. Olyan volt a kor­szellem, hogy elődeim nem tudtak kitérni a kérések elől. Itt kapcsolódik beszél­getésünkbe Pénzes Géza. építészmérnök, akit erről a „korszellemről” kérdez­tem. *— A legkülönbözőbb irá­nyokból és célokkal jelent­keztek szervek és szerveze­tek ilyen igénnyel. Ingyen­munka sose ment ki, egy jelképes összeget mindig fi­zettek. adózni ugyanis a társadalmi munka után is kellett, legalább ezt az ösz- szeget megkaptuk. Pártszer- vek kérésére is terveztünk, de főleg a tanácsok kértek — a megyei tanács például települések általános rende­zési terveit — „társadalmi munkát”, amit teljesítettünk, hogy a pénzes megrendelé­seket is mi kapjuk. — Ez általános divat volt. Egy vidéki ruhagyár igazga­tója például minden évben felöltöztette az osztályveze­tőt. a feleségét, a babáját, aztán biztos lehetett benne, hogy a nagy pénzosztásnál vállalata kap a fejlesztések­re. Így volt ez akkor, az ilyen szívességeknek „bejött” az ára.' — Talán Fejtinek r87—88- ban nem volt olyan politi­kai éleslátása, hogy tudja, hamarosan összeomlik a pártállam, nem érdemes ne­ki szivességet kérni. Bár, vajon miért nem piszkálja senki azóta sem a Bodnár­villa titkát? Felteszem, ha­sonló módon épült. Megkerestem Bodonyt Csabát, aki jelenleg az Interplan Kft. tervezöcso- portját vezeti, de a Fejti-' tervek készítésekor ő volt az Északterv műszaki igazgatója. — Fejti Györgv abban az időben költözött Pestre, la­kásproblémái miatt építkez­ni akart, és engem hívott telefonon, ajánljak neki kvalifikált tervezőt, merd építészetileg is igényes épü­letet akar. Ezt erényeként értékeltük, én jó dolognak tartom építészeti szempont-* bői is, ha egy vezető politi­kus szép, igényes házban lakik. — Fejti először engem kért meg a tervezésre, da nem tudtam vállalni, s ak­kor ajánlottam Ferencz Ist­vánt, aki — ez is praktikus volt — pesti lakos. Ferencz valamilyen meggondolásból magántervezésben nem vál­lalta el a munkát, ő kérte, hogy az Északterv égisza alatt történjen a tervezés, — Ezek után a vállalat (a Bodnár-korszaktól eltérő­en) szerződést kötött a mun­kára, aminek pontos tartal­mára nem emlékszem, de a kért összeg megfelelt az ab­ban az időben szokásos ma­gántervezői díjnak. Kétség­telen, egy nagyvállalat re­zsije jóval nagyobb, de egy családi ház építésére nem akartunk pluszköltségeket terhelni. Én a továbbiakat nem ismerem, a házat sem láttam, de tudom, voltak építési gondok, kertépítési munkák is növelhették az eredetileg kalkulált értéket. — Az Északtervnek nem volt nagy kára, bár haszna sem. Én nem látok ebben „állampárti összefonódást”, és nekem sem volt hasznom belőle, sőt mondhatom, hogy a megyei pártbizottság „tá­mogatásával” kerültem el a vállalattól is. — Kétségtelen, hogy ko­rábban. főleg középületek­nél, milliós nagyságrendű ingyenmunka folyt, ez poli­tikai dresszúra hatására tör­tént, (példákat is mondok: a vadaspark, a Bükki Nemze­ti Park, az avasi ifjúsági centrum, a Technika Háza tervezése nagyrészt így folyt), aztán a városért vég­zett munkáért jutalmakat osztott a tanács. De vezető politikusoknak — a már- említett Bodnár, később Drótos. Énekes-korszak óta — nem volt ingyen építke­zés. Gróf Lajos (k-ó) Nemcsak autópálya, hanem tiszta mosdó és mosoly is kell! Miért jönnének az idegenek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom